Jessica Bird: Egy felejthetetlen hölgy
Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát.
Ha tehetném, akkor most egy hosszú véleményt írnék arról, hogy milyen is volt nekem a könyv, de azt hiszem, ma inkább rövid leszek és lényegre törő:
TETSZETT!
Na jó, akkor most megpróbálom kicsit bővebben is leírni. :D
Még mielőtt elkezdtem olvasni a könyvet megfogadtam, hogy tökéletesen üres lappal kezdem az ismerkedést Bird írónővel. Akaratlanul belefutottam negatív kritikákba, pedig igyekeztem elkerülni még a pozitívakat is. Már kezdtem attól félni, hogy nem fog tetszeni...
PEDIG az első és egyetlen szabály, amit igyekszem betartani az az, hogy leginkább a saját véleményemre adjak először, és csak utána nézzem meg a többit. Ami annyit tesz, hogy egy adott könyvről csak akkor olvasom el más hasonló ízlésű blogos/moly véleményét, amikor tudom, hogy egyhamar nem sikerül megszereznem, így nem ismétlek senkit, plusz reálisabban fogok tudni írni róla. Tehát "mindent a blogért" alapon működik a dolog. :)
Szándékosan csak a Jessica Bird nevet írtam ki a címbe, és a J.R. Ward-ot kihagytam. Csupán informatív szeretném megjegyezni (ha valaki nem tudná), hogy a két név egy személyt rejt.
J. R. Ward neve nem ismeretlen a paranormális romantika kedvelői között, így akik szeretnék megismerni a jelenkori romantikus történeteit is, azok a Jessica Bird név alatt kiadott könyveket keressék. DE szeretném letisztázni, hogy senki se FTT utánzatok miatt olvassa, sőt semmi hasonlóság nincs is közöttük, szerencsére.
A napokban tényleg magam alatt voltam, tanulás, vizsgák, időhiány, honvágy, szóval mindenből csak a legrosszabb jutott. Miközben írom a bejegyzést, még az égő is kiégett... Szóval elhihetitek, hogy napok óta szerencsétlenség vagyok, ki se merek menni a boltba másikat vásárolni, ... de az éjszakai tanuláshoz fény kell, és asszem nem lesz elég a holdvilág...
A könyvre visszatérve, csak annyi elvárásom volt, hogy lazítson el, feledtesse el velem a szürke hétköznapokat és ez már pár sor után sikerült is. :)
A könyv messziről sem tökéletes, a bonyodalmak néha már annyira hadilábon álltak, hogy volt szemforgatás, homlokráncolás,... DE a könyv hangulata és a karakterek mindezeket a hiányosságokat nagyon gyorsan elfeledtették velem. Megnevettetett, néha vigyorogtam mint a vadalma, és ez nekem elég is ahhoz, hogy hamarosan újra olvassam.
"– A John Smith a valódi neve? – töprengett hangosan.
A férfi odakapta felé a fejét. Jeges ábrázatát látva Grace azt gondolta, hogy nem fog válaszolni, ám a férfi megvonta a vállát.
– Elég valódi.
– Hogy szólítsam?
– Ahogy akar.
– A cuncimókus jó lesz?
- Nem."
A könyv messziről sem tökéletes, a bonyodalmak néha már annyira hadilábon álltak, hogy volt szemforgatás, homlokráncolás,... DE a könyv hangulata és a karakterek mindezeket a hiányosságokat nagyon gyorsan elfeledtették velem. Megnevettetett, néha vigyorogtam mint a vadalma, és ez nekem elég is ahhoz, hogy hamarosan újra olvassam.
"– A John Smith a valódi neve? – töprengett hangosan.
A férfi odakapta felé a fejét. Jeges ábrázatát látva Grace azt gondolta, hogy nem fog válaszolni, ám a férfi megvonta a vállát.
– Elég valódi.
– Hogy szólítsam?
– Ahogy akar.
– A cuncimókus jó lesz?
- Nem."
Az elején azt hittem, hogy romantikus krimi lesz, mert a hősnőnk neve egy sorozatgyilkos halállistájára került. Azt kell mondanom, hogy szerencsére nem folytunk bele annyira részletesen az ügy felderítésébe, inkább csak az őrző-védő dolgok kaptak nagyobb hangsúlyt John Smithnek köszönhetően.
Erotikus romantikának sem mondanám, mivel nem a szexen volt a hangsúly. Sőt amikor végre valahára az ágyban izzós jelenetekhez értünk, az sem volt különösen részletezve. Hihetetlen, de nekem néha még a csókjelenetek is annyira intenzívek voltak, hogy éreztem amint a szívem szaporábban kezd el verni, és azt kívántam bárcsak a párom a közelben lett volna. :D
Szó sincs világmegváltásról, vagy életbölcsességekről, mégis amikor letettem a könyvet engem megszállt a nyugalom és tudtam, hogy hamarosan újra fogom olvasni.
Erotikus romantikának sem mondanám, mivel nem a szexen volt a hangsúly. Sőt amikor végre valahára az ágyban izzós jelenetekhez értünk, az sem volt különösen részletezve. Hihetetlen, de nekem néha még a csókjelenetek is annyira intenzívek voltak, hogy éreztem amint a szívem szaporábban kezd el verni, és azt kívántam bárcsak a párom a közelben lett volna. :D
Szó sincs világmegváltásról, vagy életbölcsességekről, mégis amikor letettem a könyvet engem megszállt a nyugalom és tudtam, hogy hamarosan újra fogom olvasni.
Judith McNaught: Emlékezz rám c. könyve többször is eszembe jutott olvasás közben, pedig higgyétek el nekem a két történetnek köze sincs egymáshoz. Ami talán közös bennük az a hangulat, ahogyan átéltem mindkét történetet. Szeretem mind a kettőt, úgy ahogy van. :)
A történetről:
Grace és John első találkozása sem zökkenőmentes, de kétség kívül egyedi. :)
Egy kedves kis romantikus történet, ahol mindkét főszereplő szerethető. A sorozatgyilkos miatt elég izgalmas lesz a történet, amire persze rátesz egy lapáttal a két főszereplő macska egér játéka. Szenvedélyből sincs hiány, de elég nehezen alakul a kapcsolatuk, hiszen állandóan rájuk nyitnak, és ez már kezdett elég vicces is lenni, de ugyan akkor bosszantó is. :D
Szinte mindig történt valami, így unatkozni nem volt időm, de azért néha már hiányoltam a nyugodt pillanatokat, főleg amikor a vége felé a kedves hölgyünk hülyeséget csinált, és John enyhén szólva is kiakadt. A kapcsolatuk alakulását több, mint rögösnek nevezném, de ettől lett még érdekesebb a könyv és emlékezetes.
A szereplőkről:
John Smith elég titokzatos személyiség, lényegében a múltjáról is csak nagy vonalakban tudunk meg dolgokat, igazi keményfiú, parancsolgató, de ugyan akkor kedvelhető figura.
Grace Hall élete John-éhoz képest tényleg egy álom, hiszen gazdag és befolyásos családba született, mégsem boldog, hiszen "élő" bizonyíték arra, hogy a pénz nem boldogít.
A két karaktert külön nem is tudnám elképzelni, szépen kiegészítették egymást, sok romantikus pillanatot biztosítottak.
Jack Walker jött, bemutatkozott és tarolt. A következő rész főszereplője, de már itt ledöntött a lábamról, szóval csak annyi lenne a hozzászólásom, hogy MIKOR JÖN MÁR AZ Ő KÖNYVE?
Callie Burke az a szerencsés lány, akinek elcsavarja a fejét a következő részben. Róla még nem tudom, hogy mit gondoljak, mert nem igazán sikerült megismerni, de kétség kívül elég drámai volt a belépője a sorozatba. :)
Szeretném megjegyezni:
Úgy érzem, hogy a könyv engem jó időben és jó helyen talált meg. Ha gonoszkodni szerettem volna, akkor rámutattam volna a hibákra, de mivel tényleg úgy érzem, hogy a sok jó mellett eltörpülnek azok a helyzetek ahol erősen ráncoltam a homlokom, így lelkiismeret furdalás nélkül maximum pontot kap tőlem az összegzésben.
Tényleg voltak lehetetlen helyzetek, de kit érdekel?
A történetről:
Grace és John első találkozása sem zökkenőmentes, de kétség kívül egyedi. :)
Egy kedves kis romantikus történet, ahol mindkét főszereplő szerethető. A sorozatgyilkos miatt elég izgalmas lesz a történet, amire persze rátesz egy lapáttal a két főszereplő macska egér játéka. Szenvedélyből sincs hiány, de elég nehezen alakul a kapcsolatuk, hiszen állandóan rájuk nyitnak, és ez már kezdett elég vicces is lenni, de ugyan akkor bosszantó is. :D
Szinte mindig történt valami, így unatkozni nem volt időm, de azért néha már hiányoltam a nyugodt pillanatokat, főleg amikor a vége felé a kedves hölgyünk hülyeséget csinált, és John enyhén szólva is kiakadt. A kapcsolatuk alakulását több, mint rögösnek nevezném, de ettől lett még érdekesebb a könyv és emlékezetes.
A szereplőkről:
John Smith elég titokzatos személyiség, lényegében a múltjáról is csak nagy vonalakban tudunk meg dolgokat, igazi keményfiú, parancsolgató, de ugyan akkor kedvelhető figura.
Grace Hall élete John-éhoz képest tényleg egy álom, hiszen gazdag és befolyásos családba született, mégsem boldog, hiszen "élő" bizonyíték arra, hogy a pénz nem boldogít.
A két karaktert külön nem is tudnám elképzelni, szépen kiegészítették egymást, sok romantikus pillanatot biztosítottak.
Jack Walker jött, bemutatkozott és tarolt. A következő rész főszereplője, de már itt ledöntött a lábamról, szóval csak annyi lenne a hozzászólásom, hogy MIKOR JÖN MÁR AZ Ő KÖNYVE?
Callie Burke az a szerencsés lány, akinek elcsavarja a fejét a következő részben. Róla még nem tudom, hogy mit gondoljak, mert nem igazán sikerült megismerni, de kétség kívül elég drámai volt a belépője a sorozatba. :)
Szeretném megjegyezni:
Úgy érzem, hogy a könyv engem jó időben és jó helyen talált meg. Ha gonoszkodni szerettem volna, akkor rámutattam volna a hibákra, de mivel tényleg úgy érzem, hogy a sok jó mellett eltörpülnek azok a helyzetek ahol erősen ráncoltam a homlokom, így lelkiismeret furdalás nélkül maximum pontot kap tőlem az összegzésben.
Tényleg voltak lehetetlen helyzetek, de kit érdekel?
Értékelésem: 5/5
(Minden hibája ellenére szerettem!)
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2013.
Eredeti cím: An Unforgettable Lady
Sorozat: Egy felejthetetlen hölgy 1. része
0 comments:
Post a Comment