Fülszöveg:
Michelle Maxwell ügynök jövőjének befellegzett a Titkosszolgálatnál. Nagyon jól tudta, hogy semmilyen körülmények között sem szabad szem elől vesztenie azt a személyt, akinek a biztonságáért ő a felelős, mégis hozzájárult, hogy négyszemközt váltson szót egy frissen megözvegyült régi ismerőssel. Aztán a csukott ajtó mögött az elnökjelölt egyszerűen felszívódott. Sean King tökéletesen átérzi Michelle helyzetét. Neki magának is valami hasonló miatt kellett új munkahely után néznie. Nyolc évvel azelőtt a veterán titkos ügynöknek egy tizedmásodpercre elkalandozott a figyelme. És ez alatt a tizedmásodperc alatt lepuffantották a gondjaira bízott elnökjelöltet. Amikor további hajmeresztő gyilkosságok történnek, a két ügynök összefog, és együtt vágnak neki a hazugságok, titkok és fatális véletlenek labirintusának, ahol hamarosan döbbenetes felfedezést tesznek...
A könyvet @narayan kihívására olvastam, amire még tavaly tavasszal jelentkeztem. Kihagyhatatlan volt és nagyon ötletes.
Párokra lettünk osztva és egy polcot kellett összeállítani kívánságlistás könyvekből, amelyről magunkat kellet 2 könyvet választani olvasásra, egyet a párunk választott nekünk a saját listánkról és egy könyvet a párunk listájáról választottunk magunknak. Tehát összesen 4 könyv, és a kihívás e hónap végén véget ér, én meg 4 könyvből most olvastam el csak az elsőt... (Igen, hát kicsit lemaradtam.)
Ez a könyv a saját listámról lett kiválasztva, mert Magnoliának köszönhetően felkeltette az érdeklődésem. Így utólag már nem értem, hogy miért nem kezdtem el hamarabb, hiszen nagyon tetszett minden oldala!
Emlékeztető nekem:
1. Saját listájáról választotta: David Baldacci: Tizedmásodperc
2. Saját listájáról választotta: Sophie Kinsella: Emlékszel rám?
3. Párja listájáról választotta: Kazuo Ishiguro : Ne engedj el…
4. Párja választotta neki: Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Emlékeztető nekem:
2. Saját listájáról választotta: Sophie Kinsella: Emlékszel rám?
3. Párja listájáról választotta: Kazuo Ishiguro : Ne engedj el…
4. Párja választotta neki: Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Bevallom, hogy David Baldacci nevével eddig nem igen találkoztam, hiszen csak nemrég kezdett el érdekelni a műfaj, amiben, mint kiderült nagyon profi. Én meg valami száraz krimire számítottam, de nagyot tévedtem (szerencsére)...
Pörgős párbeszédek, gyilkosságok és több szálon futó nyomozás teszi érdekessé, az író stílusa könnyed, egyszerű és olvastatja magát. Egy igazi thriller, amely hatott rám olvasás közben, egyszerűen nem lehet elkerülni, hogy ne izgulj a karakterekért, hiszen a szereplők hullanak, mint a legyek. A nyomozásba is belevon az író, amitől meg mindenki gyanús lesz, az elején még a főszereplőkre is gyanakodtam pár oldalon keresztül. :D
Szövetségi ügyek, elnökjelölt gyilkosságok, emberrablások, és persze mindezek hátterében kibogozhatatlan szálak sűrűjében találtam magam. Pár napig nagyon elfoglalt voltam és legnagyobb sajnálatomra nem tudtam egyszerre elolvasni, így napokig rágódhattam és agyalhattam azon, hogy ki mozgatja a háttérben a szálakat.
– Rájöttem, hogy ha túl sokáig gondolkodunk valamin, elmúlik az életünk. És a legjobb döntéseimet mindig villámgyorsan hoztam meg. Na, mit mondasz? – Kinyújtotta a kezét. – Áll az alku?
– Most rögtön akarod a választ?
– Most se rosszabb, mint máskor."
Nagyon könnyű filmszerűen elképzelni a jeleneteket olvasás közben, mert nincsenek felesleges magyarázatok, pörögnek az események, mint már említettem a gyorsan hulló szereplők miatt is a feszültség érezhető a fejezetekben.
Nem csak a sok csavar, ami miatt érdekes végig, de az utolsó oldalakig csak találgatni lehetett, hogy hogyan fog végződni, kik az igazi tettesek és mi volt az indítékuk.
A karakterek személyisége nagyon érdekes és könnyen meg lehet őket kedvelni, sőt még elég sok beszólás is elhangzott párbeszédek közben, vagyis sokszor érezhettem mosolyra húzódni a szám, sőt a vigyor néha oldalakon keresztül az arcomra volt ragasztva.
"– Nagyon kérem, soha, de soha ne hívjon meg a lakására.
Michelle Kingre nézett, és elmosolyodott. – Mondtam magának, hogy kissé trehány vagyok.
– Michelle, ez több mint trehányság. Ez egy mozgó szemeteskocsi; ez egy négy keréken járó komplett káosz."
Michelle Kingre nézett, és elmosolyodott. – Mondtam magának, hogy kissé trehány vagyok.
– Michelle, ez több mint trehányság. Ez egy mozgó szemeteskocsi; ez egy négy keréken járó komplett káosz."
Sajnos nem dicsekedhetek el a nevekkel amelyeket végül sikeresen gyanúsítottam, mert akkor lelőném a legnagyobb poénokat, de szó mi szó eltaláltam párat, igaz, hogy később már elég bizonytalan voltam. Pontosan ezért imádom az ilyen jellegű könyveket, lehetetlen nem együtt gondolkodnod és nyomoznod az ügynökökkel, és ha az író ilyen tehetséges, akkor nagyon sokáig tudja még az olvasót is cérnaszálon rángatni.
Ehhez hasonló könyvek olvasásakor legtöbbet azon is agyalok, hogy hogyan írhatta az író, mert nem hiszem, hogy csak úgy hirtelen jött az ihlet, majd nekiült és elkezdte írni, és csak közben jöttek az ötletek. Ez elég lehetetlennek tűnik. Miért? Mert ahhoz túl kidolgozott és bonyolult a története. Szó mis szó, ilyenkor döbbenek rá arra, hogy én nem írásra születettem, hanem olvasásra. Sajnos képes lennék arra, hogy túlbonyolítsam a helyzeteket.
Ha minden igaz, akkor hamarosan láthatjuk filmsorozatban is!!! Idén a TNT berendelte a pilotját, írja a Sorozatjunkie. Főszerepben a képeken látható Rebecca Romjin és Jon Tenney lesz remélhetőleg látható is 10 részen keresztül. Ha jobban belegondolok, akkor jó választás mind a kettő, de ez majd kiderül, ha látunk is belőle valamit bővebben, addig is olvasására fel! :)
Értékelésem:
Történet, karakterek, bonyodalmak: 5*
Hangulat: végig fent tartotta az érdeklődésem, izgalmas volt
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2008.
Eredeti cím: Split Second
Sorozat: Sean King & Michelle Maxwelle 1. rész
No comments:
Post a Comment