On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Tartalom:
Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?
Most érzem csak igazán, hogy mekkora bajban vagyok. Mióta befejeztem a
könyvet, számtalanszor kezdtem el írni róla, de minden alkalommal egyszerűen leblokkoltam.
Vannak könyvek, amelyek annyira tetszenek, hogy már olvasás közben sem tudom megállni, hogy ne jegyzeteljek róluk, és vannak olyanok, amikről félek írni még utána is, annak ellenére, hogy nagyon is tetszettek.
A Calderon a második kategóriába tartozik. Az ok, amiért nem mertem róla írni az, hogy talán majd nem tudom kifejezésre juttatni őszinte rajongásom.
Nehezen ment:
Először is azért, mert nem jegyzeteltem, tényleg egyetlen árva szavacskát
sem firkantottam le annyira belemerültem. Ahányszor csak volt időm olvasni kizártam a külvilágot és a könyvben léteztem.
Másodszor, mert szeretném, hogy másoknak is egy igazi élmény legyen a könyv,
legalább feleannyira, mint nekem és féltem írni róla, nehogy valami miatt rossz
következtetést vonjatok le a történettel kapcsolatban.
Remélem sikerült valamit átadnom az őszinte rajongásomból egy magyar író iránt is végre!
Legőszintébben mondom, hogy most is vigyorogva ülök, miközben itt
a gép előtt görnyedek, és próbálom érthetően, de leginkább érezhetően leírni,
hogy mekkora rajongója lettem, mind az írónak és, mind Calderonnak.
Nehéz megállni, hogy ne vesézzem ki a kedvenc részeim (na jó, szinte az egész könyvet), de csak azért állok ellent, mert azoknak akik kedvet kapnak a könyvhöz, teljesen tiszta élményt szeretnék majd biztosítani. Vagyis semmi spoilert nem írok róla (remélem).
Nehéz megállni, hogy ne vesézzem ki a kedvenc részeim (na jó, szinte az egész könyvet), de csak azért állok ellent, mert azoknak akik kedvet kapnak a könyvhöz, teljesen tiszta élményt szeretnék majd biztosítani. Vagyis semmi spoilert nem írok róla (remélem).
Amikor olvastam, Magnolia megkérdezte, hogy tervezek-e írni a
könyvről. Akkor még egyetlen szem mondat sem volt a jegyzetfüzetemben róla, csak bambán tudtam vigyorogni és annyit írtam neki, hogy ha írok is, ne olvassa el,
amit itt összehordok, mert nem sok értelem lesz benne, hiszen a könyv első
oldala óta rajongó módba léptem, és legszívesebben csak... rajonganék. :) Tegnap a
kérdésére azt a választ adtam, hogy írni KELL róla, de még nem sikerült egy
épkézláb mondatot sem összehozni... hát remélem, most végre sikerült. :)
Maga a könyv zseniálisan van felépítve, és nagyon humoros. Sci-fi, de annak a számomra is élvezhető formája. Valamint van benne romantika, de ne tévesszen meg senkit, ez
bizony nem az a rózsaszín köd, amiben elvesznek a szereplők. Mindenből biztosít annyi mennyiséget (romantikából, krimiből, sci-fiből), hogy az élvezhető legyen nőknek és férfiaknak, fiataloknak és felnőtteknek is egyaránt.
Csak ámultam és bámultam, ahogy haladt előre a történet. Tetszett
a világfelépítés, a társadalom felépítés, de mindez eltörpült a karakterek személyiségének összeszedettsége mellett. Volt egyéniségük,
de leginkább azzal érték el a csodálatomat, hogy gondolkodni tudtak, méghozzá milyen csavaros észjárással!
A történetben az emberek nem csak a Földön élnek, hanem teljes naprendszereket hódítottak meg. A társadalom itt is több rétegű, a nemesek lenézik a közrendűeket, a keveredés nem igazán elfogadott, még a különböző kultúrák között sem. Leginkább a történelmi regényekben ismert világkép tükröződik a könyvben, vagyis a nemes házasodjon nemessel, és főként a pénz miatt, valamint a társadalmi ranglétrán való feljebb jutásért.
Az elején nehezen fogtam fel, hogy mi is az a Játék. A Játék nem más, mint mások manipulálása, tettekkel, de leginkább szavakkal. Mindezt Calderon kapitány a génjeiben
hordozza, majd később kiderül, hogy Taina, az egyik kadétja is űzi a
Játékot, csak kicsit más formáját. :)
Vannak jók és rosszak, és van Calderon.
A fickót annyira könnyen meg lehet kedvelni. Egy időben sajnáltam
és röhögtem rajta. Egyébként ez a Calderon néha nagyon nehéz felfogású, néha meg túl gyorsan jár az esze. De hát ha a nők és férfiak közötti dolgokról van szó, akkor általában a férfiak húzzák a rövidebbet. Szóval a könyv végén azt mondom, hogy Taina Calderon meccs 1:0 Taina javára. :)
Nem csak a párbeszédek élvezetesek, fordulatosak és okosan
felépítettek, de még a leírások is könnyen elképzelhetővé varázsolták a
könyvbeli világot.
Komolyan hihetetlen, hogy én eddig képes voltam tologatni a
könyvet, mekkora egy marhának érzem most magam, és ezt a legőszintébben mondom
nektek. :D Nagyon várom már, hogy még több könyve legyen kiadva az írónak. :)
Szeretem az olyan könyveket, amikor már az elején attól vigyor ül
ki az arcomra, hogy tudom, egész végig nagyon jól fogok majd rajta szórakozni.
Olyan gondolatok járnak a fejemben, amiket talán csak azok értenek
majd akik már olvasták. Ez a könyv okos, nem csak a felépítése, de a története
is. Annyira hiányzik az egész, remélem, hogy innen folytatódik ha lesz
folytatása. Ugye lesz?
Nagyon nem akartam, hogy vége legyen.
U.i.:Tudom, hogy ez is egy olyan írás, ahol beszélek, beszélek, de nem mondok igazán semmit. Ez azért van, mert ne akarok lelőni semmi poént, egyszerűen csak azt akarom, hogy mások is olvassák el! :)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012.
0 comments:
Post a Comment