Wednesday, October 31, 2012

E.L.James- A sötét ötven árnyalata (Fifty Shades Darker)

Spoileres bejegyzés azok számára, akik még nem olvasták a sorozat első részét, a Szürke ötven árnyalatát, tovább olvasás csak saját felelősségre...

   Lebilincselő és izgalmas romantikus könyv. 
   Egy olyan sorozat második része, amely megbolondította a világot. Mondják ezt a kiadók, a reklámok. Nos, ha engem nem is bolondított meg (állítom ezt én), de az biztos, hogy rajongóvá tett. 
   

Mit gondolsz van különbség az első és második rész között?
*hevesen bólogat* 
   Először is az első vége olyan nagy csattanóval zárult, hogy még az én állam is két emeletnyit zuhant, míg a másodiknak szerintem kellemes és romantikus, kicsit borzongató vége lett. (Ez az én átkom szeretem a bejegyzést a könyv végével kezdeni. XD) A különbség, hogy ha első rész után nem kapom meg azonnal ezt a könyvet, én hajat tépve képes lettem volna körbecsengetni a szomszédokat, hogy kinek van meg a folytatás... De mivel itt volt nem kellett rászorulnom arra, hogy zaklatásért lezárjanak... 
Escala
   Az első részre szerintem a sötétség, a fájdalom jellemző, míg itt számomra kibújtak a hajnal első napsugarai. Erre a részre a romantika a jellemző, vagy leginkább a meghitt pillanatok. Nekem olyan volt ez a rész, mint kora tavasszal, amikor kibújnak a hóvirágok. (Elnézést az ilyen hasonlatokért, de nekem tényleg ez jut először eszembe, amikor visszagondolok.) Ritkulnak a sötét fellegek és más hangulata lett az egész könyvnek.

   Mi az ami meglepett ebben a részben?
   Izgalmasabb, még pörgősebb, és sok váratlan fordulattal. Intrika és szerelem.
James nem tökölt sokáig, és ez felülmúlta várakozásomat. Nem húzta és halasztotta a dolgokat, néha gondolt egyet és olyan csavart tett be, amin csak pislogtam. 
   Ana és Christian kapcsolatának alakulása nekem meglepetés volt, nem az, hogy megint összejönnek (ez szerintem nem spoiler, mert mindenki számít is rá), hanem, ahogyan összejönnek, amerre halad a kapcsolatuk.
   
   Mit gondolsz milyen ebben a részben Ana?
   Ana megváltozott. Az első könyvben sokat viaskodott önmagával, de itt vagy én kapcsoltam ki tudat alatt, vagy tényleg nem volt annyi társalgás a fejében? Ami pozitív, mert inkább a történésekre koncentrálhattunk, sőt itt már Ana Ana (ha értitek mire gondolok, nincs Bella, egyáltalán). Talpra áll, kinyitja a száját. Nem esetlen, és nem hagyja magát megfélemlíteni, az egyenlőségre törekszik a kapcsolatukban. 
   Munkába áll, és jól csinálja. 
   Sikerült megkedvelnem a karakterét, mert igaz, hogy néha nem jól reagál a dolgokra, no de a helyzete sem mindennapi, hogy előre betanult szöveget kelljen szajkóznia. Nekem tetszettek a kiborulásai, mert igen is kellettek.


Saab 9-3
   Mennyire eseménydús? Mit értesz ez alatt?
   Szó szerint arra gondolok, hogy időd sincs, arra hogy unatkozz olvasás közben, mert sok, sőt rengeteg minden történik. Megszoktuk, hogy a könyvek legtöbbjénél van egy nagyobb bonyodalom és ha az kész, megoldódik, akkor már lehet is arra számítani, hogy kész lesz hamarosan a történet. Itt erről szó sem lehet. Több kisebb-nagyobb bonyodalommal van teleszőve, ami számomra plusz pont, mert még élvezetesebb az olvasás, sőt még az újraolvasás is az lesz. Nagyon jellemző rám, hogy újraolvasás alkalmával új dolgokat fedezek fel a történetekben, persze mert leginkább idővel el is felejtek dolgokat, és itt esélyem lesz újakat feéfedezni, mert már most nem emlékszem, hogy pontosan mi is történt egyes fejezetben.
   Sok szerep jut Christian múltjának megismerésének, és a jelleme megfejtésének. Előbukkannak a volt alárendeltek (bocsánat, de itt nem tudom, hogy hogyan lett magyarra fordítva ez a szó, így én ezt használom Christian volt "nőire".) jó sok bonyodalmat és fejfájást okozva ezzel mindkettőjüknek. 

   Christian? Róla mit tudsz mondani? 

   Ide vele. :D
    Nem, nem, vicceltem, a barátom nem cserélném le, főleg nem egy kitalált karakterre. De szó mi szó,  jól el van cseszve szegény gyerek. Bocsánat, csak volt. Igaz, ezen nincs mit filózni, problémái voltak, események forgatagába került, amelyek olyanná formálták amilyen, majd jött Ana és szegénykém világát a feje tetejére fordította, de őt is megkedveltem.
   Megváltozott, ő is. Az első rész vége, nagy hatással volt rá. Leginkább őrá. Rájött, hogy mi az amit veszített. Ez miatt lesz a kedvenc részem ez a rész. Mert látom, hogy törekszik, még ha nem is olyan könnyen megy, de próbálkozik a változásra. Hogy mennyire változik meg, azt derítsétek ki olvasáskor.

   Mi történik Ana és Christian kapcsolatával?
   Tudjuk, hogy hogyan ért véget az első rész. 
Ana véget vetett mindennek, hagyott csapot papot és eltűnt Christian életéből. 
Egy részről nagyon ledöbbentett, másrészről, meg meg voltam nyugodva, mert tudtam, hogy úgyis újra találkoznak, hiszen nem titok.
   Tetszik az írónő választása a problémák megoldására, óóóó még hogy mennyire tetszik... De ez egy atomrobbanás szerű spoiler lenne, így szám csukva, kezem leláncolva, nem árulhatom el.  
   Nincsenek bezárva, kimozdulnak, családi vacsorára, és sok más érdekes színhelyre viszi őket az írónő, ami miatt nem laposodott el a mese, sőt látszik, hogy az írónő fantáziája határtalan, talán, mint a csillagos ég. 

Mellékszereplők?
   Egyre több szerep jut nekik is. Megismerjük Christian családját, szüleit és testvéreit. Testvérei Elliot és Mia érdekes karakterek. Nagyon könnyen megkedvelhetőek és plusz pont, hogy Ana legjobb barátnőjének Kat-nek és Elliotnak folytatódik a kapcsolata ezzel még érdekesebbé téve a történeteket. Mia és Ethan macska egér játékot játszanak, ami folytatódik végig, erről bővebben a harmadik résznél mesélek...

   Szex? 
   Ó igen. Az is van benne. Nekem bejött, ne is számíts másra, ha erotikus könyvet veszel a kezedbe. De ha nem szereted, akkor is élvezhető egyszerűen átugrasz pár bekezdést és folytatódik a történet. Habár szerintem ez is kell, sőt mi több, még szex közben is észre lehet venni, hogy mennyit változott és változik a kapcsolatuk. 

   Még valami mondani való?
   Nem magyarul olvastam, hadd említsem meg... Nem is fogom olvasni magyarul, sok mindent halottam róla, és nem is érdekel. Egy könyvet ne a fordító miatt húzz le a wc-n.
   Csak akkor ítélkezz, ha Te jobbat tudnál írni. 
   A képeket nem véletlen választottam, gondoltam így nem kell külön keresgélni azok a dolgok után, amik sokat vannak emlegetve a könyvben...


Értékelésem: 5/5

Sorozat: Ötven árnyalat trilógia 2. része

U.i: Ancsi ígérem már készül a harmadik részről is a beszámolóm, hétvégén biztosan kőzzéteszem! :)

7 comments:

  1. Részemről pedig 5/5 a beszámolóra :-D
    Egyre jobban tetszik az öninterjúd is :)

    Köszi!! :)

    ReplyDelete
  2. Köszi! :)))
    Huhh, most nehezebb dolgom volt, de csak elkezdeni. Amint nekiültem már jött minden magától. :)
    Most a kérdéseket gyűjtöm a harmadik részhez. Neked kérdésed azzal kapcsolatban? :)

    ReplyDelete
  3. Csak az van! :) Majd összeszedem a gondolataimat, és megfogalmazom őket!

    ReplyDelete
  4. Ennek örülök, akkor várom a kérdéseket! :) Van időd, csak nyugodtan. Hétvégén szeretném majd befejezni. :)

    ReplyDelete
  5. Szia!

    Most találtam a blogodra, Sylvia Day kapcsán. Nagyon megörültem, hogy végre valaki, aki nem húzza le Fifty-t! :) Imádtam mind a három részt, angolul is és magyarul is, bár béna a fordítás. Egyszóval, klassz a blog, csak így tovább! :)

    Mel

    ReplyDelete
  6. Köszönöm és üdv a köreinkben Mel. :)
    Nekem nagyon tetszett az Ötven árnyalat, igaz a Crossfire sorozat már nem annyira, de remélem, hogy a harmadik rész jobbra sikerül majd. :)

    ReplyDelete
  7. Szia! Nem tudom, él-e még a blog, de hátha... Olvastam mindhárom kötetet, bevallom, tetszett, elsősorban a humora ( gondolok itt az e-mail-váltásokra elsősorban, de Ana gondolatai is sokszor érdekesek voltak számomra). A minap szereztem be a Grey című folytatást, amely viszont eddig ( a 300. oldal magasságában tartok benne) csalódás számomra. Több dilemmám is van: vajon az írónő ennyire "egysíkú" vagy csak azért ilyen, mert a pasik ilyen egyszerűek? Alig hoz valami újdonságot, alig derül ki valami is arról, hogy ugyanazt egy férfi, hogyan éli meg.
    Anno nagy rajongója lévén a Twilight-nak, beleolvastam az Edward szemszögéből írott történetnek, na az igen! Ott volt válasz a kérdésekre, amelyek nemcsak Bellában, hanem az olvasóban is felmerültek.
    Valami hasonlóra számítottam, de csalódnom kellett a Grey-ben. Még ott tartok, hogy eddig a fákat sajnálom, amelyeket kivágtak a papírért, remélem, a végére legalább ez az érzésem enyhül majd.
    A bloghoz gratulálok, rengeteg kellemes percet okozol vele, imádom, ha valaki ilyen jól bánik a szavakkal, mint Te! Sok sikert a továbbiakhoz is!
    Betti

    ReplyDelete