Tartalom:
Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…
Történt egy szép (talán napsütéses) napon, hogy szokás szerint zaklattam Zsani-t olvasás közben. Rövid kis véleményt kértem tőle, hogy milyen a könyv, hogyan indul, milyen az első élménye,... azt tanácsolta, hogy olvassam el azt a kis részletet, amit a kiadó közzétett beleolvasásra és akkor már biztosabban tudhatom, hogy mennyire kell majd nekem.
Valami azonnal megfogott a történettel, a szereplőkkel kapcsolatban, ami nem hagyott nyugodni utána napokig, pedig csak 2 fejezetet olvashattam el belőle akkor.
Már tudom, hogy eddig is miért voltam ennyire elővigyázatos a beleolvasós csapdákkal szemben. Eddig nagyon igyekeztem elkerülni az ilyen picinke részleteket, mivel ha egy regény kell, azt már tudom akkor is, amikor a borítóra nézek, vagy beleolvasok a fülszövegbe. El voltam veszve, szinte üresnek éreztem a napjaimat, hogy nem olvashatom tovább, nem viccelek, hatalmas űr tátongott bennem! Szóval nyugodt szívvel mondhatom, hogy én már az elején rajongó módba léptem, és piszok nehéz úgy élni, hogy közben tudod megint egy felejthetetlen könyvélmény vár rád, csak hogy napokig még nem olvashatod tovább... Tanultam a hibámból! :)
Vizsga után úgy éreztem, hogy minden életerőm kiszipolyozták belőlem, pihenésként megleptem magam a könyvvel. Nem magyarul olvastam, mert arra még napokig kellett volna várnom, és ennem most valamiért nagyon örülök. Először is megint rájöttem, hogy nem kell a fordításra figyelnem, egyszerűen csak hátradőltem és élveztem a történetet.
A könyv számomra olyan volt, mint egy elveszett embernek a sivatagban egy óriási oázisra bukkanni. Ittam a szavakat, hajnalig olvastam, és pár óra alvás után, bár fáradtan, kialvatlanul, de ugyan akkor türelmetlenül folytattam is tovább.
Ami nagyon tetszett benne, hogy az érzelmeket teljes mértékben át tudtam élni, a várt reakciók és a váratlanok ugyan úgy szíven ütöttek. Tudom, hogy távol van a tökéletestől, de engem akkor is maga alá temetett és imádom, hogy megint rajonghatok egy könyvért.
Joss és Braden az elején leginkább macska egér játékot játszottak, de nem volt unalmas, mert szeretem az olyanra formált karaktereket, mint ők. Könnyű velük azonosulni, meg lehet érteni a tetteiket, szinte az első mondatoktól megkedveltem őket. Joss nem egy nebáncsvirág, nem sírja el magát lépten-nyomon, üdítő volt a személyisége, vicces, erős, de ugyan akkor a gyász feldolgozását érdekes módon próbálja feldolgozni. Braden pedig az a pasi, aki után döglenek a nők, hiszen igazi skót, tudja mit akar, és azt meg is szerzi, egy kicsit én is szerelmes lettem a karakterébe, tetszett, hogy nem osztozik, túlteng benne a védő és a birokló ösztön. :)
Imádom, hogy ez egy olyan történet, amit az írónő nem boncolgat regényeken keresztül, és hogy a következő rész más párról fog szólni!
Most, hogy befejeztem a könyvet, hihetetlen megnyugvást érzek, és nem fogtam fel eddig, hogy mennyire félrebillentette a lelki világom, hogy csak az első két fejezetet olvashattam el a napokban. Nyugodt vagyok, és mosolyogva mehetek tanulni, nem kell szoronganom, nem érzek késztetést arra, hogy olvassak mást, mert egy kicsit még élvezni akarom, a Dublin Street keltette élményeket.
Nem tudom, hogy Nektek mennyire fog tetszeni, nem is mondhatom azt, hogy mindenkinek ilyen élmény lesz, mint Nekem, de azt remélem, hogy páran ugyan azt élik meg a könyv olvasása közben, amit én is.
Tudjátok, mit? Most az egyszer örülök, hogy nem magyarul olvastam. Nem a szövegre figyeltem, egyszerűen csak hagytam filmszerűen pörögni az eseményeket.
Kedvenc szereplők: Joss, Braden, Ellie, Adam
Röviden: Szerintem kihagyhatatlan történet. Kellő mennyiségű romantikával, erotikával és imádni való karakterekkel. A nagy kedvencek között szerepel A soha határa és az Easy mellett ebben az évben. :)
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013.
Eredeti cím: On Dublin Street
Sorozat: Dublin Street 1. része
* Jennifer Lawrence igazi nagy kedvencem lett, és nem csak azért, mert a Éhezők viadalában felülmúlta minden várakozásom, hanem, mert a tehetsége mellett nem szállt el önmagától.
* Shayla Black - Lexi Blake: Rabul ejtett szűz c. könyvét nem bírtam végig olvasni, nem volt kedvem szenvedni vele. Niki viszont megtette az olvasók kedvéért. Tökéletesen egyet értek vele. IDE kattintva olvashatjátok el az összefoglalóját. :) Elég ha elolvassátok a véleményét, a könyvet meg inkább hagyjátok ki.
Johanna Walker & Cameron MacCabe
1. Szakítópróba (Losing It)
Tartalom:
A könyv számomra olyan volt, mint egy elveszett embernek a sivatagban egy óriási oázisra bukkanni. Ittam a szavakat, hajnalig olvastam, és pár óra alvás után, bár fáradtan, kialvatlanul, de ugyan akkor türelmetlenül folytattam is tovább. 