Liebster Blog Díj 1. rész

Jól esik, hogy gondoltatok rám is lányok, de ez számomra olyan, mint egy körlevél, hiszen előbb utóbb mindenki megkapja. Az az igazi díj egy bloggernek, ha vannak olvasói! :)

Öt kedves bloggerína adta tovább nekem is a díjat. A szabályokat, nem másolnám, mert úgysem fogom betartani. :P

A lényeg, hogy 10 kérdésre kell válaszolnom, 10 bloggernek tovább adnom, és 10 kérdést kellene feltennem. Az első pont alatt említett 10 kérdésre válaszolok, nem jelölök pontosan 10 bloggert, kérdést, pedig nem teszek fel.

Több részre felosztottam, így remélhetőleg ezen a héten sikerül minden nap választ adnom 10 kérdésre. Az utolsó bejegyzésben fogom elárulni, hogy én kiknek adnám tovább. :)

 Tigi5 Cariad5 blog (és egyik kedvenc műfordítómtól) kaptam meg először a díjat:

1.Te hogyan viseled, hogyan tudod feldolgozni a kudarcaidat? (esetleg valami példával, hátha tanulunk belőle)

Ez egy nagyon jó kérdés. :) 

  Mindig is én voltam (még kisgyerekként is) az, aki inkább elvonult egy csendes sarokba, de nem azért, mert magányos voltam, hanem mert szerettem megfigyelni a körülöttem levőket. Jó megfigyelő pszichológus lenne belőlem, vagy pszichiáter (XD), nézőpont kérdése, hiszen nagy az Isten állatkertje. 

  Elsősorban mások hibájából próbálok/próbáltam tanulni. Ez főleg kamaszkorban jött jól, mert a barátnőim tényleg oltári hibákat követtek el fiúzás terén, én pedig csak figyeltem és figyelmeztettem, de tudjátok hogy van,... az okos enged, a szamár meg szenved. 

  Így van ez olvasás közben is, viccen kívül én sokat tanultam még a romantikus könyvekből is, először is igazi álmodozó vált belőlem. Ha valami rossz ér, képes vagyok kiborulni, de 5 perc után belátom, hogy semmi értelme a bánatnak, azzal csak másoknak adok okot a mosolyra. Nem adom fel könnyen, nem bánkódom, mert TUDOM, hogy mindig van másik lehetőség.

Tényleg bevált, talán az is segít, hogy túl gyanakvó vagyok, hogy mindenen napokig agyalok, és főleg, hogy képes vagyok egy egyszerű kis semmiséget is túlkomplikálni.

Egy mosoly néha csodákra képes, főleg, ha egy olyan személy kéri tőled, hogy mosolyogj, aki számít is neked, aki azért kéri, mert jót akar neked.

2. Hogy érzed magad ma? (Komolyan érdekel, nem csak úgy udvariasságiból!)

 Azt szoktam válaszolni erre, hogy remekül, de ez egy nagy hazugság.

Jól vagyok, de fáradt, nem vagyok lehangolt, mert tudom, hogy lehetne még ettől is rosszabb.

De azért messze az a boldogság, amit akkor érzek, amikor nincsenek nagyobb gondjaim és egész nap önfeledten olvashatok.  1 hete nem olvastam naponta 3 oldaltól többet, elvonási tüneteim vannak. :(

3. Jártál már úgy, hogy napi bármilyen tevékenységed közben egyszer csak megálltál, és rácsodálkoztál az életre, hogy milyen szép? (példát esetleg?)

  Mivel az egyetem, amit választottam, pár órányi távolságra van a szülőfalumtól, ezért busszal utazom haza pár hetente. Olvasnivaló mindig van nálam, hiszen a legjobb időtöltés. A legtöbb ilyen alkalommal, amikor kinézek az ablakon és épp a semmi közepén vagyunk, megszáll a nyugalom érzésre és képes vagyok elcsodálkozni egy apró felhőn, vagy a vastag felhőréteget áttörő napsugarakon, de még a szántőföldek közepén álló magányos fán is. 

  A természetnél már csak a kisgyerekek gyönyörűbbek, de még ők is a természet csodái szerintem.   :)

4. Csak a szépre emlékezem - énekli Huszti Péter (is). Te milyen ember vagy? Csak a szépre emlékezel vagy a sérelmeidet dédelgeted?

Olyan ember vagyok, aki semmit sem felejt. Emlékszem a szépre is, de ha valaki megbánt, akkor az a tüske örökre megmarad bennem, és nem is szeretném elfelejteni.

Olyan ember vagyok, aki akkor is mosolyog, ha fáj neki, és pont azok előtt, akik a legnagyobb fájdalmat okozták. 

Könnyen elhiszik rólam, hogy kedves, aranyos vagyok, mert kinézetre ez látszik rólam, de amikor szükséges, nekem is kinőnek a karmaim.

5. Sokszor, sokféle módon felvetődik könyves fórumokon, és én sem tudom kihagyni a kötelező olvasmányok-kérdést. Volt-e a kötelezők között olyan élményed, amelyikre azt mondod, hogy ez időt álló, ma is, ötven vagy száz év múlva is ajánlod az ifjúságnak?

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Nekem ez a könyv örök szerelem, háromszor elolvastam egymás után, amikor kellett, valamiért nagyon szerettem.

6. Ha már a könyveknél járok: sorozat (sok kötetes, mint pl. Kenyon Sötét vadászok sorozata), trilógia-tetralógia vagy önálló történetek?

Ha valaki olyan jól ír, mint Kenyon, vagy mint Nalini, akkor szeretem a sorozatokat, pontosítok, akkor inkább csak a sorozatokat szeretem. De ha valaki csak szenvedteti a szereplőket, mint Sylvia Day a Crossfire-ben, akkor azt mondom, az önállónak lenne csak jó (vagy annak se). Szeretem a sorozatokat, mert ha a karakterek többször megjelennek a részekben, egy idő után olyan érzésem van, mintha én is a részévé válnék, ismerőssé válik minden. Szóval határozottan sorozatpárti vagyok, de csak akkor, ha tényleg szükségesek a további részek. 

7. Milyen nyelveken olvasol? Ha csak magyarul, szeretnél-e megtanulni más nyelvet és melyiket (az angolon kívül is:). Ha több nyelven tudsz, melyiket részesíted előnyben: az eredetit vagy a fordítást?

Több nyelven olvasok, a magyar nyelv mellett, szerb, horvát és néha angol. Érdekes, hogy sokkal jobban szeretem szerbül olvasni a könyveket, mint angol eredetiben, valamiért nem figyelek a szövegre, csak a történetet látom magam előtt. Míg magyarnál egyre többször vonják el a figyelmem a különböző hibák, vagy csak az egész, hogy hibát keressek. Persze vannak kivételek, akiknek a munkái mellett nagyon ellazulok és nem figyelek semmire, mert tudom, hogy nincs is rá szükség.

Fordítást akkor részesítem előnyben, ha ismerem a fordító előző munkáit, és meg vagyok elégedve velük. :)

8. Lehet-e jobb szerinted egy fordítás, mint az eredeti?

Lehet jobb a fordítás, hiszen a fordító is valójában írja a történetet, nem a cselekmény találja ki, de valójában elmeséli nekünk a saját szavaival. És ahogyan mesélni sem tud mindenki attól, hogy magyarul kell, még fordítani sem tud mindenki attól, hogy minden egyes kifejezésnek ismeri a megfelelőjét.

Szóval a válaszom, az IGEN, határozottan lehet a fordítás jobb az eredetitől.

9. Meg szoktad nézni olvasás előtt, ki fordította a könyvet (egyáltalán: szempont a fordító?), s ha igen, vannak-e kedvenceid (rajtam kívül természetesen :D)

Nem szoktam megnézni, kivétel, ha valami a könyvben nagyon zavar, vagy amikor nagyon tetszik. 

A kedvenceim Lukács Andrea, Tóth Gizella, Weisz Böbe, Bottka Sándor Mátyás.

10. Mi az, amit legjobban szeretsz az életedben? Ami segít továbblépni akkor is, amikor a legmélyebb gödörben érzed magad?

A nyugalom, a csend.

 Imádom a természetet, szeretek a friss levegőn gondolkodni. Nem csak új ötletetek jutnak eszembe, de hallhatom is a saját gondolataimat. Fontos, hogy legyenek olyan személyek az életemben, akikkel meg tudom osztani örömöm és bánatom is. Ha ez nem lehetséges, akkor is valamilyen formában fontosnak tartom kiadni, ez esetben pedig kiírni magamból. Szeretek naplót vezetni, és eddig mindig sokat segített. 

KÖSZÖNÖM! :)