Kristina blogja: J. A. Redmerski: Az örökké határa

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…

Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.

Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

* * *

Amikor majdnem egy évvel ezelőtt A soha határa végére értem úgy éreztem, hogy tökéletes befejezést kaptunk és akkor szükségtelennek gondoltam tovább bonyolítani Camryn és Andrew életét egy folytatással. Majd pár nappal ezelőtt Az örökké határát olvasva értettem meg csak igazán, hogy igenis kellett a második rész. Nem csak Camryn és Andrew karakterének, de még nekem is.

Rettentően izgultam a könyv miatt, de biztos vagyok benne, hogy ti is ezt érzitek most. Szeretnék adni egy tanácsot: ne arra gondolj, hogy Te mit szeretnél majd olvasni a könyvben, amikor már olvasod, ne azon gondolkodj, hogy Te hogyan írtad volna meg. Egyszerűen kapcsolj ki és hagyd, hogy az amit a könyvben találsz hasson rád, próbáld átélni egyetlen kérdés nélkül, mert csak akkor fogod igazán élvezni, ha teljesen átadod magad a történteknek.

A történetről és a szereplőkről

A könyv kezdetén Camryn és Adrew az orvosi vizsgálatra készülnek, ahol megtudják a baba nemét, boldogok, szerelmesek, tervezgetnek, de azért ott lóg a levegőben a múlt, az állandó rettegés, hogy vajon mikor változik át minden rémálommá. Alig pár hét leforgása alatt erős és igazán mély érzelmeken, közös emlékeken alapuló kapcsolat kovácsolódott kettejük között az első részben, és mindez itt csak még többé válik majd.
A váltott szemszögnek köszönhetően pedig tökéletesen meg lehet érteni a karakterek személyiségét, gondolkodásmódját, a változásokat. Sőt ezáltal sokkal személyesebbé válik a történet, valahogy közelebbi kapcsolat alakul ki Andrew, Camryn és az olvasó között.

A múlt árnyait mégsem győzték le teljesen. Az első szerelmének halála, a szülei válása, majd Andrew betegsége miatt Camrynnak meg kell tanulnia, hogy ne töltse aggódással minden percét, hanem újra élvezze az együtt töltött időt és a mának éljen.

Hosszú út vár rájuk ebben a részben is: megértés, feldolgozás. Egy újabb útra indulnak együtt, új kalandokkal, új cél miatt. Mindketten élnek át nehéz pillanatokat, de azok tényleg csak megerősítik a köteléket közöttük.

Ami teljesen magával ragadott az az volt, hogy végig együtt voltak, ez a könyv tényleg a kapcsolatukról szólt, arról hogy hogyan vészelnek át dolgokat közösen. Nem külön külön fejlődtek a karakterek, hanem egyszerre és együtt.

A zenének ebben a könyvben is fontos szerepe van, mivel Camryn is egy saját dalt kap (Steve Nicks - Edge of Seventeen), ami tökéletesen illik hozzá. Hihetetlen, hogy mennyire eltalálta az írónő megint.

Több mellékszereplő kap szerepet, de azért továbbra is a két főszereplőn van a hangsúly. Megismerjük Elias-t és Bray-t a spin-off rész szereplőit.

A könyv és én

Az első rész a szabadságról szólt, míg ez azt sugallja, hogy merj önmagad lenni, merd az álmaidat élni. A karakterek lelkének gyógyulásáról szól, egy olyan útról, ahol nem a régi emlékeket kell újraélni, hanem újakat teremteni.

Egy mondatot firkantottam le olvasás közben, amikor a történet felénél tartottam: A mának élnek, az érzéseknek, a szabadságnak és ami a legfontosabb egymásnak.

Ami még megfogott benne, hogy emlékeztet arra miként a gyengeség is emberi tulajdonság, ami ellen küzdeni is lehet, egyedül, vagy mások segítségével.

Elkerülhetetlen volt, hogy a szomorú pillanatok az én érzéseimre is hassanak, de pontosan ezért a boldog momentumok sokkal nagyobb értelmet nyertek.

Amikor véget ért a történet, mosolyogtam, de azért vennem kellett egy mély sóhajt, mert… nos, igen. Majdnem egy évet vártam arra, hogy megtudjam Camryn és Andrew történetének a folytatását. Nem volt könnyű utazás, de minden egyes betűt megért. Én így érzem. És remélem, hogy majd ti is.

Mi a titka annak, hogy ennyire rajongok a szereplőpárosért és a történetükért?

Mert a könyveket úgy olvastam, hogy a történetüket szinte a magaménak éreztem. Át akartam élni, és nem arra figyelni minden pillanatban hogy ez vagy az tetszik-e vagy sem. Egyszerűen hagytam, hogy úgy legyen jó a történet ahogyan az le van írva.

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2014.

Műfaj: New Adult, romantikus

Eredeti cím: The Edge of Always

Sorozat: The Edge of Never 2. része

Köszönöm a kiadónak a lehetőséget az olvasásra. Tökéletes ajándék, hogy a születésnapomon írhattam a könyvről. :)

Extra - J. A. Redmerski kedvenc idézetei

"Jogod van egy pillanatnyi gyengeséghez" - Andrew Parrish

"Úgy gondolom, néha a legklasszabb emlékek a legvalószínűtlenebb helyekhez kötődnek, ami újabb bizonyíték arra, hogy a spontaneitás sokkal inkább elnyeri jutalmát, mint az aprólékosan megtervezett élet." - Camryn Bennett

"Az élet titokzatos, gyakran igazságtalan. De azt hiszem, az Andrew-val eltöltött idő alatt megtanultam, hogy csodálatos is lehet, és hogy általában, ha valami igazságtalan dolog történik, az csupán az Élet módszere arra, hogy helyet csináljon jobbak számára." - Camryn Bennett

"Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk."- Andrew Parrish

"Olyan vagy, mint egy tetovált filozófus" - Camryn Bennett