Igen, ez volt az első könyvfordításom, és nagyon hálás vagyok a WOW Kiadónak, hogy lehetőséget adtak nekem, annak ellenére is, hogy nem volt még tapasztalatom ezen a téren. (Szerencsére meg voltak elégedve a munkámmal, és megsúgom, azóta már túl vagyok még egy regényen, ami még idén a boltok polcaira kerül. :D)
Milyen érzés volt a történetet fordítani?
Leírhatatlanul jó érzés volt fordítani. Az első gondolatom az volt, amikor megtudtam, hogy enyém a munka, hogy: „Jesszus, a nevem benne lesz egy könyvben!” :D Plusz azért is örültem neki annyira, mert gyakorlatilag írói karrierjének kezdete óta nagy rajongója vagyok Penelope Douglasnek. Penelope elképesztően közvetlen az olvasóival, rengeteget posztol facebookon, csupa vicces, hétköznapi dolgokat, amik közel hozzák őt hozzánk, egyszerű olvasókhoz, és emellett fantasztikusan ír. Amikor felkerestem e-mailben, készségesen válaszolt a kérdéseimre, és nagyon kedves volt, ami miatt csak még inkább a kedvencem lett! :DDD Örülök, hogy én kaptam a regényét.
Mesélnél arról, hogy hogyan jutottál ehhez a lehetőséghez, a kiadó választotta neked ezt a regényt, vagy te dönthettél arról, hogy melyiket szeretnéd?
Az egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy új kiadó fordítókat keres (tudta, hogy imádok olvasni, és az angol is elég jól megy, mivel az egyetemen sok az angol nyelvű szakirodalom), én pedig arra gondoltam, hogy megragadom a lehetőséget, és lesz, ami lesz, megpróbálom. Aztán megkaptam az 1. fejezetet próbafordításra, és konkrétan az első két-három mondat alapján felismertem, hogy ez a Szívatás. Azt hiszem, egy kicsit ugráltam, meg táncoltam is a szobám közepén az örömtől. Persze első nekifutásra voltak benne hibák, amiken csiszolgatnom kellett, de végül megkaptam a munkát. Ha hinnék az ilyesmiben, azt mondanám, a sors keze volt, hogy pont egy kedvencemet kaptam, de maradjunk annyiban hogy hatalmas szerencsém volt!
Kedvenc részed a történetben? (Spoiler nélkül, ha lehet :D )
Kegyetlenség ilyet kérdezni. :D Rengeteg különleges jelenetet fel tudnék sorolni, ami ezért vagy azért a kedvencem lett, de talán az abszolút number #1, amit romantikus lelkem választott ki magának, a főszereplőink első csókja. Az a jelenet annyira él, a szikrák szinte lepattannak a lapokról.
Voltak részek, amiket könnyebb, vagy nehezebb volt fordítani?
Mire elkezdtem fordítani a történetet, már többször is olvastam a regényt, így elég jó képem volt arról, hogy melyik fejezetben mi történik, melyik lassabb folyású, melyik izgalmasabb. Persze így is akadtak olyan részek, amiken többet ültem, mint azt be szeretném ismerni, és olyanok is, amiket rekordsebességgel megcsináltam, annyira pörgette magát a cselekmény.
Gyakorlatilag éjjel-nappal ezen a regényen dolgoztam, amikor nem a suliba tanultam, és előfordult, hogy éjszaka is arra ébredtem, hogy angolul motyogok álmomban, aztán fordítom magyarra a szöveget. :)
És történt egy kissé kínos incidens is (még most is elpirulok, ha rágondolok, bár utólag elég vicces). Egyszer mikor a suliba utaztam vissza, pont egy izgalmas erotikus résznél tartottam a fordításban, és arra gondoltam, kihasználom a háromórás utat, és megcsinálom a fejezetet. Csak a rengeteg utassal, és az emberek kíváncsi természetével nem számoltam. Mert amikor felpillantottam a khm… nos, egy igen kifejező rész leírása után (ami már önmagában pirulást okoz az embernél), észrevettem, hogy többen engem, illetve a füzetemet bámulják döbbenten. El tudom képzelni, miket gondoltak rólam. :D Kissé kellemetlenül éreztem magam.
Ki a kedvenc karaktered?
Ezt most lehet, hogy sokan furcsának fogják találni, de nekem Jared legjobb barátja, Madoc a kedvencem. Igen, Tate egy erős karakter, és Jared bizonyára sokaknak álompasi lesz, de az én szívemet Madoc rabolta el. Bár a regény nagy részében, mondjuk ki nyíltan, egy igazi ősbunkó, de én mindig láttam benne valami többet, valami jobbat. Voltak pillanatok, amikor megcsillant Madoc személyiségének mélysége, és olykor előbukkant a humoros oldala is. Ha lehetne, rendelnék belőle egy példányt magamnak. :D
