Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Fülszöveg:

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik. 

Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer. 

Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

   Tegnap egyedül voltam és tudtam, hogy elérkezett az a pillanat, amire már hetek óta vártam, ...a megfelelő hangulat, hogy belőlem is rajongó váljon.

  A könyv, a kicsiny világom alapjait rázta meg párszor. Egyik pillanatban széles mosollyal olvastam, nagy sóhajok közepette álmodoztam, majd se perc alatt váltottam dühöngésbe és szitkozódásba, és mindez nem is egyszer ismétlődött meg, amíg a végére nem értem.

Egyszerre imádtam és gyűlöltem a történetet. Ez csak velem történt meg?

Még most, pár óra alvás után sem tudok szabadulni az érzésektől, ezért hát kiírom magamból.

Miért tetszett a történet?

  Mert számomra valami új volt, vagy csak valami újat mutatott más szemszögből. Egy egyszerű történet, nem mindennapi mesével elénk tárva és sok-sok feszültséggel körítve. Könnyű volt elképzelni, sőt átélni. Pörgős és egy pillanatig sem volt időm unatkozni. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást, még akkor sem, amikor már a hajam téptem a szereplők hülyeségei miatt. NEM egy tipikus romantikus történet, és ez az egyik, ami miatt olvasás befejeztével (hajnali négykor) sem voltam képes még elaludni, teljesen be voltam pörögve.

   Ellentmondásos érzelmi viharok dúlnak, általában nyugodt lelkemben, ezért is kusza az írás, amit a könyvről lefirkantottam. Egyszerűen nem tudok értelmesen fogalmazni, ezt a könyvet el kell olvasni és akkor érthető lesz labilis idegzetem is. :D

"Travis rákönyökölt az asztalra, és előrehajolt, barna szemét rám szegezte. - Szóval veled mi az ábra, Gal? Általában vagy férfigyűlölő, vagy csak engem utálsz?

- Szerintem csak téged - mormoltam.

Felnevetett, a hangulatom mulattatta. - Nem igazodom el rajtad. Te vagy az első lány, aki szex előtt viszolyog tőlem. Nem jössz zavarba, ha velem beszélsz, és nem próbálod meg magadra irányítani a figyelmemet.

- Nem taktika. Csak nem kedvellek.

- Nem volnál itt, ha nem kedvelnél."

A karakterek, ahogyan én láttam őket:

   Travis Maddox a rosszfiú és nem csak kinézetre, de még a tettei is ezt bizonyítják. Vele kapcsolatban azonnal ellentmondásba ütköztem már az elején, amikor kiderül, hogy okos és szorgalmas, de dühkitörései és a lányokkal való bánásmódja miatt ezt a tényt sokan elfelejtik.  Az egyéjszakás kalandok híve, sok tetkóval, pimasz, öntelt, és a való világban szóba se állnék vele, de így mint kitalált szereplő mégis rajongtam érte.

   Abby, az ártatlan és tökéletes lányt alakítja az elején, amíg ki nem derül a múltja, amit az írónő szörnyűnek festett le, de én mégsem éltem meg annak. Problémás múlttal rendelkezik, amiről nem igazán sokat tudunk meg, és ez volt az, ami engem nagyon zavart. Az első oldalakon úgy éreztem, hogy könnyű vele azonosulni, de a végére egyre jobban eltávolodtam tőle és már kezdett nagyon is az idegeimre menni. Néha már annyira dühített, hogy nem sajnáltam ribanc szócskát írni a jegyzeteimbe a neve mellé. Most, hogy kissé lehűtöttem magam, már kicsit túlzásnak érzem ezt a jelzőt ráaggatni, de akkor is a csajból néha sok volt.

  America a legjobb barátnője Abby-nek és fogadott lelkiismerete,  a csajt könnyű megkedvelni, de néha már nem igazán értettem, hogy kinek az oldalán is állt.

   Shepley Travis legjobb barátja és Americával jár.  Ebből adódóan a bonyodalmak is elég szépen halmozódtak, szegény fiúnak nem volt könnyű dolga, ha a vitákban valakit pártolni kellett.

Őszinte leszek:

  Egyik pillanatban őrült sikoltós tinilány voltam, a másikban meg a hajam téptem. Nem mondom azt a könyvre, hogy tökéletes, mert messze NEM az, se a történet, se a karakterek, mégis van benne valami, ami miatt nem hagy nyugodni és ma már el is kezdtem újraolvasni. :)

  Könyvbeli történetnek jó, de ha a valóságba is ilyennel kerülnék szembe, azt nagyon is ellenezném. Túl sok a probléma, és néha már beteges kapcsolatnak tűnt, ami köztük kialakult, mégis a könyvben ez egy igazi kaland volt számomra.

Mi nem tetszett?

Egy bizonyos ponttól, már nem élveztem annyira a könyvet, és erre itt a magyarázat:

* Nem éreztem az idő múlását. Első alkalommal egyáltalán nem tudatosodott bennem, amikor azt írta valahol, hogy hetek óta, vagy két hónapja, és EZ miatt ÚJRAOLVASTAM a könyvet, szóval másodszorra már teljesen felfogtam mindent. :)

* A másik pedig a túúúl sok bonyodalom, a túl sok macska egér játék. Ami az elején vicces volt, de a végén már nagyon zavart. Amondó vagyok, hogy sokkal több boldog pillanat kellett volna, és akkor kedvenc lenne a könyv. Sokat akarok? 

* Nem hiszem, hogy ennyire kell szenvedtetni a karaktereket. A se veled, se nélküled fogalmat ez a könyv tökéletesítette tovább.

* Nem vagyok a túl részletesség híve, de azért egy kicsi nem árt ha jobban megismerjük a környezetet, a külsőt és belsőt egyaránt. Segít a képzeleten, felépíteni a könyv világát, de főleg abban segít, hogy megértsük a szereplőket és itt nem igazán jött át minden, ahogy kellett volna.

Hogyan tudtam szerelme esni egy fiktív szereplő iránt? Erre a következő idézet tökéletesen választ tud adni:

"– Tudom, hogy totál el vagyunk cseszve, oké? Ösztönösen cselekszem, indulatos vagyok, és te úgy fel tudsz bőszíteni, mint senki más. Az egyik pillanatban úgy viselkedsz, mintha gyűlölnél, a másikban szükséged van rám. Soha, semmit nem tudok úgy csinálni, ahogy kell, és nem érdemellek meg… de a francba is, szeretlek Abby! Jobban, mint az életben valaha is bárkit vagy bármit. Amikor mellettem vagy, nincs szükségem piára, vagy pénzre, vagy verekedésre, vagy egyéjszakás kalandokra… nincs szükségem másra, csak rád. Csakis rád gondolok. Csakis rólad ábrándozom. Te vagy, akit akarok." - Travis Maddox

Értékelésem: 5/4.5

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2012.

Eredeti cím: Beautiful Disaster

Következő rész: Walking Disaster - Travis szemszögéből ismerjük meg a történetet.