Cora Carmack: Szakítópróba

Fülszöveg:

Szüzesség. Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be. És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban...

Beleolvashatsz a könyvbe ITT.

Nyomtatott könyvben megjelenik: 2013. június 24-én.
A kiadónál most előrendelési akció van (-20%), ingyenes postai kiszállítással Magyarország  egész területén. Ezen a címen: www.szakitoproba.hu

A New Adult műfaj, most már biztosan a kedvenceim közé tartozik. Hiszen az én korosztályom kap főszerepet, azok a problémák amelyek engem is foglalkoztatnak, vagyis sokkal közelebb érzem magam a szereplőkhöz, könnyen tudok velük azonosulni. Megértem a lelki folyamatokat, amelyek lejátszódnak bennük, ismerős helyzetekkel találkozom. Minden van benne, amit szeretek: humor, erotika, romantika,  (egyetemi) végzős évek kérdéseit boncolgató lelki folyamatok, álompasik és olyan női főszereplők, akik bőrébe szívesen belebújok, amíg a kaland tart.

"– Szerencséd, hogy ez a te nagy éjszakád, Bliss. Máskülönben senki sem kerülhetne a tequila és közém.

Kinyújtottam felé a kezem.

– Nos, az én lábam közé sem kerülhet senki, hacsak nem vagyok elég részeg, szóval ide azzal az utolsó pohárral is!"

10 dolog, ami tetszett a könyvben:
1. Olyan könyvet ezidáig nem volt szerencsém olvasni, amely színésztanoncok életéről szól.
Most, hogy túl vagyok rajta, elég újszerű az élmény. Érdekes volt egy színész szemével látni a meghallgatások, és a próbák világát. Vagyis a bizonytalanság, a küzdés, a fejlődésre való törekvés, amivel találkoztam a könyvben elég valósághűvé varázsolta nem csak a cselekményt, hanem a karaktereket is.
2. Aranyos, kedves és szívmelengetően romantikus, vicces történet. Nincs túlbonyolítva. 
3. Megnevetettet, sokszor azon kaptam magam, hogy vigyorogva olvasok. Nem csak a történetbe van becsempészve a humor, hanem maga Bliss is üdítően viccessé tesz elég sok helyzetet.
4. Bliss belső monológjai. (Ettől lett egyedi számomra.)
Vicces volt. Leginkább a túl sokat gondolkodó kategóriába esik a csaj, az agya egyszerűen túlpörög. Az ellentmondás önmagával volt az éjszaka csúcspontja, amikor alig bírtam visszatartani a hangos röhögést.
Mily meglepő, hogy szerény személyem, pont ez miatt érezte legelőször szimpatikusnak. Mindent túlbonyolít gondolatban, és az a nagy helyzet, hogy én is (de ezt jobb titokban tartani). Szóval erre a megoldás, egy fiktív világban létező pasi, vagyis Bliss-nél a probléma megoldva Garreth személyével, és nem is akár hogyan!!! 

"Olyan sokszor indokoljuk meg a választásainkat, hogy a végén már nehéz bármiféle sebezhetőséget mutatnunk kifelé. Az ember nem tudja sokáig elviselni, ha a kudarcairól kérdezik, amikor valami nem jött össze, és előbb-utóbb arra gondol, talán maga a kudarc lehetne a terv."

5. Olvastatta magát. Nehezen tudtam letenni, ezért csak két nagy szünetet iktattam be. Alvást és ebédkészítést. ;) Tipikus, a na-még-egy-fejezet-és-utána-alszom kategória, amit csak pár fejezet után tudtam végül megvalósítani, de még akkor is nagyon nehezen tettem le.  
6. Csókjelenetek. Kihagyhatatlanok, főleg a váratlan és tiltott helyeken elcsattantak a kedvenceim. Néha lassú és érzéki, de volt, hogy mindent felemésztő szenvedéllyel estek egymásnak. Ha azt mondom, hogy néha még a kislábujjam is bizsergett, akkor elhiszitek, hogy elég érzéki volt?
7. Az első találkozásuk (Bliss és Garreth) ezennel bekerült a Top 10 legviccesebb-legaranyosabb-legnagyobb-égés listájára. Nem csak vicces volt, de váratlan, és kiszámíthatatlan is. 

"– Az életben néha az ijesztő dolgok a legértékesebbek – feleltem. Ezt a mondatot alighanem egy szerencsesütiben olvastam egyszer. Ettől már bölcsnek számít, nem igaz?"

8. Nem volt időm unatkozni olvasás közben, ha épp nem Garreth után csorgattam a nyálam, vagy a cuki angol akcentusa miatt (amit tudom, hogy valójában nem is hallhattam, de higgyétek el, nagyon színes a képzelőerőm minden téren), vagy Bliss belső vívódásain vigyorogtam, esetleg a barátok hülyeségein forgattam a szemem, akkor a részegség-másnaposság jeleneteknél nosztalgiáztam. ;)
9. Hamlet a nőstény és szürke macska. (Ezt tessék kérem megjegyezni.) Vétek lett volna kihagyni őt a felsorolásból, de ezt csak akkor értitek meg, amikor elolvassátok a könyvet!
10. Amikor megláttam, hogy az epilógus Garreth szempontjából lett írva, majdnem örömtáncot jártam. Nem hiába éreztem vonzalmat a karaktere iránt az elejétől,... imádni való az a pár oldal, ahol végre bepillanthatunk az ő gondolatiba is.

"– Arra vársz, hogy behívjalak? – kérdeztem, és néztem, ahogy továbbra is az ajtón kívül áll. – Most jön az a rész, amikor azt mondod, hogy vámpír vagy?

Felnevetett.

– Nem, esküszöm, hogy csak azért fehér a bőröm, mert angol vagyok."

Egy kis kontra:
- Kicsit félrevezető lehet az erotikus jelző. Nem tartozik a mostanában megjelenő minden-fejezetben-szex típusú könyvekhez. Aminek már kifejezetten örültem, de azért egy kicsivel több ágyjelenet sem ártott volna. :)
-  Úgy olvastam volna még tovább, hiányérzetem van.
- Egy-két fordulat hirtelen ért, sőt fel sem fogtam, amíg vissza nem olvastam. *szakítós rész*

Pár tanács:
- Túl sokat pörög az agyad? Szedj fel egy jóképű pasit, és probléma megoldva.
- Hazudtál és nem akarod, hogy kiderüljön? Hazudj még többet!
- Túl sokat ittál? Másnap fájjon a fejed a hülyeségek miatt.
- Egy meztelen pasi van az ágyadban? Ne macskát akarj etetni.
- Unatkozol? Olvass Szakítópróbát! :)

Szereplők:

Mindenki normális, a húszas éveiben járó fiatal, aki buliznak, készülnek az életre és problémákkal küzdenek. Üdítő volt végre, hogy senkinek sem volt nagyobb lelki traumája, így tényleg könnyen megkedvelhetőek.
Bliss már az első mondatoknál elérte azt, ami ritkán sikerül, nem csak szimpatikus volt, hanem megértettem és azonosultam is vele. Szeretem ha a karakterekben megtalálom önmagam. Kissé néha esetlen, vagyis ügyetlen olyan helyzetekben, amikor pedig nagyon nem kellene...
Garreth egy fiktív személy, szóval lehet úgy tökéletes, ahogy a könyvben van, de a való életben nem hiszem, hogy találkozhatunk vele. ;)
Bliss barátai az egyetemről minden pénzüket megérik, sok fejtörést okoztak neki, segítséget,  vigasztalást. A következő idézet a könyvből nagyon jól leírja őket:

"Kelsey az a fajta barát volt, aki bárokba rángat és ostobaságokra próbál rávenni, Cade viszont az a fajta, aki mindig megtalálja a megfelelő szavakat, amit a helyzet megkíván."

Értékelésem: 5/5

Fotó: Matt Tolbert

A szerzőről:

Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre… 

Kövessétek a twitteren @CoraCarmack

Látogassatok el a blogjára (http://coracarmack.blogspot.com) hogy elsőként értesülhessetek az újabb kétbalkezes románcokról.
Interjút az írónővel ITT olvashattok.

Kiadó: Content2Connect

Kiadás éve: 2013.

Fordító: Lukács Andrea

Eredeti cím: Losing It

Sorozat: Losing It 1. része

A könyvet nagyon szépen köszönöm a kiadónak! :)

read more

Samantha Young: Dublin Street

Tartalom:

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.

Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

  Történt egy szép (talán napsütéses) napon, hogy szokás szerint zaklattam Zsani-t olvasás közben. Rövid kis véleményt kértem tőle, hogy milyen a könyv, hogyan indul, milyen az első élménye,... azt tanácsolta, hogy olvassam el azt a kis részletet, amit a kiadó közzétett beleolvasásra és akkor már biztosabban tudhatom, hogy mennyire kell majd nekem.

  Valami azonnal megfogott a történettel, a szereplőkkel kapcsolatban, ami nem hagyott nyugodni utána napokig, pedig csak 2 fejezetet olvashattam el belőle akkor. 

Már tudom, hogy eddig is miért voltam ennyire elővigyázatos a beleolvasós csapdákkal szemben. Eddig nagyon igyekeztem elkerülni az ilyen picinke részleteket, mivel ha egy regény kell, azt már tudom akkor is, amikor a borítóra nézek, vagy beleolvasok a fülszövegbe. El voltam veszve, szinte üresnek éreztem a napjaimat, hogy nem olvashatom tovább, nem viccelek, hatalmas űr tátongott bennem! Szóval nyugodt szívvel mondhatom, hogy én már az elején rajongó módba léptem, és piszok nehéz úgy élni, hogy közben tudod megint egy felejthetetlen könyvélmény vár rád, csak hogy napokig még nem olvashatod tovább... Tanultam a hibámból! :)

   Vizsga után úgy éreztem, hogy minden életerőm kiszipolyozták belőlem, pihenésként megleptem magam a könyvvel. Nem magyarul olvastam, mert arra még napokig kellett volna várnom, és ennem most valamiért nagyon örülök. Először is megint rájöttem, hogy nem kell a fordításra figyelnem, egyszerűen csak hátradőltem és élveztem a történetet.

  A könyv számomra olyan volt, mint egy elveszett embernek a sivatagban egy óriási oázisra bukkanni. Ittam a szavakat, hajnalig olvastam, és pár óra alvás után, bár fáradtan, kialvatlanul, de  ugyan akkor türelmetlenül folytattam is tovább. 

 Ami nagyon tetszett benne, hogy az érzelmeket teljes mértékben át tudtam élni, a várt reakciók és a váratlanok ugyan úgy szíven ütöttek. Tudom, hogy távol van a tökéletestől, de engem akkor is maga alá temetett és imádom, hogy megint rajonghatok egy könyvért. 

 Joss és Braden az elején leginkább macska egér játékot játszottak, de nem volt unalmas, mert szeretem az olyanra formált karaktereket, mint ők. Könnyű velük azonosulni, meg lehet érteni a tetteiket, szinte az első mondatoktól megkedveltem őket. Joss nem egy nebáncsvirág, nem sírja el magát lépten-nyomon, üdítő volt a személyisége, vicces, erős, de ugyan akkor a gyász feldolgozását érdekes módon próbálja feldolgozni. Braden pedig az a pasi, aki után döglenek a nők, hiszen igazi skót, tudja mit akar, és azt meg is szerzi, egy kicsit én is szerelmes lettem a karakterébe, tetszett, hogy nem osztozik, túlteng benne a védő és a birokló ösztön. :)

  Imádom, hogy ez egy olyan történet, amit az írónő nem boncolgat regényeken keresztül, és hogy a következő rész más párról fog szólni!

Most, hogy befejeztem a könyvet, hihetetlen megnyugvást érzek, és nem fogtam fel eddig, hogy mennyire félrebillentette a lelki világom, hogy csak az első két fejezetet olvashattam el a napokban. Nyugodt vagyok, és mosolyogva mehetek tanulni, nem kell szoronganom, nem érzek késztetést arra, hogy olvassak mást, mert egy kicsit még élvezni akarom, a Dublin Street keltette élményeket.

 Nem tudom, hogy Nektek mennyire fog tetszeni, nem is mondhatom azt, hogy mindenkinek ilyen élmény lesz, mint Nekem, de azt remélem, hogy páran ugyan azt élik meg a könyv olvasása közben, amit én is.

Tudjátok, mit? Most az egyszer örülök, hogy nem magyarul olvastam. Nem a szövegre figyeltem, egyszerűen csak hagytam filmszerűen pörögni az eseményeket.

Kedvenc szereplők: Joss, Braden, Ellie, Adam

Röviden: Szerintem kihagyhatatlan történet. Kellő mennyiségű romantikával, erotikával és imádni való karakterekkel. A nagy kedvencek között szerepel A soha határa és az Easy  mellett ebben az évben. :)

Értékelésem: 5/5 (Kedvenc)

Magyarul kiadta: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2013.

Eredeti cím: On Dublin Street

Sorozat: Dublin Street 1. része

read more

Jennifer Ashley: Lord Cameron bűnei

Tartalom:

Lord Cameron Mackenzie hálószobájában egy csinos nő, Ainsley Douglas bujkál. Cameron jól emlékszik az asszonyra, hat évvel ezelőtt egy ünnepségen ugyanitt tette boldoggá. Ainsley mézes-mázas bocsánatkérése elvarázsolja a férfit. Cameron már el is csábítaná a lányt, de az megállítja, mert szerinte „az ő jóságos férje nem érdemli meg, hogy megcsalják".

Később Cameron rájön, hogy a szépséges asszony látogatása csupán női cselszövés volt. Ez pedig a volt feleségére vall. Ainsley természetesen tagad. Cameron nem hisz neki, és soha többé nem akarja látni őt. Egy újabb ünnepség alkalmával a nő visszatér. A bocsánatkérés most még édesebb, de a férfi ezúttal megleckézteti Ainsleyt.

Ám Cameron feltesz egy kérdést a nőnek, amitől minden megváltozik. Ainsley már csak abban biztos, hogy bármit feláldozna azért, hogy a Mackenzie család fekete bárányával élhessen…

  Határozottan ez a könyv a legjobb része a Mackenzie sorozatnak. Természetesen landolt a Kedvenc-ek listáján, amikor még csak a történet felénél tartottam.

  Amivel nem vagyok teljesen kibékülve, az a rövid tartalom, amit mindenhol Ti is olvashattok a könyvről. Engem egy kicsit félrevezetett, de szerencsére nem halogattam ez miatt az olvasást pár naptól tovább, mert különben lemaradtam volna egy szórakoztató könyvélményről. (Így vizsgák közben pedig nem árt ha van könyv, ami ellazít.)

"- Azt hiszem, a labdája kirepült a pályáról, Mrs. Douglas - mondta Cameron.

 Ainsley a fogát csikorgatta.

 - Látom, mylord.

 - Ez nem volt igazán sportszerű, ahogy önök, angolok mondják - jegyezte meg a gróf.

 - A játék célja a győzelem - felelte Cameron. - Egyébként pedig nem angolok vagyunk, hanem skótok."

Mi kell ahhoz, hogy egy történet levegyen a lábamról?

Ebben az esetben:

- adva van csapatnyi nyakas skót, természetesen a Mackenzie vérvonalból (minden extrával felszerelve)

- tudják mit akarnak, és meg is szerzik azt

- hozzájuk illő fehérnéppel (kifejezetten a ellenállóbb fajtából)

- rengeteg élvezetes, pörgős párbeszéd (flört, piszkálódás, minden ami kell)

- üdítően sok őszinteség a főszereplők között

- váratlan fordulatok

- érzéki jelenetek (nem számított a hely és időpont)

- régebbi szereplők megjelenése

  Szeretem, mert az írónő nem szokványos történetet mesél el, a karakterei még ha nem is tökéletesek, de megvan bennünk minden, ami ahhoz kell, hogy megkedveljük őket, közel érezzük magunkhoz és szurkoljunk értük. 

  Hart kedvesét is megismerjük a történet második felében, és azonnal úgy is éreztem, hogy legszívesebben folytatnám azonnal az ő könyvükkel. Daniel drága felnőtté érik lassan, és azt hiszem elég sok kalandban lesz még része, amíg benő a feje lágya és meghódítja valaki a szívét. 
   Ainsley és Cameron kettőse talán azért lett a kedvencek között a listán, mert annyira összeillenek, hogy azt már szavakkal sem tudom kifejezni. Egyszerűen élveztem a civódásokat,  az érzelmes jeleneteket, sőt még az érzékieket is. ;)

Értékelésem: 5/5

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2013.

Eredeti cím: The Many Sins of Lord Cameron

Sorozat: Mackenzie 3. része

read more

Gillian Flynn: Holtodiglan

Tartalom:

Egy meleg nyári reggelen a Missouri állambeli North Carthage-ben Nick és Amy Dunne ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan rajongó szülők részéről. Nick pedig valamiért folyamatosan hazudik és különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám fokozatosan megromló kapcsolat klausztrofób, nyomasztó világába nyújt betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és miért tűnt el a szépséges feleség? És vajon mit rejt az ezüstpapírba csomagolt doboz a gardrób hátuljában?

Írtam már róla, amikor a 9. Keddi Kívánságlistában a várható megjelenésekből szemezgettem. Majd narayan kihívásának köszönhetően a könyvet sikerült is megnyernem.
  Olvasás után csak szó nélkül ültem és halvány lila gőzöm sem volt arról, hogyan és mit fogok én erről a könyvről írni. Féltem, hogy 1-2 mondatnál több eszembe sem jut majd, mert túl döbbent voltam, ahhoz, hogy valami értelmes gondolatom támadjon. . . 

   Ez is egy olyan könyv, amit nem tudtam egy nap alatt elolvasni. És nem az oldalszámmal volt problémám (ami egyébként több, mint 500). Egyszerűen olyan volt a történet, amit párszor szüneteltetnem kellett, hogy fel tudjam dolgoznom magamban. Higgyétek el, hogy nem hiába címkézik pszicho-thrillernek. 
   Ebben a műfajban nehéz olyan könyvet írni, ami mindenkinek elnyeri a tetszését, mégis szerintem úgy zseniális ahogy van.

  A maga módján a könyv kevés brutalitást tartalmaz (ami a testi sértést illeti), de értelmi és érzelmi szinten a könyv nem csak a szereplőkkel játszik, hanem az olvasókkal is.

  Manipuláció és bizonytalanság jellemző a könyvre.

"Van abban valami nyugtalanító, ha az ember felidéz egy szívet melengető emléket, és közben fagyos hidegség tölti el." 

  Bőszen jegyzetelgettem az elején, és mint kiderült értelmetlen, mert semmit sem tudok felhasználni belőle. Nem spoileres, egyszerűen csak tényleg nincs értelme. Miért?
Mert amit a könyv elején gondoltam, az már a felénél nem volt reális. 
Új értelmet nyertek számomra a váratlan és kiszámíthatatlan kifejezések. 

  Három részre van osztva a könyv, és mindegyik más-más módon hat az olvasóra. Az elsőnél voltam leginkább dühös és nem igazán értettem, hogy ebben thriller, a másodiknál nem győztem hitetlenkedni (közben meg egész idő alatt, tudtam, sejtettem, hogy valami nagy készülődik a háttérben). A harmadik résznél pedig véglegesen megtanultam, hogy nem éri meg azon agyalni, hogy mi lesz a következő oldalon, mert elárulom nektek, ennél a könyvnél úgysem találnátok ki. 
  Szó esik a kapcsolatokról, a párok és a házasok között, a nagy szerelemről, majd az elhidegülésről. Tudjátok, hogy mi az ijesztő? Nagyon őszinte, igaz, és bölcs dolgokról beszél a könyv. A történet felépítésére csakis olyan szavak jutnak eszembe, mint az okos, furfangos, zseniális és feszültségkeltő. Itt a feszültség egyik külön formáját ismerhettem meg. Lassú víz partot mos - jutott eszembe legtöbbször.  Amikor tudod, hogy lépésről lépésre tájrák eléd az információkat, lassan halad a történet és egyszer csak bumm és magad is alig hiszed el amit olvasol. 
  Megismerjük a múltat és a jelent, mind a férj, és mind a feleség szemszögéből, de azt akkor sem tudhatjuk előre, hogy mi lesz a jövőjük. A szereplők közül nem kedveltem meg senkit, de nem is ez volt a célja a regénynek. :)
Nem merek bővebben írni, róla, mert semmilyen poént nem akarok előre lelőni.

Drága @narayan nem tudom elégszer leírni, hogy köszönöm, ez tényleg egy nagyszerű ajándék! Remélem, az értékelésemből kiderül, hogy mennyire csodálom az írónőt, amiért ezt a története meg tudta írni. Hihetetlen élmény volt, még újraolvasáskor is.

Értékelésem: 5/5

Magyarul kiadta: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Fordította: Csonka Ágnes
Eredeti cím: Gone Girl

read more

Könyves horoszkóp

Tudom, hogy a cikknek, amit most lefordítok, semmi köze a valósághoz, de legalább jót lehet nevetni rajta. :) Rám egyáltalán nem illik,... egyébként vízöntő vagyok. Az eredeti szöveg szerbül itt olvasható.

Kos

Szeretnek olvasni, de nem szeretik az ajánlott könyveket, mivel pontosan tudják mi a legjobb számukra. Legalábbis szeretik a szórakoztató témákat, néha a szarkasztikusat. Szeretik ha a főszereplők sikeresek, harciasak és erősek, mert csak ezek alapján lesznek elfogadottak a számukra. Nem szeretik a szomorú, és romantikus történeteket. 

Bika

 A romantikus történeteket, a nagy szerelmeket részesítik előnyben, de azokat a könyveket is, amiből praktikus tanácsokat kapnak egy jobb és kiválóbb élethez. Nem szeretik vesztegetni az időt a negatív dolgokra, inkább építő jellegű könyvet olvasnak, mint például a klasszikusok. 

Ikrek

Egy jó nap kezdéséhez az ikrek hamarabb választanak újságot, mint könyvet. Még ha nagyon szeretnek is olvasni, először ajánlásokra van szükségük egy adott műről, és csak úgy vetik rá magukat a könyvre. Az ikrek - a szüzek és a nyílasok mellett -, szeretik a legtöbb könyvet vásárolni. 

Rák

Szeretik a hazafias könyveket, ugyanúgy mint a tündérmeséket. A költészet is kedves számukra olyannyira, mint a híres emberek önéletrajza. Ha ajándékozni szeretnénk Nekik egy könyvet, legyünk tisztában azzal, hogy az adott személy mivel szeret foglalkozni, mi a hobbija, és ennek megfelelően válasszuk ki.

Oroszlán

Szeretik a történelmi könyveket, valamint a társadalommal és a hatalommal foglalkozó regényeket. A hercegekről, uralkodókról és kincsekről szóló könyvek a kedvenc olvasmányuk. Közel áll hozzájuk  az üzleti sikerekről szóló irodalom, egyszóval minden ami növeli az önbizalmukat.

Szűz

Nekik nem lehet, csak úgy könyvet ajándékozni. Jól tájékozódjon mielőtt könyvet vásárol számukra, mert a szüzek jól informáltak, szeretnek az interneten, a fórumokon ajánlókat olvasgatni és őszintén meg fogják mondani, hogy mely könyvek tetszenek neki, vagy sem.

Mérleg

A mérlegek szeretik a romantikus történetek, azokat a könyvek melyek ünneplik a szépséget és az életet. Ezek a legjobb választások a számukra. Nem szabad őket az olvasásra erőltetni, mert ebben az esetben épp azért sem fognak olvasni. Ha érdekli őket valami, akkor maguktól elkezdik olvasni.

Skorpió

A sötét, titokzatos és tabu témájú könyvek uralják az otthoni könyvespolcokat. A háborúval szexszel és halállal foglalkozó könyveket értik meg leginkább. Ugyanúgy az ezotériával foglalkozó könyveket is szeretik. 

Nyilas

A Nyilas a filozófiával és utazással foglalkozó könyveket szeretik. Mindent olvasnak, de ha egy adott könyv unalmas lesz, azonnal egy másikat vesznek a kezükbe. Amit leginkább kerülnek az a bestsellerek. Szeretik az útleírásokat, a klasszikusokat, vagyis az úgynevezett komolyabb irodalmat. Az atlaszok az igazi ajándéknak a számukra.

Bak

A Bak a történelmi témájú, a klasszikus és a praktikus irodalmi regényeket szeretik. Valamint az antik, a régi dolgokat is, ezért az ilyen témájú könyvek igazán érdekesek a számukra. A bestsellerek őket sem érdeklik, s ha egy könyv tetszik nekik, azt többször is elolvassák.

Vízöntő

Szereti a különleges könyveket: feltalálókról és a tudományról, tudományos-fantasztikus (sci-fi) műveket. Azokat a műveket részesítik előnyben, amelyek figyelemre, gondolkodásra késztetik őket. Semmiképpen sem szeretik a könnyű, pihentető szöveget.

Halak

 A romantikus, valamint az álmokban játszódó történetek a kedvenceik. A fantasy-k, a mesék, a sci-fik, és a filozófiai könyvek tartják fent az érdeklődésüket. 

Magnolia köszönöm a segítséget! :)

A képek Kagaya Yutaka munkái, a kedvenceim egyébként, na meg legalább valami értelmes is van a mai posztban neki köszönhetően. :)

read more

Válaszom (1.) a függővégről Nikinek

Talán egy új rovatot indítok, ha Titeket is érdekel.

Kérdésekre válaszolok, amit más blogosoknál találok és úgy érzem hozzászólásnak túl hosszú lenne, vagy ha bennem vetődnek fel kérdések, a harmadik lehetőség pedig, ha ti kérdeztek Tőlem. 

Ebben az esetben pedig elérhetőségeim a következők:

Moly

E-mail: kristinablog7@gmail.com

Facebook 

Twitter

Ask.fm 

 Reggel nekiültem a Holtodiglanról (egy eszméletlenül jó könyvről) szóló bejegyzésemnek, de közben szokás szerint a reggeli fekete mellett böngésztem a frisseket is, molyon és a blogger olvasójában is. Ekkor figyeltem fel a Könyvesem blog írójának, azaz Niki_ új Kérdezz-felelek rovatának legújabb válaszára, Amikor a függővég kikészít címűre.

  A bejegyzése végén feltett egy kérdést az olvasóinak, én pedig nagy beleéléssel (mint általában) elkezdtem ecsetelni hozzászólásban a véleményem, tapasztalatom a témával kapcsolatban. Amikor már a nem-is-tudom-hányadik sorban villogott a kurzorom, rájöttem, hogy ha ennyit tudok róla írni, akkor végül is megoszthatom veletek is. Így jött az ötlet, hogy talán új rovatnak is tökéletes lenne, hiszen nem csak magukról a könyvekről szeretek írni, de az azokkal kapcsolatos témákról, s miegymásról.

  Lehet túl gyenge vagyok, de én jobb szeretem a sorozatokat egyben kiolvasni, egyik részt a másik után, lehetőleg egy napnyi várakozással a kettő között. Régebben nem így volt, de mostanában rájöttem, hogy rengeteg könyv közül választhatok, így van erőm kivárni a sort, amíg mindegyik rész megjelenik magyarul.

Valószínű, hogy pont ezért halasztgatom már napok, sőt hetek óta a Szirén olvasását is, Niki bejegyzése után, meg még fogom is egy ideig. :)

  Egy sorozatba akkor kezdek bele nyugodt szívvel (abban az esetben, ha nincs megjelenve minden része), ha tudom, hogy a részek valamilyen szinten külön történetek. Mivel általában a romantikusokat részesítem előnyben, így leginkább azt veszem figyelembe, hogy minden rész más-más párról szóljon, még ha egy bizonyos fő történeti szál köti is össze a részeket, a tapasztalom szerint azok akkor sem fejeződnek függővéggel, vagy legalább is nem olyan szörnyűekkel. 

Mi is az a függővég?

Számomra a függővég azt jelenti, hogy egy sorozatban a következő részig a hajam tépem, mivel  a befejezés nem hozta el a várva várt megkönnyebülést, boldogságot, happy endet, vagyis a vége egy újabb kérdést vet fel, kismillió lehetséges válasszal. 

Barátom a Wikipédia:
A keresőben a cliffhanger szóra kerestem rá, habár ez inkább a filmes függővégekre használt kifejezés:
"A cliffhanger befejezés általában azt jelenti, hogy a főszereplőkkel valami váratlan vagy veszélyes történik és a szituáció végkimenetelét a film készítői nyitva hagyják, ezzel fokozva a drámai feszültséget. A cliffhanger célja, hogy a néző kíváncsi legyen a folytatásra."

Ami szerintem könyveknél alkalmazva sokkal, de sokkal drámaibb, mivel olvasáskor általában a történet részévé válik maga az olvasó is, és a "filmszakadás" ami a végén hoppon hagy minket, talán így még elviselhetetlenebb.

 Leginkább ezektől a függővégektől tépem/tépném a hajam:

- a szerelmes párok egyike: eltűnik, elrabolják, beteg lesz (halálosan), szakít, összejön egy másikkal, stb, stb.... 

- információ morzsákat kapunk arról, hogy a gyilkos valószínűleg egyik kedvenc szereplőnk (még ha nem is), vagy a gyilkos egy nagyon utált szereplő, vagy a leges legrosszabb amikor a túszul ejtik a kedvencem, ...

  Ugye ráismertek néhány példából egy-egy könyvre? Nem szeretnék spoilert elárulni, ezért nem társítok sorozatokat hozzájuk, de azért gondolom legalább egy-kettővel már ti is találkoztatok. 
  Az általában mind klisé szerű, és mégis, amikor (megdöbbenve) szembesülünk velünk a történetek végén, akkor hajat tépve rohannánk a következő részért, és egy cseppet sem érezzük őket közhelyesnek. 
  De mi történik akkor, ha a következő rész még meg sem jelent? A rosszabbik eset, amikor külföldi könyvről van szó (mint általában), megjelenés hónapok múlva, és ahhoz még hozzá kell számolni a fordításra szánt időt is (ha igénye munkát szeretnék akkor többet). 

  Ha függővéggel szembesülök egy könyv végén, akkor általában, mint Niki is, a falat kaparom, majd miután többé-kevésbé elfogadtam a tényt kutatni kezdek. Elolvasok szinte minden hírt az íróról, a történetről, interjúkat, sőt még arra is kész szoktam lenni, hogy spoileres hírmorzsákból tápláljam a tátongó űrt, amit maga után hagyott a valójában befejezetlen, ugyan akkor mégis befejezett könyv.

Könnyítsük meg egymás dolgát, és készítsünk egy listát a függővégekkel rendelkező sorozatokról. :)

Emlékeim szerint ezek a sorozatok részei függővégesek:
Éhezők viadala 2. része (Suzanne Collins), 
Árnyalat trilógia 1. része (E. L. James)
Amit csak Ő akar 1. része (Sara Fawkes)

Ti mondtátok : 
Divergent 2. része (Veronica Roth), 
Eredendő bűnösök 2. része (Tiffany Reisz)
Tündérkrónikák 4. része (Karen Marie Moning)
Chicagoland vámpírjai 4. része (Chloe Neill)
Összetört glóriák 1.  és 2. része (A. O. Esther)
Sötét erő trilógia (Kelley Armstrong)
Az őrzők (Andrea Cremer)

Figyelem!
Kérlek benneteket, hogy spoiler elmondása nélkül segítsetek a lista bővítésében. :)

read more

A top 5 ÁLOMPASI jelöltem

Tavaly nagy móka volt a játékban részt venni, de sajnos idén időhiány és más elfoglaltságok miatt nem veszek részt a bloggal, pontosabban nem fogok minden fordulóról írni. De attól még játszani fogok, és Titeket is erre biztatlak! :)
Addig is felhívom a figyelmeteket, hogy a Jelölés most kezdődik 2013. könyves álompasija címért.

Új szabályok vannak, és a legfontosabb szerintem, hogy csak 2012. júniusa és 2013. júniusa között megjelent könyvek férfi karakterei vehetnek részt.

Az én top 5 jelöltem:

Andrew Parrish (J. A. Redmerksi: A soha határa)

A könyvről írtam egy hosszabb bejegyzést, mert tényleg nagyon imádtam a karaktert is, meg a történetet is, egyszóval MINDENT ami benne van. :) ITT olvashatjátok. A könyvet nagyon ajánlom!!!

Travis Maddox (Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás)

Bár a könyv messze nem tökéletes, mégis kétszer elolvastam egymás után. Travisért pedig csak rajongani lehet. ITT írtam róla.

Jason (Nalini Singh: Angyalárny)

Titokzatos, és meglepően könnyen megkedveltem a karakterét. Igaz, hogy Raphael az igaz szerelmem a sorozatból, de nem vagyok benne biztos, hogy őt jelölhetem-e, így maradtam Jason mellett. Az Angyali vadász sorozatban szerepel. 

Dorian Christensen (Nalini Singh: Egy világ - Két faj - Állandó küzdelem)

Nalini Singh mindig is olyan karaktereket hoz létre, akiket imádni lehet. Igazi alfa hímek, és Dorian drága sem múlta alul magát a saját történetében. Ti olvastátok már? Nekem nagyon tetszett a könyve. ITT írtam róla. 

Jack Pallas (Julie James: A hamis partner)

A könyvről sajnos még nem volt időm írni, pedig a kedvencem lett. 
Bővebben olvashattok róla molyon ITT.

A jelöléseket ezen a linken kell leadni hozzászólásban:
http://konyvekhaboruja.blogspot.com/2013/06/konyves-alompasik-parbaja-2013-jeloles.html

Jó játékot!

 Remélem, hogy jó ötleteket adtam nektek, ha nem lenne ki az 5 szerencsés a listátokból. :)

read more

Kate Van Dyke: Valóra vált rémálom

Tartalom:

A Tűzmadár sorozat első kötetéből, a Vérzivatarból megismert Sinclair család megpróbáltatásai tovább folytatódnak. Csillogó és fényűző életük újabb és még sötétebb titkai kerülnek napvilágra. Céljaik érdekében a morál és az etika szabályait felrúgják. Megmutatják igazi arcukat, mialatt cselekedeteiket nem hétköznapi logika, hanem bosszú és hatalomvágy irányítja. A régi családi titkok fájdalmas sebeket tépnek fel.

A Sinclair dinasztia legidősebb sarjától, Rontól a sors szinte mindent elvesz, magánéletét kétes szerelmi viszonyok kísérik, többszörös gyilkossággal vádolják. Talán nem alaptalanul…

Zsarolás, bosszú és szerelem jellemzi Kate Van Dyke, a Csontgolyó (Alexandra, 2006) és A latin démon (Ad Librum, 2009) szerzőjének fordulatos, kétkötetes krimijének második részét.

  Hónapok óta csak húzom és halasztom, hogy összeszedjek legalább pár mondatnyi gondolatot arról, hogy milyen is volt a könyv. Most az egyszer azért jönnek nehezen a szavak, mert amennyire tetszett az első rész, annyira nem a második. 

  A könyvet buszon kezdtem olvasni és a párom elég sokat mosolygott rajtam, mert emlékszem, hogy rengeteget zsörtölődtem, meg ráncoltam a homlokom a történet alakulása végett.

Az első rész története tetszett, bár a stílussal nehezen barátkoztam meg, itt viszont sokszor az az érzésem volt, hogy feleslegesen lett túlbonyolítva a történet.

  Peggy az első rész végén elszökik és elrejtőzik Ron elől. A kisfiát egyedül neveli, de mellette állnak a panzió dolgozói is.  Ron-t bezárják, de természetesen ki is engedik, mert bizonyítékot szereznek ártatlanságáról. 

  Ron és Peggy is éli tovább az életét külön-külön egy kis ideig. James  Sinclair pedig próbálja a háttérből irányítani a szálakat.

  Szeretem a krimit, méghozzá azért, mert részévé válhatok egy-egy nyomozásnak, amit az első könyvben többé kevésbé meg is kaptam, de ebben a részben nagyon hiányoltam a nyomozási részleteket. 

  Egy krimi akkor jó, ha a gyilkos kilétére a legvégén jövünk rá. Mivel az első rész végén már sejtettem, hogy ki lesz a szerencsétlen, kicsit tartottam is tőle, hogy feleslegesen lesznek túlbonyolítva a cselekmények. És azt hiszem, hogy okkal féltem, mert volt felesleges gyilkosság, ármányok és túl sok hazugság, túl sok volt a negatív  hangulatú jelenet.

  Az előző rész végére megkedveltem Peggyt, de itt sajnos elérte azt, hogy számtalanszor forgassam a szemem. 

  Emlékszem, hogy azért voltam a leginkább mérges, mert Peggy és Ron kapcsolata túl drámai volt, már-már szappanopera szerű elemek jelentek meg. Gyerekesen viselkedtek, ami sokszor felbosszantott.

  Nagyon sok volt a könyvben a szitkozódás, ami nem is zavart volna, ha a megfelelő helyeken használják. Még a jegyzetbe is azt írtam ezzel kapcsolatban, hogy egy karakter nem attól lesz felnőtt, ha állandóan a f*szom meg a b*szki hagyja el a száját. 

Volt benne érdekes fordulat is, tehát nem volt minden kiszámítható, sőt mindig történt valami, így unatkozni sem volt időm.

*Spoiler* (kijelöléssel olvasd el)

*Túl hirtelen ért véget a történet, Ron és Peggy az egyik percben még utálják egymást, a másikban meg már örök szerelmet esküdnek egymásnak.*

Értékelésem: 5/2.5

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2012.

Sorozat: Tűzmadár 2. rész

A könyvet köszönöm a kiadónak!

read more

Félbehagytam (2.) - Shayla Black - Lexi Blake: Rabul ejtett szűz

  Lázas vagyok, nyűgös, kába a sok gyógyszertől, és ilyen hangulatban nem akartam a Holtodiglant újraolvasni, mert arról bizony nagy odafigyeléssel akarok majd posztot írni,... ahhoz meg kelleni fog a jegyzetelés, amihez most nincs lelkierőm. 
  Gondoltam egyet délután és ha már ilyen hangulatba estem, akkor egy laza könyvvel akartam elütni az ébren töltött órákat.

  Nem gondoltam, hogy ilyen hamar elérkezik majd a pillanat, amikor megint azt mondom, hogy ezt a könyvet én félreteszem unalmasabb napokra (ennél is unalmasabbakra). Nincs kedvem olyan történetre fecsérelni a drága időmet, ami nem tetszik, főleg, hogy tudom sokkal jobb könyvek várnak rám. :)

Több keresőszó érkezett a blogra a könyvvel kapcsolatban és csak is ezért döntöttem úgy, hogy írok egy rövid szösszenetet róla.

Tartalom:

Gavin és fivérei, Slade és Dex beleszeret a férfi új titkárnőjébe, a gyönyörű Hannah Craigbe. Az olajvállalat vezetői tudják, időt kell adniuk a lánynak, hogy jobban megismerhesse őket, mielőtt kiválasztja közülük azt, aki elcsábítja.

Egy veszélyes alak zaklatni kezdi a kisvárosi szépséget, és a testvérek összefognak, hogy megvédjék a lányt – elrejtik egy világtól elzárt helyen. És a fiúk képtelenek elfojtani izzó vágyukat… Míg Slade és Dex szívesen megosztoznának Hannah-n, Gavint tragikus múltja elszakítja a testvéreitől, akik remélik, hogy lány nem csupán viszontszereti őket, de talán a fivérük is visszatalál hozzájuk.

Miután legyőzik a lány kezdeti aggodalmait, a három férfi földöntúli gyönyörökben részesíti Hannah-t, rajongásuk feloldja minden gátlását. Ám a boldogságot rettegés váltja fel, amikor a zaklató a lányra talál…

A könyvet félig olvastam el, és nincs lelkierőm tovább folytatni, pedig gyorsan lehet haladni, de majd egy másik nap, addig is muszáj kiírjam magamból:

Olyan elhatározással kezdtem neki a könyvnek, hogy én nem húzom majd azon a szám, hogy három pasi és egy csaj lesz az arány, hiszen az Asztal három főre c. könyvnél (ahol 2:1), még tetszett is a történet, a karakterek. Az arány tényleg nem zavart, a többivel volt bajom. Azok pedig:

a.) Bajom volt a szöveggel. 

Tudjátok olyan érzésem volt, mint amikor nézek egy színdarabot és a színész felolvassa a saját részét, zéró átéléssel, nuku érzelemmel. Na itt is olyan volt, hogy csak nyomják a szöveget érzelmek, meg csak abban nyilvánulnak meg, hogy valaki beszél, beszél, beszél, felkiált, beszél, beszél, beszél, majd morog egyet, vagy beszél, beszél és elsírja magát, a legjobb esetben mérgesen néz.......... Ettől aztán nagyon élvezhető volt...

b.) A karakterek közül a csaj haja színe egyezik az értelmi szintjével is. (Ne tessék megsértődni, de ezt muszáj volt leírnom.) Egyik percben azon siránkozik, hogy lenézik, hogy túl naivnak tartják, vagy gyengének, esetleg túlságosan uralkodnak felette, stb.,...majd pár sorral lejjebb, már szűz létére szétteszi nekik a lábát, az orgazmusnál megkérdezi, hogy az most mi volt, közben ő bizonygatja, hogy felkészült, mert már olvasott(!!!) róla, és tud ezt-azt... Szóval a csaj kicsit személyhasadásos, lehet a végére javul, de nálam már elásta magát.

c.) A történet eléggé unalmas, mert őrülten szeret már az elején mindenki mindenkit magyarázat nélkül. Olyan szürreális volt, túl beállított és túl mű, és néha elég gagyi.

d.) Ami leginkább sántít a történetben, hogy egy zaklatótól akarják megvédeni Hannah-t, közben meg ők is neandervölgyi bunkók módjára viselkednek és elrabolják. Szóval a cím még illik is a történethez.

e.) Gavin, Dex és Slade domináns hímeknek vannak titulálva, de szerintem attól, hogy valakire ezt a címet tűzik, még nem válik azzá. OKÉ, lehet, hogy később tényleg megmutatkozik rajtuk, de eddig inkább csak makacs ragaszkodásnak érzem a részükről. Egyik percben macsók, másikban meg nyáladzó pincsik voltak. 
BDSM részig nem jutottam el, csak az első "édes hármasig", de az se egy nagy szám volt.

Ti mit mondtok? Ilyen lesz végig?

read more

J. A. Redmerski: A soha határa

Tartalom: 

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Elfogult véleményem: 

  Ha egy könyv jó, akkor arról örömmel írok, de ha egy könyv kibaszottul jó (Andrew szavaival kifejezve), akkor arról nem csak örömmel, de rajongói hévvel is számolok be, csapongok a gondolatok között, hogy minél több mindent írjak le, hogy még nagyobb kedvet kapjatok ahhoz, hogy olvassátok. 

"...Ha a múlton rágódsz, akkor nem tudsz továbblépni, ha pedig túl sokáig tervezed a jövőt, akkor vagy visszacsúszol, vagy örökre ott maradsz, ahol voltál. – Mereven a szemembe néz, hogy hangsúlyozza a mondanivalója komolyságát. – Ha a mának élsz, ahol minden éppen megfelelő, akkor elfoglalod magad, korlátot állítasz a kellemetlen emlékeknek, és simábban, hamarabb eléred a célodat." - Andrew

  Top kedvenc, mert van benne minden, amitől szerintem egy könyv tökéletes lesz. Először is biztosan vannak hibái, bár én egyet sem találtam és ez már azt is bizonyítja, mennyire elvakultan olvastam végig. Nem csak a karakterek vannak élethűen megformálva, de az érzelmeket át is éreztem, szinte megértettem őket. Változnak a szereplők, formálódnak út közben, összecsiszolódnak és ezt "átélni" velük együtt felejthetetlen élmény volt.  Értelme volt, és úgy érzem tanulsága, mondanivalója is.

  Nem voltam nagy rajongója a legelejétől, akkor még csak úgy szolidan tetszett, amíg fel nem tűnt a színen Andrew Parrish és utána már engem kiskanállal lehetett csak felszedni a padlóról, mert szó szerint elolvadtam tőle. A nézőpont váltás miatt tökéletesen megértettem mind a két szereplőt, és talán ez volt az a bizonyos plusz, ami a történetet egy szinttel az összes eddigi kedvenc könyvem fölé emelte.

"Lopva vetek egy pillantást a seggére, ahogy a szűk farmerben előttem lépked. Az ajkamba harapok, és mentálisan hátsón billentem magam." - Camryn 

  Road trip, vagyis busszal, majd autóval utazgatnak szinte végig a főszereplők a történetben és ennek köszönhetően egy kicsit úgy érzem, mint ha én is velük utaztam volna be az USA pár államát. Mindig is álmodoztam valami hasonlóról, de persze nekem nem adatott meg, hogy ekkora merszem legyen, meg persze hogy ennyi pénzem is legyen hozzá.   Őrület, hogy a helyek amiket bejártak mennyire élethűen játszódnak le a fejemben, közben meg, még soha nem is jártam egyik helyen sem. A leginkább említésre méltó hely New Orleans (természetesen), második kedvenc városom, vagyis a könyv teljes mértékben a vigyorgó idiótát hozta ki belőlem, mert mindig volt miért mosolyogni. 

  Vigyorogtam azért mert olyan helyeket, utcákat említett meg amiről már rengeteg filmet láttam, vagy könyvben olvastam, vagy mert a főszereplők beszélgetése annyira élvezetes, a sok évődés, a flört, a piszkálódások.

  Akaratomon kívül is többször a Gyönyörű sorscsapáshoz hasonlítottam. Nem egyforma a történet, még a karakterek sem hasonlítanak, viszont műfajilag ahhoz tudnám legközelebb sorolni, valamint a két könyv is hasonló stílusban lett megírva. Azt most szeretném leszögezni, hogy sokkal, de tényleg sokkal jobb, mint a Gyönyörű sorscsapás, szóval igen, garantálom, hogy ha az tetszett, akkor ezt imádni fogjátok. Ami talán hasonló lehet még, az a két főszereplő pasi rossz fiús természete, viszont Andrew akkor is az igazi álompasi, Camryn pedig olyan csaj akit legjobb barátnőmnek kívánnék.

"Mindenkinek vannak problémái, nehézségei, fájdalmas emlékei, és sokakhoz képest az én életem nem is olyan tragikus, úgyhogy nincs jogom vinnyogni." - Camryn

Nagyon régen nem tettem ilyen meggondolatlanságot, erre pont ennél a könyvnél kellett újrakezdenem. :D Vagyis elolvastam az utolsó mondatokat legelőször... Igen, pontosan a legnagyobb poént is csak én tudom előre lelőni, vagyis csak azt hittem, hogy lelőttem a poént,... mert az igazi nagy fordulatról halvány lila gőzöm sem volt. Nagyon meglepett, hogy az érzelmi szintem emelkedett a napsütéses kék égig, majd földbe döngölt egy hirtelen fordulattal, a végén meg megint a csillagos égen éreztem magam. :)

  Camryn Bennett 20 éves, Andrew Parrish 25, egy olyan páros akire mindig szeretnék majd emlékezni, mert néha olyan bölcsességeket osztottak meg egymással és ezzel velem is, hogy egy kis részem példaképeknek is tekinti őket. Nagyon fontos az őszinteség, és ők megmutatják milyen az amikor őszinte vagy, amikor kimondod, amit tényleg igazán akarsz, eddig még nem igazán találkoztam vele ilyen szinten  még könyvben sem. Megértettem őket, éreztem ahogyan napról napra kibontakoztak egymás iránt. Éreztem a szabadságot, szinte átéltem velük együtt. Nem csak az egymásra találásról szól, hanem arról is, hogy önmagukat is megtalálták.

"- Nem az számít, hogy mit viselsz - oktat, miközben visszasétál a gardróbba. - Csak az számít, hogy merre mész, és mit csinálsz, miközben viseled." - Andrew

  Mindig csodálkozom azon hogy vannak könyvek, történetek amik túlszárnyalják a másikat. Ez is egy ilyen. Egyszerűen leültem olvasni és arra eszméltem többször is, hogy az érzéseket ki kell írnom magamból, de amikor a monitoron a kurzor villogását láttam, rájöttem hogy az érzések, amiket keltett bennem annyira erősek, hogy nem tudom mindig megfogalmazni őket. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy szétáradjon a lelkedben és a hatása alá kerülj.

A zeneszámok, amikről sokszor szó esik a könyvben nem igazán voltak eddig az én stílusom, de Andrew még velem is megszerettette. Rolling Stones - Laugh I Nearly Died lett a kedvenc számom, amiről eddig még soha nem is hallottam, de Andrew énekelte a könyvben, így kötelező meghallgatni amikor olvasod. Ezt a zenét hallgatom posztírás közben és minden alkalommal egy kicsit jobban szerelmes leszek Andrew-ba, és nem fogja fel a kicsi szívem, hogy Ő csak egy álompasi  és sajnos csak képzeletben létezik. Amikor hallgatom kicsit valóságosabbnak tűnik. 

Értékelésem: 5/5 

(A Nagy Kedvenc)

U.i. Tudom, hogy sok mindenről nem írtam, még vannak dolgok, amik a szívem nyomják és kikívánkoznak, de ellenállok és nézzétek el nekem, félek attól, hogy spoileres dolgokat mesélnék, és ezt szeretném a legkevésbé. Remélem, hogy Nektek is akkora kedvenc lesz, mint nekem.

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013.

Műfaj: New Adult, romantikus

Eredeti cím: The Edge of Never

Sorozat: The Edge of Never 1. része

(A 2. rész 2013. novemberében jelenik meg angolul.)

Képek forrása: itt, itt, itt.

read more