Nalini Singh: Angyalkard

Fülszöveg:
A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne. 
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz. 
A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül…

     Valamiért más ez a történet, mint az eddig megjelent Angyali vadász könyvek, és most nem arra gondolok, hogy azért, mert nem Elena és Raphael vannak főszerepben. Talán, mert a múltban Dmitri és Honor szenvedtek a legtöbbet, az általam ismert szereplők közül, legyen szó, akár melyik könyv, akár melyik szereplő párosáról (habár Acheron és Zsadist lehet, hogy velük egy szinten van, de a párjaik nem, ezért különleges ez a könyv). A fájdalom, a feszültség, a küzdeni akarás jelenléte miatt egyedi, és a bosszú gyógyító ereje átjárja az oldalakat, de ugyan olyan arányban van benne szenvedély, humor, szerelem.
    Habár az Angyali szárnylásban ismerhettük meg Raphaelt fiatalabb korában, amikor még csak kezdte felépíteni a területét (New York-ot), még is, csak most tudatosult bennem, hogy New York illik Raphaelhez és  Dmitrihez, szinte megdöbbentő a hasonlóság. Vajon csak a véletlen, a képzeletem játszik velem, vagy Nalini akarattal alkotta meg ilyen hasonlóra őket?
   - Gyors, veszélyes, ugyan akkor gyönyörű, hatalma van, mindig éber. Ezek illenek rájuk, mint álmaim városára.
    

10 dolog, amiért érdemes elolvasni a könyvet:

1. Nalini Singh írta.

2. New Yorkban játszódik.

3. Illium is szerepel benne .

4. Dmitrit megismerheted közelebbről, és ha nem is fogod megkedvelni, de meg fogod érteni az eddigi tettei okát

5. Angyalok, vámpírok és vadászok szerepelnek benne.

6.  Mert megszerettem és összeillőnek tartom Honort és Dmitrit, és főleg Honor nagyon belopta magát a szívembe, igazi példa lehetne, hogyan áljjunk fel, és mutassuk fel a középső ujjunkat, azoknak akik bántottak minket.

7. Ha egyszer elkezded olvasni, addig nem le nem rakod, ameddig egyetlen egy olvasatlan betű is van benne.
8. Van benne feszültség, romantika, humor, életerő.
9. Illiumot említettem már? :)
10.  Mert én 6 (azaz, maximum pontot adok rá):)

   Általában kerülöm azokat a könyveket, amikor tudom, hogy oda-vissza ugrálnak a jelen és múlt között. DE itt az írónő, bámulatosan megoldotta ezeket a helyzeteket, sőt még néha türelmetlenül vártam is, hogy mikor ragadja el őket újból a múlt "szelleme".
   Dmitri: Az Én kegyetlen, gyönyörű vámpírom (csak Honor meg ne tudja, hogy ezt írtam *-*) meglepett rendesen. Az Angyalvérnél még nem kedveltem, nem ott csak felkeltette az érdeklődésem. Majd a sorozat haladtával egyre jobban megkedveltette magát, és itt már Én személy szerint őt is a szívembe zártam. Van még benne emberség, csak Honorra volt szüksége, ahhoz, hogy erre rájöjjön, tud még szeretni.
   Honor: Az első oldalakon, valamiért meg voltam ijedve, hogy nem fogom szeretni a karakterét. De egyre jobban őt is megkedveltem, és bár tudtam, hogy mi lesz a vége, örülök is, hogy Singh ezt a megoldást választotta. A sors útjai kifürkészhetetlenek, de ha megengedi, valaki ott fent, hogy az én oldalam is a Sors könyvében Nalini írja, akkor nem kellene aggódnom semmiért sem, garantált lenne a Happy End. (Biztos nekem szánná Illiumot)

      Imádtam, amikor Honor figyelte, amikor Illium és Elena játszanak az égen, szinte láttam én is, megborzongtam, hogy mennyire át tudtam adni magam a könyv (Nalini) világának. 
      További szereplőkről is egy kis morzsa: Közelebbről megismertem Hollyt, azaz ezentúl Sorrowt, és nagyon, de nagyon remélem, hogy Méreg lesz a kedves párja. Ashwini is szerepelt többször, hiszen Honor legjobb barátja, és megtudhatjuk, hogy Janvier is hamarosan a városba költözik, szóval továbbra is élvezhetjük a macska egér játékukat. Jason többet mutatta magát, és már nagyon várom az ő soron következő könyvét. :)

Frissítés/újraolvasás után:
   Az egész sorozatot újraolvasva rájöttem arra, hogy még jobban tetszik Dmitri könyve is, tudom még számomra is  hihetetlen, hiszen nem gondoltam, hogy még jobban fogom szeretni. Folyamatosan haladok a történettel a három Elena és Raphael könyv után az elején még fura, hogy többet szerepelnek a Hetek tagjai, mert eddig ugye megszoktam, hogy csak pár mondat erejéig jelentek meg a fejezetekben, hogy jól beszóljanak leginkább Elenának, de persze egymásnak is. Mi tagadás a legélvezetesebb részek voltak, most ebben a könyvben pedig lehetőséget kaptunk az eddigi mellékszereplőket is jobban megismerni. 

Kedvenc idézetek:
Honor és Méreg kedvesen bájcsevegtek:

"- Azt hittem, sötétben is napszemüveget hordani már kábé azóta ciki, hogy a dauer kiment a divatból.

A vámpír kivillantotta a fogait, de nem a szemfogait.

- Hidd el, nem akarod tudni, mi van a lencsék mögött, édesem! - Az utolsó szó nem kedveskedés volt, a férfi szájából inkább annak kiforgatott, groteszk változata, amitől Honor minden haja szála az égnek állt.

- Méreg! " 

"- Reggeliztél? - kérdezte, miközben kihajtott a reggeli forgalomba.

- Igen. - Ha már itt tartottak... - Te kiből táplálkozol?

- Vigyázz, Honor! - zengett a lány kedélyeit borzoló hang -, még az hiszem, hogy féltékenykedő típus vagy."

"– Arra gondoltam éppen, hogy te olyan férfinak tűnsz, aki olyan közönnyel törné el a 
nyakam, mintha csak a mobiltelefonját roppantaná össze. 
Dmitri zsebre vágta a kezét. 
– A telefonomat jobban sajnálnám."

Értékelésem: 

Kiadó: Egmont Dark
Kiadás éve: 2012.