Rain Miller: Eyes Wide Open

"Fülszöveg"- vagy valami ahhoz hasonló:

A láthatáron nagy kísértések várnak Ethan-re és Brynne-re. A múlt démonai fenyegetik szenvedélyes kapcsolatukat, de még a sors is nagy meglepetésben részesíti őket.

Nem csak a rájuk leselkedő szörny miatt kell aggódniuk, nehéz döntések elé is állítja őket egy nem várt esemény. Brynne és Ethan könnyen elveszíthet mindent. Nagyon gyorsan kicsúszik a kezükből az irányítás, vajon gyorsan feladják, vagy harcolnak egymásért? Ha ők nyernek,  a legnagyobb ajándék, amit kaphatnak a közös élet lesz, megéri harcolni érte? 

Spoileres lesz és 18+. Szóval tovább olvasás csak saját felelősségre...

  A legjobb rész eddig a sorozatban, bár még mindig túl sok szemforgatással és dühöngéssel olvastam ezt is. 

  Jobbnak hiszem először is azért, mert olyan mellékszereplőket írt a sorozatba az írónő, akiket nagyon könnyen meg lehet kedvelni (Hannah Ethan testvére és, Zara az ő 5 éves lánya). A második pedig, hogy egy nem várt esemény is bekövetkezett, és a döbbenet, amit okozott vele, óriási volt! Hat emeletnyit zuhant az állam, csak tátogtam, mint egy szerencsétlen aranyhal. 

  Természetesen az, hogy tetszett a könyv, hangulatomnak is köszönhető, hiszen azért elég sok baromság felett szemet hunytam, ezt is figyelembe kell venni! 

  Továbbra is zavart, a túl sok felesleges drámázás, a főszereplők logikátlan lépései, sőt a főszereplők kifordult és néha bizarr gondolkodásmódja is. Ethan NEM egy álompasi, Brynne pedig, néha még a drámakirálynő szerepét is túljátszotta. 

  Váltakozó szemszögből ismerhettem meg a történetet, vagyis egyszer Brynne, máskor meg Ethan gondolatai miatt tértem ki a hitemből. Továbbra is eléggé zavaró, hogy nem lehet érzékelni, pontosan mennyi idő telik el. Egy nap, vagy kettő, pár oldal után, meg egy gondolatfoszlányból kiderül, hogy lám, már egy hét is eltelt, ... ez azért elég dühítő, ha engem kérdeztek.

  Kacarásztam néha, mert azért voltak nagyon jó beszólások is. Azt a részt, ahol elméletileg a tíz körömön is le kellett volna rágnom a végén (mert ugye a könyv csúcspontja kellett volna legyen), inkább reményvesztetten sóhajtoztam, gondolatban meg mentális seggberúgást intéztem el, nehogy bealudjak. 
  Ami a "krimi" részét illeti, nos az nem is létezik. Átlátszó és kiszámítható, egy dolgot kivéve, amit nem árulok el, legalább az legyen nektek is meglepetés.

  A prológusban betekintést nyerünk a Brynne után áhítozó pszichopata fejébe. Sajnos ez miatt nagyon gyorsan kiderül a személyazonossága, de hát ez van, miért lenne tökéletes krimi, ha még romantikus könyvnek is elég kifacsart?

  Persze, már az első fejezetben egy szexmaratonba csöppentem, és ezerszer eszembe jutott, hogy ez a pasi biztosan szed valamit. Nekik nem volt elég az egy éjszaka egy aktus, ugyan dehogy, három volt a minimum. Ha rossz kedvük volt azért, ha boldogok voltak azért, ha rémálommal küzdöttek meg akkor azért, ha valaki beteg volt, na akkor meg azért.   Oké, ami a szexet illeti már egy kicsivel több fantázia volt benne, mint az előzőekben, de a végén már akkor is inkább átlapoztam, mert nem akartam elaludni, néha olyan érzésem volt, hogy copy-paste volt a legtöbb "szenvedélyes jelenet", meg az utána következő "romantikus pillanat" is. Nem számoltam, de csak ebben a részben legkevesebb négyszer adta a tudtomra Brynne, hogy imádja amikor aktus után nem húzódik ki belőle az ő drágasága. Ugh, csajszi ezt elsőre is felfogtam, de mostanra már belevésődött a szürkeállományomba is. Brrr.

Horvát borító

"Az utak, amelyeken járunk az életben soha sem egyértelműek, senki sem látja előre a jövőt, de azon az éjszakán, amikor először megláttam Ethant, tudtam, hogy van benne valami különleges. Amikor első alkalommal felmentem a lakására, hogy vele legyek, tudtam. Tudtam, hogy az a döntés megváltoztatja majd az életem. És ez meg is történt. Minden volt, amit valaha is egy párról álmodhattam, és volt benne még több is, amiről álmodni se mertem. Az időzítés soha sem tökéletes. Viseljünk el, ami jön, akkor amikor eljön az életünkbe."

Innentől már tényleg csak az olvassa tovább, akit nem zavar a spoiler... Utolsó figyelmeztetés!

  Kifejezetten utálom, ha a könyvekben úgy állítják fel az egész terhesség dolgot, hogy azt egy tök idegen személy észreveszi azonnal, mert ugye a tünetekből könnyű rájönni (na persze), közben a nő, aki terhes nem is gondolja, hogy az lehetséges volna. A legdurvább, hogy inkább tűntek mérgezésre utaló jeleknek, meg PMS tüneteknek keverve, de hááát nem fejezett mindenki egészségügyit, sokan azt gondolják, hogy elég, ha csak valami idióta oldalon utána olvasnak és meg is van az orvosi diagnózis, amivel a könyvben lehet brillírozni. 
  Hála a mindenhatónak, hogy arra felhívta a figyelmet, a cölibátuson kívül semmi sem nyújt 100% biztonságot a nem kívánt terhességtől. Ebben legalább tényleg igaza van. :D

  Jól szórakoztam olvasás közben, annyira szörnyűnek nem mondanám.  Teszem hozzá, volt elég sok bődületes baromság is benne, meg klisé halmaz az egész. 
Rengeteg dolgot ép ésszel fel nem lehet fogni, az egyik ilyen pedig, hogy hogyan rajonghat valaki Ethan-ért??

  Ethan titka azt hiszem végül kiderült, de úgy érzem, hogy van ám ott még mesélni való, vagy csak én nem szeretem a pár szavas magyarázatokat? Túl sok vulgáris kifejezést használ, ami továbbra sem áll jól neki, főleg rontja az összképet az ágyban izzadós momentumoknál.
 Brynne, hát őt képzeljétek el terhesen, hormontúltengéssel.  Ami annyit jelent, hogy túl sok érzelmi kitörésre kell számítani és megmagyarázhatatlan tettekre. 

  Az írónő stílusa továbbra is nagyon egyszerű, a történet bár lezáródott, mégis rengeteg kérdés megválaszolatlan maradt, így nem csoda, hogy lesz 4. rész. Decemberen jelenik meg külföldön. Raine Miller azt írja, hogy habár Ethan és Brynne története happy end-el zárult, muszáj még írnia róluk.

Kiadó: Stilus knjiga d.o.o.

Kiadás éve: 2013.

Sorozat: Blackstone affér 3. része

A bejegyzésben levő idézetet én fordítottam, messze van a tökéletestől (tudom), és amint kijön magyarul, cserélni fogom az eredetire. :)