Úgy
döntöttem, hogy ez alkalommal eltekintek attól, hogy másolgassam a fülszöveget,
mert én is az nélkül ültem neki a könyv elolvasásának, és ennek így utólag
nagyon örülök, mert mint kiderült, elég sok poént lelőttem volna. Ezért csak
egy részt fogok belőle idézni, aminek persze semmi köze a történethez, de mégis
érdekesnek találtam.
"Az utolsó falat egy kulináris
románc története: kalandos, izgalmas és ínycsiklandozó. Igazi csemege! Nancy
Verde Barr 1980 és 1998 között vezető szakácsként dolgozott Julia Child
mellett, aki minden idők legnépszerűbb szakácskönyv-szerzője volt Amerikában,
és főzőműsorait milliók nézték. Ezen kívül Barr közreműködött a PBS
tévécsatorna Baking with Julia (Süssünk Jilával!), valamint az ABC tévécsatorna
Good Morning America (Jó reggelt, Amerika!) című műsorában. Írásai megejelentek
a Gourmet, a Food and Vine, a Bon Appetite, a Parade, a Cook's Magazine,
illetve a Fine Cooking című gasztronómiai szakfolyóiratokban. Barr
Massachusettsben él; eddig három díjnyertes szakácskönyve jelent meg."
Cannoli |
A főszereplőnk
Casey (Katherine Conti Costello)
személyiségéről szerintem az is sokat
elárul, hogy édesanyja olasz, édesapja, pedig ír származású. Ezzel nekem már az
elején be is lett biztosítva a szórakozás, és tudtam, hogy szeretni fogom
a szereplőket.
Könnyed,
humoros, tipikus olasz zajos család, olasz szóváltásokkal, egy pár olasz
káromkodást is sikerült begyűjtenem, már a mutogatásokról ne is beszéljek, vagy
a beintésekről… J
Zeppole |
TILOS a
könyvet diéta mellett olvasni, vagy pedig gyenge idegzetűeknek, mert
garantáltan korgó hassal olvasod végig, ahogyan én is jártam éjjel 2kor. Csak
is azért hagytam abba az olvasást, mert már nem bírtam tovább szenvedtetni sem
a korgó gyomrom, sem a szívemet, nem is beszélve már féltettem a látásom .
Ugyan is amint találkoztam egy-egy szépen hangzó étellel, azonnal rá is
kerestem a google-on. Hát mit ne mondjak, voltak ám szem meresztgetések, meg
nagy, hangos nyelések. Párszor le is szaladtam a sarki boltba, egy kis uzsonna mindig
jól jön!
Mintini |
A történet
meglepett, mert mondhatni volt benne minden amit szeretek, sőt még olyan dolgok
is, amelyekről eddig nem is tudtam, hogy valaha szeretni fogom. Betekintünk a főzősók kulisszái mögé, sőt olvasás közben akár, még elkészíteni is megtanulhatunk egy-két dolgot. Rengeteg recept leírása megtalálható, persze főleg az olasz konyha remekműveiből.
A szereplőket imádni lehet, rengeteg érdekes karakterrel találkozunk. A Morning in America gasztroműsorából megismerünk szakácsokat, segédeket, sztárszakácsokat, menedzsereket, és mind különböző személyiség, de mindegyikben van valami, amit szeretni lehet.
Braciole |
Jonathan az étel stylist, és rengeteg kuncogós pillanatot okozott a karaktere. Főleg mert szinte minden műsor előtt előadta, hogy ő mennyire utálja a barna színt. Ez így tudom, egyáltalán nem tűnik viccesnek, de azért elég érdekes, amikor azért panaszkodik, mert már megint valami hús készül, ami természetesen barna. :)
Sally Woods a történet szerint a gasztroműsorok nagyasszonya. És nagyon könnyen el lehet képzelni, ahogyan forgatás közben tesz-vesz a az edények között, ahogyan a vendégszakácsokkal ínycsiklandozó ételek készít. Én azért szerettem meg, mert ő az a személy, akire nem lehet egy rossz szót sem szólni, mindenkivel nagyon kedves és példát vehetnének róla elég sokan.
Danny O'Shea egy igazi álompasi, nem hogy csak remek ételeket tud készíteni, de egy igazi nőcsábásznak is. Casey és ő maximálisan összeillenek. Persze Danny ír származása nekem nagyon is imponál. Én arra számítottam, hogy az egész könyv róluk fog szólni, de szerencsére tévedtem. Rengeteg minden történik a Costello család konyhájában, és a Cannini annyit jelent náluk, hogy "Helyzet van!". :) Valamiért egy amerikai tévéműsorból ismert családra emlékeztetnek, de lehet hogy, csak azért mert ők is olaszok, a Cake Boss Carlos Bakery műsorára gondolok. Imádom azt a sorozatot! :)
Firenze |
Volt egy kis krimi is a könyvben, amire tényleg nem számítottam, és még jobban feldobta a történetet.
A könyv vége fel ellátogatunk Olaszországba, és néha nekem is olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Firezne utcáin motoroznék egy kis piros Vespán, mint Audrey Hapburne a Római vakációban.
Limoncello |
Piazza Maggiore Bologna |
Idézetek: Moly.hu
No comments:
Post a Comment