A Fekete Tőr Testvériség hat vámpír harcosból álló csoport, akik a fajt védelmezik. A testvériség szövetségese most élete legnagyobb kihívásával, valamint a kor legsötétebb gonoszával kényszerül szembenézni.
Butch O’Neal természeténél fogva harcos. A nehéz életutat bejárt, egykori gyilkossági nyomozó az egyetlen ember, aki valaha is bebocsátást nyert a Fekete Tőr Testvériség belső köreibe. Ő azonban egyre nagyobb szerepet akar vállalni a vámpírok világában, és az alantasok ellen folytatott harcukban. Ha nem kaphatja meg a vámpír lányt, akit szeret, akkor legalább a testvérek oldalán akar harcolni…
A sors azonban megátkozza azzal az egy dologgal, amire vágyik. Amikor feláldozza magát, hogy megmentsen egy vámpírt a gyilkosoktól, a háború legsötétebb hatalmának esik áldozatául. Haldoklik, ezért a testvériség Marissát hívja segítségül, hogy visszahozza az életbe, de talán még az ő szerelme sem elég ahhoz, hogy megmentse…
Egyszerűen már nem emlékeztem a történetre, csak néha-néha felderengett egy-egy rész, és úgy éreztem elérkezett az ideje, hogy újraolvassam a teljes sorozatot. Az Éjötét szeretőre és a Megsebezett szeretőre emlékeztem, tudtam, hogy szerettem őket, és azt is, hogy miért. Rhage és Mary története megdöbbentett, mert majdnem az egész könyvet már el fejetettem, és újraolvasva még jobban szeretem, mint először.
Butch és Marissa megint belopták magukat a szívembe.
Aki a legjobban tetszett ebben a könyveb az Marissa, valamiért eddig ő volt a kis szende, és úgy érzem végre megtörtént a változás. Butchnál is is volt változás, de spoiler nélkül nem nyilatkozhatok róla... :)
Tetszett, hogy az elejétől pörögtek az események, igaz néha vertem a fejem az asztalba, hogy na ne mááár, meg hogy ugyaaaan, de végül is, ha a vége jó minden jó, ha nem csinálnának közben hülyeségeket, nem értenének félre dolgokat, nem avatkozna be az Omega, akkor nem lenne ilyen hosszú a könyv és bizony akkor nem is lenne ennyire érdekes.
Nekem tetszett, és azt hiszem, hogy megérdemli a max pontot, mert élveztem, hajnalig olvastam, még akkor is, hogy tudtam reggel előadásra kell mennem (majdnem elkéstem, mert alaludtam), de nem tudtam abbahagyni, és nálam az ilyen könyvek megérik a max pontot, hibákkal, vagy nélkülük.
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2009.
Butch és Marissa megint belopták magukat a szívembe.
Aki a legjobban tetszett ebben a könyveb az Marissa, valamiért eddig ő volt a kis szende, és úgy érzem végre megtörtént a változás. Butchnál is is volt változás, de spoiler nélkül nem nyilatkozhatok róla... :)
Tetszett, hogy az elejétől pörögtek az események, igaz néha vertem a fejem az asztalba, hogy na ne mááár, meg hogy ugyaaaan, de végül is, ha a vége jó minden jó, ha nem csinálnának közben hülyeségeket, nem értenének félre dolgokat, nem avatkozna be az Omega, akkor nem lenne ilyen hosszú a könyv és bizony akkor nem is lenne ennyire érdekes.
Nekem tetszett, és azt hiszem, hogy megérdemli a max pontot, mert élveztem, hajnalig olvastam, még akkor is, hogy tudtam reggel előadásra kell mennem (majdnem elkéstem, mert alaludtam), de nem tudtam abbahagyni, és nálam az ilyen könyvek megérik a max pontot, hibákkal, vagy nélkülük.
Értékelés:
Kiadás éve: 2009.
No comments:
Post a Comment