Grace Soudley élete sem túl vidám. Férje elhagyta egy másik nőért. Biztonságot egyedül a nagynénjétől örökölt csodálatos régi ház nyújt neki. A tető megjavítására még futotta, ám az egész ház felújítására már nem. Márpedig ha nem jut valahonnan egy horribilis összeghez, otthona és ezzel élete is összeomlik.
Ellie és Grace találkozik, s bár a két nő merőben különbözik, segíteni próbálnak egymásnak. Ellie-nek szüksége van arra, hogy valahol befogadják, Grace-nek pedig szüksége van albérlőre. Mindkettőnek a másikra. De ekkor váratlanul megjelenik Grace mostohalánya, Demi...
Első Fforde könyv, amit olvastam, de pár oldal után már eldöntöttem, hogy biztosan nem az utolsó!
A könyv eleje az ismerkedésről szól, majd az igaz barátságról, később pedig a szerelemről.
"-Miért van mindig olyan érzésem, hogy nem örül nekem? – kérdezte Flynn fanyar mosollyal.
-Talán mert nem örülök?"
Ami különösen tetszett, az az írónő stílusa, ami komoly, de ugyanakkor megmosolyogtat, elgondolkodtat, de szórakoztat. A könyv a hangulata miatt arra ösztönöz, hogy máskor is újraolvassam, mert most az újdonság varázsával hatott rám, olvastam, amikor és amilyen gyorsan csak tudtam, hogy mihamarabb a végére érjek, mert érdekelt, már az első oldalaktól kezdve, hogy hősnőink élete milyen kanyargós utakon szövődik végül majd össze, de talán újraolvasáskor még jobban bele tudom majd magam élni a világába, mert akkor már nem kell rohannom, szép nyugodtan élvezhetem az angol humort.
Szerepet kap még a művészet, a restaurálás, és kicsit jobban megismerhetjük az angol vidéket, Bath-t és környékét.
"– Grace nővére jön holnap vacsorára – újságolta Demi. -Én már találkoztam vele. Elég ijesztő.
– Tényleg? Ó, Grace! Ő erőszakolta rád magát?
– Nem, én hívtam meg, mert azt mondta, beszélnünk kell. Nemigen volt választásom.
– És mit adsz neki enni? – kérdezte Ellie, aki jól tudta, hogy Grace nem egy konyhatündér.
– Nem tudom. Zöldséget?
– Marihuánát adsz a nővérednek vacsorára? – kuncogott Demi.- Báró!"
A sztori alapja három különböző nő életének összekovácsolódása.
Grace, aki már elmúlt 30, Ellie, aki 25 éves, és Demi, aki még a 18-at sem töltötte be, első ránézésre semmi közös nincs bennük. De ahogy halad a történet és ahogy megismerjük őket, rájövünk, hogy nagyon is hasonlóak, mert a múltjuk egyforma, hiányzott mindhármuk gyermekkorából a melegség és a szeretet. Összetartóak, könnyen megkedvelhetőek. Különösen Ellie az, aki hozzám nagyon közel áll, talán, mert korban is majdnem annyi vagyok már, mint ő, de különösen az aurája, a küzdőszelleme az, amitől nagyon szimpatikus.
Grace lábra áll, és önálló lesz. Ellie pedig felnő véglegesen. Demi esélyt kap, hogy megtudja, milyen is az igazi családi szeretet.
Flynn és Ran két olyan pasi, aki felpezsdítette még jobban a könyv lapjait. Flynn az ír temperamentumával, Ran pedig az angol mogorvaságával.
"– Azt viszont nem tudja, hogy hol lakik Flynn – folytatta Demi, és hallatszott a hangján, hogy büszke magára. – Nem tudták kiszedni belőlem a címét.
– Ügyes vagy, Dem! Hogy sikerült? – Grace próbált úgy tenni, mintha ez valami komoly fegyvertény volna, holott nem volt az, hiszen csak néhány nap haladékot hagyott neki, mielőtt Allegra, alighanem a bátyjával karöltve, megrohanja.
– Nem volt nehéz – mormogta Demi. – Nem tudom a címet."
A gonosz szereplőket annyira lehet utálni, hogy túlságosan is a szívemre vettem. Nekem ez túl sok volt, belőlük volt túl sok, és ez miatt vonom le a fél pontot.
Azoknak ajánlom, akik romantikára vágynak, de arra a fajtára, ami lassan érlelődik. Aranyos történet, könnyen el lehet lazulni olvasás közben.
Értékelésem: 5/4.5
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2011.
Eredeti cím: Restoring Grace
No comments:
Post a Comment