Susan Elizabeth Phillips: Luxusmucus

, by Kristina

   Először is a magyar könyvcímmel teljesen egyet kell értenem, persze ezt csak így olvasás után tudom  kijelenteni, mert eddig valljuk be, egyáltalán nem voltam tőle elragadtatva. Nos, ha nem hiszel nekem, hogy szinte tökéletes választás, akkor íme az első ok, hogy elolvasd a könyvet, és győződj meg magad is, az okról személyesen. :)
    A második ok, ami nem szép tőlem, de azt kell mondanom, hogy azért olvasd el, mert a sorozat első része, és szerintem indításnak tökéletes, de egyedi könyvnek nem igazán. Nem ajánlanám, olyan olvasónak, aki még nem olvasott SEP (Susan Elizabeth Phillips) könyvet.
    A harmadik ok, mert a történet nem igazán az a megszokott SEP stílus, hogy miért ismételgetem ezerszer? Mert, én tényleg így érzem! :)
 Nagyon hosszú időszakot ölel fel maga a könyv, mert tényleg megismerjük a főszereplőnk Francesca életét, sőt még a szülei, és a dédszülők életébe is betekinthetünk pár soron keresztül. Ez engem az elején bármennyire is zavart, kellett, egyszerűen muszáj volt, ahhoz, hogy Francescát ne utáljam meg tiszta szívemből, hanem tudjam a miértekre a választ. Megértsem a viselkedését és a gondolkodását. Örültem, amikor láttam a fejlődését, persze addig volt pár homlokráncolás, meg szájhúzogatás olvasás közben, mégis így utólag azt kell mondanom, hogy tetszett, így volt egy egész. Nem lehetünk egyformák, és nem tudtam sokszor azonosulni vele, ugyan akkor megértettem, és elfogadtam, sőt szurkoltam neki, hogy sikerüljön a célba érése.
   
Negyedik ok, mert igazán látható a karakterek fejlődése. Igaz ez elkerülhetetlen, hiszen Franecesca életét szinte 30 éven keresztül figyelhetjük, nem kell megijedni nem annyira részletesen, inkább csak betekintettünk az életének fontosabb szakaszaiba, szinte a könyv első negyedében 20 évet nő, de komolyan meg voltam ijedve, hogy soha nem találkoznak Dallie-vel. És elérkeztünk az ötödik okhoz, mert nekem tetszett az első találkozásuk. Humoros volt, itt már érződött, hogy SEP irányítja a dolgokat. Nem emlékszem egy könyvre sem, ahol a két főszereplő ennyire különbözött volna egymástól, és mégis összeillettek. :) 
   Hatodik ok a kiszámíthatatlanság. Néha csak pislogtam, mert persze vannak benne előre kiszámítható dolgok,  de azért akadnak ám meglepetések szép számban és ez is pozitív, mert fenntartotta az érdeklődésem. És most megint csak azt kell mondanom, amint túljutunk az első negyedén utána garantáltan letehetetlen. 
    Hetediknek maga Dallie és Skeep a haverja az ok, hogy a kezükbe vegyük és olvassuk. Az élet sok mindenre megtanította őket, elgondolkodtató a megismerkedésük is, két szenvedő lélek egymásra találása, szinte egy család ők ketten, és a párbeszédeik kihagyhatatlanok. 

Dallie behunyta a szemét és kedvesen megszólalt: – Pofa be, Skeet.
– Ne merészelj elaludni! A fenébe, Dallie, komolyan mondom! Tudod, mennyire gyűlölök repülni. A legkevesebb, amit tehetsz, hogy ébren maradsz, és szóval tartasz.
– Fáradt vagyok. Tegnap este nem aludtam ki magam.
– Nem csoda. Kettőig tivornyáztál, aztán visszahoztad magaddal azt a rühes dögöt.
Dallie kinyitotta a szemét és Skeetre sandított oldalról.
– Nem hinném, hogy Astrid örülne, ha tudná, hogy rühes dögnek nevezed.
– Nem őt! A kutyát, te marha! A fenébe, Dallie, a motelszoba falán keresztül hallottam annak a korcsnak a nyüszítését.
     Nyolcadik oknak, ha már a szereplőket említem, akkor bevallom, hogy a mellékszereplők közül szinte mindenki kedvelhető, de nem szerettem meg senkit. A párbeszédek, a bonyodalmak, új szerelemek, terhességek, mind-mind érdekessé tették Francie és Dallie történetét, de nem éreztem, az ő történetszálukat annyira kidolgozva érzelmi téren. Egy újraolvasást megér, de majd csak a sorozat többi könyve elolvasása után, és szeretem, mert találkozni fogunk még ezekkel a szereplőkkel más kötetekben is.
    Kilencedik oknak maga Teddy, akiről elég csak annyit tudni, hogy irtó édes kölyök, és nagyon okos, de kis csúnya és a Zsák a foltja c. könyv főszereplője, ő az aki miatt érdemes elolvasni ezt a könyvet is, bár bevallom, hogy nehéz lesz aranyos kis srácból jóképű felnőttként gondolnom rá, de remélem, hogy ő is olyan lesz, mint az apja, már nagyon várom, hogy elkezdjem az ő könyvét is, ami már itt várakozik mellettem. :)
   Tizedik ok, mert szórakoztató, nagyon jól bemutatja egyes időszakok divatját, és mert közelebbről megismerkedhetünk a golffal is, és talán nem is olyan unalmas sport, mint ahogyan én eddig gondoltam.
Bővebben majd hamarosan, most rohanok olvasni tovább, de remélem, hogy ennyi ok elég volt arra, hogy meggyőzzelek, érdemes elolvasni a könyvet! :)
Értékelésem: 5/4

2 comments:

Tempy said...

Nem hiszem, hogy kedvenc könyv lesz nálam, de kíváncsi vagyok! Előre veszem a várólistámban ;)

Kristina said...

Nekem sem kedvenc, de újraolvasós, ami azért nálam azt jelenti, hogy eléggé tetszett benne valami. :)