Kötelező olvasmánynak Jay Asher könyveit!

Ahogyan arról már korábban is írtam egy blogos körúton veszek részt. Az előző bejegyzésnél megtaláljátok a linkeket, és elolvashatjátok, hogy a többi résztvevő blogger milyen könyveket ajánlana kötelező olvasmánynak.

Sajnos mint az észrevehető, eléggé megritkultak a bejegyzéseim az utóbbi hetekben, most sem tudtam annyi időt rászánni erre a kis szösszenetre, mint azt terveztem egy hónappal ezelőtt. 

Nem egy rendhagyó poszt, inkább véleménykifejtés lett, mint könyvajánló. Remélem, hogy eláruljátok nekem a saját véleményeteket is hozzászólásban. Egy olyan könyvet választottam, ami nem csak szórakoztat, de tanít is, vagy legalább is megpróbál rámutatni fontosabb dolgokra.  :)

A könyv, amit én ajánlanék kötelező olvasmánynak nem más, mint:

Jay Asher - Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

Tartalom: 

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.

A nagy sikerű Tizenhárom okom volt… szerzőjének és szerzőtársának új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és azt igazolja, hogy mi döntünk a saját boldogságunkról, boldogtalanságunkról, és minden döntés kihat az életünk egészére. Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány!

*********************************************************************************

Mely korosztálynak ajánlanám?

 Ez egy olyan könyv, amit élvezni tud egy 15 éves is, és egy 35 éves olvasó is.

 Nem ajánlanám kötelezőnek 15 éven aluliaknak, mert valószínűleg nem értenék meg az igazi mondanivalóját. Ez nem csak egy lány és egy fiú története, akik lehetőséget kaptak arra, hogy megismerjék a jövőjüket. A könyv sok mindenről beszél, de azok az igazán fontosak, amiket a sorok között találunk. Szó esik barátságról, szerelemről, de a központi téma a jövőnkre ható tetteink.

Fel lehet osztani így is:

 Érdekes lehet a Facebook előtti és a Facebook utáni korosztálynak is. Ezt fontosnak tartottam kihangsúlyozni, mert én, mint a Facebook előtti gyerekkort megélt lány, azért élveztem a könyvet, mert megértem milyen az, amikor volt igazi magánélet, amikor csak azokat tartottam ismerősnek, akik tényleg azok voltak, és nem az alapján, hogy a közösségi oldalon milyen szám szerepel abban a bizonyos zárójelben. 

 Tudom, hogy milyen volt, amikor nem voltam elhalmozva (szinte) idegen emberek magánügyeivel, felesleges információkkal. Amikor a versengés a gyerekek és a fiatalok között nem arról szólt, hogy kinek nagyobb az érintőképernyős telefonja, vagy ki tesz közzé minél több felesleges idézeteket, esetleg képeket közösségi portálokon. Ma már azt is meg kell osztani, hogy az újszülöttnek hány szál haja van. . . Kicsit szánalmassá válik a társadalom.
  A Facebook utáni korosztálynak ad egy kis betekintést arra, hogy mennyire sok felesleges dolgot osztanak meg, vagy remélem, hogy felismerik.

 Ilyen kell legyen egy igazi kötelező olvasmány. Meg kell, hogy szerettesse az olvasást, szórakoztató legyen és ugyan akkor tanító jellegű is.

"Ha megtévesztés lenne, tegnapról mára semmi sem változott volna. De minden, amit tegnap máshogy csináltam, apró változáshullámokat indított el a jövőbe. Ma reggel rosszkedvem volt emiatt, és ezért máshogy viszonyultam az emberekhez, amikor beértem a suliba."

 Rámutatott arra, hogy a jövő ismeretét nem mindenki egyformán dolgozza fel. Van aki pánikba esik, van aki hagyja továbbra is úgy folyni az életet, ahogyan addig a pillanatig is. Van aki változtatni próbál, csak, hogy van egy bibi, soha nem tudhatod, hogy milyen változást fogsz előidézni az események alakulásában.

 A könyv nekem azt mutatta be, hogy milyen módon hatnak akár semmiségnek tűnő kijelentsek is óriási változást a jövőnkre nézve.

Miért ajánlom?
Az okos elgondolásnak, a megfogalmazásnak köszönhetően nagyon élvezhető. A váltakozó szemszög miatt és a történet alakulásától pedig izgalmassá is válik, hiszen nem lehet előre tudni a végét.
Josh és Emma átlagos tinédzserek, attól függetlenül, hogy nem mindenben értettem egyet velük, még megértettem a motivációikat, a mozgatórugóikat. :) Könnyen meg lehet őket kedvelni, de főleg az én romantikus lelkemmel lehet értük izgulni is. 

 Nem tartom rossz dolognak a Facebook-ot és a hozzá hasonló oldalakat se, ha arra használják, amire tényleg szükséges. Kapcsolatfenntartás és ismerkedés. Ezeket kellene, hogy jelentse. Nem a játékokat, az elidegenedést és gép előtt görnyedést órákon keresztül.

Szerintem miért jók a közösségi oldalak:

- Facebook: sokkal könnyebben, és lényegében olcsóbban is tarthatom a kapcsolatot régi ismerőseimmel. Olyan emberekkel, akik fontosak voltak nekem életem bizonyos szakaszaiban, de különböző okok miatt, ma már nem lehetséges tartani a személyes kapcsolatot.

- Moly.hu: Ismerkedhetek. Olyan emberekkel akikkel közös az érdeklődési körünk, akik tényleg megértik az olvasás iránti szeretetem. 

- Blogolás: Azért vezetek blogot, hogy az olyan embereknek írjak, akiket érdekel a véleményem. Olvasom a blogokat, hiszen közlésre lettek kitalálva. 

Mikor válik rosszá?
- Facebook: Eltűnt a hírek varázsa. Több napos utazás után hazatérérkos nem vár ránk sok kellemes, de még kellemetlen hír sem. Osztálytalálkozók nem arról szólnak, hogy ki mikor ment férjhez, kinek hány csöppsége született, vagy ki hogyan találta fel magát az életben. Persze szép és jó dolog, hogy megoszthatjuk életünk fontosabb eseményeit, de van amikor már szerintem szükségtelen. Eltűnik az igazi magánélet fogalma.   

- Moly.hu: Most biztosan sokan néznek egy nagyot, mi lehet rossz a molyban. :D Pedig van, mert lassan eltűnik a moly.hu varázsa is. Már nem csak könyves közösség, már sok-sok más téma is belefolyt, újabb Facebook vált belőle, csak pepitában. Van szűrés funkció, és tudjátok mit? Elég rossz, ha rengeteget kell használni.
- Blog: Ha valami kötelezettséggé, elvárássá válik, az már nem igazán szórakozás. De azért próbálom magam visszafogni és megtalálni az arany középutat munka és szórakozás között. :)

"Igen, nagyszerű úgy tervezni az életünket, hogy azt hisszük, minden a legnagyobb rendben lesz. De mit tegyünk, ha újra meg újra azt látjuk, milyen kevéssé tudjuk irányítani az eseményeket? Mindegy, hogyan próbálom rendbe tenni a jövőt, semmi sem segít."

 A cím tökéletes, mert tényleg a kezünkben a jövőnk. A könyv ezt nagyon jól bemutatja. Ami ma történik, s akár mekkora apróságnak is tűnik, az később óriási mértékű változást is jelenthet. Mint a pillangószárny csapás itt, már a föld másik felén tornádót hozhat létre, vagy valami ilyesmi. :D

Különben is olyan személy vagyok, aki nem sok mindent oszt meg a közösségi oldalakon. Tudom, hogy hülyén hangzik miközben személyes blogot vezetek, de azért van különbség. Erről alig tud pár személy a környezetemben, meg nem a magánéletem osztom meg, hanem a véleményem. Régen ez nem így volt, túl sok mindent osztottam meg én is, de a hibákból lehet csak igazán tanulni.

Ha lehetőségem lenne rá, hogy megtudjam pár személy jövőjét, egyszerűen nem használnám ki. Nem szeretném tudni, hogy kivel mi történik, az túl nagy felelősség. A jövő különben is állandóan változik. Ti hogy vagytok ezzel? :)

Magyarul kiadta: Maxim
Kiadás éve: 2012.
Eredeti cím: The Future of Us