Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral

Az idei év legérzékibb olvasmánya… 

Egyetlen pillanat örökre megváltoztathat egy életet… 

Egy véletlen találkozás a sötét utcán olyan világba sodorja Violet Lee-t, amelyről még csak nem is álmodott soha – egy időtlen, kifinomultan elegáns és mérhetetlenül gazdag világba, ahol szépséges paloták állnak, melyekben fényűző mulatságokat rendeznek, s ahol egy baráti társaság kizárólag az élvezeteknek hódol. Egy olyan helyre, ahonnan nincs menekvés, bármily elszántan próbálkozik is vele Violet. Ám e világ minden kincse sem leplezheti a csillogó felszín alatt megbúvó sötétséget, amelyet a karizmatikus és életveszélyes Kaspar Varn testesít meg. Violet és Kaspar megadják magukat egy olyan szenvedélynek, amely egymástól távol eső világaik felett ível át – csakhogy ennek a szenvedélynek megvan a maga ára… 

A Sötét hősnő sorozat második kötete az ŐsziRóza címet kapta. Abigail Gibbs Devon legsötétebb, legeldugottabb vidékén született és ott is nőtt fel. Jelenleg alapképzéses irodalomtanulmányait végzi Oxfordban – hivatásos diáknak tartja magát, akire még vár a nagybetűs élet. A világon a legjobban a vértől irtózik, és lelkes szószólója a vegetarianizmusnak – mindez logikusan vezetett első regénye, a Vacsora a vámpírral megszületéséhez. Tizenöt évesen kezdett írni Canse12 néven, s ettől fogva folytatásokban töltötte fel szövegeit a világhálóra. Háromévnyi internetes dicsőség után úgy döntött, eljött az ideje annak, hogy a világ fennmaradó részét is meghódítsa. Idejét tanulmányai, a történetszövés, valamint családja között osztja meg, és kávéra van szüksége ahhoz, hogy valahogy túl is élje mindhármat.

A történetről és a szereplőkről

Megtévesztő a fülszöveg, senki se számítson erotikusabb olvasmányra. Persze, ez egy pararománc és érzékibb jelenetek is találhatóak benne, amitől már nem igazán YA (ifjúsági) olvasmány, de semmiképpen se sorolnám a 18+-os polcra. :)

Trafalgar tér

A 17 éves Violet a barátaira vár az éjszaka közepén a kihalt Trafalgar téren, amikor egy csoport férfi tűnik fel, akik természetfeletti gyorsasággal mozognak, majd egy másik csoportra támadnak. Mint kiderül késebb, nem ok nélkül történt a tömeggyilkosság. A véres mészárlás után, a lányt magával viszi a magát hercegnek nevező beképzelt férfi, azt már egyikük sem érti, hogy miért a túszulejtés mellett döntött a gyilkosság helyett. Erre talán egyszerű a válasz: A sors alakított így mindent (na meg az írnónő :D). 

Kaspar a trónörökös, beképzelt, undok, tipikus arisztokrata pasi, akinek pont Violetra van szüksége ahhoz, hogy az egóját egy kicsit a földre rángassák (vagy épp a földbe döngöljék, nézőpont kérdése :D). 

Violet kénytelen a vámpír Varn uralkodó család vendégszeretét élvezni hónapokig, amit a drága Kaspar előszeretettel megnehezít a lány számára. Tegyük hozzá, hogy a lány vegetariánus, sokszor ami a szívén az a száján is, így hát nem nehéz kitalálni, hogy érdekes jelenetek szemtanúja lehettem olvasás közben. Na mit gondoltok, a szerelem mindent legyőz? :)

Kaspar egyáltalán nem az a pasi akiért első találkozáskor rajongani fog az olvasó, sőt talán még a harmadik-negyedik alkalomkor is legszívesebben a legérzékenyebb pontjába rúgtam volna, ha előttem áll akkor (igen ott középen). Már csak ezért is érdekelt, hogy ugyan miként lesz belőle szerethető karakter, mert kétség kívül olyan pasi, aki inkább a rosszfiús és önbizalommal jól megpumpált, kegyetlen énjét szereti mutogatni, vagyis kasparoid (az idézetben a magyarázat erre a kifejezésre) típus. Hölgyeim, hát persze, hogy én is a bűvkörébe kerültem végül. :D

"– Nos hát, sajnálom, hogy nem lehetünk mindannyian ennyire kasparoidok – jelentettem ki, és mellemen összefont karokkal hátradőltem.

– Hogy micsoda? – horkant fel félig nevetve, félig morogva.

– Szoktam szavakat gyártani. Te nem?

A szeme sarkából rám nézett, egy pillanatra még az útról is levette a tekintetét, hogy aggódó félmosolyt küldjön felém.

– És ez a különös szó vajon mit jelent?

– Kasparoid: a nagyszerűségnek egy hihetetlenül magas szintje, ami úgy fenéken billent mindenkit, hogy eláll tőle a lélegzetük, és teljesen összezavarodnak.

Kuncogni kezdett, a halk hang mintha valahonnan a mellkasa legmélyéről érkezett volna.

– Ezek szerint eláll tőlem a lélegzeted, és összezavarodsz, kislány?

– Ne hízelegj magadnak ezzel."

A történet különlegessége, hogy az írónő mert játszadozni a vámpírok társadalmi felépítésével, hogy a jóslatok, a proféciák és a sors is mindenek és mindenki felett áll. Új lényekkel találkozhatunk, érdekes kalandokba bonyolúdunk, valamint a sorozaton átívelő szál is kezdetét veszi a Sötét Hősnőkról szóló prófécia beteljesülésének kezdetével. 

Sok mellékszereplő feltűnt, főleg a Varn család tagjai, de közülük nagyon keveset sikerült részletesen megismerni, ami persze nem gond, mert gondolom a sorozat további részeiben, rájuk is sor kerül majd. Viszont így nem is sikerült közülük senkit se jobban megkedvelni. 

A könyv és Én

Ezt a könyvélményt is az én drága Magnoliám ajánlójának köszönhetem. 
Sajnos igaz, hogy sokszor a borítóknak köszönhetően válogatok én is a könyvek között, és így szánom-bánom, de tavaly még csak a fülszöveget sem olvastam el, pedig akkor még lehet, hogy azonnal kedvet is kaptam volna hozzá. A lényeg, hogy most végre elolvastam és attól függetlenül, hogy vannak kisebb-nagyobb hibái a történetnek, engem mégis teljesen elvarázsolt. :)

Nem sablonos, tud újat mutatni, persze előrelátható, de sokszor mégis meglepő, sőt megdöbbentő fordulatokkal tartotta fenn az izgalmat, beszólásokkal és összetűzésekkel a főszereplők között pedig a jókedvem. Nem estem azonnal a bűvkörébe, először a kíváncsiságom hajtott arra, hogy lapozzak, de pár fejezet után már szó szerint bele voltam zuhanva a történetbe és, nos Kasparba is. (Tessék ezért nem kinevetni szerény személyem, mert Kaspar tényleg nagyon el tudja adni magát.) 
Volt egy pillanat, amikor megijedtem a szerelmi háromszög kialakulásától, de szerencsére az nagyon gyorsan megszűnt.

A Sötét Hősnőkről szóló profécia a fő átívelő szál a sorozatban. Igaz, hogy még magyarul csak az első rész jelent meg, külföldön pedig még csak a második, DE ez senkit se tartson vissza, mert nem függővéggel zárult Violet és Kaspar története.

A könyvet egy nagyon fiatal hölgy írta, ezért is meglepő, hogy mégis elég részletes új világot tárt elénk, sok lehetőséggel,  amiről még rengeteg mindent lehet és kell is mesélni.

ŐsziRóza, egy 15-16 éves Látó (varázsló) történetét meséli el a következő rész, de persze Violetnak is fontos szerepe lesz benne, így gondolom nem kell majd sokáig hiányolnom Kaspart sem.

Egy szó, mint száz: AJÁNLOM a figyelmetekbe!

Kiadó: GABÓ, 2013.
Eredeti cím: Dinner With a Vampire
Sorozat: Sötét hősnők 1. része