Fülszöveg:
A tizenhét éves Nórát pszichológushoz küldik a szülei, mert több napra meglógott otthonról, és bár ennek komoly okát nem is sejtik, érzik, hogy valami nem stimmel vele. Nórának a pszichológusnál elhangzó szavai vezetik be az olvasót egy érzékeny, gondolkodó lány lelkivilágába.
Oláh Gábor – akinek már több regénye jelent meg a Noran és a Novella kiadóknál – első ifjúsági témájú könyve egy mai magyar tinédzser tipikus gondjairól számol be rendkívüli beleérzéssel és humorral.
A blogírás hátulütője leginkább az, hogy amikor olvasok a legtöbb időm arra megy el, hogy jegyzetelgetek, na meg, hogy apró fecniket keresgélek, hogy el ne felejtsem leírni a gondolataim. Rengetegszer megtörténik, hogy később már huss elszáll, na olyankor jön a falkaparás...
Ennél a könyvél megesett az, hogy szinte egész végig nem kellett jegyzetelnem, nem volt mit. Csak egyetlen egy mondat virít a mellettem lévő füzet lapjáról:
Üdítő az őszintesége és a szókimondása.
Úgy voltam vele, hogy oké, akkor ebből naná, hogy nem lesz blogbejegyzés, hiszen mi értelme egyetlen egy mondatért. Aztán amikor befejeztem, tessék, nem tudom megállni, hogy ne írjak róla, még ha csak pár értelmes mondattól többet nem is tudok lefirkantani. Kell maradjon valami arról, hogy olvastam és tetszett.
Már íródik a listám azokról az ifjúsági könyvekről, amelyeket szerintem kötelező elolvasni (persze mindet különböző okból kifolyólag ajánlom azért tart sokáig megszerkeszteni). Ez a könyv szerepelni fog azon a listán.
Miért akartam én elolvasni?
Őszintén, már nem is emlékszem az okra, csak arra, hogy ahányszor szembejött velem molyon a könyv, elfogott az az érzés, hogy nekem ez kell. Nem vártam semmit tőle, hiszen nem is tudtam, hogy mire kellene számítani...
Miért kell ezt elolvasni?
Mert tényleg elhiszed olvasás közben, hogy egy 17 éves kamasz lány mesél neked.
Mert tényleg egy mese az egész könyv. Egy kamasz beszélgetése a pszichológusnál, ahol csak azt olvassuk amit a lány mond, ahogyan ő látta a vele történt dolgokat. Néha olvasni kell a sorok között, de ettől lett még érdekesebb.
Nóra egy olyan kamasz, akit az elején nem igazán kedveltem, inkább csak sajnáltam, de ahogy kibontakozott a története, ahogyan haladt napról napra, észrevettem a változásokat az életén, a személyiségén.
Nagyon sokszor elgondolkodtam az olvasottakon. Ezeket szűrtem le:
Kell legyen ok, arra, hogy napról napra legyen kedvünk felébredni, felkelni az ágyból és onnan folytatni az életünket ahol előző nap véget ért.
Könnyű elfelejteni, hogy én is voltam tini, hogy nekem is voltak problémáim, amik akkor katasztrófa méretűnek tűntek. Nem árt a jövőben arra emlékeztetni magam, hogy az élet nem csak fekete és fehér, vannak ám árnyalatok is, és kamasz fejjel tudnak ám azok az árnyalatok a fekete lyuknál is sötétebbnek tűnni.
Mindenki találhat magának valami ismerőset a "történetben", és személyiségtől függ, hogy ki mit szűr le. Nekem ezeket sikerült.
Egy könyv, amit lehet másoknak ajánlani, amiről lehet filózni.
Őszinte, mert tényleg megtörténnek azok a dolgok ma, amikről szó esik.
Egyszerűen csak jól esik, hogy egy magyar könyvet olvastam és tetszett. Olvasd el, és lehet, hogy Neked is tetszeni fog! (Ez most olyan, mint egy reklámszöveg, de nem az. Tényleg!)
Értékelésem: 5/5
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2012.
No comments:
Post a Comment