Ti is néha belefáradtok?

Azokba az emberekbe, akik minden adandó alkalmat kihasználnak, hogy jól belerúgjanak másokba? Nekik üzenem, hogy bekaphatják ne olvassanak tovább! Megfulladhatnak a keserűségben. :)

Hogy ne csak egy ilyen kis "közlendő" miatt tegyek közzé bejegyzést, kihasználom az alkalmat, és íme: 

Egy bejegyzés, ami már hónapok óta íródik... Mert nem egy robot vagyok, hanem ember érzésekkel.

Pozitív gondolkodású embernek tartottam magam, de az utóbbi pár hónap során rengeteg negatív egyénnel hozott össze a sors, és akaratlanul is egyre többször veszem észre magamon, hogy szomorú, dühös és kétségbeesett vagyok. A legjobb megoldás az lenne, ha újból levegőnek nézném az ilyeneket.(Először hülyéket írtam, de na... ne legyek már én is egy közülük azzal, hogy lesülyedek az ő szintjükre.. Ugye? De attól még piszok jól esett leírni.)

Minden rossz egyszer elmúlik, tartom magam ahhoz, hogy legalább többre becsülöm majd a boldog, nyugalmas pillanatokat ezentúl.

Sok ember panaszkodik valamiért, vagy eltűr valakit, elvár valamit, sőt kritizál, hülyének nézi, legrosszabb esetben kinevet valakit. Utálom azokat, akik jobbnak hiszik magukat, akik lenézőek. Miért olyan nehéz az elfogadás? A támogatás? És a segítségnyújtás?

Egyik kedvenc mottóm: Ha nem tetszik valami, hát tegyél ellene. Ezt betartani sokkal nehezebb, amikor egyszerre több úttorlasz kerül eléd és kerülőúton kell folytatnod az utad... De nem szabad feladni! Érted? Olykor egy mosolynak, egy-két bátorító szónak is gyógyereje van. Ez nem lehet nehéz, hát gyakrabban használd te is. Lesz alkalom, amikor neked lesz rá szükséged.

A könyvek számomra menekülést jelentenek a valóság elől. Ez a blog pedig egy hely volt, ahol önmagam lehettem. Elég sok kritikát és lenézést kapok a mindennapokban..., jól esett végre egy megoldás arra, hogy végre én legyek az, aki elmondja a véleményét. Létrehoztam egy helyet, ahol  végre nekem volt igazam. Egy hely, ahol végre engem hallgatott meg valaki. Szeretek írni olyan könyveről, amelyek hatnak rám.

Jött egy hullám, amikor az erotikus-romantikus könyvekre és kedvelőire dobálták a sarat. Nevettem rajta, mert tényleg nem láttam értelmét ilyen marhaságon kiborulni. Azt olvasok, amit akarok, ehhez már tényleg senkinek semmi köze. Én sem cikiztem soha azokat, akik verseket olvasnak, attól, hogy számomra az nem szórakoztató műfaj. 

Kaptam egy lehetőséget, beléptem a Blogturné Klubba. Fantasztikus ötlet, kreatív emberek, elutasíthatatlan lehetőségek! Szórakozás, kihívás, fejlődés. Ezek a szavak jutnak róla eszembe, ha tagként gondolok rá. Olvasóként lehetőségnek vélem arra, hogy jobban megismerjek egy könyvet, hiszen ma már nem árt jól tájékozódni mire költjük a pénzünk. 

Könyvekről írni megjelenés előtt egy könyvesblogger álma. Ilyen időszakokban pedig, amikor sorra jelennek meg a bevállalt könyvek kész káosz az egész. :) Kevés szabadidő mellett bizony még én is nehezen teljesítek.

Nem vagyok könyvkritikus. Soha nem is tartottam magam annak. Amatőr blogger vagyok. Nagyon sokáig csak önmagam szórakoztatására írtam, majd egyre több olvasóm lett és tetszik, hogy hasonló ízlésű emberekkel oszthatom meg a véleményem, ajánlóimat. Rengeteget fejlődtem a kezdetekhez képest, persze még van mit csiszolni. Úgy érzem megérdemlem, hogy egy kicsit büszke is merjek lenni a blogra. :)

A Blogturné-t már többen próbálták lejáratni. Minden egyes esetnél szó nélkül hagytam, mert gyerekes volt. De attól még nekem is megvan a véleményem: Oviban még "normális" ha a kis hisztis gyerek tönkreteszi a másik gyerek játékát, olyan alapon, hogy ha az övé nem lehet, akkor másé se legyen. Legjobb esetben ezt kinövik, amikor meg nem, akkor bővül a társadalom az állandóan kötekedőkkel. 

Sőt a kisgyerekek akkor produkálják magukat legjobban a társaságban, amikor figyelem közzépontjában szeretnének lenni újra. Elhanyagoltnak érzik magukat.

Megértem én, hiszen valamibe bele kell kötni, hogy figyelmet kapjon az is, aki nincs benne. Az irigység rossz emberi tulajdonság, csak óvatosan kell vele bánni, mert káros az egészségre. :)

És hogy ne csak panaszkodjak:

Szeretném megköszönni a sok levelet, amiben rengeteg támogatást, visszajelzést kaptam! :) Ösztönzőek vagytok! 

olvasd tovább

A blogolás sötét bugyrai (2.) - Hogyan legyél sikeres

December 10-én írtam egy hasonló bejegyzést, akkor leginkább azt boncolgattam, hogy én miért kezdtem el írni, miért írok könyvekről, mit gondolok az egész blogolás dologról.

Most arról írok, hogy én miért szerettem régebben könyves blogokat olvasni, valamint arról, hogy mi az ami szerintem olvasottabbá tesz egy blogot.

Blog olvasás

A blog alakulása előtt is már megvoltak azok a bizonyos oldalak, ahova rendszeresen visszajártam, de bevallom akkor még sokkal többet használtam a Google keresőt is. Ha egy bizonyos könyv tetszett, akkor érdekelt, hogy mások hogyan vélekednek a szerző többi művéről, vagy hogy mely hasonló könyvekre/írókra/sorozatokra érdemes még odafigyelni. Fontos volt, hogy az oldal írójának megegyezzen az ízlése, véleménye az enyémmel, mert akkor tudtam a legbiztosabban, hogy miket érdemes végül beszerezni.

A múltnak és a jelennek az én esetemben már semmi köze egymáshoz. Az utóbbi hónapokban lényegesen megcsappant azon blogok száma amelyekre vissza is járok, miközben napról napra újabb s újabb blogok jönnek létre, de sajnos a minőség és a mennyiség között már óriási lett a különbség. 

Ha egy könyv felkelti az érdeklődésem és tudom, hogy majd egyszer írni szeretnék róla, akkor arról nem olvasgatom a véleményeket, az egyik ok, hogy elkerüljem a poéngyilkos bejegyzéseket, a második, pedig, hogy ne legyen hatással senki szóhasználata, véleménye majd az én írásomra.

Rólam tudni kell, hogy rettenetesen utálom magam visszaolvasni, de pár hete rászántam az időt, és elkezdtem újraolvasni az első bejegyzéseimet. Szörnyű volt, olyan arcot vágtam legtöbbször mint aki beleharapott a világ legsavanyúbb citromjába. Persze ebből is látszik, hogy lényegesen sokat fejlődtem a kezdetekhez képest, kialakítottam egy saját rendszert, ami alapján véleményezek, sőt idővel egyre magabiztosabb is lettem. Tudom milyen újoncnak lenni, próbálkozni, de ugyan akkor azt is tudom, hogy idővel vagy egyedivé válik valaki, vagy eltűnik a süllyesztőben. 

Mitől lehet valaki sikeres?

A következő pontokat úgy állítottam össze, hogy próbáltam az olvasóként gondolkodni. Szerintetek hagytam ki valami fontosat?

1. Szeresd, amit csinálsz. 

Ha valami "muszáj" lesz, vagy nyűggé válik, akkor elveszíted a lelkesedést, azzal együtt pedig a dolog értelmét is. A blogolás, ha hobbi, akkor olyan kell, hogy legyen amit téged szórakoztat elsősorban, és nem az olvasóidat. 

Saját példa: Ha egy könyv érzelmileg hat rám, akkor az értékelés írás közben próbálom feldolgozni az élményt, vagy a legtöbb esetben megérteni a történet jelentését, mondanivalóját. Így elsősorban magamnak teszek szívességet azzal, hogy írok. 

2. Ne legyél erőszakos.

Ne az legyen a célod, hogy meggyőzz másokat is a saját igazadról. Sokan itt tévednek a legtöbbet! Ne nézd hülyének azt, aki imádja azt a könyvet, amit te a sárga földig aláztál! Fogadd el, hogy nem vagyunk egyformák.

Példa: Ha valamit imádok, akkor szinte az utolsó mondat elolvasása után már bőszen ütögetem a billentyűzetet, hogy minél hamarabb leírjam ezt másoknak is. Ha egy könyv tetszik, akkor annak megvannak az okai, hogy ÉN miért lettem a rajongója és ezeket próbálom minél érthetőbben kiadni magamból. De mindez nem jelenti azt, hogy mások szájába akarom rágni a saját véleményemet, egyszerűen csak így próbálom felkelteni mások érdeklődését is a mű iránt.

Egy megjegyzés: ha valami nem tetszik, akkor ne figurázd ki, egyszerűen csak írd le az okokat, hogy mások el tudják dönteni mindaz mekkora jelentőséggel bír ahhoz, hogy a megvétele pénzkidobás-e, vagy sem. Komolyan, ha valaki kedvencét pocskolod, azzal nagyon könnyen megsérthetsz valakit.   

3. Kinézet és átláthatóság.

Fontos az is, hogy amit egyszer leírtál, azt később is könnyen megtalálják. Címkék, menük, listák... rengeteg mód van arra, hogy hogyan csoportosítsd a bejegyzéseidet.

A kinézet fontos! Ez is olyan, mint a borítóknál, először biztosan azon a könyvön akad meg a szemed, amelynek szép a kinézete.

4. Egyediség

Ne akarj másokat ismételni/utánozni. Azzal csak te is a tömeg létszámát növeled. 

Lehet az stílus, szemléletmód, de legyen meg az a bizonyos plusz, amitől ha a blogodra tévednek, akkor ott is akarjanak maradni.

5. Találd meg a közös az egyensúlyt/a közös hangot az olvasókkal

Na igen... Csak közben ne felejtsd el hogyan maradj önmagad. Ne add le a lelked az ördögnek, nem éri meg.

Pár személyes tapasztalat: Voltak könyvek, amiket leginkább azért olvastam el, mert gondoltam, hogy az olvasókat érdekelné. Nagyobbat nem is hibázhattam volna, mert ettől az egész olvasás élménye eleve kudarcra volt ítélve. Hiszen, ha valami nem érdekel, akkor abban hol a szórakozás, kikapcsolódás? Arról hogyan tudsz őszintén, lelkesedéssel írni? Elveszik az olvasás varázsa és az írás értelme is.

Folyt. köv...

olvasd tovább

Spontán vagyok 1#

Eltűntem 10 napra és közben bejegyzések csak halmozódnak piszkozatok formájában, de hiányzik a lendület és az ihlet, hogy kész formába öntsem őket. Most egy kicsit lazulok..., na jó, ez már kész lustaság a részemről, ami a blogot illeti. Tanulok, meg közben a rokonságot jártam, ja és éjszakánként sunyiban olvastam is persze. ;) 

Ünnepek, gondolom elég ennyi magyarázatnak...

Megint egy halom terv kavarog a fejemben, nem lehetne meghosszabbítani a napokat? Akkor talán még utol is érném magam. 

Blogsablonok között keresgéltem egész nap, mert nagyon unom már, hogy nincs meg az igazi, megtalálom én valaha is? Közben logót is szeretnék, ami csak az enyém lesz, de nehezebb megszerkeszteni, mint gondoltam. A bejegyzésben látható képen én vagyok, valami hasonló lesz a blog logója is, HA a technika ördöge is úgy gondolja. :) 

Ha minden igaz idén még írok 3 erotikus romantikusról (bizony, nagyon elegem volt a YA műfajból és egy kicsit tobzódtam a felnőtt szórakoztató irodalomban az utóbbi 10 napban). Terveim között még szerepel egy 2013 éves összegzés, ami lehet toplista formát kap majd, valamint filmsorozatokról is írok pár sort, amikre úgy gondolom, hogy érdemes időt szánni. (Ezt saját ösztönzésemre jegyeztem le, de lehet egy virtuális seggberúgás érdemelnék inkább. :D)

olvasd tovább

A blogolás sötét bugyrai (1.)

Tanakodtam, hogy mi is lehetne a cím, mert nem igazán az Írhatnék rovatba tartozik, főleg mert oda inkább semmiségekről irkálok. Ez a bejegyzés még azért is más, mert inkább a blogolásról és a blog hatásairól írom le a tapasztalataim és gondolataim.

Jól van, tudom, hogy kicsit túllőttem a célon, és elég hatásvadász a cím, de mit tehetek, azért jobb mint az első verzió, ami a "Lelki szemetesládám" elnevezést kapta volna. Szóval egyezzünk ki abba, hogy a rosszabbnál jobb. ;)

Lassan két éve lesz, hogy megírtam az első bejegyzést, ami tudom, hogy oltári béna, sőt még az utána következő 50 is az, de emlékszem, hogy büszkén állítgattam az első abszolút egyszerű és eredeti sablonom, boldogan írtam az alig pár mondatos értékelésnek is alig nevezhető könyves "ajánlóimat". 

Tudjátok tényleg idővel és a sok tapasztalattal fejlődik az ember, tanulunk a hibákból. Vagy mégsem? Pár dologról egyszerűen írnom kell, ha már van hova. Először általánosítani akartam, de rájöttem, hogy azzal nagy hibát követnék el, hiszen nem beszélhetek más helyett. 

Egyelőre pár gondolat, ami foglalkoztat:

Kezd eltűnni a blogolás kezdeti varázsa. Utálom, hogy kötelességnek érzem, mert kurvára nem az. Szabadidős hobbi és szórakozás elméletben. Aha, igen ezt a bejegyzést a depis hangulatom ihlette, de egyre jobb érzés, hogy kiadom magamból. :P

Könyvesblog

A Kristina blogja egy személyes blog, ami leginkább mégis könyvesblognak tűnik, de számomra tényleg NEM az. Ha könyvről írok, akkor az értékeléseim teljes mértékben szubjektív élményekből fakadnak. Nincs bennük semmilyen objektivitás, vagy csak nagyon ritka esetben. Tehát ha objektív próbálok lenni, akkor az magyarra fordítva nálam azt jelenti általában, hogy nem igazán tetszett a könyv, vagy nem értettem meg, ezért próbálom más szempontból is értelmezni. 
Én csak egyedi módon próbálom elmesélni mit éltem át, de messze nem vagyok képes igazi recenzió írására, és őszintén megmondva... nem is érdekel ha nem olyan, amit elvárnak.
Persze könyvekről írok, de ahhoz, hogy valaki "könyvesblognak" nevezze magát ennél több kell. Nyelvtanilag helyes megfogalmazások, értelmes magyarázatok, pro-kontra érvek, és főleg érzék kell hozzá, stb. 

Az a legundorítóbb, amikor valaki azt írja, amit más látni szeretne, de az is undorító, amikor valaki kőbe vésett szentírásnak hiszi egy könyves blogger szavát.

Ha tetszik egy könyv, képes vagyok vad rajongóvá alakulni, ami nem zárja ki, hogy valami elvakít és csak én látom jónak az adott könyvet, vagy a könyvben azt a valamit, ami megfogott. Ha nem tetszik egy történt, akkor vagy össze-vissza szidom, vagy megpróbálom kulturáltan leírni és tényekkel alátámasztani az észrevételeimet. 

Amit sokan (olvasók, blogolók, kiadók) elfelejtenek akár a negatív, akár a pozitív kritikával kapcsolatban az a következő:
Senki nem tart tőrt, pisztolyt, bombát egy olvasó elé sem, hogy azzal elriassza, vagy kényszerítse, hogy azt a bizonyos könyvet megvegye, vagy eldobja. Egyik olvasó sem hülye, mindenkinek van annyi esze (remélem a többségnek legalábbis), hogy eldöntse bizonyos szempontok alapján, hogy kell vagy sem, és főleg, hogy mennyit érdemes befektetni egy kis szórakozásért cserébe.

Rólam és a blogolásról

Érdekes, hogy régebben azért indult a blog, hogy szórakozásból elüssem az időt. Kellet egy hely, ahol a magam ura lehetek. Elvileg a blog én voltam, rólam szólt, emlékeztető volt. Majd ahogy kezdtek olvasni, úgy változtam át valami őrült módon olyan személlyé, aki közkívánatra olvas és ír. Már kezd nem szórakozás lenni, hanem kötelesség, és ezt halálosan kezdem unni. Szeretem amit csinálok, messze nem vagyok tökéletes, de HÉ, nem is akarok az lenni. Ez vagyok én..., vagy voltam..., de a jövőben megint ez leszek.
Valahol útközben elvakított a tudat, hogy vannak rajtam kívül mások is, akiket érdekel a véleményem. Kezdtem abba a hibába esni, hogy azért olvastam, mert az a bizonyos olvasmány az olvasókat érdekelné, miközben én voltam az, akit nem is érdekelt.

Már elfogadtam, hogy az olvasásom részévé vált a jegyzetkészítés, ezt bizonyítja az is, hogy több, mint 50 piszkozatom lapul várakozva, hogy befejezzem, azt meg egyenesen imádom, hogy ha van közölnivaló itt megtehetem. DE.
Nem hagyhatom, hogy az életem szóljon a bogról, mert a blognak kell szólnia az életemről. Ami annyit jelent, hogy a jövőben próbálom magam elzárni a könyvespolctól, mert tanulnom kell. Vizsgákra kell készülnöm, és be kell végre fejeznem ezt a rohadt egyetemet, hogy önálló legyek, de legfőképp szabad. 
Óóó lesznek még bejegyzések, tartogatok pár érdekességet, csak egy kicsit vissza kell fognom magam a mennyiséggel. Hamarosan egy bizonyos sorozat harmadik részről számolok be. Mi a különleges benne? Az első két részt utáltam, ezt meg egyenesen imádtam. :)

U.i.: Jól esett ezt kiadni magamból. Ígérem, hogy a következő blogolós bejegyzés már értelmesebb lesz, és talán hasznos is. 
Mennyire megnyugtató érzés, hogy felesleges kirohanásokat is írhatok, csak úgy. ;)

olvasd tovább

Írhatnékom van...

...csak nem arról, amiről kellene.

Szóval ez csak egy rövid helyzetjelentés a részemről, ne is figyeljetek rám. Ma úgy érzem a világ is összeesküdött ellenem. Tanulni kellene, de mit csinálok? Bejegyzést írok? Frászkarikát, csak nézek ki bambán a fejemből.

Esküszöm még ez a hülye kurzor is rajtam röhög. Villog itt nekem, mint valami rövidzárlatos szentjánosbogár. 

U.i.: Jól vagyok, nem kell megijedni. ;)

Csak rájöttem, hogy utálom, amikor időpontra kell valamit alkotni.

olvasd tovább

Írhatnékom van - Élet a Moly után

1.

Akartam írni, hogy ez a hétfői nap nagyon szuper, mert ihletem van írni, de az a bibi, hogy ma kedd van... :D Hihetetlen, de múlt hét óta minden nap le vagyok maradva egy nappal...

Mint írtam pár nappal, vagyis több mint 2 héttel ezelőtt, ha kilépek molyról, akkor többet fogok foglalkozni a bloggal. Az ígértem, hogy az ötleteim próbálom majd megvalósítani, sőt a blogon található dolgokat még átláthatóbbá tenni. Elhiszitek, hogy igazam volt? 

Még magam is meglepődtem azon, hogy sokkal több kedvem van blogolni, nem futok lépten-nyomon spoilerekbe, nem húzom fel magam a sok cuki, de értelmetlen karctól, mert így tényleg csak azt olvasom, ami és aki érdekel. Sokkal boldogabb vagyok, hogy kihúztam egy felesleges stressz faktort az életemből. Persze, 1-2 napig fura volt (hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem) hogy már nem vagyok ott, hiszen több, mint 2 évig napi rendszerességgel látogattam. 

De a bejegyzésem igazi lényege, hogy megünnepeljem:

Régi sablon

1. Új sablont is varázsoltam a blogra, amit ugyan még csinosítgatni kell, meg távolról sem tökéletes, de azért nagyon boldog vagyok miatta. Mert imádom a képeket, és főleg imádom őket a blogon mutogatni. A Főoldalon pedig erre most tényleg lehetőségem van. Legszívesebben minden nap más-más képpel bombáználak titeket, de próbálom magam visszafogni. Becsszó. 

2.

2. Már készül a Blogmustra rovatom következő része, ami tényleg bizonyítja, hogy több időm van a kedvenceimet olvasni. Az előző bejegyzéseket ITT olvashatjátok el.

3. Új projekt van készülőben, ami, ha minden igaz, már holnap közzé tétetik. A rovat címe, pedig ...és egyéb katasztrófák lesz. Megpróbálok halálosan őszinte lenni ebben a rovatban, ami sokaknak nem fog tetszeni, de ez van. Ha már van blogom, akkor ezzel együtt lehetőségem is a véleményem kinyilvánítására is. 

3.

U.i.: Csak, hogy valahova feljegyezzem milyen képeket is használtam ezen a héten a Főoldalon, ide is feltöltöm. Főleg, hogy a harmadik kép pár órán belül lecserélődik, ugyanis túl nyálas a hangulatomhoz. Szép és hangulatos, de én inkább vagyok laza és télvárós hangulatban. 

olvasd tovább

Írhatnékom van + Volt moly, nincs moly

Először azzal szeretném kezdeni a bejegyzést, hogy boldog vagyok. Elhiszitek, hogy mosolyogva pötyögtetem a billentyűzetem, így vasárnap délelőtt?

Attól, hogy már napok óta idegesít a napsütés, (amit régen bizony nagyon szerettem) már azt várom, hogy mikor lesz hideg, borús idő. Miért? Mert végre lehetne forralt bort inni, bevackolhatnám magam olvasni,... viccen kívül még a tanulás is jobban benne (tényleg ezzel hitegetem magam).

A kép amit feltettem az a most olvasott könyvemhez valamiért nagyon illik. Nem mondom meg, hogy melyikhez, de a lényeg, hogy muszáj volt már most megmutatnom, még akkor is, ha egyáltalán nem illik a bejegyzésemhez. :)

Észrevettétek jobb oldalon a zenelejátszót? Hát nem szuper? Mert nekem nagyon tetszik, és ezt is Magnoliának köszönhetem. Nem tudom, hogy hogyan hálálhatom meg neki ezeket a szuper ötleteket, de megtalálom a módját. :) Frissíteni fogom persze, a (fenti) Zenelistám is állandóan, de az aktuális kedvencek mindig hallgathatóak lesznek ezentúl jobb oldalon a Deezer-en.

És aminek jönnie kell:

A cím alapján már gondolhatjátok, hogy miről írogatok ezúttal nektek. A múltkori molyos cirkusz után maradtam, igaz nem voltam nagyon aktív, de maradtam. Hát ez már nem lesz sokáig, mert november 1-én törölni fogom magam. Értékelésekkel, polcokkal és olvasásokkal együtt törlöm a profilom. Nem lesz nagy veszteség, elvégre minden itt megtalálható ezentúl is. :)

Ennek pozitív oldala az lesz, hogy végre blogon is lesz olvasási listám (rendesen és naprakészen vezetve), meg még sok extrát tervezek, csak időhiány miatt kicsit lassabban fogom megoldani, de lesz egy jobb rendszerezés, ahol könnyebben megtalálható lesz minden, csak türelem kell.

Nyugodt szívvel hagyom el a süllyedő hajót, mert tudom, hogy aki akar, az megtalál ezután is, ahogyan eddig is tettétek. De azt nem fogom hagyni, hogy valami sajátos rendszerezésnek köszönhetően játszanak velem, hiszen a hangulat sem volt már a régi így inkább vagyok végre nyugodt és felszabadult, hogy meghoztam a döntés, mint szomorú.

A blogot illetően:

Lesz még több blog turné, könyvnyeremény a jövőben is, és azon kívül is írok persze a könyvélményekről, csak mostanában nincs sok időm az olvasásra. 

És igen, tervezem a sabloncserét, mert még mindig nem találtam meg az igazit. Ha valaki szeretne segíteni, akkor minden ötletet szívesen fogadok. :)

Szép napot! Puszi nektek! :)

olvasd tovább

Írhatnékom van (4.)

Napok óta jegyzetelgetek itt, csak azok olvassák, akik jobban unatkoznak, mint én. 
Nem tudok magammal mit kezdeni, így a blogom molesztálom...
Kicsit hosszú lesz...(vagy nem).

(1.)

   Magnolia szerint bennem egy írógép veszett el, mert mindig tudok írni valamiről. (Azóta is ezen nevetek, hogy mennyire találó, vagy sem...) Nos, hogy eláruljam nektek, fele annyi dolgot sem teszek közzé, mint amennyit megírok.... a ti szerencsétekre.

  Általában ha valami bajom, vagy izgatott vagyok, akkor muszáj írnom, csak azért, hogy megnyugodjak, vagy csak egyszerűen azért, hogy könnyebben és gyorsabban feldolgozzak egyes dolgokat... vagy egyszerűen agymenésem van, mint most. 

(2.)

HISTROMNOV!!!! 
Vagyis a Történelmi Romantikus Regények Gyűjteménye. :)

Hölgyeim figyelem!

Egy olyan blog, ahol kedvetekre válogathattok a történelmi romantikus könyvek között, akár korok, vagy helyszínek (óóó igen, Skócia), vagy sorozatok szerint.

  Az oldalsávban van ez a képecske és rá kattintva az oldalra tudtok jutni.
  Még szerkesztés alatt (és a tulajdonos minden nap azt mondja nekem, hogy "NE, még ne írj róla!" (kilétét tilos elárulnom), de bocsi, nem bírtam ki tovább! *ártatlan bociszemekkel néz*)

(3.)
Ha már az Ötven árnyalat trilógia, akkor azt mondom nekem tetszett. Természetes lenne, hogy a filmre is kíváncsi legyek. DE nem vagyok...  lesz, ami lesz alapon vagyok vele.
   Sőt ami még rettentően idegesítő is, az az, amikor a színészekről kezdenek el találgatni, hogy ki játssza Grey-t, vagy ki játssza Steele-t. Hát nem mindegy? A fejemben van egy ideális kialakított kép róluk és attól jobbak/hitelesebbek biztosan nem lehetnek. Különben is a könyvet órákig olvashatom, sőt napokig, a filmet meg lezavarják majd 2 óra alatt.
A könyv néha azért jobb, mint a film, mert nem látják mások, azt amit én látok. :)
  Különben is az, aki kiválasztja a színészeket, jobban tudja, hogy mit akar kihozni a történetből. Én azt mondom, hogy sok szerencsét nekik, reméljük a legjobbakat. 

Meg ha már nekem tetszik, neked nem, ne nézz le, hogy fúúúj, hát hogyan olvashatsz ilyen szemetet és erről jut eszembe a következő pont:

olvasd tovább