EGY kicsi ÉN (1.)

Ne is kérdezzétek, hogy miért ezt az idétlen címet találtam ki, de ezentúl így fogom azokat a bejegyzéseket elnevezni, amik egy kicsit Rólam szólnak. Úgymond egy rovat a blog tulajdonosáról... De térjek is már a lényegre, ugye? :)
 Ma az igazat megmondva, úgy kellett már ráerőszakolnom magam (mert még nem vettem ki a bérletem), hogy végre besétáljak a város központjába , ugyan is napok óta halogatom, hogy megvegyem az ajándékát a barátom húgának, végül sikerült egy nagyon szép ezüst fülbevalót kiválasztanom, (nem is árulom el, hogy hány száz üzletben voltam), DE nem is ez a lényeg. :) Na persze, nem is volnék ÉN én, ha közben nem történik valami. Tehát sétálok, sétálok, nézelődök erre, nézelődök arra, felcsillan a szemem. Na mint gondoltok mit láttam meg? :)
Hát persze, hogy egy könyvesboltot. De mivel egy nagyon forgalmas utca másik oldalán volt nem mentem át. Miután nagy boldogan (mert már megvettem a tökéletes ajándékot) sétálok, eszembe jut, hogy a közelben van egy kis utca, ahol elkerülhetem a forgalmat, plusz még hamarabb oda is érhetek ahol végre megszoktam venni a bérletem a városi buszra. Na hova kerülök vissza? Abba az utcába, ahol láttam a könyvkereskedést. Megállok a kirakat előtt, látom vannak új könyvek (itt még fontos az is, hogy nem magyar könyveket árulnak, ezért nem ismerem/ISMERTEM annyira a választékot), bementem, és akár mit kérdeztem, hogy van e Susan E. Phillips, vagy Julia Quinn, nemleges választ kaptam, vagy, hogy valamelyik nap fogyott el a készletük...
Tovább nézelődtem, amikor megakadt a szemem Sophie Kinsella könyvén, amit magyarul is szeretnék a saját polcomon, de nagy nehezen sikerült rákényszerítenem a kezem, hogy rakja vissza. Lehorgasztott fejjel elköszönök, ballagok kifelé, meg-megállok még azért egy-egy polc előtt, hátha valami elkerülte a figyelmem..., amikor kilépek az utcára és meglátom a kirakatban (amit előzőleg, pedig jól megnéztem) Suzan Kolins: Igre gladi (Suzanne Collins Az éhezők viadalát) LEÁRAZVA. Ha hiszitek ha nem, én úgy rohantam vissza az üzletbe. Nagyon kedves volt a csaj aki árulta, és nagyon irigy vagyok rá, hogy ilyen jó munka helye van.... xD
Szóval Az éhezők viadalát két nyelven fogom olvasni. Hétvégén, vagy a hét elején biztosan hozom a bejegyzést róluk/róla. :)
Csodaszép, simogatásra és olvasásra való szerzemény! :)