J. R. Ward: Síron túli szerető

Rhage a Fekete Tőr Testvériség legveszélyesebb vámpírja. Nincs nála keményebb vagy gyorsabb harcos, és telhetetlenebb szerető sem. Kegyetlen átok sújtja, amelyet az Őrző szabott ki rá. Lelke sötét oldalával viaskodik, és ha egyszer alulmarad, az végzetes következményekkel jár… A gyönyörű Mary Luce Rhage védelemre szorul. Már évekkel ezelőtt elvesztette hitét a csodákban, mégis kétségbeesetten küzd annak a férfinak az oldalán, akit szeret. Az örök szerelemért. Az örök életért. Kettejük erotikus szenvedélyéről szól az Éjsötét szerető folytatása, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte. 

*  *  *

Újraolvasás indul....

Elkezdtem és ááááááá, ez hihetetlenül jó, még így másodszori olvasás alkalmával is. Szóval csak megszakítottam, hogy egy idézetet másoljak a könyvből, amit most fogtam csak fel, hogy mit is jelent pontosan, Rhage-et még Hollywoodnak is szokták hívni, nem értem, hogy ez a poént miért nem tűnt fel amikor először vettem a kezembe. :D

"- Hová mennek az emberek, ha randizni akarnak?

Honnan a fenéből kellene tudnia? Ám ekkor eszébe jutott, hogy egyszer Mary mesélt egy kolléganőjéről, aki egy férfival találkozott a... hogy is hívták a helyet?

- Legyen a TGI Friday's - mondta. - Van egy a Lucas téren.

- Rendben. Mondd meg neki, hogy ma este nyolc órakor odamegyek!

- És milyen nevet mondjak?

- Legyen mondjuk... Hal. Hal. E. Wood." 

Pá pá,...vigyorogva megyek tovább falni a lapokat...:)

Pár órával később...

A végére értem, OK, most kicsit le vagyok döbbenve, vége van, és ha nem tudnám, hogy a következő részekben nem találkozom velük újra, akkor most azonnal az elejétől kezdeném az olvasást.

Nem emlékeztem már arra, hogy a könyvben ennyi szenvedés volt. Szenvedett Rhage a szörny miatt, szenvedett Mary a betegsége miatt, és boldog voltam, amikor megtalálták egymást. Minden rossz pillanatra meg volt a jó, ami visszahozott az életbe pár döbbenetes sor után. Mint a jin és jang. :)

Érdekes, hogy attól függetlenül, hogy tudtam a vége nem lesz más csak is happy end, nekem sokszor elszorult a torkom, amikor Mary betegségéről volt szó.

Zsadist és Bella története jól fel lett vezetve, mindenképpen azt ajánlom, hogy sorban érdemes olvasni sorozatot. kapcsolódnak egymáshoz a történetek.

A legjobb részek: 

- amikor Raghe bevallja, hogy szerelmes
- amikor Mary véletlenül kikottyantja, hogy szerelmes és az a legjobb, hogy egy veszekedés közepén, ó azok a szerelmes vallomások a kedvenceim
- minden jelenet ahol egymást imádják, igen igen aki nem szereti az ilyen irulós pirulós jeleneteket, az ne Ward-ot olvasson
- az utolsó fejezet, pedig vitte a pálmát

A legrosszabb rész: - NEM létezik! :)

Imádtam, mert tudtam velük nevetni, kuncogni és vigyorogni, mert amikor szomorú volt, a szívem majd meg hasadt értük és velük, és mert végén sokkos állapotban voltam, és úgy éreztem, hogy szeretem őket. És ennyi szóismétlés, de nem érdekel, mert SZERETEM és kész. :D

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2009.

J. R. Ward Fekete Tőr Testvrériség

1. Éjsötét szerető (Dark Lover)

    Beth & Wrath

     Tovább a bejegyzéshez

2. Síron túli szerető
    Raghe & Mary
     Tovább a bejegyzéshez

3. Megsebzett szerető
    Zsadist & Bella
Tovább a bejegyzéshez

4. Életre keltett szerető
    Butch & Marissa
Tovább a bejegyzéshez

5. Feloldozott szerető
    Vishous & Jane

    

6. Megváltott szerető
    Phury & Cormia

 Beavatás
    Kimaradt jelenetek, interjú a kedvenceinkel

7. Megbosszult szerető
     Rehvenge & Ellena

8. Halhatatlan szerető
     John & Xhex

9. Felszabadított szerető
     Payne & Manuel

10. Újjászületett szerető
     Thor & Sen'ki
Tovább a bejegyzéshez

11. Végre szeretők
Quinn & Blaylock

12. The King
Wrath & Beth
Megjelenés: 2014

Judith McNaught Whitney, kedvesem

Fülszöveg:

Whitney Stone már a keresztnevével feltűnést keltett a tizenkilencedik század elején Angliában. Földbirtokos apja szántszándékkal adott neki fiúnevet, hogy ezzel is kifejezze csalódottságát. Az eszes, vadóc kislány az apja véleménye szerint túlságosan önálló, és korántsem viselkedik kifogástalan úrikisasszonyként. Csakhogy Whitneyt Párizsban élő nagybátyja és annak szerető felesége felkarolják. Bevezetik az úri társaságba, és gondoskodnak róla, hogy rendkívüli bája, értelme kibontakozhasson, s ámulhasson rajta ország-világ. Hanem ez még mindig kevés a boldogsághoz, amelyért a lánynak kemény küzdelmet kell vívnia. Apja ugyanis elherdálja Whitney hozományát, mi több, a háta mögött eljegyzi Westmoreland hercegével, a kéjenc főrenddel, aki szemet vetett rá, és százezer fontot sem sajnál érte. Mit bánja Martin Stone, hogy a lánya mást szeret! Vajon a szerelem ereje elegendőnek bizonyul, hogy a sors szeszélye állította akadályokon túljutva a gyönyörű leány végre révbe jusson?

*  *  *

„Whitney modora felháborító, viselkedése teljességgel tűrhetetlen. Önfejű, olyan, akár egy vásott fiú, réme mindenkinek, aki ismeri, folyton szégyenkeznem kell miatta. Könyörögve kérlek benneteket, vigyétek magatokkal Párizsba, ti talán többre mentek ezzel a megátalkodott csitrivel, mint én.”

A levél Párizsban élő Gilbert házaspárnak szól Whithney apjától, akik a lánynak segítek Párizsban megtalálnia önmagát. A levél olvasásakor huncut kis mosoly jelent meg az arcomon, persze nem az első olvasásnál történt, mert akkor sajnálatot éreztem, hiszen hogy mondhat egy apa ilyeneket a lányára? Az újraolvasásomkor történt a napokban, amikor kezdtek eszembe jutni azok a történések, amik kiváltották a Párizsba való száműzését. Persze gyönyörű hattyú lett a rút kiskacsából, és persze Párizs és a nemesi ifjak kedvence.

Imádom az olyan történeteket, ahol a nőknek van szabad akaratuk, ahol mind a két főszereplő akaratos, de ugyan akkor tudják, hogy mikor kell visszavonulót fújni, vagy kompromisszumokat kötni. 

Whitney kedves, akaratos, vagyis inkább csökönyös, vannak hibái, de mégis szeretni való teremtés. Néha már a hajam téptem a történet alakulása miatt, hogy ugyan már, nem lehet igaz, hogy ezt teszi velem McNaught?! Aki nem szereti azokat a történeteket, ahol az érzelmekkel játszik az írónő, akkor azok kerüljék Judith McNaugth történeteit, mert annyira jól ír, hogy a hangulataim a könyv elejétől a végéig a letargiától az öröm legmagasabb szintjéig terjedtek. Néha vigyorogtam, hogy a lakótársam már megkérdezte, mit szedtem be, néha készítettem a zsebkendőmet, mert tudtam, hogy ha így folytatja, bizony szükségem lesz rá.

Imádom a hercegeket, és Clayton, egy tipikus arrogáns, ördögi, szerethető, humoros kedvenc. Eldöntötte, hogy kell neki Whitney és bizony meg is szerezte, nem értettem pontosan, hogy miért és mikor volt az a döntő pillanat, de végül is, döntött, megszerezte és megszületett egy nagyon jó kis történet.

Kihagyhatatlan történelmi romantikus!

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2009.

J. R. Ward Éjsötét szerető

Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…

Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

*  *  *

Az első paranormális romantikus könyv a felnőtt kategóriában, amit a kezembe vettem. Nem tudtam, hogy pontosan mire számítsak, de mivel csak jó kritikát olvastam róla, gondoltam, tessék megpróbálom, és íme az első kedvenc könyvsorozatom lett végül a Fekete Tőr Testvériség. Igaz, amikor elkezdtem nem tudtam, hogy sorozatról van szó, hiszen nem igazán érdekelt még, hogy utána érdeklődjek, de azóta a kedvenc vámpírjaimnak tekintem őket. Számomra egy szeretni való, nagy család! :) Sok izmos, szexi, szerelmes vámpír egy helyen! Nyamm! :)

Ötletes Ward világa, a szereplőket könnyen meg lehet szeretni. Nagyon vizuális típus vagyok, ezért a szöveg miatt Wardnál könnyen el tudok képzelni mindent, és mint egy film, úgy peregnek le előttem a történetek. Együtt lettem szerelmes a szereplőkkel, könnyen el tudtam nevetni magam, vagy amikor hülyeséget csinálnak csak rugdosnék valakit. De a végén jön a happy end és én még is szomorú vagyok, mert vége van, és szívesen kezdeném az elejétől.

Tetszett a történet is, Beth és Wrath igazi szenvedélyes pillanatai elérték, hogy enyhén szólva is kipirult az arcom olvasás közben. Tökéletes bevezető rész egy olyan sorozatba, amely lassan kinövi magát, hiszen rengeteg elmesélt és elmesélésre várt történetet rejt magában.

Izgalma, akció dús,  erotikus, romantikus, hát kell ennél több?

Első bejegyzés :)

Hihetetlen, de sikerült! :) Az első blog bejegyzésem. Tudod, tudom, ez még nem jelent semmit, csak úgymond szárny próbálgatás, de ha egyszer belejövök, akkor a határ a csillagos ég! :) Szóval remélem mindenkinek tetszeni fog és várom az észrevételeket. A blog létrehozása valójában azért történt, hogy rendszerezzem a könyveim, gondolataim,.... :)