Nora Roberts: Tökéletes szomszéd

    Fülszöveg helyett, valami az én tollamból:

    Nora Roberts híres sorozatának a MacGregor családnak legújabb része, amelyben a Campbell család tagja esik a Nagy MacGregor csapdájába. Cybil Campbell, a már korábban megismert Grant és Genviéve (A sors beteljesülése) lánya, apja nyomdokaiba lép, és képregényeket rajzol. Preston McQuinn az inkább magányt kedvelő drámaíró, azért költözik be Daniel MacGregor egyik lakásába (amely "véletlen" az unokája szomszédságában van), mert az ő házát renoválják, ezért csendre és nyugalomra van szüksége, az új darabjának megírásához. Cybil és Preston története a sorozat eddigi részei közöl, nem sokkal marad le Serena történetétől, amely az első helyen áll a listámon, már ez magában szerintem sokat elárul róla.

    Az eredeti fülszöveget nem szerettem volna bemásolni, mert szerintem túl sokat elárul, plusz a vége még pontatlan is...

Reálisan  nézve:

     Persze, hogy lehet benne hibákat találni, hisz semmi sem tökéletes. Az többször is feldühített, hogy összekeveredtem a párbeszédekben, három alakalomra biztosan emlékszem, amikor nem tudtam, hogy "Na most, akkor kis is mondja ezt?", szépen visszaolvastam, és akkor rájöttem. Először azt hittem, hogy csak nem figyeltem oda, pedig ez velem ritkán fordul elő főleg olvasás közben, de a következő alkalommal, már ráncoltam a homlokom, hogy na, akkor most se én voltam a hibás, mert igen is érdekesek voltak a párbeszédek, és csak rontotta az összképet.

    Ennél a könyvnél valamiért túl felszínesnek éreztem a Nagy MacGregor-t, főleg az elején. Persze jókat derültem a szokásos, Tudod a nagyanyád nagyon aggódik szövegeken, amely nélkül már el sem lehet képzelni a sorozatot. Tetszett, hogy szerepeltek régi szereplők, igaz itt csak Genviéve és Grant leginkább, meg Daniel és Anna, de megismerhettük Cybil fivérét Matthew-t is, akinek a történetére már nagyon kíváncsi vagyok.
   Kikapcsolódásra, romantikára vágyóknak nagyon ajánlom.

   Rajongói szempont:

   A MacGregor könyveket olvasni olyan érzés, mint mikor egy hosszú távoli útról hazatérsz, és tudod, hogy várnak, és jól fogod érezni magad azok között, akiket szeretsz. Talán ezért is ültem neki, minimum 7 alkalommal ennek a bejegyzésnek, az elejét vagy 3x újra kezdtem, közben is el-elakadtam, de nem azért mert nem tetszett, hanem mert ne jönnek a szavak, nem tudom kifejteni, azt a lelki békét, amit olvasás közben éreztem. Békét, mert a "otthon" éreztem magam.
   Ha úgy olvastam volna, mint egy külön álló kötet, akkor most rohangálnék ide-oda, hogy beszerezzem a sorozat többi részét. :)
   Bevallom, hogy megígértem magamnak nem fogok bejegyzést készíteni minden egyes olvasott könyvről, mert a végén majd csak ismételni fogom magam. Na, kérem szépen meddig bírtam ki?
Hát a következő könyvig! xD
   Egyedi: ez a szó kopogtatott a tudat alattim ajtaján, nem is egyszer. Egyszerűen, csak befészkelte magát, és nem hagyta, hogy ne írjak Róla semmit.
   Akármelyik csók előtt, tudtam/éreztem, hogy be fog következni, de hogy a fenébe tud rajtam eluralkodni mindannyiszor az az érzés, mint ha villám csapott volna belém, összeszorult a mellkasom, mintha levegőhiánnyal küzdöttem volna. Igen, én ennyire bele tudom magam élni a jó könyvekbe.
   Amennyire szeretem, ahogyan Gena Showalter, Ward, vagy éppen, ahogyan Nalini Singh leírja a részletes szexjeleneteket, annyira imádom, ahogy Roberts pár mondattal homályosan, mindent a képzeletre hagyva ír, de mégis elkápráztat, érzem a szenvedélyt, a szerelmet, ami közben kialakul. 

    Cybil és Preston párosa sok jó pillanatot okozott, Cybil a mindig csicsergő, boldog, és Preston a mogorva, a magányos, egyszerűen szétválaszthatatlan páros, sőt mi több, kiegészítik egymást.

Értékelés:

Kiadó: Harlequin
Kiadás éve: 2010