J. R. Ward: Ujjászületett szerető

 Fülszöveg helyett, pár mondat ajánló tőlem…

   Ward újabb kalandra hívja az olvasókat a Fekete Tőr Testvériséggel főszerepben. Kilenc elképesztő rész után, a tízedik is már az első mondatokkal magába szippant, és nem ereszt.

   Tohrment testileg és lelkileg lassan sorvad, elemészti a gyász, miután elveszítette várandós felét, már csak a bosszú tartja életben. Öngyilkos küldetések és az üresség uralja minden napját, mígnem Lassiter, a bukott angyal, fel nem rázza a kábulatból.

   Sen'ki élete mára már csak a múltja vezeklésével telik. Céllal érkezett a testvérekhez, a lányát, Xhex-t szeretné megismerné, és a bocsánatát kérni, amiért elhagyta születése után.

   John és Xhex sem tétlenkedik, máris összerúgják a port, és értük is izgulhatunk olvasás közben.

"Istenem, a sors igazi szívás. Muszáj volt berontania mindenki kertjébe és lepisilnie a rózsalugast.

Most pedig még a virágágyásokba is beleszart."

/Tohr/

   Imádom az írónő stílusát, végre megint egy olyan részt kaptunk tőle, ami adja a megszokott „wardos” színvonalat (számomra legalább is). Akció, szex (még több szex), bonyodalom, humor és sok-sok tesztoszteron párosul az érzelmek mellé.

   Aki még nem ismeri Ward FTT sorozatát, de most kedvet kap hozzá, akkor azt ajánlom, hogy sorban haladjon, akkor az igazán izgalmas.

   A sorozat erotikával fűtött, akcióban gazdag paranormális romantikus történetekkel szórakoztat minket, a vámpírok egy olyan társaságáról, akik garantáltan leolvasztják a bugyit rólad olvasás közben. Miért használtam ez a kifejezést? Mert ha már ezen megbotránkozol, akkor a Ward könyvek nem Neked valók. Tekintsd ezt egy tesztnek...

"– Hűha! – lehelte Jane.

– Tudom, oké? Akkora, mint egy lónak.

– Ha nagyon rendes leszel… és persze túléled…

megígérem, hogy nem teszek említést róla, V-nek.

– A méreteimről?

A doktornő felnevetett.

– Nem! Arról, hogy azt feltételezted, esetleg nem szakmai

szemmel nézek rád."
/Jane és Lassiter/

   Féltem, hogy bele fogok zavarodni abba, hogy már nem csak egy szálon fut a történet, mivel már nem csak az alantasok ellen dúl a háború, hanem az új idióták, akarom mondani a banditák banditája ellen is… Xcor hatalomra szeretni törni, valaki igazán megmondhatná neki, hogy teljesen felesleges a színen, nem sajnálnám, ha valaki eltüntetné. Nem szeretném megkedvelni, tényleg nem.
   Más részről viszont, nekem sokkal izgalmasabb volt a történet, főleg, mert a régi szereplők is sok szerephez jutottak (nálam ez plusz pont), adták önmagukat és sok mosolyt csaltak az arcomra. 

   Szeretem, hogy a részese lehet, ők már olyanok nekem, mint egy második család. Látom, hogy változnak, hogy fejlődnek (néha vissza, de hát férfiak, most mit várjunk?), jó érzés, amikor a beleszólnak egymás dolgába... De ami igazán tetszik, az a ragaszkadásuk a felük iránt, a testvéri összetartásuk.

"- Szükséged lesz az erődre a gyógyuláshoz.

- Több erőt adtál, mint amennyi kettőnknek elég lenne. Szeretném, ha elmennél velem... akarom mondani...- A francba! Bassza meg! - Eljönnél hozzám.

   Hosszú ideig csend.

- Hívom a gyógyítót."

/Tohr és Sen’ki/

    Thor és Sen'ki kapcsolata nem egyik percről a másikra lesz komoly és szikla szilárd. Az övéké lassú, de mindent felemésztő.

   Időre van szükségük, mert mind a ketten szörnyű megpróbáltatásokon estek át, és a lelkük apró darabkáit először össze kell forrasztaniuk. Szerettem őket a könyv minden pillanatában. Ha igazán beleéled magad a történetükbe, akkor könnyű velük együtt szeretni és szenvedni. Megérteni, hogy minden pillanat fontos az életben, mert soha nem tudhatod, melyik lesz az utolsó. A könyvük egy évet ölel fel, négy részre van felosztva a négy évszak szerint, mert van amihez nem elég pár nap.

   Xhex és John kissé összerúgták a port, ami tetszett is, meg nem is. Először is, így több szerephez jutottak, növelték az oldalszámot, amit köszönök, viszont nem értem, hogy miért kapott ekkora felhajtást a dolog. Kicsit sokáig húzták az egészet, elvégre volt egy egész könyvük rá, hogy megoldják ezeket a kérdéseket. Remélem, hogy nem vet senki sem mágijára, de bevallom ez a két páros az, akit a legnehezebben sikerült eddig megkedvelnem, még a saját könyvükben sem, de most már ők is a szívem csücskei. Megértek a feladatra.

   Quinn és Blay története is megérett a saját könyvre, amit nagyon remélem, hogy hamarosan el is olvashatok, mivel a befejezés ordít a folytatásért, főleg ennyi feszültség után. A szikrák csak pattogtak minden irányba. Szóval, Kedves Jézuska, egész évben (Becsszó!!!) jó kislány voltam, ugye hamarosan olvashatom a fiúk könyvét is? *bociszemekkel néz* (Addig is ajánlom mindenkinek Lady A honlapját, (aki a Ward könyvek hivatalos fordítója, és imádom a munkáit),mert idézeteket is találhattok magyarra fordítva, amiket J.R. Ward osztott meg a világhálón, nekünk rajongóknak a következő kötetből, vagyis Q&B.)

    Lassiter egy bunkó seggfej, akit mégis megszerettem, annak ellenére, hogy néha átgázolt a vérző szívemen is. @Magnolia már értem, hogy miért ő a kedvenced, egyszerűen imádni való. Idén Ő kapja az "Év leghatásosabb bevonulása" díjat. Egyet értetek velem?

"– A nevem Lassiter, és elmondom, mit kell tudni rólam. Elsősorban szent vagyok, másodsorban bűnös, és nem leszek itt sokáig. Sosem foglak bántani, de kész vagyok rohadtul

kellemetlen helyzetbe hozni, ha az kell, hogy elvégezzem a munkám. Szeretem a naplementét meg a hosszú sétákat a tengerparton, de a tökéletes nő számomra már nem létezik. Ja,

és az a hobbim, hogy halálra idegesítem az embereket. Gondolom, az a küldetésem, hogy egy kicsit felrázzam őket – tudod, a feltámadás meg minden."

   Megjegyezném: 

Kedves Ward néni, csak, hogy tudd, volt pár naaaagyon gonosz húzásod. Már a könyv elején megállt bennem párszor az ütő. A végén meg már egyenesen kapkodtam levegő után. Kevesen tudnak ilyen drámai megoldásokhoz folyamodni.

    Tudom, hogy mit hiányoltam hetek óta a könyvekből. Ezt. Ezt az érzést, amikor nem én irányítom az érzelmeimet olvasás közben, hanem a könyv magával ránt és vele együtt zuhanok a mélybe, vagy repülök a felhők fölé. Imádom, amikor összeszorul a szívem, vagy amikor hangosan nevetek, ilyenkor tudom csak igazán felmérni azt, hogy mennyire éltem bele magam.

    De a világ végének, még akkor sem jött el az ideje, hiszen muszáj elolvasnom a következő részt is, látszik, hogy a maják nem ismerték még Wardot...

Értékelésem: 5/5

Kiadó: Ulpius

Kiadás éve: 2012.

Eredeti cím: Lover Reborn

Sorozat: Fekete Tőr Testvériség 10. része