Thursday, May 31, 2012

A szavazás lezárult! (1.)

Köszönöm szépen annak a 68 látogatónak, akik szavaztak, hogy melyik 3 könyvet olvassam el leghamarabb! :) Lesz még ilyen szavazás június végén biztosan, nem tehetek róla, de sok könyv felkelti egyszerre az érdeklődésem, és sajnos döntésképtelen könyvmoly vagyok! :D 


Íme a szavazás végeredménye:
1. Cassandra Clare: Csontváros 24 szavazat
2. Suzanne Collins: Futótűz 21
3. Catherine Fisher: Incarceron 20
 Patricia Briggs: A vér kötelez 13
 Jay Asher: Tizenhárom okom volt... 12
Libba Bray: Lázadó angyalok 10
 Ian McEwan: Vágy és vezeklés 9
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el… 9
Maggie Stiefvater: Shiver 9
Andrea Cremer: Nightshade – Az őrzők 8
Lara Adrian: Az éjfél árnyai 8
Karen Hawkins: Viharos szerelem 8
Anya Seton: Katherine 1. 8
Alexandra Ardonetto: Lázadó 7
Lauren Kate: Fallen 7
Sophie Kinsella: Emlékszel rám? 6
Elizabeth Hoyt: Szenvedély 6
Simon Beckett: A halál kémiája 6
Sophie Kinsella: Kétbalkezes istennő 6
Andrew Davidson: A vízköpő 3
Licia Troisi: Sárkánylány 1. – Thuban öröksége 2
David Baldacci: Tizedmásodperc 1










Találd ki, hogy...(2.)

... ki a következő áldozatom? :D
Ezt muszáj volt, bocs. :)

Szóval, nem ígérem, hogy a Sorok között című rovatom már holnap közzé tétetik, de szombaton biztosan. Megint olyan írót választottam, amit nagyon könnyű lesz kitalálni, de nem tehetek róla, nagy a kísértés...

Találd ki, hogy kiről írok legközelebb?
1. Első regényét Alice Csodaországban ihlette.

Wednesday, May 30, 2012

Suzanne Collins: Futótűz

    Voltam olyan szerencsés, hogy megnézhettem tegnap az első rész (Az éhezők viadala) alapján készült filmet. Imádtam.
    Hiszen annyira jó volt újra átélni az egészet. Úgy érzem, hogy tökéletes volt az időzítés mindenhez, mert az első rész elolvasása után pár napig emészthettem az olvasottakat és csak utána kaptam el a filmet. Említenem sem kellene, hogy szinte ugyan úgy megrázott az egész.
     Nem tökéletes a film, de megértem, hogy nem is másolhatták át az egészet szóról szóra. A szereplőket imádom, és nagyon illik mindenkihez a szerep. Tegnap óta állandóan videókat és interjúkat nézek/olvasgatok róluk. Rajongó lettem. Megszerettem őket és azonosítani tudom az arcukat olvasás közben a karakterekhez. A videó az első rész "filmelőzetese" egy nagyon jó zenével összevágva.
    Film után azonnal rá is vetettem magam a Futótűzre, már az első oldalak után be is bizonyosodott, hogy ezt bizony nem fogom napokig húzni. Az előző részt annyira szerettem, hogy lassan olvastam, egy-egy érzelmileg felkavaró rész után le is tettem, ugyan ezt már ennél a könyvnél lehetetlennek tűnt.
    Az éjszaka addig olvastam, amíg már összefolytak a szemeim előtt a betűk, és reggel korán pár óra alvás után már a kezemben is volt a könyv, mellettem a forró gőzölgő kávé. Nekem tudnom kellett, hogy mi lesz az én szeretett Peetám sorsa, ááá ugyan, dehogy zúgtam bele egy kitalált karakterbe.
    A szerelmi háromszög ennél a könyvnél már annyira kibírhatatlan, hogy lassan úgy éreztem, ha itt állna előttem Peeta és Gale, valamint Katniss gondolatai az én fejemben játszódnának, megfájdulna a nyakam, hogy egyszer egyik, majd a másik felé kell fordítgatnom a fejem. Ugyan már, válaszd Peetát és mehetnénk is már tovább, NEM? :)
     Az előző részben még meg volt az a bizonyos határ, amit az én harmonikusan romantikus szívem elbír a "Jajj melyik fiút szeressem" gondolatokat illetően. De itt, szerintem még szegény írónő is belezavarodott néha. Megértem az érzéseit Galel kapcsolatban, de ugyan akkor, azt már fel nem tudom fogni, hogy kemény öt perc múlva már Peeta után sír. Na jó, ez kicsit durván hangzik, de sajnos olvasás közben ezeket a gondolatokat írtam le, valamiért nem tudom őket ereszteni, még most sem. Egyszerűen az egyik fejezetben még azt állítja, hogy Gale az akit választott, majd Peeta lesz soron a következőben. Tisztára, mint a Vámpírnaplókban Elena/Stephan/Damon. Na ott is Damon párti vagyok, lassan le kellene erről a helyzetfoglalálos dologról szoknom, mert mostanában tuti nem azt a fiút választják, akinek én szurkolok. :D
    Visszatérve a könyvhöz, még egy észrevétel, ami felett nem tudok elsiklani. Ugye említettem, hogy két nyelven olvastam az előző részt, és egyik se az eredeti angol volt. Így utólag összehasonlítva, nem a magyar nyerte el a tetszésem, sőt abban is biztos vagyok, hogy ha csak így olvastam volna, nem rántott volna magába történet világa. Miért?
    A könyv megérdemli azt, hogy legalább kis mértékben is, de komolyan vegyük, hiszen a kép, amit Collins lefestett a világról nem éppen szívderítő. Megértem én azt is, hogy Katniss 16/17 éves, de ugyan akkor ő már az édesapja halála után felnőtt, és a magyar fordítás mindezt nem adja nekem vissza. Átéltem, beleéltem maga, csak néhány szó miatt néha húztam a szám, viszont mindegyik nagy élményt nyújtott.
     Sajnos pár szóval el lehet rontani az olvasási élményt. Ezért is hangsúlyoztam ki, hogy mivel tudom, hogy az eredeti nem ilyen, nem pontozom le a könyvet, hisz mind ez nem az írónő hibája. Szerencsére, a másik nyelven olvasott könyvnek köszönhetően megismertem az eredeti "stílust, vagy inkább úgy mondom, hogy szövegkörnyezetet" és ezért végül elfogadtam és nem is törődtem a vége felé egyik fordítással sem, csak a történetre figyeltem.
    Maga a történet rengeteg bonyodalmat, izgalmat, félelmet, szomorúságot, egy kis humort, és reményt adott nekem. Még több brutalitás tárult lelki szemeim elé, előre nem várt történések, fordulatok.
    Most jön az a rész, hogy akik még nem olvasták a könyvet, akkor csak saját felelősségre lessék meg, hogy mit írok itt tovább össze, mert a lelki világom megnyugtatása érdekében ki kell magamból írjak minden gondolat foszlányt, hogy nyugodt szívvel kezdhessek neki a Kiválasztottnak.
     Ahogyan játszották tovább a nagy közönség előtt a szerelmespárt néha elhittem, hogy tényleg lesz közöttük valami, persze az is besegített, amikor Katniss Peeta után vágyakozott, hogy megint együtt aludjanak, vagy amikor hozzá bújt, és mindez jó érzéssel, biztonsággal árasztotta el, na de főleg az a csók a történet vége felé volt az, ami igazán reménykedővé tett, hogy talán akkor mégis lesz valami.
    A vége? Igen, az rendesen kiakasztott. Nem az, hogy a lázadók kilétét is végre megtudtam, meg a 13. körzet titkára is fény derült, hanem, hogy egész kezdett túl sok lenni. Peeta elrablása, Gale megjelenése újra. De örült a lelkem, amikor Katniss szenvedett Peeta "elvesztése" miatt, mert maradt egy kis reményem, hogy talán a harmadik könyvben lesz valami közöttük. Tudom ez már szánalmas, igen azt is tudom, hogy hiába reménykedem, de ez van.
     Katniss: minden fejezet után más és más véleménnyel vagyok Róla, ezért majd csak a sorozat befejeztével nyilatkozom bővebben a kapcsolatunkról.
    Peeta: Huhh, róla tudnék egy egész regényre valót áradozni, de visszafogom magam, és csak annyit mondok el, hogy nagyon a szívembe zárta magát a humorával, a szerelmével, az elszántságával. Nem naiv ő, és remélem, hogy ezt még inkább be tudja majd bizonyítani a folytatásban, ha Collins ki nem nyírta. Ugye nem?
    Nem fogok most minden karakterről külön írni, mert még ma szeretném elkezdeni a folytatást, csak még annyit, hogy imádtam az új szereplőket is, s naaaaagyon várom a megfilmesítést!
    De attól függetlenül, hogy felsoroltam a hibáit, még nem szavazhatom le, hiszen ha olvasás közben beleéltem magam a világába, nem bírtam letenni a könyvet, akkor maximum pontot érdemel.

Értékelésem: 
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012.

Saturday, May 26, 2012

Suzanne Collins: Az éhezők viadala


    Ez a bejegyzés azzal a szándékkal íródott, hogy kiöntsem magamból az olvasás közben felgyülemlett érzelmeket, eddig ki nem mondott frusztrációkat, élményeket. Erősen spoiler veszélyes posztnak érzem, ezért nem vállalom a felelősséget, ha valaki, aki még nem olvasta, vagy nem nézte a filmet tovább olvas.
    Bevallom egyáltalán nem szerettem volna bármit is "papírra" vetni a könyvel kapcsolatban, hiszen még a csapból is víz helyett a Hunger Games folyik.
    A könyv elolvasását először is KÖSZÖNÖM, azoknak az embereknek, akik a szavazás folyamán (amit legutóbb indítottam), ezt a könyvet jelölték be arra, hogy végre elolvassam.
    Nem akartam egy szereplőt sem megkedvelni, mert tudtam egy-egy információ morzsának nem-köszönhetően, hogy sokan meg fognak halni a történetben, és még is egy-egy játékos halálakor a szívem szakadt meg.
   Nagyon lassan haladtam az olvasással, a könyvet hazafelé utazva kezdtem olvasni, és életemben még nem értem haza ilyen gyorsan, egyáltalán nem érzékeltem a környezetem, hihetetlen mennyire magába rántott az egész. Amikor elkezdődött a játék, lassan haladtam vele, muszáj volt letennem egy-egy fejezet végén és gondolkoznom, megálljt parancsolni magamnak, ez még soha nem fordult elő velem. Nem akartam olvasni, hogy ne érjen hamar véget.
    Tudom, hogy ezer és egy blogon tálható már vélemény Róla, de az én lelkemnek is szüksége van arra, hogy tudassam a világgal ÉN EZT A KÖNYVET IMÁDOM. Szeretem és gyűlölöm ugyan abban a pillanatban, és így volt ez majdnem a könyv elejétől a végéig. Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi vár rám a sorozat következő két részében, azt hittem, hogy mind a három könyvben a játékban fognak szerepelni. Hallottam (időközben kiderült, hogy rosszul hallottam :)), hogy Peeta meg fog halni, de kérdem én, MIÉRT? Ugye nem igaz, csak hazugság, egy rossz félreértés eredménye, hogy ezt hiszem, UGYE? Eddig nem sírtam egy szereplő halálán sem, nem vagyok az a könnyen bőgős fajta, persze Ruta halálán könnyes lett a szemem, meg összeszorult a torkom, de ha Peetát elvesztem, és úgy fogok picsogni, mint egy újszülött, aki még nem érti a körülötte zajló eseményeket. Ha minden igaz, ez a harmadik könyvben vár rám, nos akkor ha kibírom, azt a könyvet elkerülöm jó messzire. De sajnos képes vagyok magam szenvedtetni...
    Amikor már csak Katniss és Peeta maradtak életben, eszembe jutott, hogy talán ők lesznek az a szerelmes pár, akik öngyilkosságot követnek el, sajnos ezt az infót is valahol fél szemmel olvastam, megijedtem, hogy jajj csak azt ne, pörgött az agyam, a legrosszabbra számítottam, ugyan akkor tudtam, hogy ez lehetetlen végkifejlet. A visszaszámlálásnál már levegőt sem mertem venni, és ne mondja mekkora sóhaj lett a vége, amikor kiderült, hogy mennyire átjárt Katniss a Capitol eszén.
   Amikor befejeztem, csak fogtam és bámultam a könyvet, végig simítottam a gyönyörű borítón, és nem hittem el, hogy vége. A több ezer betű, amiből megírta az írónő, majd amiket a fordítóknak köszönhetően hozzánk is eljutott, megdöbbentettek, gondolkozásra ösztökéltek, néha reményt, néha bosszúszomjat idéztek bennem elő.
   Azt hiszem, hogy készen állok a folytatásra, így nem lehet egy könyvet befejezni, ez bűnre csábít, kíváncsivá tesz, hogy vajon a következő részt is így be bírom osztani, vagy addig nem leszek képes elaludni, amíg be nem fejezem!?
   Vajon olyan lesz a Futótűz, ahogyan a neve is mondja, gyors, perzselő és halálos? TEAM PEETA!
ÉRTÉKELÉS:  

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2009.

Wednesday, May 23, 2012

Sorok között (1.)- Susan Elizabeth Phillips (1.)


Legújabb rovatomban, a kedvenc íróimmal fogok foglalkozni. Méghozzá a kezdettel, azzal, hogy hogyan és miért kezdtek el írni, hogy most hogyan élik meg az írást, hogy milyen érdekes, vagy vicces dolgok történtek meg velük. Ebben a hónapba, ahogyan azt Javíthatatlan ki is találta SEP-ről fogok veletek megosztani egy érdekes interjút.




2005-ben készítettek egy érdekes interjút vele, a cikket Andrea Sachs írta, én megpróbáltam minél pontosabban lefordítani, remélem minden érthető. Nagyon jól éreztem magam fordítás közben, hiszen nagyon érdekes kérdések és válaszok találhatóak itt . :)

Susan Elizabeth Phillips Napervill-ben, Illinois államban írja szellemes (humoros) romantikus regényeit. Legújabb regényével a Várom a párom-mal sem okozott csalódást, mert megjelenés után  azonnal a New York Times bestseller listájára került. A Galley Girl (az interjú készítője) Phoenix-ben elbeszélgetett az írónővel.

GG: Hogyan kerültél a romantika bizniszbe?
SEP: Otthon voltam a fiatal gyerekeimmel, amikor a legjobb barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy írunk egy történelmi romantikus történetet. Három héttel az után, hogy beadtuk a Dell Publishing-nek eladták, 120 oldal volt. Aztán ő elment jogi egyetemre és pedig magam maradtam.

GG: Hány könyvet írtál azóta?
SEP: A Várom a párom a 17-ik.

GG: Az új könyved a házasság közvetítők világával foglalkozik. Adj belőle egy kis ízelítőt!
SEP:  Egy fiatal munkanélküli nő változatos érdeklődési körrel, megörökölte nagymamája házasság közvetítő irodáját, és egyenesen a pokolból veszi fel az ügyfelét. Ő az a Chicago-i szuper sportügynök, aki egy tökéletes feleséget keres. A fiatal nő és a sportügynök elképzelései a tökéletesről kicsit eltérnek. Azt gondolom, hogy egy kicsit olyan, mintha Bridget Jones és Jerry Maguire találkoznának. Szeretem azt a filmet.

GG: Hogyan írnád le Annabelle Granger-t a házasság közvetítőt?
SEP: Azt hiszem, hogy Annabelle az minden nőből egy kicsi. Ő intelligens. Ő igazán vinni akarja valamire, de mindig történnek vele olyan dolgok, amelyek az útját állják. Ő a legfiatalabb gyerek egy olyan családban, ahol a többiek állandóan a sikerre szomjaznak. Van egy öccse, aki sebész, az édesapja is sebész, az édesanyja egy bank alelnöke volt, másik testvére pedig egy könyvelési cég feje. Tehát a családja kudarcként látja őt. Azt gondolom, hogy sok ember tud azonosulni ezzel, az ő elfoglalt helyével a családban, és hogy a versenyképességével próbálja megkeresni a helyét a családban.

GG: Említetted Bridget Jones-t. Mi a különbség a chick lit és a romantika között?
 (Magyarázat a részemről, azoknak akik nem tudják, hogy mi a chick lit, egy olyan regényműfaj, amely a modern nőknek szól, könnyed és humoros. A műfaj az 1990-es évek végén vált népszerűvé. (A születési évem, biztosan azért szeretem:)) Bár tartalmaz romantikus elemeket, de általában nem sorolható a romantikus regények alkategóriájába, mert a hősnő kapcsolata a családjával, gyakran ugyan olyan fontos, mint az ő szerelmi kapcsolata.)
SEP: A saját munkámban nincs közöttük különbség. Az emberek kérdezik, hogy mit írok? Azt mondom, hogy romantikát, női regényt, és chick lit-et. Azt hiszem, hogy minden kényelmesen elfér egy ernyő alatt. Alapvetően könyveket írok nőknek - könyvet a kapcsolatokról, könyveket, amelyek képesek megnevettetni, és néha, amelyektől sírnod kell.

GG: Mi kell legyen a könyvben, hogy romantikusnak találják?
SEP:  A szerelmes történetben a hős és a hősnő központi szerepben kell, hogy legyen. Azt hiszem, hogy ez igaz a könyveimre. Én általában írok másodlagos szerelmi történetet is, nem hagyományos karakterekkel. Néha idősebb karaktereket is írok. Érdekelnek a női barátságok, és a családi kapcsolatok. Szóval nem írok hagyományos romantikus regényeket, ahol csak a hős és a hősnő szerelmi története van. Szeretem az egymásba fonódó/összekulcsolódó kapcsolatokat.

GG: A sok megírt könyv után, honnan kapod az ihletet?
SEP: Egy raktárból Tulsa külső részén. (nevet) Nem tudom. Nem könnyebb nekem. Ez még nehezebbé válik, mert én nagyon közel vagyok az olvasóimhoz. A saját honlapom faliújsága a hely, ahol egymásra hatunk az olvasókkal. Sokat dedikálok. Úgy érzem, hogy ők a barátaim. És nem akarok csalódást okozni senkinek. Mindig próbálok, valami frisset írni minden könyvbe. Könnyebb helyett, egyre nehezebbé válik. Úgy érzem, hogy még keményebben dolgozom minden könyvön. De nem akarom, hogy ez látszódjon az oldalakon, ez biztos.

GG: A munka szokásaid? Minden nap írsz?
SEP: Igen. Elég sokat írok 9-től 5-ig, Hétfőtől Péntekig. Szombaton és Vasárnap is próbálok pár órát írásra szánni, hogy ne veszítsem el az áramlást, mert aztán rossz folytatni.

GG: Ez a sok írás.
SEP: Ez a sok írás, de én nagyon nagyon lassú vagyok. Nem úgy, mint az újságírók, ezt meg kell mondanom neked. Golyókat izzadok minden mondat felett. És néha tudod van olyan nap, hogy csak egy bekezdést írok, és négy órát ülök a számítógép előtt.

GG: A saját szerelmi életed is romantikus?
SEP: 34 éve vagyunk házasok, azt hiszem, hogy annyi. Rosszban vagyok a számokkal. A férjem a feljegyzések őrzője. De igen. Van két csodálatos fiam, akik közül az egyik hamarosan házasodik, a másik pedig már házas, és az első unokánk már úton van. Ha ez nem egy szerelmi történet ember, akkor nem tudom, hogy mi a az.

Forrás: itt.

Ennyi fért a mai napba, remélem, hogy tetszett. Nekem igen, és neked? :) Azt hiszem én most még jobban szeretem Phillips-et mint, eddig és esélyes a Várom a párom egy újraolvasásra! :)

Tuesday, May 22, 2012

Találd ki, hogy ... (1.)

Újabb ötletem támadt a napokban, egy rovattal kapcsolatban, ahol arról fogok nektek beszámolni, hogy a kedvenc íróim, meg íróink miért, és hogyan kezdtek az írói pályafutást, és mi változott az életükben, minden ami érdekel velük kapcsolatban. A bejegyzés közzététele előtt 1, vagy 2 nappal írok pár dolgot/jelzőt, amik rájuk, vagy a könyveikre jellemzőek, ti meg találgathattok. A találgatós bejegyzés címe Találd ki, hogy... lesz, mert jobb most nem jut eszembe címnek. Az írók kezdetével foglalkozó rovat, pedig a Sorok között címet kapja. Kaptok lehetőséget arra is, hogy kérjetek írókat, és remélem, hogy sokat fogunk beszélgetni is.

Találd ki, hogy kiről fogok írni:
- a könyveire a könnyed, humoros romantika a jellemző
- van két fia

A következő segítséget kérésre adom, ha az sem segít, akkor holnap adok még. :)
Vélemény? 

Monday, May 21, 2012

Egmont Dark - Hírmorzsa! :)

A mai és tegnapi nap a világ legjobb bejelentéseinek a napja! :)
"Új szerző könyveivel bővül az Egmont Dark kínálata!" Ezt írta ki a kiadó a nagy Facebook-ra, persze rejtély fedi még az írónő kilétét, de mindenki Larrisa Ion-ra tippel. Szóval remélem, hogy ő lesz, ha nem akkor meg ezen elgondolkodhatnak, hogy őt is kiadják magyarul. :)
 Eddig is ők voltak a kedvenceim, de ezentúl imádni fogom a kiadót! :)

Már tervben volt nyárra a Demonica sorozat elolvasása angolul, de nagyon örülnék, ha magyarul is megjelenne tőle is valami. Eddig csak pozitív kritikákkal találkoztam vele kapcsolatban, ami elég ritka mostanában. Szóval szurkoljunk együtt, hogy tényleg ő legyen az! :)

 Hamarosan jövök, amint fény derül az igazságra! :)

Update: IIIIGGEEEEN!!!!!! Köszönöm Egmont Dark Kiadó! A hír megerősítve Larissa Ione könyv lesz hamarosan olvasható magyarul. :)
És még egy remek hír a Demonica sorozattal kezdik! Hipp hipp hurráááá! :)))

Nalini Singh: Angyalkard



Fülszöveg:
A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne. 
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz. 
A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül…





     Valamiért más ez a történet, mint az eddig megjelent Angyali vadász könyvek, és most nem arra gondolok, hogy azért, mert nem Elena és Raphael vannak főszerepben. Talán, mert a múltban Dmitri és Honor szenvedtek a legtöbbet, az általam ismert szereplők közül, legyen szó, akár melyik könyv, akár melyik szereplő párosáról (habár Acheron és Zsadist lehet, hogy velük egy szinten van, de a párjaik nem, ezért különleges ez a könyv). A fájdalom, a feszültség, a küzdeni akarás jelenléte miatt egyedi, és a bosszú gyógyító ereje átjárja az oldalakat, de ugyan olyan arányban van benne szenvedély, humor, szerelem.
    Habár az Angyali szárnylásban ismerhettük meg Raphaelt fiatalabb korában, amikor még csak kezdte felépíteni a területét (New York-ot), még is, csak most tudatosult bennem, hogy New York illik Raphaelhez és  Dmitrihez, szinte megdöbbentő a hasonlóság. Vajon csak a véletlen, a képzeletem játszik velem, vagy Nalini akarattal alkotta meg ilyen hasonlóra őket?
   - Gyors, veszélyes, ugyan akkor gyönyörű, hatalma van, mindig éber. Ezek illenek rájuk, mint álmaim városára.
    
10 dolog, amiért érdemes elolvasni a könyvet:
1. Nalini Singh írta.
2. New Yorkban játszódik.
3. Illium is szerepel benne .
4. Dmitrit megismerheted közelebbről, és ha nem is fogod megkedvelni, de meg fogod érteni az eddigi tettei okát
5. Angyalok, vámpírok és vadászok szerepelnek benne.
6.  Mert megszerettem és összeillőnek tartom Honort és Dmitrit, és főleg Honor nagyon belopta magát a szívembe, igazi példa lehetne, hogyan áljjunk fel, és mutassuk fel a középső ujjunkat, azoknak akik bántottak minket.
7. Ha egyszer elkezded olvasni, addig nem le nem rakod, ameddig egyetlen egy olvasatlan betű is van benne.
8. Van benne feszültség, romantika, humor, életerő.
9. Illiumot említettem már? :)
10.  Mert én 6 (azaz, maximum pontot adok rá):)

   Általában kerülöm azokat a könyveket, amikor tudom, hogy oda-vissza ugrálnak a jelen és múlt között. DE itt az írónő, bámulatosan megoldotta ezeket a helyzeteket, sőt még néha türelmetlenül vártam is, hogy mikor ragadja el őket újból a múlt "szelleme".

   Dmitri: Az Én kegyetlen, gyönyörű vámpírom (csak Honor meg ne tudja, hogy ezt írtam *-*) meglepett rendesen. Az Angyalvérnél még nem kedveltem, nem ott csak felkeltette az érdeklődésem. Majd a sorozat haladtával egyre jobban megkedveltette magát, és itt már Én személy szerint őt is a szívembe zártam. Van még benne emberség, csak Honorra volt szüksége, ahhoz, hogy erre rájöjjön, tud még szeretni.
   Honor: Az első oldalakon, valamiért meg voltam ijedve, hogy nem fogom szeretni a karakterét. De egyre jobban őt is megkedveltem, és bár tudtam, hogy mi lesz a vége, örülök is, hogy Singh ezt a megoldást választotta. A sors útjai kifürkészhetetlenek, de ha megengedi, valaki ott fent, hogy az én oldalam is a Sors könyvében Nalini írja, akkor nem kellene aggódnom semmiért sem, garantált lenne a Happy End. (Biztos nekem szánná Illiumot)
      Imádtam, amikor Honor figyelte, amikor Illium és Elena játszanak az égen, szinte láttam én is, megborzongtam, hogy mennyire át tudtam adni magam a könyv (Nalini) világának. 
      További szereplőkről is egy kis morzsa: Közelebbről megismertem Hollyt, azaz ezentúl Sorrowt, és nagyon, de nagyon remélem, hogy Méreg lesz a kedves párja. Ashwini is szerepelt többször, hiszen Honor legjobb barátja, és megtudhatjuk, hogy Janvier is hamarosan a városba költözik, szóval továbbra is élvezhetjük a macska egér játékukat. Jason többet mutatta magát, és már nagyon várom az ő soron következő könyvét. :)

Frissítés/újraolvasás után:

   Az egész sorozatot újraolvasva rájöttem arra, hogy még jobban tetszik Dmitri könyve is, tudom még számomra is  hihetetlen, hiszen nem gondoltam, hogy még jobban fogom szeretni. Folyamatosan haladok a történettel a három Elena és Raphael könyv után az elején még fura, hogy többet szerepelnek a Hetek tagjai, mert eddig ugye megszoktam, hogy csak pár mondat erejéig jelentek meg a fejezetekben, hogy jól beszóljanak leginkább Elenának, de persze egymásnak is. Mi tagadás a legélvezetesebb részek voltak, most ebben a könyvben pedig lehetőséget kaptunk az eddigi mellékszereplőket is jobban megismerni. 

Kedvenc idézetek:

Honor és Méreg kedvesen bájcsevegtek:


"- Azt hittem, sötétben is napszemüveget hordani már kábé azóta ciki, hogy a dauer kiment a divatból.

A vámpír kivillantotta a fogait, de nem a szemfogait.
- Hidd el, nem akarod tudni, mi van a lencsék mögött, édesem! - Az utolsó szó nem kedveskedés volt, a férfi szájából inkább annak kiforgatott, groteszk változata, amitől Honor minden haja szála az égnek állt.

- Méreg! " 


"- Reggeliztél? - kérdezte, miközben kihajtott a reggeli forgalomba.

- Igen. - Ha már itt tartottak... - Te kiből táplálkozol?

- Vigyázz, Honor! - zengett a lány kedélyeit borzoló hang -, még az hiszem, hogy féltékenykedő típus vagy."


"– Arra gondoltam éppen, hogy te olyan férfinak tűnsz, aki olyan közönnyel törné el a 
nyakam, mintha csak a mobiltelefonját roppantaná össze. 
Dmitri zsebre vágta a kezét. 
– A telefonomat jobban sajnálnám."

Értékelésem: 

Kiadó: Egmont Dark
Kiadás éve: 2012.

Saturday, May 19, 2012

Karen Rose: Érints meg

    A fülszövegből egy részt emelnék csak ki igazán, méghozzá az utolsó mondatot :)

"Karen Rose világhírű sorozata a romantikus thriller műfajának legjobbja, az írónő majd minden könyve bestseller, olvasói világszerte lelkesen várják az újabb torokszorítóan izgalmas regényeket."

      Ehhez nem is tudok mást hozzá fűzni, csak bólogatni, amíg meg nem fájdul a nyakam. Meg vagyok döbbenve, hogy molyon is csak 66 ember olvasta eddig. Nagyon sokan lemaradtak erről, az igazi remekműről. Ez az a könyv, ahol nem csak az olvasási élményem lett maximum pontos, rengeteg csillaggal, hanem bátran, azt is kimerem jelenteni, hogy azoknak is tetszene, akik eddig nem mertek romantikus krimit a kezükbe venni. 
     A könyvről már napok óta írok jegyzeteket, lassan haladtam, mert amikor befejeztem az olvasást, egy olyan állapotba jutottam, amikor csak néztem magam elé, néha pislogtam, és másra nem voltam képes, nemhogy nekiüljek és értékeljem. Mi tettem másnap, amikor már lehiggadtam, és összeszedtem magam? Újraolvastam.
     A legjobb lenne persze, ha az elején kezdeném. :) Nem ez volt az első könyv, amit Karen Rose-tól a kezembe vettem. Először befejeztem a Vartanian sorozatát, igaz, ez a könyv körülbelül 4 évvel hamarabb játszódik, mint a Halj meg értem, de a magyar kiadások nem sorba jelentek meg. 

"– Bocsásson meg. Megint igazságtalan voltam magával. Azt hittem… – kényelmetlen érzésekkel vonta meg a vállát. – Azt hittem, hogy lenéz. 
– Nos, nem néztem le – mondta Tess komolyan. – Sosem nézném le. 
A harag, a zavarodottság és a megbántottság eltűnt, és a beálló csöndben egyre jobban tudatosult bennük, hogy valami történt közöttük. 
– Köszönöm. 
– Ha már itt tartunk, tetszik a fürdőszobája. Tess szája mosolyra húzódott. – A gumikacsás tapéta nagyon ötletes. 
Aidan érezte, hogy elvörösödik. 
– A házat örököltem. Néha vigyázok az unokahúgaimra és unokaöcséimre. Nekik tetszik, ezért megtartottam."
     Az írónőt, még azért is szeretem, mert a könyveiben a már másik könyvekből megismert karaktereket is szerepelteti. Ez nálam általában plusz pontot jelent, főleg ha nem egy sorozat kötetében teszi ezt. A viszont látás (olvasás) öröme, főleg ha megszerettem az előző könyvekben a szereplőt, felér egy olyan érzéssel, mint mikor találkozom egy régi baráttal, akit nagyon szerettem, de anno el kellett válnunk például a suli, költözés miatt.
    Sok a brutális gyilkosság, elég színes leírással, ami, bevallom engem nem zavar, hozzá vagyok már szokva, de néha még én is meg tudtam döbbenni. Sőt kell az a kis borzongás, ami körül tudja lengni a hangulatom, egy kis józan ész soha nem árt, felráz a minden napok szürkeségéből. Persze én ettől nem érzem magam vérszomjasnak, ááá, nem, dehogy, viszont előtűnt egy új énem, akiről eddig nem is tudtam. Méghozzá az, amelyik részvétet érez. És Tessnek elég sok dolog kijutott ebben a történetben. Nem is emlékszem, hogy találkoztam e már olyan főszereplőnővel, akinél a sírást nem gyengeségnek tekintettem volna. Mert Tess esetében kellett, hogy megmutassa, ő is egy érző lény, és hogy olykor a gyengeség kimutatása még nagyobb belső erő bizonyítéka. Az eddig olvasott Karen Rose könyvek közül Tess az a női karakter, sőt általában véve is ő az, aki a lelkem legmélyére is hatott. Sőt nekem az egész könyv ilyen.

"Tess letakarta kezével a telefont. 
– El tudnál vinni munkába menet? Aidan bólintott. 
– Persze. 
– Tess?! – dübörgött Vito hangja. – Egy férfival vagy? 
Tess felsóhajtott. Akárhány éves is, még mindig Vito kishúga, és ők mindannyian az apjuk gyerekei, akár tetszik nekik, akár nem. 
– Igen, Vito. 
– Nemcsak elhoz ide – mordult fel Vito –, ha nem szépen bejön, és bemutatkozik nekem. 
Tess megint felsóhajtott. 
– Igenis, Vito. Akkor egy óra múlva találkozunk. – Letette, és megvonta a vállát. – Van kedved találkozni a bátyámmal? 
Aidan szeme tettetett riadtan kerekedett el. 
– Bántani fog? 
– Szerintem nem. Igazából sosem verte meg egyik udvarlómat sem. Mondjuk Phillipnek beverte az orrát, annyira, hogy vérzett is."


     Aidant, bevallom a legelején utáltam, szinte csikorgattam a fogam, hogy miért pont egy ilyen balféket akar párosítani az én szeretett Tess-emel. Aztán "megismertem közelebbről" és bevallom, megszerettem, nem annyira, mint Vitót a Halj meg értem-ből, de közel került ő is. Könnyű abba a hibába esni, hogy első "ránézésre" ítéletet mondunk, pedig valljuk be, általában ezzel sokat tévedünk. Aidan egy igazi birtoklós hím, és én ezt szeretem a férfiakban.

     Lassan összeilleszkednek a kirakós darabkái, egész végig nem tudod meg, hogy ki az igazi gyilkos, én bevallom minden egyes személyre egy-egy pillanatban rányomtam a bűnös bélyeget, majd fejcsóválva jöttem rá, hogy túl hamar akartam az okosat játszani, és kideríteni a tettes/tettesek kilétét.

"– Tess, a macskád a mosdókagylóban van. 
Tess lustán az oldalára fordult, és Aidanre nézett, aki a fürdőszobában, a mosdó előtt állt. Aidan Reagan még mindig meztelen volt, és csuromvíz, mert most zuhanyozott le, és jó volt korán reggel erre a látványra ébredni. 
– Nyisd ki a csapot. Inni szeretne. 
– Azt hittem, a macskák nem szeretik a vizet. 
– Ő igen."
    Szóval ez a könyv Tessel és Aidannel a főszerepben egy nagyon izgalmas krimi, végig tömve feszült pillanatokkal, amelyeket, vagy maga a gyilkos, a nyomozás, vagy a két főhős közötti erotikus hangulat vált ki, és forrósítja meg a könyv oldalait. Ami leginkább jellemzi az a fordulatok. Több szál indul el a könyvben, de nem lehet eltéveszteni őket, briliánsan vannak egymásba szőve a történetek, a múlt megismerése és a jelen történései, sok a szereplő, és mindnek van egyénisége. Ahogyan alakul a történet kiderül egy-egy családi dolog, láthatjuk az igaz testvéri szeretetet megnyilvánulni, Tess és Vito, majd Aidan és Rachel között, és mind a két kapcsolat más dolgok miatt kovácsolódik szorosabbra, ugyan akkor mégis ugyan az az indítója.
    Ami számomra megdöbbentő, az a töménytelen mennyiségű gyűlölet, amelyet a gyilkos érez Tess iránt.

Ha a bejegyzésem nem győzött meg, arról, hogy adj egy esélyt a könyvnek, akkor olvasd el a kedvenc idézeteimet, igyekeztem spoilermeneteseket választani:

Értékelésem: 5/5


Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2010.
Sorozat: Romantic Suspense 5. rész
Eredeti cím:  (You Can't Hide)

Friday, May 18, 2012

Borítómánia: Sport vs Romantika

Ha érdekelnek hasonló rovatok, akkor látogass el a Magyar blogger rovatok oldalra is!



    Már napok óta azon gondolkozom, hogy a Borítómánia rovatomban mi legyen a májusi téma. Szemezgettem a divattal, de ma végül is a sport mellett döntöttem. :)
    A legfőbb oka persze az, hogy nyálcsorgatós borítókkal hívják fel rájuk a figyelmet, a másik ok, pedig az, hogy maguk a történetek is szórakoztatóak, néha izgalmasak, és tömve vannak izmos, szexi férfiakkal, akikért oda adnám fél királyságom! :) Nem tudom, Ti hogy vagytok a sporttal, de én nem ugráltam soha érte, amíg nem kezdtem olvasni Susan Elizabeth Phillips, Carly Phillips, meg Rachel Gigson könyveket. Azóta a barátommal együtt nézem a sportműsort, de nekem biztosan nem az jár a fejemben meccs közben, mint neki. :) Először is, itt főleg az amerikai focira, meg hokira gondolok, de mostanában érdekel a baseball is. Azon veszem magam észre, hogy a sportolókat összehasonlítom az általam ismert főszereplőkkel, sőt keresem a hasonlóságokat, de a ami a legtöbbet változott, az az, hogy más szemmel nézek rájuk. Élő, húsvér embereknek tekintem őket, nem vagyok az az elfajult fangirl típus, elgondolkozom, hogy vajon ők is ennyire utálják, hogy ennyire lerohanja őket a média, vajon a barátnőik milyenek, vajon ők is nőcsábászok, esetleg hogyan ismerték meg a szerelmüket, vagy még élik a szingli, komolytalan nőcsábászok életét....
Olyan könyveket igyekeztem kiválasztani, amelyeknél, nem csak a borító, hanem a tartalom is felkeltette a kíváncsiságom, szóval:

Válogathattok! :)

Deirdre Martin: Icebreaker
(New Yorks Blade #10)
Good thing high-powered attorney Sinead O'Brien has a rule about never dating clients. Because Adam Perry, the newest star of the New York Blades—and her newest client—has her headed for the penalty box. If only she could prove he's just another jock...

Adam's been charged with assault after a borderline hit on another star player, but off the ice he's a private, no-nonsense guy who knows the Blades are his last shot at Stanley Cup glory. Assembling her case, Sinead tries not to get distracted by Adam's dazzling good looks or strong work ethic, but she quickly discovers that there's a wounded man under that jersey, and she's starting to fall for him—hard.

Now Adam's having trouble focusing on the goal with Sinead in his sights. And Sinead is tempted to break her "no dating clients" rule. Can they play on their newfound feelings without penalties?




Jaci Burton: Taking a shot
(Play by play #3)
If you want to score, you have to get in the game... 
The last thing Jenna Riley needs is more sports in her life. While her brothers are off being athletic superstars, she's stuck running the family's sports bar, whether she likes it or not. Then in walks pro hockey stud Tyler Anderson. As much as Jenna would like to go to the boards with him, she's vowed to never fall for a jock-even one as hot as Ty.
Ty, intrigued by the beautiful bar owner, becomes a regular. He senses that Jenna wants to do something more with her life. And as he gains her trust, the passion between them grows, as does Ty's insistence that Jenna should start living for herself. With his encouragement, Jenna starts to believe it, too...
But first, Jenna has to figure out what she wants, what she needs, who she loves, and if she has the passion and pride to take a shot at having it all-including Ty...




Jennifer Comeaux: Life on the Edge


Nineteen-year-old Emily is new to pairs skating, but she and her partner Chris have a big dream–to be the first American team to win Olympic gold. Their young coach Sergei, who left Russia after a mysterious end to his skating career, believes they can break through and make history.

Emily and Chris are on track to be top contenders at the 2002 Winter Games. But when forbidden feelings spark between Emily and Sergei, broken trust and an unexpected enemy threaten to derail Emily's dreams of gold.




Koko Brown: Playar's Ultimatum
Yvonne Floyd’s best friend and gay soccer player Robbie Gutierrez proposes the impossible-pose as his fiancée until he can ink a lucrative contract. Hounded day and night by the media’s constant speculation over his sexual orientation, Robbie doesn’t want to run the risk of losing his career over who he sleeps with. Although Yvonne feels Robbie has lost his marbles, she takes one for the team.

While Yvonne is initiated into the fast-paced world of international soccer, she’s ill-prepared for a mutual attraction to Robbie’s teammate, Paolo Saito. And when the Japanese Brazilian footballer discovers her secret and turns the tables on her, Yvonne loses sight of her goal and risks sacrificing more than just her heart.




Lisa Renee Jones: Hard and Fast


For Amanda Wright--new reporter on the pro baseball block--this rule is harder to keep than she had thought. Especially with the team's star pitcher, gorgeous Brad Rogers, sending signals her libido can't possibly miss. How can she indulge her craving for Brad and still prove she can play with the big-league journalists?
From their first illicit kiss, their private ball games lead to delicious pleasure. Then she discovers Brad is hiding a big secret that could make her career--or blow his. And suddenly she has to choose: the best story of her life... or the best sex!
Jaci Burton: The perfect Play (Play by Play #1)
Football pro Mick Riley is an all-star, both on the field and in the bedroom. But a sexy, determinedly single mom just might be the one to throw him off his game...
For years Mick has been taking full advantage of the life available to a pro athlete: fame, fortune, and a different girl in every city. But when he meets and beds confident, beautiful event planner Tara Lincoln, he wants much more than the typical one-night stand. Too bad Tara's not interested in getting to know football's most notorious playboy any better.
As the single mother of a teenage son, the last thing Tara needs is the jet-set lifestyle of Mick Riley; even though their steamy and passionate one-night stand was unforgettable. Tara's life is complicated enough without being thrust into the spotlight as Mick's latest girl du jour. Tara played the game of love once and lost big, and she doesn't intend to put herself out there again, especially with a heartbreaker like Mick.
But when Mick sets his mind to win, nothing will stop him. And he has the perfect play in mind.
Kate Angell: Curveball (Richmond Rogues #2)
When the "Bat Pack," the bad boys of the Richmond Rogues baseball team, meet three beauties with faster pitches than they've ever seen, it's sure to be a triple play of romance!



Kate Angell: Sliding Home (Richmond Rogues #4)
The ultimate bad boy baseball player finds a stranger in his shower and decides that no matter how sexy the interloper is, she won't find a place in his life-little does he know that the baseball diamond is not the only place he'll be sliding home.




Carly Phillips: Hot Property (Hot Zone #4)
Just one short season ago, major league center fielder John Roper had it all: the looks--and personal life--of a sports hero and the public's adoration. But this hot property's lucky streak has run out. After a World Series disaster, fans diss him, shock jocks mock him and his dysfunctional family hassles him for money he really can't spare. Now it's up to him, and Hot Zone publicist Amy Stone, to get his life back on track.
Amy finds it's easier said than done. What with the constant intrusions of his nutty family, a crazed fan playing stalker, and Roper's refusal to put his own needs first, she's starting to think that life in the fast lane isn't all it's cracked up to be. But when the two retreat to a secluded lodge, the sexy center fielder throws Amy a curveball--one she never saw coming...
Jeanette Murray: The Game of Love 
Chris St. James is ready for normal. After walking away from her pro tennis career and a toxic relationship with a star hockey player, she's starting a new life as a teacher and tennis coach in a small town. Now all she needs is an average guy to share it with.
Brett Wallace is no average guy. Forced to retire from the NFL after an injury--and suddenly single after being dumped by his status-conscious wife--he's returned to his hometown to coach the varsity football team. Wary of women interested only in his celebrity, Brett finds Chris's indifference to his former career refreshing.
The last thing Chris needs is to get involved with another pro athlete, but she can't deny the sparks that fly between them. So she agrees to a purely physical, no-strings-attached affair. But the rules of the game change when she falls for him...


Thursday, May 17, 2012

Szavazás 2.0

Ezekre lehet szavazni fent! :) Avagy, egy döntésképtelen könyvmoly segítséget kér! :)

Monday, May 14, 2012

Carly Phillips: Hot Number (Forró szívek)

Fülszöveg helyett:
A Hot Zone sorozat második része, a legfiatalabb Jordan lány története. Mickinek elege van abból, hogy őt a fiúk az öltözőből csak barátnak tartják, ezért egy szilveszter éjjelen elcsattant csók után, végleg eldönti, hogy megváltoztatja a kinézetét. Sophie segít neki ebben, és jó tanácsokkal látja el, hogy hogyan öltözködjön, és hogyan flörtöljön a kiszemelttel, aki nem más, mint Damian Fuller a híres baseball játékos, milliomos, nőcsábász, és egyben az ügyfele.

A napokban olvastam el a sorozat első részét, a Forró szerelem c. könyvet, és annyira oda voltam érte, hogy nem tudtam kivárni a magyar megjelenését a következőnek, azonnal rohantam beszerezni az angolt. Nem bántam meg! :)
Azért, mert:
- Így fejlesztettem az angol szókincsemet, és tényleg voltak olyan pillanatok, amikor olvasás közben egy-egy szónál alig álltam meg, hogy ne kezdjek listát írni! :) Rólam tudni kell, hogy olvasás közben nagyon vizuális vagyok, mintha film kockák peregnének a szemeim előtt. Főleg imádom a szép szavakat visszahallani a fejemben olvasás közben, morzsolgatni. Szinte ízlelgeti őket az elmém.
- Élmény volt az egész könyv, és ha még szótárazás mellett is tudtam kuncogni, elszorult a torkom, meg pillangók repkedtek a gyomromban, nos akkor nyugodt szívvel állíthatom, hogy a magyar megjelenést is nagyon várom, mert újra szeretném mindezt átélni, még élethűbben.
- Akkor jó egy sorozat, ha visszatérnek a régi szereplők is, a testvérek közül legtöbbet Sophie-val találkozhattunk, Anabelle-nek megvolt az oka a hiányzásra (később elárulom, hogy mi). Folytatódott az utolsó fejezetekig Yank és Lola huzavonája, de nyugodt szívvel elárulom, hogy végre vége.
- Damian és Micki párbeszédei, sőt az összes jelenet, amiben szerepet kaptak hatott Rám, vagy nevettem, vagy rugdostam volna őket, sőt szomorú is voltam. Újabb kedvenc páros nyerte el méltó helyét kicsi szívem csücskében.
- Fordulatos. Persze a vége kiszámítható, de attól függetlenül történnek benne előre kiszámíthatatlan események. Igaz, itt nincs, olyan kis ártatlan krimiszál, mint a Forró szerelemben, de attól függetlenül, voltak olyan dolgok, amiért izgulni lehetett.
- Volt, hogy türelmetlenül kapkodtam a szótár után, hogy "oooh, jajj na mi, na mit is mondott, a fene, hogy nem értem", és akkor jött a bamba vigyor, hogy ühüm, most már világos, vagy éppen sóhajtoztam, amint megvillant a lámpa a fejemben, és felfogtam, hogy mi is történik pontosan/vagy mit is vágtak egymás fejéhez.
- Bevallom, hogy a történetben rengeteg klisé szerepel, de én ezek miatt tudtam annyira élvezni, hiszen néha arra is szükségünk van, sőt nekem a romantikus lelkem, szomjazva fog kapkodni a magyar megjelenésért.
    Micki (Michelle) a legfiatalabb Jordan lány, "fiús" típus volt az előző könyvben, garantálom, hogy most már nem az. A kiskacsából hattyúvá változott, azt írtam olvasás közben egy cetlire, hogy feléledt, mint Csipkerózsika.(Látjátok mit tesz egy szilveszteri csókolózás? Szóval csak óvatosan az időpontokkal! ;)) Érzékeny, őszinte, lebecsüli önmagát, humoros, olykor-olykor szarkasztikus, amit én, persze nagyon imádok, de hát embere válogatja.
    Damian a pályafutása végén jár, de nem akarja beismerni még saját magának sem. Küzd egy álomért, és ezt nagyon becsülöm benne. Szexi, olyan szőke-herceg-fehér-lovon típus. A családja nagyon imádni való, okoztak neki érdekes szituációkat.
     Egy összeillő karakterpárost alkotnak, sok-sok bonyodalommal maguk körül, meglepetéseket okozva Nekem olvasás közben.
      Azoknak ajánlom, akik könnyed kikacsolódásra számítanak, romantikával, érdekes/humoros párbeszédekkel, akik szeretik Susan Elizabeth Phillips és Rachel Gibson könyveit.
A sportolókat nem említettem volna? :)
- Bocsánat, szóval ha szereted az izmos, szexi hímeket, akkor ez a könyv neked íródott.
 
     Voltak benne dolgok, amik engem kifejezetten zavartak, spoiler mentesen nem tudok róla írni, ezért csak azok folytassák, akik mernek kockáztatni, hogy megtudnak egy-két, kisebb-nagyobb információ morzsát.
*****SPOILER VESZÉLY******
Yank és Lola már a vége felé kezdték kihúzni nálam a gyufát, de aztán jött a vége, fuss el véle, és megnyugodtam, hogy nem szenvedtetnek tovább a következő részben, szépen be lehetett volna fejezni, már az előző könyvben is az ő történetüket és itt elég lett volna koncentrálni Damian-Micki és Carol-Carter párosra.
Idegesített, hogy néha hetek teltek el egy-egy találkozás között, olyan dolgok után, amit szerintem nem lehetne húzni. De ez csak lehet, most idegesített, holnap már másképpen gondolom.
Spoiler a könyvből azoknak, akik türelmetlenek:
- Anabelle állapotos, lesz egy édi kutya megint Noodlie a Labradoodlie, Damian megmenti, majd elrabolja Mickit, lesz apasági teszt, csak annyit árulok el, hogy nem Anabelléknek....
******Spoiler VÉGE*******
Kedvenc idézetek:
„Who's been stealing things out of the laundry basket?” Lola asked. 
Sophie snickered. „Ask Micki.” 
„Michelle?” Lola strode over and glanced down at Micki's protruding chest. „Do you have my bra?” 
Yank groaned. 
„Nope. No bra.” Micki chewed on her lower lip, a sure sign the kid was lying. 
„Yes you do too have it! You see?” Sophie reached a hand down the front of her sister's shirt, pulling out the padding. Then she glanced down at her hand and frowned. „Hey, those are my socks you stuffed your boobies with!” 
„Are not!” Micki said, crossing her arms over her now flat chest. 
„Are too!” Sophie retorted. 
Yank felt a headache coming on. 
„Well, you gave them to me,” Micki shouted, tears filling her eyes. 
„Did not!” 
„Did too!” 
„Did not!” 
„You know the rules. Once you give, you can't take back!” Micki cried and darted out of the room, following Annabelle's earlier lead. 
Sophie took off after her.



„Attitude is everything” Sophie continued. „Fortunately for you, you're comfortable with guys, so that's one hurdle down. Now just flirt a little and you'll be all set.” 
Micki squared her shoulders and shimmied a bit, intentionally shaking her boobs. „Like this?” 
Sophie laughed. „That's it. Work on the voice, too. A little breathy is sexy, you know?”

 Magyar megjelenés várható 2012. május-június a Victoria Kiadónál

Értékelés: