Julia Quinn A Herceg és Én

Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?
LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA,
1813. ÁPRILIS
Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.
Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…
Julia Quinn korunk Jane Austene.

Az összhatás miatt maximum pontot fog kapni a könyv nálam, és igen szerintem megérdemli. Nem akarom magam állandóan ismételni, de amit muszáj azt muszáj, és ugyan csak újraolvastam, és ugyan csak meglepődtem. Szinte jobb volt másodszor, lassabban olvastam, nem rohantam előre, megfigyeltem, élveztem, elgondolkoztam, dühöngtem, mosolyogtam, kuncogtam, és igen, szomorú is voltam.
A szöveg nagyon tetszik, a fordító remekelt. Nálam Quinn a párbeszédek koronázatlan királynője, aki olvasta, szerintem tudja, hogy miért gondolom így, olvasás közben minden másról megfeledkezem, csak lapozok és lapozok, és közben attól félek, hogy elfogynak a lapok.
A rengeteg sorozat közül nekem ez a kedvenc kezdő regényem. Megismerjük a következő könyvek szereplőit. A történet, pedig egyedi, ötletes, fordulatos, sok-sok humoros jelenettel.
Daphne Bridgerton, nos megértettem a tetteit, akinek fiú testvére van az tudja, hogy miről beszélek, akaratos, makacs, vicces, szerethető személy, persze nem tökéletes, nem is kell, hogy az legyen. 
Simon Besset Hastings hercege, tipikus herceg, arrogáns, makacs (néha túl makacs), de szeretnivaló. Sokat szenvedett gyermekkorában és ez kihatott a személyiségére. 
És igen ha a kedvenc szereplőim felsorolásával kellene most folytatnom, nem lenne elég az egész oldal, nagyon megkedvelhető mindenki (majdnem mindenki), a Bridgertonokat nem lehet nem szeretni, és az ő választottjaikat sem. Ebben a könyvben kifejezettem kedveltem Duphnét és Hyacinthot. Lady Dumbery, pedig adja a formáját a következőkben is, én úgy fogom fel, hogy ő Quinn aki mozgatja a háttérből a szálakat! :)

***SPOILER***

Kedvenc részek: - Duphne és Simon találkozása

                                  - Duphne és a Bridgerton fiúk párbeszédei 

                                  - Lady Viola Bridgerton magyarázata a nászéjszakával kapcsolatban, szinte nem is mondott vele kapcsolatban semmit (SZINTE) :D

                                  - Az esküvő és a nászéjszaka ( rengeteget kuncogtam, kihagyhatatlan)

Kedvenc idézetek a könyvből:

"– Nem tudod... – mondta Anthony halk, de a dühtől szinte remegő hangon -, te nem tudod, hogy miket csinált.
– Biztos vagyok benne, hogy nem többet, mint amit te – jegyezte meg Violet fortélyosan.
 – Pontosan erről van szó! – bődült Anthony – Szentséges ég! Pontosan tudom, mi jár most a fejében, és annak semmi köze se költészethez, se rózsákhoz!
Simon éppen arra gondolt, hogy rózsasziromágyra fekteti Daphnét.
– Hát, a rózsákhoz talán mégiscsak köze van – mormogta.
– Megölöm – jelentette be Anthony."

"– Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nõvéremet...
Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.
– ...fogadja jóváhagyásomat.
Simon alig kapott levegõt.
– De ha mégsem – folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva -, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek."

Értékelésem:

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2011.