Lisa Kleypas: Csábíts el pirkadatkor

Fülszöveg:

Anglia az 1840-es években…

Az Éjfélig vagy enyém című regényben megismert népes Hathaway család második leánya, Win éppen csomagol. Gyenge tüdeje miatt Franciaországba utazik, ahol egy híres klinika jó eredményeket ért el a tüdőbaj gyógyítása terén. Ám Win szíve nehéz – fáj otthagynia Kev Merripent, a mogorva, zárkózott cigány fiatalembert, akibe kislánykora óta szerelmes.

Annak idején a szabadelvű Hathaway szülők magukhoz vették az összevert, magára hagyott fiút, s a gyerekek együtt nőttek fel, bár Merripen mindig kívülállónak tartotta magát. Az ok, ami miatt felnőttként a családnál maradt, az volt, hogy a szülők váratlan halála után felelősséget érzett a hátramaradt gyermekekért, ám legfőképpen Win iránti elfojtott, kínzó szerelme késztette maradásra.

Win két év múltán, immár sugárzó ifjú hölgyként, megerősödve tér haza. A szerelem kettejük között csak még erősebben izzik, ám a beteljesülésig nemcsak a gyökereikből eredő kulturális különbségeket kell áthidalniuk, de Merripennek még a lány kezére pályázó ármánykodó riválisát is le kell győznie. S mindeközben fény derül Kev titokzatos múltjára…

   Öt napig nem olvashattam (idő hiány miatt), ez a könyv pedig tökéletes választás volt az elvonási tüneteim megszüntetésére.
   Még egyik Kleypas könyvről sem írtam nektek, pedig már az összes magyarul megjelent regényét olvastam. Nagy rajongója vagyok. 
   A történelmi romantikusok között abszolút dobogós helyen áll Julia Quinn mellett. A történetei pörgősek, izgalmasak, és ami még fontosabb, tömve olyan szereplőkkel, kiket nagyon könnyű megszeretni.
  
   A Csábíts el pirkadatkor talán jobb volt, mint a sorozat első része, de leginkább azért, mert már ismertem a szereplőket és nem kellett újra átesnem a szokásos ismerkedős procedúrákon, és könnyebb, vagyis gördülékenyebb volt ezért a kezdés is. 
   A történet romantikus és érzéki, a karakterek utánozhatatlanok, viccesek néha bosszantóak, de főleg szórakoztatóak. Egy igazi bolondos és egyedi család életének lehetünk a részesei olvasás közben, amely nem mentes botrányoktól sem (természetesen).
   Win és Kev (Merripen) kapcsolata egyik percről a másikra változik, egyik pillanatban még szenvedélyesen csókolóznak, a másikban meg már valamelyikük megsértődve hagyja ott a másikat,... persze legtöbbet dühösen és ajtócsapkodások kíséretében. Gyermekkoruk óta ismerik egymást, mégsem volt könnyű végül az összecsiszolódásuk, de ezt cseppet sem bántam, mert nem hagytak unatkozni. Gyorsan megszerettem őket. :)

"- Az ír igazán figyelemre méltó nép. Benned is megvan a föld szeretete, a szívósság...
- A civódásra való hajlam.
- Igen. Nos azt talán továbbra is elfojthatnád.
- Ha már félig ír vagyok - mondta Merripen - gyakorlottabban kellene vedelnem.
- A nyelved is jobban pereghetne.
- Én csak akkor beszélek, ha mondandóm van.
- Hm. Ez nem jellemző az írekre, sem a cigányokra. Talán van még egy oldalad, amelyet ez idáig nem fedeztünk fel.
- Istenem. Remélem nincs.- De Merripen mosolygott és Win tagjait meleg örömhullám árasztotta el."

   Persze az egész könyv valamilyen szinten kiszámítható, no már most, miért is ne lenne? Ez adja meg nekem azt a lelki nyugalmat, hogy békében olvassam. 
   Csakhogy, egy cseppet sem olvastam békésen. 
Már a hogy a fenébe, amikor olyan "dolgot" írt bele Kleypas, hogy majdnem a szék alá buktam. Oké, nem kellene ennyire túldramatizálnom, de nekem a torkomban dobogott a szívem a vége felé, erről többet egy szót sem szólhatok, csak úgy megemlítettem... Kedves párosunk útja egymás felé kanyargós és hepehupás... :)

"- Önnek mi a mennyország Miss Marks?
A nevelőnő alaposan megfontolta a választ.
- Béke. Nyugalom. Ahol nincs bűn, nincs szóbeszéd, és nincsenek ellentétek.
- Nos, Miss Marks, attól tartk az ön elképzelése a mennyországról az én poklom. Így aztán a legnagyobb örömmel folytatom alantas életvitelemet. - Visszafordult Poppyhoz, és sokkal kedvesebben mondta: - Ne veszítsd el a reményt, hugi. Van valaki a világban, aki csak rád vár. Egy napon majd megtalálod őt, és minden álmod beteljesül.
- Tényleg így gondolod? - kérdezte Poppy.
- Nem. De mindig úgy véltem, hogy ezzel kell áltatni azokat, akik olyan helyzetben vannak, mint te most.
  Poppy kuncogott és oldalba bökte Leót, míg Miss Marks színtiszta utálttal meresztette rá a szemét."

  Kedvenc csélcsap Leónk megtalálja a végzetét, csak szerencsére még nem tud róla. Miss Marks egy élő tövisbokor, szúr is rendesen. Ők ketten egy plusz voltak a történetben, és nekik köszönhetően nagyon várom a sorozat többi részének megjelenését, hiszen a negyedik könyv egyben az ő történetük is. Leó egyik nagy kedvencem, hiszen a legtöbbször ő nevettetett meg.
   Amelia és Cam életébe is újból bekukkanthattunk, és olyan édesek voltak. (hamarosan sort kerítek a könyvük újraolvasására). 
   Szeretem, amikor egy sorozaton belül nem hanyagolják el a régebbi főszereplőket sem. A többi Hathaway testvér is szerephez jut. Ezek között senkinek se lenne, még 5 perc nyugalma sem... :D

"-Ó, mit tettem?- suttogta.
Ez halvány mosolyt fakasztott Poppyból.
- Ez a kérdés foglalkoztat most mindenkit."

   Szeretem az olyan történeteket, ahol tanulni is lehet valamit. Mivel az 1840-es években játszódik, a gépesítés időszakában, amikor nagy változások indulnak, egy kis részem úgy élte meg a történetet, mintha tényleg akkor és ott lettem volna, vagy legalább is újra egy rövid történelem órán. Az akkori társadalom viszonyulása a cigányokhoz, (ami persze nem jobban különbözik a mostanitól), valamint a szokásaik bemutatása nekem érdekes volt, adott a történetnek egy olyan színezetet, amilyennel még nem találkoztam könyvekben.

"- Furcsa szerzet, nem gondolod?
- A menyét, vagy Miss Marks?
(...)
- Miss Marks. Egy ideje azon tűnődöm... vajon csak mizandriában szenved, vagy csak úgy általában embergyűlölő?
- Mi az a mizandria?
- Férfigyűlölet.
- Miss Marks nem gyűlöli a férfiakat. Velem, meg Rohannel mindig kedves.
León őszinte értetlenség látszott.
- Akkor egyedül engem gyűlölne?
- Nagyon úgy tűnik.
- Hiszen semmi oka rá!
- Talán az arrogáns, lekezelő viselkedése miatt.
- Az az arisztokratikus vonzerőmhöz tartozik - védekezett Leó."

Értékelésem: 5/5

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2012.

Eredeti cím: Seduce Me at Sunrise

Sorozat: Hathaway-ek 2. része