Ti is néha belefáradtok?

Azokba az emberekbe, akik minden adandó alkalmat kihasználnak, hogy jól belerúgjanak másokba? Nekik üzenem, hogy bekaphatják ne olvassanak tovább! Megfulladhatnak a keserűségben. :)

Hogy ne csak egy ilyen kis "közlendő" miatt tegyek közzé bejegyzést, kihasználom az alkalmat, és íme: 

Egy bejegyzés, ami már hónapok óta íródik... Mert nem egy robot vagyok, hanem ember érzésekkel.

Pozitív gondolkodású embernek tartottam magam, de az utóbbi pár hónap során rengeteg negatív egyénnel hozott össze a sors, és akaratlanul is egyre többször veszem észre magamon, hogy szomorú, dühös és kétségbeesett vagyok. A legjobb megoldás az lenne, ha újból levegőnek nézném az ilyeneket.(Először hülyéket írtam, de na... ne legyek már én is egy közülük azzal, hogy lesülyedek az ő szintjükre.. Ugye? De attól még piszok jól esett leírni.)

Minden rossz egyszer elmúlik, tartom magam ahhoz, hogy legalább többre becsülöm majd a boldog, nyugalmas pillanatokat ezentúl.

Sok ember panaszkodik valamiért, vagy eltűr valakit, elvár valamit, sőt kritizál, hülyének nézi, legrosszabb esetben kinevet valakit. Utálom azokat, akik jobbnak hiszik magukat, akik lenézőek. Miért olyan nehéz az elfogadás? A támogatás? És a segítségnyújtás?

Egyik kedvenc mottóm: Ha nem tetszik valami, hát tegyél ellene. Ezt betartani sokkal nehezebb, amikor egyszerre több úttorlasz kerül eléd és kerülőúton kell folytatnod az utad... De nem szabad feladni! Érted? Olykor egy mosolynak, egy-két bátorító szónak is gyógyereje van. Ez nem lehet nehéz, hát gyakrabban használd te is. Lesz alkalom, amikor neked lesz rá szükséged.

A könyvek számomra menekülést jelentenek a valóság elől. Ez a blog pedig egy hely volt, ahol önmagam lehettem. Elég sok kritikát és lenézést kapok a mindennapokban..., jól esett végre egy megoldás arra, hogy végre én legyek az, aki elmondja a véleményét. Létrehoztam egy helyet, ahol  végre nekem volt igazam. Egy hely, ahol végre engem hallgatott meg valaki. Szeretek írni olyan könyveről, amelyek hatnak rám.

Jött egy hullám, amikor az erotikus-romantikus könyvekre és kedvelőire dobálták a sarat. Nevettem rajta, mert tényleg nem láttam értelmét ilyen marhaságon kiborulni. Azt olvasok, amit akarok, ehhez már tényleg senkinek semmi köze. Én sem cikiztem soha azokat, akik verseket olvasnak, attól, hogy számomra az nem szórakoztató műfaj. 

Kaptam egy lehetőséget, beléptem a Blogturné Klubba. Fantasztikus ötlet, kreatív emberek, elutasíthatatlan lehetőségek! Szórakozás, kihívás, fejlődés. Ezek a szavak jutnak róla eszembe, ha tagként gondolok rá. Olvasóként lehetőségnek vélem arra, hogy jobban megismerjek egy könyvet, hiszen ma már nem árt jól tájékozódni mire költjük a pénzünk. 

Könyvekről írni megjelenés előtt egy könyvesblogger álma. Ilyen időszakokban pedig, amikor sorra jelennek meg a bevállalt könyvek kész káosz az egész. :) Kevés szabadidő mellett bizony még én is nehezen teljesítek.

Nem vagyok könyvkritikus. Soha nem is tartottam magam annak. Amatőr blogger vagyok. Nagyon sokáig csak önmagam szórakoztatására írtam, majd egyre több olvasóm lett és tetszik, hogy hasonló ízlésű emberekkel oszthatom meg a véleményem, ajánlóimat. Rengeteget fejlődtem a kezdetekhez képest, persze még van mit csiszolni. Úgy érzem megérdemlem, hogy egy kicsit büszke is merjek lenni a blogra. :)

A Blogturné-t már többen próbálták lejáratni. Minden egyes esetnél szó nélkül hagytam, mert gyerekes volt. De attól még nekem is megvan a véleményem: Oviban még "normális" ha a kis hisztis gyerek tönkreteszi a másik gyerek játékát, olyan alapon, hogy ha az övé nem lehet, akkor másé se legyen. Legjobb esetben ezt kinövik, amikor meg nem, akkor bővül a társadalom az állandóan kötekedőkkel. 

Sőt a kisgyerekek akkor produkálják magukat legjobban a társaságban, amikor figyelem közzépontjában szeretnének lenni újra. Elhanyagoltnak érzik magukat.

Megértem én, hiszen valamibe bele kell kötni, hogy figyelmet kapjon az is, aki nincs benne. Az irigység rossz emberi tulajdonság, csak óvatosan kell vele bánni, mert káros az egészségre. :)

És hogy ne csak panaszkodjak:

Szeretném megköszönni a sok levelet, amiben rengeteg támogatást, visszajelzést kaptam! :) Ösztönzőek vagytok!