Sian Bishop életében csak egyszer nem törődött a következményekkel, és e pillanatnyi meggondolatlanságából született szeretett kisfia, Rory. Bár Sian imádja annak a vad éjszakának a gyümölcsét, azóta mindig a biztosabb utat választotta. Így, amikor a megbízható, odaadó Richard felveti, hogy költözzön vidékre, maga mögött hagyja a londoni nyüzsgést, és szívvel-lélekkel veti bele magát új, falusi élete örömeibe, a kertészkedésbe festői szépségű kis háza körül és bútorrestaurátori vállalkozása felfuttatásába. Mindehhez ráadásul pompás keretet biztosít az angol vidék szépsége…
Csakhogy egy varázslatos nyári estén minden jó szándékát megtorpedózza Gus Berresford betoppanása. Az egykori felfedező és főfoglalkozású szívtipró, elbűvölő és magával ragadó férfi, de éppen az ellenkezője annak, akit egy gyermekét egyedül nevelő fiatal anya társként elképzel magának. Gusnak és Siannak azonban nem ez az első találkozása. Most azonban Siannak igazán nem hiányzik egy futó kaland, és nem szerethet bele a legalkalmatlanabb kérőbe, akit csak a sors az útjába sodor, még akkor sem, ha a végzet már kétszer hozta össze őket. De ki tudja, hova vezet egy nyári szerelem?
Második Fforde könyv, amit szerencsém volt olvasni, és ezúttal sem csalódtam, de kedvencem sem lesz. Immár tudtam, hogy mire számíthatok, nem értek meglepetések, könnyed volt, néhol humoros, de nem izgalmas.
Tetszik, hogy az írónő olyan történeteket ír, amely nem csak a fiatalabb generációt célozza meg, hanem az idősebbeket is. Minden generáció talál a könyveiben elgondolni valót, szórakozást. Elvégre szerelemes lehet mindenki, még ötven éven túl is. (Erre azért figyeltem fel, mert nagyon ritkán találkozom vele könyvekben.)
Sian egyedülálló fiatal anyaként olyan célt tűzött ki maga elé, ami bizonyítja neki, hogy egyedül is képes talpon maradni. Londonból egy kisebb kertvárosba költözik Roryval, az öt éves kisfiával, hogy a szüleitől is távolabbra kerüljön, hogy legyen esélye önállósulni.
Egyrészt megértem, mert az én életfelfogásom is hasonló, de azért ami felesleges, az akkor is felesleges. Nehezen fogad el segítséget, nem akar férjhez menni egyik pillanatban, a másikban pedig azon gondolkodik, hogy mégis jobb lenne a kisfiának, ha egy biztos és szilárd alapokra épülő kapcsolata lenne. Túl sokszor ütköztem ilyen és ehhez hasonló ellentétekbe, ami kicsit zavart. Önálló akar lenni gondolatban, majd pár oldal már tettekkel mást bizonyít, vagy fordítva.
Egyszer csak felbukkan az apuka is, aki persze a véletlen folytán ugyan abban a kisvárosból származik és újra haza szeretne költözni, és felfedező kalandjait papírra vetni, majd kiadni könyvben. Itt jönnek majd csak a bonyodalmak, a szokásos miért nem szóltál, hogy fiam született veszekedésekkel kezdve.
"-Add ide a
mustárt meg a tormát, majd én összekeverem. Ennyi az egész - mondta Luella.
Láthatóan élvezte, hogy hiányosságon érte vendéglátóit. - És kérek talán még
egy kis salátát is. Köszi.
Rory előbb
Luellára, majd az anyjára nézett. - Mami? - suttogta. - Azt mondta, hogy
„köszi".
- Felnőtt,
neki szabad - súgta vissza Sian.
- Ó! Ez egy
káromkodás?
Gus
felnevetett. - Nem, pajti, sokkal rosszabb. Szleng.
- Mi a
szleng, mami?
- Olyan
szavak, amiket az emberek néha a helyes szavak helyett szeretnek használni -
magyarázta óvatosan Gus. - Ilyen az „oké", ami tulajdonképpen szleng. De ha
„rötyit" mondasz akkor, amikor „vécét" kellene, a mami valószínűleg
letolna.
- Majd én
letollak, ha „vécét" mondasz - szólt rá Luella. - Annak „mosdó" a
neve.
- Nem
igazság! - tiltakozott Gus. - Most mondtad, kogy „köszi".
- Puccos
vagyok, azt mondhatok, amit akarok - törölte bele a kezét a ruhájába Luella."
Fiona az ötvenes éveiben jár, Sian kedves és aranyos szomszédnője, aki egyedül él egy nagy házban, és egyszer csak internetes társkeresésbe kezd. Bevallom ezek voltak egyben a legidegesítőbb és legviccesebb kalandok a könyvben.
Könnyed és romantikus, de nagyon kiszámítható, mint a Fforde könyvek általában. :)
Értékelésem 5/3.5
Kiadás éve: 2012.
Eredeti cím: Summer of Love
Kép forrása: itt.
No comments:
Post a Comment