Samantha Young: Dublin Street

, by Kristina

Tartalom:
Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

  Történt egy szép (talán napsütéses) napon, hogy szokás szerint zaklattam Zsani-t olvasás közben. Rövid kis véleményt kértem tőle, hogy milyen a könyv, hogyan indul, milyen az első élménye,... azt tanácsolta, hogy olvassam el azt a kis részletet, amit a kiadó közzétett beleolvasásra és akkor már biztosabban tudhatom, hogy mennyire kell majd nekem.
  Valami azonnal megfogott a történettel, a szereplőkkel kapcsolatban, ami nem hagyott nyugodni utána napokig, pedig csak 2 fejezetet olvashattam el belőle akkor. 
Már tudom, hogy eddig is miért voltam ennyire elővigyázatos a beleolvasós csapdákkal szemben. Eddig nagyon igyekeztem elkerülni az ilyen picinke részleteket, mivel ha egy regény kell, azt már tudom akkor is, amikor a borítóra nézek, vagy beleolvasok a fülszövegbe. El voltam veszve, szinte üresnek éreztem a napjaimat, hogy nem olvashatom tovább, nem viccelek, hatalmas űr tátongott bennem! Szóval nyugodt szívvel mondhatom, hogy én már az elején rajongó módba léptem, és piszok nehéz úgy élni, hogy közben tudod megint egy felejthetetlen könyvélmény vár rád, csak hogy napokig még nem olvashatod tovább... Tanultam a hibámból! :)
   Vizsga után úgy éreztem, hogy minden életerőm kiszipolyozták belőlem, pihenésként megleptem magam a könyvvel. Nem magyarul olvastam, mert arra még napokig kellett volna várnom, és ennem most valamiért nagyon örülök. Először is megint rájöttem, hogy nem kell a fordításra figyelnem, egyszerűen csak hátradőltem és élveztem a történetet.
  A könyv számomra olyan volt, mint egy elveszett embernek a sivatagban egy óriási oázisra bukkanni. Ittam a szavakat, hajnalig olvastam, és pár óra alvás után, bár fáradtan, kialvatlanul, de  ugyan akkor türelmetlenül folytattam is tovább. 

 Ami nagyon tetszett benne, hogy az érzelmeket teljes mértékben át tudtam élni, a várt reakciók és a váratlanok ugyan úgy szíven ütöttek. Tudom, hogy távol van a tökéletestől, de engem akkor is maga alá temetett és imádom, hogy megint rajonghatok egy könyvért. 

 Joss és Braden az elején leginkább macska egér játékot játszottak, de nem volt unalmas, mert szeretem az olyanra formált karaktereket, mint ők. Könnyű velük azonosulni, meg lehet érteni a tetteiket, szinte az első mondatoktól megkedveltem őket. Joss nem egy nebáncsvirág, nem sírja el magát lépten-nyomon, üdítő volt a személyisége, vicces, erős, de ugyan akkor a gyász feldolgozását érdekes módon próbálja feldolgozni. Braden pedig az a pasi, aki után döglenek a nők, hiszen igazi skót, tudja mit akar, és azt meg is szerzi, egy kicsit én is szerelmes lettem a karakterébe, tetszett, hogy nem osztozik, túlteng benne a védő és a birokló ösztön. :)
  Imádom, hogy ez egy olyan történet, amit az írónő nem boncolgat regényeken keresztül, és hogy a következő rész más párról fog szólni!

Most, hogy befejeztem a könyvet, hihetetlen megnyugvást érzek, és nem fogtam fel eddig, hogy mennyire félrebillentette a lelki világom, hogy csak az első két fejezetet olvashattam el a napokban. Nyugodt vagyok, és mosolyogva mehetek tanulni, nem kell szoronganom, nem érzek késztetést arra, hogy olvassak mást, mert egy kicsit még élvezni akarom, a Dublin Street keltette élményeket.

 Nem tudom, hogy Nektek mennyire fog tetszeni, nem is mondhatom azt, hogy mindenkinek ilyen élmény lesz, mint Nekem, de azt remélem, hogy páran ugyan azt élik meg a könyv olvasása közben, amit én is.
Tudjátok, mit? Most az egyszer örülök, hogy nem magyarul olvastam. Nem a szövegre figyeltem, egyszerűen csak hagytam filmszerűen pörögni az eseményeket.

Kedvenc szereplők: Joss, Braden, Ellie, Adam

Röviden: Szerintem kihagyhatatlan történet. Kellő mennyiségű romantikával, erotikával és imádni való karakterekkel. A nagy kedvencek között szerepel A soha határa és az Easy  mellett ebben az évben. :)



Magyarul kiadta: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013.
Eredeti cím: On Dublin Street
Sorozat: Dublin Street 1. része

6 comments:

Niki said...

Most már megérted, hogy miért tettem be az Álompasi párbajra Bradent? ;o)

Kristina said...

Igen megértem, és most nagyon bánom, hogy elsiettem a jelölést! :( :D

Ancsi said...

Szia Kristina!

Ahogy azt már Nálad jeleztem, jöttem, hogy egyrészt köszönetet mondjak, másrészt, hogy én is írjak kicsit a könyvről :)

Úgy történt, hogy hét elején a Libri jelezte, hogy három napig duplája lesz a törzsvásárlói kedvezmény, és mivel épp nem volt friss olvasnivalóm, elkezdtem agyalni, nézelődni, hogy mit is vegyek meg!! Szerencsére elég hamar beugrott az oldalad, és el is szégyelltem magam, amiért már olyan rég jártam erre, és először el is ámultam, jó helyen járok-e, hogy így megváltozott az oldalad szerkezete. Amúgy előnyére, és látom, hogy sokat dolgozol azon, hogy jól áttekinthető oldalt szerkessz, amin másnak is könnyen lehet keresni, és jelentem - nekem/szerintem - működik. Szóval köszönöm. :)

Itt bukkantam a Dublin Street-re, és mivel nagyon dicsérted, és klassz beszámolót írtál, emellett döntöttem, bár nem vártam túl sokat, hisz mások vagyunk, nem biztos, hogy engem is elvarázsol, ami mást. :)

Lényeg-a-lényeg, hogy tetszett a könyv. Nekem ugyan a TOP kedvencek közé nem került, de szívesen olvastam, és összességében be is jött.

Ami hiányérzetem/ellenérzésem nekem volt az egyrészt a környezet: nekem ez a kicsit újgazdag csaj a luxusalbérletében, a sok-sok bulival nem annyira került közel a szívemhez, és azt sem szerettem, ahogyan ennyire megpróbál eltaszítani magától embereket, akikhez közel kerül. Persze megértettem az okokat és azt is, hogy ezek egy része írói eszköz volt, ami célt is ért (a végefelé kifejezetten haragudtam Joss-ra annyira ostoba volt egy-két alkalommal), de én másképp kezeltem volna dolgokat (amivel persze nyilván én nem értem volna célt, na :).
A másik, ami kicsit furcsa volt, hogy nagyon sokáig olyan érzésem volt, mintha fanfiction-t olvasnék. Talán az írónő stílusa nem túl kiforrott még, meg tudom én, hogy a Könymolyképző sok fiatal írót felkarol, és persze nem is volt rossz a könyv, de Vavyan Fable-t meg Nora Roberts-et olvastam előzőleg mostanában, azokhoz képest nagyon más volt. És persze ugyanakkor azon is agyaltam, hogy miért is zavar ez, ha amúgy néhány fanficet magam is szeretek.

Ugyanakkor Braden figurája engem is megfogott, hisz ne álmodna egy olyan pasiról, aki ugyan nyers, mégis épp Te kellesz neki, és ezért meg is küzd és közben még ultradögös is?? (Na, persze, ilyen nem is nagyon van. De olvasni akkor is jó volt róla) És megkedveltem Ellie-t és az egész családját, de Rhiant, a pasiját és Adam-et is.
Sőt, letöltöttem a Dublin Street Christmas-t meg az Until Fountain Bridge-et is, ráadásul angolul, szóval ezekre is rákattanok a napokban :)

Szóval köszönet még egyszer az ajánlásért, a napokban pedig jelentkezek a nálam nyert könyvjelződ (és még valami :) kapcsán is.
És gratula az oldalhoz, mert élvezetes, tartalmas és tényleg jól áttekinthető :)

Kristina said...

Szia Ancsi!! :)
Mindig mosolyogni támad kedvem, amikor meglátom hogy tőled érkezett megjegyzés. Érdekes, hogy vannak közös kedvenceink is, mégis kicsit különbözünk. Köszönöm, hogy leírtad, hogy Te hogy láttad a könyvet.:) Joss nem tökéletes, de könnyen megkedveltem, mert üdítő volt olyan szemszögből olvasni, amikor a csaj kicsit erősebb és nem roppan össze olyan könnyen. Szeretem, ha valaki nem adja oda magát gyorsan, vagyis inkább szeretem azt benne, hogy erős karakter, még ha néha nem is értek egyet vele. :)

Nora Roberts nekem nagy kedvencem, de Fable-t még soha nem olvastam. Szerinted, nekem is tetszene?

Igyekszem áttekinthetővé tenni, de még mindig nem kész. Állandóan akad valami, amin változtatni szeretnék, de ezt a sablont egy jó ideig nem szeretném bántani, majd csak a színekkel fogok játszani kicsit. :)

Persze, jelentkezni fogok neked levélben! :)
És még egyszer köszönöm, hogy írtál! :) nagyon örülök annak, hogy segítettem könyvet választani. :)

Ancsi said...

Vavyan Fable nekem nagy kedvencem, ugyanakkor - szerintem - kétfajta jellegű könyve van, amik közül csak az egyik típust szeretem, de azt nagyon. Ezek a krimijei, amikben persze mindig van romantikus szál is. Vannak, úgynevezett mesélős könyvei, nekem azok túl elvontak, noha sokan szeretik azokat is, mert nagyon jó az írónő humora.

Nekem tőle a legnagyobb kedvencem a Halkirálynő sorozat, ahogy nézem, épp most jelent meg az első kötet 4. kiadása, és ITT van is egy kis ízelítő (http://www.fabyen.hu/hirek/oldal/36/hir/64), mondjuk szerintem nem ez demonstrálja legjobban, miért is szeretem én nagyon Fable-t meg a krimijeit. De ha gondolod, hozok én olyan részletet belőle, ami igazán kedvcsináló. :)

Amiket viszont szeretek, a nagyon sajátságos szóhasználata, ami sokszor önmagában is vicces, találó, szórakoztató. A másik a cinizmusa, illetve az, ahogyan ír a regényében az nagyon jól jellemzi, hogyan látja ő a világot, és nagyon sok mindennel tudok ebből azonosulni. A harmadik pedig a karakterei. A Halkirálynő sorozat főszereplőnője például egy - kezdetben - kb 26-28 éves fiatal rendőrlány, egy 18-20 év körüli öcsikével, a férfi főszereplő meg egy iszonyatosan dögös, erkölcsileg verhetetlen fickó, akit szintén nem lehet nem szeretni. De vannak a sorozatában nagyon elvont, mégis nagyon szerethető figurák is. Én nagyon szeretem a világát, szeretek elmerülni a hangulatában. Mondjuk az első kötet (ahogy nézem) 1987-es kiadás, de ahogy sorban olvassa az ember a köteteket tök jól nyomon követhető a már emlegetett szóhasználat, stílus folyamatos kialakulása, és a világra jellemző időbeli sajátosságok is.

Én magam kb a 6. kötetnél jöttem rá, hogy jééé, ennek van még 5 része előtte, amelyek ráadásul folyamatosan jelentek meg akkoriban is új kiadásként, és nagyon örültem, hogy rátaláltam. Illetve mindig nagyon örülök, ha új kötete jelenik meg, pedig egy idő után sok "újat" már nem tud mutatni, de mégis addiktív a sorozat.

Amúgy hasonló még a "Vis Major" sorozata is, az is zsarupáros, csak ott kicsit más a két zsaru közötti viszonyrendszer, bár a két páros értékei meg nagyon hasonlóak. Klassz volt olvasni pl. azt a kötetet, ami mindkét sorozatba beleilleszkedett, mert mindkét párról szó volt benne (akik ráadásul véletlenül összetalálkoztak).

Mondanám, hogy egy próbát megér, de majd Te eldöntöd :)

Kristina said...

Ez nagyon jól hangzik. :) Köszi a tippet! Most a legjobban a Halkirálynő sorozata érdekel, amint lesz időm megpróbálkozom vele én is. :) Nem szeretnék lemaradni semmi jóról. :D