Robin Kaye: Rómeó, Rómeó

Fülszöveg helyett, avagy hogyan kapjunk kedvet egy könyvhöz, olyan hiba elkövetése nélkül, amelyben a fülszöveg elárulja a könyv első felének a történéseit.

Rosalie Ronaldi és Dominick Romeó szerelmének története elevenedik meg a könyv lapjain. Ahol nincs hiány romantikából, forró jelenetekből, humorból, érdekes szereplőkből. Egy sorozat első része, amely nem ad okot panaszra, azt adja, amit ígér, könnyű kikapcsolódást, filmszerűen pörgő eseményeket, és érzéki pillanatokat. Garantált veszélyt okoz olyan egyedeknek, akik nem képesek kivárni a következő rész megjelenését magyarul, vagyis hamarosan angolul folyatatom az olvasást. J

Huhh, könnyebb volt eltervezni, mint megvalósítani, hogy nem leszek elfogult. :D Nehéz megállni, hogy ne kezdjek itt és most áradozni erről a könyvről, DE, betartom a szempontokat,íme:

Cannoli

1. Szempont: Reálisan nézve:

 Egy új írónőt köszönthetek a kedvenceim között, mert tud olyan történetet alkotni, ami már nagyon lerágott csont (egyesek szerint), de mégis hoz bele valami újat, valamit, amitől az egész történet kap egy új árnyalatot a romantikus regények szivárványában. Könnyed a stílusa, szerethetők a karakterek, és jól fel van építve. A történetben vannak fordulatok, nem várt pillanatok, és ez miatt merem állítani, hogy ha reálisan akarok osztályozni, akkor a minimum, amit adnék rá, az a 5/4.

Chinatown

2. Ezt a szempontot úgy szerettem volna megírni, hogy azoknak szóljon első sorban, akik midig mindenben a hibát keresik. Sajnos nem tudok, ehhez mit hozzá fűzni, mert én úgy ültem neki, hogy tudtam nem egy igaz történetről van szó, és ilyen hozzáállás az, ami szükséges, hogy az első mondattól az utolsóig élvezni tudjuk. Persze vannak benne hibák, na de melyikben nincs, kérdem én! ?

3.  Szempont, azoknak szól, akik szeretik a könnyed romantikát, olyan férfiakkal vegyítve, akik ritka példánynak számítanak. Ez az a szempont, ahol kiélhetem magam, és igen itt áradozni fogok. OMG, ez a könyv nekem nagyon-nagyon tetszett, hogy miért?

Canal Str.

*Voltak olyan részek, hogy annyira belemélyedtem az olvasásba, hogy mikor zajt hallottam kint az utcán, arra eszméltem fel, hogy már szinte alig lehet látni, ideje felkapcsolni a világítást. 

*Egyes csókjelenetek annyira élethűen vannak leírva, hogy már a pulzusszámom is kezdett gyorsulni, na amikor eljutottak a hálószobáig, én mér legyeztem magam, de biztosan csak valaki bekapcsolt a fűtést... ;)

* Sokat nevettem, nekem nagyon fontos, hogy jól érezzem magam olvasás közben, az már csak hab a tortán, ha közben kuncoghatok is, vagy odáig fajul a dolog, hogy hangosan nevetek

Little Italy New York

*Szeretem az olaszokat, a temperamentumot nagyon át lehet érezni, ami a könyvből árad, és megint sikerült begyűjtenem pár idegen káromkodást (olasz, spanyol), persze ez nem szép, de szeretem a változatosságot, még jobb, ha nem is értik, amikor leszidok valakit, de itt meg kell jegyeznem, nem is szoktam ilyet tenni, de persze jobb felkészülni…. ;)

*Azok a könyvek közé tartozik, amit annyira jó olvasni, hogy gyakran letettem, mert nem akartam, hogy hamar véget érjen, igen nálam még ilyen is elő szokott fordulni.

*Ami a legfontosabb, tudtam a szereplőkkel örülni, és szomorkodni, dühös lenni, és lélegzet visszafojtva várni, sőt elszorult a torkom, még nekem is.

Long Island Expressway

Erről a könyvről, azóta, hogy befejeztem, az mocorog a fejemben, hogy ugyan úgy, mint a csodákban, a könyvekben és a történetekben is hinni kell, és akkor érjük csak el a kívánt hatást.

Nick: Bevallom az elején teljesen más véleményen voltam, Róla. De ezért is mondják sokan, ne első ránézésre ítélj, vele kapcsolatban persze pozitívan csalódtam. Nőcsábász, a nagy szabadság mániás, aki fél az elkötelezettségtől, aztán persze mégis „belezuhan a legmélyebb szakadékba”. Kedvenc karakter, mert mégsem az a tipikus papucs, egyszerűen csak ilyen a természete, szereti a rendet maga körül, ha takarít hát istenem, hozzám is benézhetne. J

Prince Str.

Rosalie: Nem emlékszem, hogy találkoztam volna ilyen karakterrel az eddigi olvasások során. Sok hasonlóságot felfedeztem kettőnk között. Ő is, mint én, megrögzött szabadságmániás volt, amíg el nem jött a megfelelő herceg fehér lovon, persze az ő esetében nem lóról, hanem autómentőről van szó. :D Akaratos, nem az a tipikus nő aki szereti/elvárja, hogy egy férfi mindent megtegyen neki, mondjuk örültem az ő karakterének, és imádtam, hogy ezzel a tulajdonságával sok-sok érdekes párbeszéd, és szituáció kialakult. Persze a takarítás az már más tészta, neki a káoszban van a rend. J

 Nagyon sok érdekes dologgal találkoztam olvasás közben, első sorban nagyon finom ételekkel, majd utcákat is említ, ahol randiztak, vagy magukban bóklásztak. Mivel imádom New Yorkot, igyekeztem a legtöbb említett helyett "kiguglizni", szóval csak tessék nézelődni is. :)

Szerintetek mit hagytam még ki? :)

Kedvenc karakter: Rosalie, Nick

Utálom, utálom, utálom: Rosalie anyja, apja, a szemem elé ne kerüljenek soha többé.

Értékelés:

Kiadó: Victoria Kiadó
Kiadás éve: 2012.