Kanada 1867
Ahogy a tél egyre
szorosabban markolta Dover River elszigetelt települését, egy asszony élete
legveszélyesebb útjára indul. Egy férfit brutálisan meggyilkoltak, a nő
tizenhét éves fia pedig eltűnt. Az erőszak régi sebeket tép fel, és lángra
gyújtja a kisváros mélyen ülő feszültségeit. Vannak akik meg akarják oldani a
bűntényt, mások csak ki akarják használni. Hogy fia nevét tisztára mossa, az
asszonynak nincs más választása, mint, hogy kövesse a halott férfi kunyhójától
induló nyomokat, és északnak induljon az erdőbe, és az azon túli kietlen tájra…
Félrevezet a
borító és a cím, főleg egy olyan paranormális romantikus lelkületű lányt, mint
amilyen én vagyok. Sok sok farkasra számítottam, ÉS romantikára. Nem tehetek
róla, nálam ez a két dolog elválaszthatatlan, köszönhetem Nalini Singh-nek és
kedvenc alakváltó farkasomnak, Hawke-nak. Csak szeretném
tisztázni, hogy szó SINCS ilyen dolgokról a könyvben.
Nyomozás van benne, izgalom is
biztosan (én nem éreztem), de azok akik bele tudják magukat élni,
biztosan érdekesnek fogják tartani az utolsó oldalakig.
Azt viszont nagyon át tudtam
élni, hogy milyen lehetett az Észak-Amerikai kontinens a 19. században, nem
csak a gyönyörű tájleírásoknak, hanem magának a könyv hangulatának
köszönhetően.
A karaktereket sajnos
nem sikerült megkedvelnem, egyiket sem. Sok szereplő van, több történet szál,
amelyek természetesen a végén egybe szövődnek.
A könyv és én nem
találtunk végül közös nevezőre, mégsem állíthatom, hogy rossz lenne. Csak nem
nekem való. Ami olvasás után azonnal eszembe jutott, hogy egy "western
szappanopera romantika nélkül".
Kinek ajánlanám?
Őszintén, még magam sem tudom.
Először az ugrik be, hogy fiúknak/férfiaknak, aki
szeretik a 1860-as évek „amerikáját”, az indiánok, a Társaság nyomozását,
amikor még mindenki tudta, hogy csak betelepültek leszármazottai, tudták, hogy
ki honnan jött...
Viszont a sok bonyodalom férjek és feleségek között, fiúk és
férfiak között, nem igazán nyerik el általában egy férfi tetszését, talán ezért
ajánlanám nőknek is inkább.
Arany
Pöttyös. Oké, eddig nem voltam pontosan tisztában a jelölés értelmével, csak
azt hittem, hogy tudom. Felnőtteknek szól, és 22 évesen annak érzem magam, de
ez még nekem is túl komoly. Érdekel még pár Arany Pöttyös könyv, szóval majd
mazsolázok közülük és meglátom, hogy mennyire hozzám. (Frédérique Deghelt:
Valaki másnak az élete is ilyen "nagyon érdekel" címkével ellátott,
remélem, hogy attól függetlenül, hogy ilyen a Pötty van rajta, még szeretni
fogom.)
Tudom, hogy nem
hosszú ez a poszt, először nem is akartam megírni, de aztán arra gondoltam,
hogy miért ne? Ha valakinek van jó élménye a könyvről, az ossza meg velem, mert tudom, hogy nem lehetünk egyformák, és nem tetszhet mindenkinek minden. :)
Értékelésem: 5/3
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010.
Eredeti cím: The Tenderness of Wolves
No comments:
Post a Comment