Fülszöveg:
A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól.
Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja.
Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba.
Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?
* * *
Annak idején beleszerettem a Tökéletes kémiába. Azt hiszem azért, mert egy merőben új témát dolgozott fel az írónő, legalábbis én még nem találkoztam egyetlen regénnyel sem, ami ennyire nyíltan, nyersen, őszintén és teljesen valóságosan képes volt ábrázolni az Amerikában élő mexikóiak életét. Tényleg nagyon szerettem, annak ellenére is, hogy Brittany karaktere teljes ellentéte az én jellememnek.
Aztán elolvastam a Vonzás szabályai ízelítő fejezetét, és már akkor tudtam, hogy ezt még az első résznél is jobban fogom szeretni. Olyannyira kíváncsi voltam, hogy belevágtam, és elolvastam angolul a könyvet. Aztán, amikor megjelent magyar fordításban, még egyszer nekikezdtem.
Kiara karaktere nagyon életszerű, nem egy üresfejű, szupermodell alkatú liba. És végre kaptunk egy olyan főhősnőt, aki nem szenved minden oldalon, hogy mennyire rossz az élete, nem nyavalyog minden hülyeségen, hanem igazán tudja élvezni az élet apró örömeit. Nagyon szereti a családját, és a meleg legjobb barátját, Tuckot (én is szeretnék egy Tuckot magamnak :D), imád túrázni, úgy ért a kocsikhoz, mint a férfiak (ezt még Carlos is tudja értékelni :D), úgy focizik, mint a profik, baromi jó humora van (a mágneses sütik a kedvenc poénom :D), hogy a versenyszelleméről már ne is beszéljünk... És mégis, amit én a legjobban szerettem benne az az, hogy komoly küzdelmet folytat a dadogással, és bár fáj neki, hogy bántják emiatt, de mégsem törik meg, és nem veszti el a vidám személyiségét.
És persze van nekünk egy Carlosunk is, aki néhány év Mexikóban tartózkodás után tér vissza Amerikába, és Alexhez költözik. Mit kell róla tudni? Elképesztően dögös; fanyar öniróniája és a szavaiból áradó, olykor keserédes humor elérte, hogy már az első mondata után beleszeressek; ha spanyolul beszél, elolvadok; az idő nagy részében egy beképzelt bunkó; utálja, hogy a bátyja Brittany-val jár, vagy legalábbis nem érti, hogy miért; tudja magáról, hogy jól néz ki, és ezt ki is használja; és rengeteg-rengeteg düh és kimondatlan dolog halmozódott fel benne. Mégis, ha jobban szemügyre vesszük, megláthatjuk benne a védelmező, rendes srácot.
Bevallom, tartottam tőle, hogy elpuhul, és elveszti nagyképű, egoista, bunkó önmagát, miután Kiarával révbe érnek, de szerencsére nem ez történt. Végig megmaradt macsó rossz fiúnak, aki talán mégsem annyira rossz, mint azt szeretné elhitetni magáról.
Egy kicsit a történetről… (Próbálok spoiler mentes lenni.) Szóval Carlos nem túl vidám, amikor visszaérkezik az államokba, láthatólag baja van Alex életmódjával, és a „megváltozott” viselkedésével, ráadásul a suliban megkapja az idegesítő Kiarát segítőtársnak. Már az első találkozásukkor pattognak közöttük a szikrák, bár nem a szó romantikus értelmében. Aztán egy félresikerült hétvégi bulizás után Carlos szekrényében drogot találnak. És persze, nem igazán hiszik el, hogy nem az övé volt, hisz Carlos mexikói, így nyilván köze van a helyi kábítószer kereskedőkhöz…Végül Alex és Mr. Westford (Kiara apja) segítségével kerülheti csak el a börtönt. Mindössze annyit kell tennie, hogy csatlakozik a REACH-hoz, amit a veszélyeztetett tinédzserek részére hoztak létre, és be kell költöznie Westfordék házába. És itt kezdődnek igazán Carlos számára a bonyodalmak…
Jókat derültem a közte, és Kiara között kialakuló kihívásokon, a szellemes párbeszédeiken, hogy folyton szívatták egymást, pirultam néhány erotikus pillanatukban, remegett a gyomrom a romantikus jeleneteiktől, együtt nevettem velük, és egy pillanat sem volt, amikor valamelyiküket fel akartam volna pofozni, hogy térjen végre észhez. Természetesen Kiara helyében én tuti Carlosra ugrottam volna, amikor a srác az anyanyelvén beszélt, (ez van, szerintem a spanyol szexi. :D), de ami a legjobban megfogott kettejük történetében az az, ahogy szépen végigkövethettük, hogyan olvadt fel Carlos, hogyan nyílt meg, és engedte be Kiarát az életébe és a szívébe úgy, hogy közben nem vesztette el szarkasztikus, beképzelt önmagát. A sztori vége, pedig azt hiszem, tökéletes lezárása volt A vonzás szabályainak…
Persze a mellékszereplőkről se feledkezzünk meg. Ott van Alex és Brit kapcsolata. Nagyon örülök, hogy annak ellenére, hogy az ő történetük véget ért, még ebben a részben is találkozhattunk velük.
Imádtam Kiara apját. Eszméletlenül jófej volt, és nem egyszer a könnyeimet törölgettem a nevetéstől, amikor ő és Carlos lefolytatott egy-egy szellemes párbeszédet.
Kiara öccse pedig a világ legaranyosabb testvére. De tényleg.
És persze ott van még Tuck. Ahogy folyamatosan szívta Carlos vérét, hát az abszolúte megnevetett minden egyes alkalommal. :D
Szóval ez egy tökéletes regény. Messze jobb, mint az első rész, és tudom, hogy nálam már a harmadik sem fogja überelni. Szeretem Alexet és Louis-t is, de nekem Carlos a kedvenc Fuentes-em, az überszexi-bunkó-egoista-de-hihetetlenül-aranyos jellemével együtt.
Oh, és a regényhez külön forgatott trailer is eszméletlen jó lett.
Kiara karakterét nagyon eltalálták, a Carlost alakító színész pedig… Olvadok, amikor látom… ♥♥♥ Szóval, ha egyszer tényleg lesz belőle mozifilm, remélem abban ezek a színészek fognak szerepelni. :))))
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012.
Eredeti cím: Perfect Chemistry
Sorozat: Perfect Chemistry 2. része
No comments:
Post a Comment