Estelle Brightmore: 13. napon

2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.

A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.

Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.

Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek? 

És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…

* * * 

Már lassan hónapok óta ülök ezen bejegyzésemen, de egyszerűen nem tudok úgy írni róla, hogy az ne keltsen negatív érzést többekben. Egy elsőkönyves magyar író történetéről van szó, aki bátor volt és sikeresen kiadta a könyvét az Álomgyár Kiadónak köszönhetően. A borító nagyon szép, ötletes és még a történethez is van köze.

Ana Andropovról szóló történet egy igazán érdekes és egyedi disztópiás világba repített. A történet alapja és a könyvben szereplő világ felépítése egyszerűen bámulatos. Pont ezért is vártam annyira a könyv érkezését, mert úgy éreztem, hogy megint egy jó kis könyvet olvashatok, méghozzá egy új magyar szerzőtől. Sajnálatos módon, ahogy a könyv vége felé haladtam, annál jobban lehangolódtam. 

Néha próbált romantikus lenni, néha krimiszerű, ami ugyan a történetbe adott egy kis pluszt, de engem személy szerint összezavart, mert nem tudtam eldönteni, hogy akkor a könyvre mégis miként tekintsek. A romantikus szál nem volt elég élethű így nehéz volt átélni/megérteni, a krimi/akció részt, pedig kidolgozatlannak éreztem. Ha az írónő több időt, bővebb magyarázatot szánt volna a tettek (gyilkosságok, nyomozás) kidolgozására akkor azt mondanám, hogy brilliáns a kigondolása, mert tényleg van benne fantázia, de így nekem egy kicsit összecsapottnak tűnik, sőt kuszának és rontotta az összhatást. 

Ami igazán zavar, hogy sok lehetőség rejlik a történetben, szerény véleményem, hogy több átdolgozással, útmutatással akár egy igazi sikertörténet is lehetett volna. Mert a könyvben felépített világrendszer egy újabb disztópiás világnak a reprodukciója, de egyedi módon. Akár egy valós jövőbeli kép is lehetne, ami ugyan maga lenne a pokol, de mégis teljes mértékben elképzelhető és ezáltal lehet vele játszadozni.

Ezekből adódóan sokszor jutott eszembe a következő gondolat:
Kismillió mód, megoldás adódik a világfelépítésnek köszönhetően, a kigondolt krimiszál miatt pedig izgalmas és kiszámíthatatlan is lehetett volna, de mégis rengetegszer azt éreztem, hogy az írónő nem a jó megoldásokatt választotta a végkifejlet felé közeledve és így sokszor tisztázatlan, sőt megmagyarázhatatlan lett. 

Az alaptörténetből kiindulva lehet szerteágazó, akár több műfajt is érintő regény, de csak akkor, ha mindegyik kidolgozott és átélhető. Mire gondolok? 
Ha romantikát akarunk, akkor a szereplők érzései legyenek élethűek, érezhetőek. A könyvekben is lehet valaki pár nap alatt őrülten szerelmes, de ahhoz kellenek olyan párbeszédek és testbedészed is, amivel az olvasó el is hiszi amit olvas. 
A krimiszál ötletes volt. Tényleg az. De több magyarázatot kellett volna hozzá fűzni, hogy izgalmasabb legyen. Jobban átgondolva nem is igazán értem, hogy végül akkor ki volt a gyilkos és hogyan. Ami azt jelenti, hogy összevarja az olvasót, de nem a pozitív módon.

A szereplők közül nem sikerült senkit se megkedvelnem, ennek az lehet az oka, hogy nem lettek jobban bemutatva, így a legtöbb tettük irracionálisnak hatott a szememben. Ana karaktere bátor akar lenni, felnőtt módon viselkedni, mégis többször tűnt lázadó tininek. A férfi karakter pedig tipikus rosszfiúnak akar tűnni, az is volt, de nem a szerethető módon.

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2013.

Köszönöm a kiadónak az olvasás lehetőségét!

olvasd tovább

Raine Miller: Meztelenül

Fülszöveg:

Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t – vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, „nem”. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben. Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét? 

„Ez a kép mindent megváltoztatott. Más ember lettem, ahogy ránéztem, és vissza se tudtam változni többé, főleg miután találkoztunk az utcán azon az éjjelen. Az egész világ megváltozott körülöttem egy fénykép miatt. Egy gyönyörű amerikai lány fényképe miatt.” – Ethan Blackstone

Szóval előre szeretném leszögezni, hogy ez egy teljesen szubjektív vélemény.

Ami annyit jelent, hogy:

- attól, hogy nekem nem igazán jött be a könyv, neked kedves olvasóm még lehet, hogy tetszeni fog

- hangulatom lehet nem volt a legjobb, amikor elkezdtem olvasni, de ezzel úgy vagyok, hogy ha könyv jó lett volna, akkor a hangulatom is vele együtt javult volna

- spoilerveszély, 18+-os karika érvényes a továbbiakra. Ahol meglátjátok a * csillagot, akkor azt a részt kijelöléssel olvassátok, mert igyekeztem elrejteni a spoilereket és trágár szavakat, hogy senki ne szaladjon bele véletlen.

Szóval tovább olvasni a következő sorokat csak saját felelősségre:

   A könyv rövidsége miatt döntöttem úgy, hogy az éjjeli órák ellenére, elkezdem és egy kis esti mesének talán jó lesz. Még szerencse, hogy a lakótársam hazautazott hétvégére, különben a röhögőgörcs, ami elkapott olvasás közben biztosan felriasztotta volna legszebb álmaiból is.

   A tanulás mellett azért szakítottam rá egy kis időt, mert a blog olvasói közül elég sokan részesítik előnyben az erotikus romantikát, vagy legalább is a keresőszavak alapján ezt szűrtem le. 

A történetről röviden (Spoiler veszély!):

  Az egyik kiállításon Brynne akt képét megvásárolja Ethan, aki nem más, mint egy nagy biztonsági cég feje. A szakmában hírneve van, hiszen feltűnt már a királynő oldalán, miniszterek mellett, stb, stb.

   A buli után Ethan felajánlja Brynnek, hogy hazafuvarozza, mert nem szeretné, hogy valami baj érje. Elkezdődik a macska egér játék, a pasi nagyon birtokló, a csajnak ez nem tetszik, kivéve, ha a szexben uralkodik felette. Szex szexet követ, viszont szerelmeskedés egyszer sem volt. 

   *Az első együtt töltött éjszakán a csajnak előjönnek a rossz emlékek a múltból és sikoltozva ébred fel. Az pontosan nem derül ki, hogy mi is történt vele évekkel ezelőtt, de utalások arra vannak, hogy erőszak áldozata lehetett. Ezért a Brynne soha nem aludhat másnál, csak a saját kis ágyikójában, (ez mondjuk elég nyakatekert magyarázatnak tűnt, hiszen akkor eleve a szextől is irtóznia kellene...). 

   A pszichológus akihez jár, kiírja neki a gyógyszert, amitől majd végig alhatja az éjszakát, de ugyebár, ha a pasi éjszaka megkívánja ő azonnal éber lesz, lényegtelen, hogy be van gyógyszerezve *szemforgatás*. Egy-két irodai hancúr is be lett iktatva, de attól még egy átlagos történet maradt, és inkább csak simán erotikus, mint romantikus. *

   Lényegében a cselekmény végig csavar mentes. A mellékszereplők könnyen felejthetők, a főszereplők pedig jellemtelenek. A vége, pedig természetesen függővég...

   Egyáltalán nem voltam szomorú, amikor vége lett, inkább boldog voltam, hogy végre mehetek aludni, nem lettem rajongó, amit sajnálok, mert szeretek rajongani, de ma kifejezetten belém szállt a könyvtől a kisördög.

  Mi zavart leginkább a párbeszédekben?

Főleg a vulgáris, durva, trágár  szavak, a sok felszínesség. Félre ne értsen senki, nem attól botránkoztam meg, messze álljon tőlem, de szerintem nagyon felesleges volt már a legtöbb esetben, néha a *baszni*, vagy a *geci* kifejezés. Már bocs, de ezeket lehet ám szebben is kifejezni, és attól még az értelme ugyan az marad... De még ha ezeket is használják, tőlem ugyan lehet, de akkor a szövegkörnyezet legyen hozzáillő. Itt inkább kirívó és durva, de egyáltalán nem szórakoztató.

   Különben is, hogy hogy Banks, vagy L. Leigh könyvei nem lesznek ennyire közönségesek, attól, mégis erotikusa, csak tudják, hogy mit illik és mit nem., vagyis, hogy mikor és kinél.

   A párbeszédekre azért van szükség, hogy a szereplők kommunikáljanak egymással. Ugye jól tudom? Hát ebben az esetben az tökélyre lett fejlesztve, hogy beszéltek, de nem mondtak semmit. Nem ismertük meg őket, de még a közöttük kialakult állítólagos vonzalmat sem éreztem át. 

Részletek a jegyzetfüzetemből (azaz, egy kis pro, de leginkább kontra, idézetekkel megspékelve):

- A könyv rövidsége megdöbbentő, miért nem adják ki egyben a történetet. Ennyire pénzéhes a társadalom? 

- A karakterek személytelenek, attól, hogy rájuk aggatunk pár jelzőt, még nem válik a részükké. Valamivel bizonyítani is kell az állításokat. 

A végére már minden kiakasztott szinte. Ne röhögjetek, de a következőn nagyon kiakadtam, idézem is magam:

- Csappant a pasi férfiassága a szememben. Utálom az sms rövidítéseket, pláne ha azokat egy 32 éves pasi használja. Brrr... Nekem senki ne írja azt hogy "naon", főleg ha ott lent állítólag nagyon férfias valami van a gatyájában.

- Miért? Miért ájul el egy csaj már az első csóktól? Mi a fenétől lesz belőle botladozó, rongylábú, elalélt bige? De akkor is életem leg hangulatrontóbb vetkőzős jelenete ez volt:

„A fehér ingét is rádobtam a levetett ruhák egyre növekvő kupacára. Megláttam meztelen mellkasát, és majdnem elbőgtem magam. Ethan feszes volt, izmai és kockás hasa a legerotikusabb látvánnyá olvadtak össze, amit férfin valaha is megpillantottam.”

Kitaláltátok, hogy miért volt ez az első rész, amikor már kínomban nevettem? Hát a bőgéstől. Kisanyám, ha neked ez jut eszedbe ilyen alakalommal, akkor meg is értem, hogy pszichiáterre van szükséged.

- Tök romantikus vagy hapsikám, ettől aztán biztosan sokan lesznek szerelmesek a karakteredbe, (a 18 plusz miatt csak kijelöléssel olvasható):

*„– Nem maradok itt éjszakára, Ethan. Ígérd meg, hogy utána hazaviszel.

Felnyalábolt, és elindult velem kifelé a szobából.

– Azt akarom, hogy velem maradj. Egyszer te nem vagy nekem elég – te nem. – Berúgott egy ajtót, és becipelt a hálószobába. Arca vadnak és elszántnak tűnt.

– Előbb megbaszlak, aztán lassítunk. Add nekem ezt az éjszakát. Leljük örömünk egymásban, szépséges Brynne! – Az arcomba hajolt. – Kérlek!”*

A szereplőkről:

Ethan Blackstone

A nevén kívül nem tetszik benne semmi. 

Szerintem egy pasi nem akkor macsó, ha durván beszél, vagy ha már beteges szinten viselkedik birtoklóan. Szóval, mivel leginkább azt az arcát mutatta meg, ahol trágár, birtokló és egy 17 éves hormonzavaros tapizós fiú szexéhségével rendelkezik, nem igazán tudtam összekötni azzal a személlyel, aki kellene, hogy legyen. 

Egy világhírű, jól működő biztonsági cég feje, hát nehéz elképzelni ebben a pozícióban...

Én egy nagy biztonsági cég főnökét így képzelném el: legyen hűvös, profi, a beszédstílusa kiemelkedően jó, válogatott szókinccsel, főleg ha már a királynő, meg a mittomén milyen minisztereket védelmét biztosítja 32 évesen. . . 

Az első jelenet, amin mosolyogtam, csak azért idézem: 

"I groaned into the phone. “You are killing me here, Ethan.” 

“No,” he chuckled softly, “we’ve already established that I’m not a serial killer, remember?” 
“So you claim, Mr. Blackstone, but know that if you do kill me, you’ll be number one on the suspect list.” 
He laughed at that and the sound of him made me smile. “So you’ve been talking about me to your friends then?” 
“Maybe I keep a secret diary and wrote about you. The cops will find it when they search my flat for clues.” 
“Miss Bennett has quite the flair for the dramatic. Did she take acting lessons in school?” 
“No. She just watched a lot of episodes of CSI.”

Felmordultam: 
– Megölsz engem, Ethan! 
– Dehogy! – kuncogott lágyan. – Hiszen a múltkor már leszögeztem, hogy nem vagyok sorozatgyilkos, emlékszel? 
– Ön legalábbis ezt állítja, Mr. Blackstone, de azt tudja-e, hogy ha mégis megölne, maga lenne az első a gyanúsítottak listáján? 
Ez tetszett neki, és a nevetése mosolyra fakasztott. 
– Ezek szerint meséltél rólam a barátaidnak? 
– Az is lehet, hogy titkos naplót vezetek, és leírtalak benne. A zsaruk majd megtalálják, amikor a lakásomon kutatnak nyomok után. 
– Miss Bennett, ön igazán ügyes drámai hősnő. Vajon iskolás korában színjátszó szakkörbe járt? 
– Nem. Csak sok részt láttam a Helyszínelőkből."

Brynne Bennett

  Brynne amerikai, a szülei elváltak tizennégy éves korában, a Londoni Egyetem restaurátor szakán tanul, végzős a mesterképzésen. Emellett modellkedéssel is foglalkozik, a legjobb barátjának Bennek, a fényképésznek köszönhetően. 

   Ha jól számolom a csaj 24 éves (én meg 23, elméletileg ez miatt jobban meg kellett volna értenem a karakterét). Történt vele a múltban egy szörnyű dolog, hogy pontosan mi, az nem derül ki végig, de gyanítani lehet, hogy *erőszak áldozata volt, méghozzá egy amerikai szenátor fia is benne lehetett az ügyben.* 

   Szóval a csaj tartogat még nekünk meglepetéseket, de eddig sajnos semmi nagy alakítást nem mutatott. Azon kívül, hogy próbálja magát jó kislánynak feltüntetni, de szerintem nem igazán megy neki. Először is, ott vannak az akt képek, tudom én hogy művészet, meg minden, de azért annyira ártatlan nem lehet valaki, ha egy ilyen dolgot bevállal. Majd a másik dolog a kapcsolata Ethannel. Mert nem igazán volt szükség a pasi felől nagyobb ösztönzésre ami az ágyban izzós jelenet eljutásához kellett volna, hiszen a csaj elég gyorsan az ágyában kötött ki.

Bennyről a legjbb barátról csak annyit:

Szerintem nem lesz jó fej egy barát attól, hogy ilyeneket mond, mint:

*I snatched my hand from him and took another swig of Sheppy’s. “I am not talking about the last time I got laid, Ben. Boundaries much?” 

He gave me a patient look. “You definitely need an orgasm, darling.” 

I ignored his comment. “He’s just so—well I—he’s—the man is so fucking intense. His words, 

the stuff he does, the raised brow, those blue eyes—” I pointed my finger at my head like a gun and pulled the trigger. “I can’t think when he starts in with the commands.” I noticed Ben had pushed his plate away too. “You ready to go?” 

“Yeah. Let’s get your sexually-frustrated vagina home. Maybe you can have a date with your 

vibrator and that will help.”

Elkaptam a kezem, és még egyet kortyoltam az almaborból. 

– Nem fogok arról beszélgetni, hogy mikor keféltem utoljára. Talán baj? 

Türelemmel nézett rám. 

– Úgy nézem, sürgősen szükséged lenne egy orgazmusra, drágám. 

Eleresztettem a fülem mellett a megjegyzését. 

– Ez a pasas valahogy – hát – olyan rohadtul rámenős. Amit mond, amit csinál, a felhúzott szemöldök, az a kék szem. – Ujjamat, mint egy pisztolyt, a halántékomhoz szorítottam, és meghúztam a ravaszt. – Nem tudhatom, mikor kezd parancsokat osztogatni. – Észrevettem, hogy Benny is eltolta a tányérját. – Már mennél, ugye? 

– Ja. Vigyük haza a szexuálisan frusztrált vaginádat. Randizz a vibrátoroddal, talán az segít. *

Brynne apja, pedig  nagyon tisztelheti a lányát, ha így beszél róla (18+ kijelöléssel olvasd):

*"– Nagy seggfej maga, Blackstone. Arra szerződtettem, hogy megvédje a lányomat, nem arra, hogy megbassza. Az a lány megjárta a poklot, más se hiányzik neki, mint egy újabb szívtiprás. Ahogy beszél, abból az derül ki, hogy teljesen magába habarodott..."*

   Végül, ma délután elkezdtem olvasni angolul is, főleg azért mert kíváncsi voltam rá, hogy csak a történet ennyire fura és ízléstelen, vagy lappang azért itt más is.

  Először is, ami szemet szúrt, hogy molyon szinte egy jó kritikát sem olvastam a magyar kiadásról, a másik, meg hogy Goddreadsen 16.801 ember pontozási átlaga 4.12-re becsülte a könyvet. Akkor mi lehet a valódi probléma?

  A történet nem lett más attól, hogy két nyelven olvastam, továbbra sem tartom a legszebb szerelmi történetnek, főleg, hogy végig csak szex van, semmi szerelmeskedés, vagy egy apró lágy csók, meghitt érintés... 

   Nem mutogatok újjal, főleg, hogy én sem vagyok egy fordító zseni, DE ha már kiadunk valamit magyarul, pénzt kérünk érte, gyerekek akkor az legalább legyen minőségi munka. 

Kiadó: Ulpius ház

Megjelenés éve: 2013.

Eredeti cím: Naked

Sorozat: Blackstoneaffér 1. része

olvasd tovább