Suzanne Collins: A kiválasztott

, by Kristina

    Emlékszem, hogy mielőtt elkezdtem olvasni Az éhezők viadalát, azt hittem, hogy az egész sorozat csak arról szól, hogy bent lesznek a játékosok az arénában. Amikor befejeztem, nagyon kétségbe voltam esve, mert nem tudtam, hogy mire számíthatok a Futótűzben, hisz a viadalt megnyerték, méghozzá ketten, sőt a Kiválasztottban, már álmomba sem tudtam, hogy miről mesélhet majd Collins. Nem olvastam egyik könyv fülszövegét sem. Most, hogy sikeresen túléltem az utolsó könyv olvasását is, mondhatom, hogy igazam volt, végül is az egész egy nagy viadal volt. Persze minden kötet más-más viadalt mutatott be, de azzal szerintem mindenki egyet ért velem, hogy az utolsó nagyon nagy hatású volt.
     Minden részére más érzelmi kitörések voltak rám jellemzőek olvasás közben, erre a könyvre kimondottan a depresszió, a düh és a végén az eufória. Sírtam és nevettem egy időben, de komolyan azt hittem eddig, hogy ez nem lehetséges egyszerre, hogy csak a könyvekben létezik. Hát én hajnali 4-kor úgy olvastam végig az utolsó fejezetet, hogy nyeltem a krokodil nagyságú könnyeim, nem voltam képes már látni sem rendesen, nem győztem törölgetni a szemem. Amikor már az sem segített, gyors rohantam hideg vízzel kicsit megmosni az arcom, mire visszaértem a könyvhöz, már azt hittem, hogy megnyugodtam, és akkor kezdtem olvasni a prológust, ott kész voltam, újból eltört a mécses, szerintem hülyén  nézhettem ki, mert bamba vigyorral sírtam végig minden mondatát.
    Az igazat megmondva, már akkor tudtam, hogy napokig nem leszek képes másik könyvet a kezembe venni, vagy folytatni, még, amikor csak a könyv felénél tartottam. Az az érzés, hogy nem érdemes, mert soha többé nem fogja ezt az érzést kiváltani már egyik könyv sem.
    Nem tetszett a könyv, egyszerűen utáltam, de mégsem bírtam letenni, abbahagyni, szinte meg voltam babonázva. És most így utólag, na tessék, mit mondok a könyvre?
     Imádom.
     Miért?
    *soha nem ríkatott még meg könyv, sőt soha nem nevettem még sírás közben
    * Peeta miatt meg fogom adni az 5 pontot, mert az lett a vége, ami. :)
    * Persze, tudom, hogy pont levonás járna azért, mert megölte pár kedvenc karakterem, ugyan akkor meglepett, nem tudtam, hogy mi lesz a vége, komolyan olyan letargiás hangulatban voltam, hogy már reménykedni sem mertem, és akkor jött a nagy bumm. És ha egy könyv ennyire a mélybe tud taszítani, akkor az azt jelenti, hogy az író tud valamit.
   A szereplők közül talán Haymitch volt az egyedüli, akiben nem csalódtam ebben a részben, ő azt is adta, amit vártam tőle. Az ő párbeszédein Katnissal az első résztől kezdve a kedvenceim között szerepelnek.
   Katniss okozott meglepetéseket rendesen, megváltozott, talán inkább az a helyes kifejezés, hogy fejlődött. Igaz, néha a személyisége nagyon gyengének tűnt, de hiszen ez a normális reakció, senki nem járna örömtáncot azok utána, amin ő átment. Tudjátok amibe nem haltok bele, az megerősít, néha a gyengeség a legnagyobb erő. Igaz néha már én rángattam volna, hogy ne adja fel, de végül is, ez így volt jó.
   Gale, nos talán ő volt az, akiben a legnagyobbat csalódtam, de hát tudtam én már az elején, hogy kinek kell szurkolni! :)
    Johanna és Finnick ebben a részben nagyon megszerettették magukat velem, szeretem a csípős nyelvű karaktereket, de MIÉRT kellett a végén ezt tenni velük?
    Mi lesz a következő? Egyenlőre újraolvasom a sorozatot.


Happy Hunger Games, ...
...and may the odds be ever in your favor!  

Értékelés:
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás Éve: 2011.

6 comments:

lindsey said...

komolyan mondom, most már előveszem még egyszer és újraolvasom. -.-" valami fölött biztos átsiklottam, vagy nem jó időszakomba kaptam elő a könyveket. szval félreteszem a Kiválasztott értékelését, és kezdem előröl az egészet.

Kristina said...

De hát különbözőek vagyunk, nekem tetszhet,neked nem. :) Én azért szerettem, mert egymás után olvastam mind a hármat, plusz a filmet is az első és második rész között néztem meg. Ja, meg a színészek akik játsszák a karaktereket nagyon szeretem, és nagyon jó volt őket képzelni a szereplők kinézetéhez. Ilyen időszakon megyek keresztül, hogy akkor szeretek meg egy könyvet, ha az hatással van rám, akár negatív, mint ennél a könyvnél, vagy pozitív. Sokat beszélek, bocs! :D Szóval újraolvasod? De csak amikor nagyon rá leszel hangolva, mert most lehet, hogy még jobban megutálod.. Nem?

lindsey said...

de, lehetséges. de nem is mostanában gondoltam, mert nagyon be vagyok havazva. majd mikor nagyon meg vagyok szorulva, majd akkor :)) egyenlőre hagyom lecsillapodni, majd év vége felé lesz ebből majd valami :) vagy jövőre... vagyvagyvagy :DDD
kilométeres a várólista :))

Kristina said...

A várólista nálam is nagyon hosszú! :) DE, én imádom a hosszú várólistát, hmmmmm mindig van mit olvasni, maga a Paradicsom! :D De azért tedd ki, hogy mit írtál, szeretem olvasni! :)

lindsey said...

oké, ha szereted az agymenéseimet, akkor befejezem és utána elbújok, mielőtt szétszednek a könyv rajongói :DD

Kristina said...

Szeretem az "agymenéseid". Azt hiszem, én is a sorozat rajongója lettem, de szeretem több szempontból szemlélni...
:)