Blogmustra (3.)

Az első blogos hír amire kitérek, az éppenséggel rólam szól (pontosabban, a bloghoz kötődik), de mivel külön bejegyzést nem tervezek róla, így itt említem meg. A mai naptól kezdve én is megtalálható leszek a BookLikes oldalon. Egyelőre még számomra is kiaknázatlan területnek számít, de eddig tetszett amit láttam. Nekem úgy tűnik, hogy egy Facebbok, Blogspot és Goodreads összegyúrt változata, mivel bejegyzéseket írhatsz, követheted a másikat, egy felületen láthatsz mindent és mindenkit is, de mégis csak a könyvek és az olvasás körül forog az egész oldal.
Megjegyezném: A BookLikes oldalt csak az olvasás jelölésére és a könyvek pontozására fogom használni, a könyvértékelések továbbra is maradnak itt.

BookLikes olvasásaim és pontozásaim ezen gomb megnyomásával követheted:

Magnolia viszont teljesen átköltözött a BookLikes felületére. Erről bővebben ITT olvashattok a bejegyzésében. Sőt érdemes meglesni a kedves hölgy olvasási listáját is, mert én szó szerint belesárgultam az irigységbe, hogy milyen jó kis angol történetekkel kényezteti magát mostanában. Mondanom se kellene, hogy a kívánságlistám lassan a csillagos égig ér neki köszönhetően... 

*

A napokban Angelika bejegyzésének köszönhetően, mi magyar J.R. Ward rajongók is örülhettünk, hiszen újabb hírmorzsákat osztott meg velünk a Fekete Tőr Testvériség sorozat folytatásairól. Ward dedikálás? Akkor hírek! - címet adta Angi a bejegyzésének, természetes, hogy kocsányon lógó szemmekkel szidtam az internetszolgáltatót, hogy nem egy másodperc alatt nyitotta meg a bejegyzést. :D És igen! Eddig is vártam a The King történetet, de most már alig bírom magam visszatartani, hogy ne ugorjak rá az eredeti angol könyvre.

*

Valamint egy bizonyos bejegyzés linkjét, már hetek óta szeretném megosztani veletek.

Nima, vagyis Keményfedél A fordításokról című véleményéről van szó. Sajnos kezdenek átlagossá válni a hibák amiket kiemel az írásában. Úgy érzem, hogy mostanában a gyenge fordítás egyre elterjedtebb. :( Amivel nekem leginkább bajom van, hogy a történetek elveszítik a varázsukat, a magyar szöveg szörnyen közönségessé válik. Egy részt idéznék Nima bejegyzéséből, mert tökéletesen egyetértek a véleményével, a többit IDE kattintva olvassátok el:

"Elvégzik az iparosmunka részét rendesen, nem hagynak benne angol mondatokat, és alapvetően magyarul is tudnak, hiszen azért nem lehetne azt mondani, hogy önmagában a mondatok egymás mellett ne lennének érthetőek. Mégis kimarad valami nagyon fontos a munka során: a könyv lelke."