Kristina blogja: Cora Carmack: Színjáték

Cora Carmack: Színjáték

, by Kristina

Tartalom:

Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.

Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.

Az alakítása azonban túl jól sikerül, ezért arra kényszerülnek, hogy tovább folytassák a játékot. Minél hosszabb ideig színlelik a kapcsolatot, annál valóságosabbá válik.

* * *

Milyen hatással volt rám?

Már napok óta jegyzetelgetek, hogy egyetlen fontos gondolatot se hagyjak ki, ami ahhoz szükséges, hogy az értékelésem tökéletesen mutassa, mennyire is rajongtam a történetért. Mégis úgy érzem, hogy túl sok érzés maradt meg bennem megfogalmazatlanul. Remélem azért valamennyire sikerül bemutatnom miért is landolt a Kedvenc-ek listámon a Színjáték.

Azt kell mondanom, hogy Cora írónő most igazán nagyot alkotott! Tetszett az előző rész is, vagyis a Szakítópróba, hiszen szórakoztató volt és aranyosan romantikus, de nem került a kedvencek közé, ...hiányzott belőle valami plusz. Az a bizonyos plusz, ami ebben a részben nagyon szépen kibontakozott és tündökölt egészen a végéig.

Ha egy könyv képes elérni azt, hogy minden problémáról megfeledkezve élvezzem a cselekményét és
csak a könyvbeli világ létezzen számomra, akkor abban van valami, amitől igazán különlegesnek tekinthető. Tényleg megtörtént, hogy olvasás közben valamiért felléptem az egyik közösségi oldalra és amikor a barátaim beszélgetésébe csöppentem, hirtelen nem is tudtam, hogy hol vagyok. Jó érzés volt, sőt egyenesen felbecsülhetetlen, hogy ennyire bele tudtam magam élni az olvasásba, egy másik világba.

Amennyire vártam, annyira tartottam is tőle, de szerencsére csak is pozitív élménnyel fejeztem be. Pontosabban, úgy fejeztem be a könyvet, hogy szomorú voltam, amikor véget ért, mert én még olvastam volna tovább...

"Max szélesen rám mosolygott, de olyan érzésem támadt, mintha az Animal Planeten látnék egy ragadozót, ami az agresszió jeleként kivillantja a fogát. Hozzám hajolt, és még mindig mosolyogva halkan odasúgta:

– Ha Anyukának mered szólítani az anyámat, a sütőben lévő pulykát kicserélem a fejedre, megértetted?"

A történetről:

Mivel hónapokkal ezelőtt olvastam el a fülszöveget utoljára, szerencsére mostanra megfeledkeztem róla, így tökéletes meglepetéssel indult számomra a történet.

Azt tudtam, hogy Cade szerelmes volt Blissbe, sőt még a Színjáték elején is utána vágyakozik, de teljesen érthető okok miatt végre kigyógyul belőle.

Cade és Max már az első pillanatoktól érzik, hogy kis szikrák pattognak közöttük, de igyekeznek ezt a kis apróságot figyelmen kívül hagyni és arra összpontosítani, hogy a szülőket megtévesszék. Mivel időközben rájöttek, hogy szeretik egymást bosszantani, a sok-sok kis beszólás miatt sokszor volt a könyv hangulata vicces.

De emellett, hogy szórakoztató, még izgalmas is, hiszen meglepetések és váratlan helyzetek hosszú sorával bővelkedik. Szenvedélyes, de az is tetszett, hogy az érzelmekre is nagy hangsúlyt fektetett az írónő. Voltam szomorú és jókedvű is olvasás közben, ami a kedvencem, mert szépen mutatja, hogy hatott rám a könyv.

Egy igazi New Adult csemege, hiszen van benne minden ami a műfajra jellemző (szenvedély, érzelmek, problémák a szülőkkel, a megértéssel...)

"– Fegyverszünet?
Bólintottam.

Hozzám vágta a párnát, amit a kezében tartott, amivel telibe találta az arcomat.

– Na, most már lehet fegyverszünet.

A szemem forgattam.

– Zaklató.

– Hazug.

– Köcsög.

– Szerető barátnő.

– Nagyon bénán tudsz sértegetni.

– Összerándultál, amikor azt mondtam szerető, szóval ez is számít.

– Aranyfiú.

– Dühös lány."

A szereplőkről:

Fontos szerepet kapott a szereplők múltja, az a múlt, amitől olyan személyiségekké váltak akikre érdemes felfigyelni. Vagyis külsőleg erős, de belül mégis könnyen sebezhető karakterek.

Max (Mackenzie) vagány, merész, olyan személyiség, akivel ha egy helységben lennék, akkor felnéznék rá és csodálnám, de ugyan annyira tartanék is tőle. Már az első oldalakon feltűnt, hogy Max nem az átlagos hősnők közé sorolható. Sok különlegesség van benne. Énekes és az álmait szeretné megvalósítani, de ugyan akkor egy kemény álarc mögé bújik, hogy megóvja magát a csalódásoktól. Éneklés közben átadja magát az érzelmeknek, ha egy létező személy lenne, akkor rengeteg rajongóval büszkélkedhetne.
Cade már az előző részben is szerepelt. Akkor is kedveltem, de csak most mutatta meg magát igazán. Nem gondoltam, hogy meglepetést fog okozni, de sikerült neki. Sokkal több van az ő álarca mögött is, mint amit első ránézésre gondoltam. Egy jó színészt az élet edz, és neki volt benne része a gyerekkorában is bőven. Valljuk be csajok, ha egy pasi ennyire tökéletes, az már tényleg csak egy kitalált karakter lehet.

Egy utolsó gondolat tőlem:

Azok akik olvasták a Szakítópróbát azt hihetik, hogy ez is egy olyan kis szórakoztató romantikus könyv lesz. Nos, mindazok tévednek, akik ilyenre számítanak, mert ez sokkal több annál.

Kiadó: Content 2 Connect

Kiadás éve: 2013.

Eredeti cím: Faking It

Sorozat: Szakítópróba 2. része

Cora Carmack a következő videón felolvas a Színjátékból.
Nagyon aranyos és látszik, hogy nagyon szereti ő is Max és Cade történetét.

Rendeld meg a könyvet már most IDE kattintva.

NYEREMÉNYJÁTÉK
Katt IDE és nyerd meg! :)

Blogturné

November. 7-én jelenik meg magyarul Cora Carmack Színjáték című könyve a Content 2 Connect gondozásában. Hat napon keresztül olvashattok értékeléseket és extrákat a könyvvel és az írónővel kapcsolatban a blogturné keretein belül.