Estelle Brightmore: 13. napon

2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.

A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.

Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.

Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek? 

És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…

* * * 

Már lassan hónapok óta ülök ezen bejegyzésemen, de egyszerűen nem tudok úgy írni róla, hogy az ne keltsen negatív érzést többekben. Egy elsőkönyves magyar író történetéről van szó, aki bátor volt és sikeresen kiadta a könyvét az Álomgyár Kiadónak köszönhetően. A borító nagyon szép, ötletes és még a történethez is van köze.

Ana Andropovról szóló történet egy igazán érdekes és egyedi disztópiás világba repített. A történet alapja és a könyvben szereplő világ felépítése egyszerűen bámulatos. Pont ezért is vártam annyira a könyv érkezését, mert úgy éreztem, hogy megint egy jó kis könyvet olvashatok, méghozzá egy új magyar szerzőtől. Sajnálatos módon, ahogy a könyv vége felé haladtam, annál jobban lehangolódtam. 

Néha próbált romantikus lenni, néha krimiszerű, ami ugyan a történetbe adott egy kis pluszt, de engem személy szerint összezavart, mert nem tudtam eldönteni, hogy akkor a könyvre mégis miként tekintsek. A romantikus szál nem volt elég élethű így nehéz volt átélni/megérteni, a krimi/akció részt, pedig kidolgozatlannak éreztem. Ha az írónő több időt, bővebb magyarázatot szánt volna a tettek (gyilkosságok, nyomozás) kidolgozására akkor azt mondanám, hogy brilliáns a kigondolása, mert tényleg van benne fantázia, de így nekem egy kicsit összecsapottnak tűnik, sőt kuszának és rontotta az összhatást. 

Ami igazán zavar, hogy sok lehetőség rejlik a történetben, szerény véleményem, hogy több átdolgozással, útmutatással akár egy igazi sikertörténet is lehetett volna. Mert a könyvben felépített világrendszer egy újabb disztópiás világnak a reprodukciója, de egyedi módon. Akár egy valós jövőbeli kép is lehetne, ami ugyan maga lenne a pokol, de mégis teljes mértékben elképzelhető és ezáltal lehet vele játszadozni.

Ezekből adódóan sokszor jutott eszembe a következő gondolat:
Kismillió mód, megoldás adódik a világfelépítésnek köszönhetően, a kigondolt krimiszál miatt pedig izgalmas és kiszámíthatatlan is lehetett volna, de mégis rengetegszer azt éreztem, hogy az írónő nem a jó megoldásokatt választotta a végkifejlet felé közeledve és így sokszor tisztázatlan, sőt megmagyarázhatatlan lett. 

Az alaptörténetből kiindulva lehet szerteágazó, akár több műfajt is érintő regény, de csak akkor, ha mindegyik kidolgozott és átélhető. Mire gondolok? 
Ha romantikát akarunk, akkor a szereplők érzései legyenek élethűek, érezhetőek. A könyvekben is lehet valaki pár nap alatt őrülten szerelmes, de ahhoz kellenek olyan párbeszédek és testbedészed is, amivel az olvasó el is hiszi amit olvas. 
A krimiszál ötletes volt. Tényleg az. De több magyarázatot kellett volna hozzá fűzni, hogy izgalmasabb legyen. Jobban átgondolva nem is igazán értem, hogy végül akkor ki volt a gyilkos és hogyan. Ami azt jelenti, hogy összevarja az olvasót, de nem a pozitív módon.

A szereplők közül nem sikerült senkit se megkedvelnem, ennek az lehet az oka, hogy nem lettek jobban bemutatva, így a legtöbb tettük irracionálisnak hatott a szememben. Ana karaktere bátor akar lenni, felnőtt módon viselkedni, mégis többször tűnt lázadó tininek. A férfi karakter pedig tipikus rosszfiúnak akar tűnni, az is volt, de nem a szerethető módon.

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2013.

Köszönöm a kiadónak az olvasás lehetőségét!

olvasd tovább

Borbás Edina: Hullámok csapdája

Tartalom:

Arabella a fiatal, életvidám, New York-i zongorista lány, nem találja helyét a nagyvilágban. Úgy érzi, menekülnie kell a mindennapi kudarcok, és legfőképpen az őt érzelmileg kihasználó pasija elől.

Változást akar életében, ezért jelentkezik A nagy kaland című valóságshow-ba; azt remélve, hogy a műsor távol tartja tőle a férfit, aki annyi csalódást okozott már neki. Nem is sejti, hogy a lelkében háborgó hullámok csak még inkább felkorbácsolódnak; harcba kerül önmagával és egy új, nem várt szerelem is megérinti.

A játék egy Genovából induló luxushajón zajlik. A műsor szerkesztői mindent megtesznek, hogy végletekig hajszolják a szereplőket. A kezdeti barátságos légkör hamar átcsap ádáz, gátlástalan vetélkedésbe. A törés Arabella számára is elkerülhetetlen: hamar összemosódik játék és valóság.

A feszültséget fokozza, hogy bűnözők rabolják el a műsorvezetőt, váltságdíjat követelve a show szervezőitől. Az erőszak és a zsarolás miatt az irányítás kicsúszik a stáb kezei közül.

A nézők mindebből természetesen semmit nem vehetnek észre; a show-nak folytatódnia kell!

Borbás Edina valóságshow-ba ágyazott kalandos szerelmi története az olvasót New Yorkból Genovába repíti.

Éld át a veszélyt és a viharos szenvedélyeket!

Milyen egy igazi strandregény?

 Kellően ellazít amikor a kezedbe veszed, de annyira azért nem köti le a figyelmed, hogy elfeledkezz arról, hogy pancsolni is kell ám a hűsítő vízben. :) Miért mondom ezt? Mert a könyv tényleg érdekes, viszont nem volt hiányérzetem egyszer sem, ahányszor csak le kellett tennem.

 Az idei nyaram igazán mozgalmas volt, így július közepén, amikor megérkezett a könyv nem tudtam azonnal elkezdeni. Majd a fiúk úgy döntöttek, hogy kirángatnak horgászni, mert nekem is mennem KELL. Persze utána meg is mondtam én, hogy nem KELLETT volna, hiszen végig rám sem bagóztak... Vittem a könyvet, a tökéletes nyugalom megvolt az olvasáshoz, sikerült is elolvasnom 100 oldalt, annak ellenére is, hogy szúnyogok és pókok tartottak rettegésben. De utána időm sem volt napokig, meg őszintén még kedvem sem folytatni. Egy könyvet akkor lehet igazán élvezni, amikor van időd kiélvezni minden pillanatát, ezért úgy döntöttem, hogy nem erőltetem, mert annak csak rossz vége lett volna. 

Most, hogy jutottam egy kis szabadidőhöz, a könyv második felét is sikerült gyorsan legyűrnöm. :)

Meglepően jó lett a könyv, de kicsit azért becsapott a fülszöveg. Arra  számítottam, hogy az elejétől a luxushajón játszódik majd a cselekmény. Hát belőlem se válik soha jövőbelátó, mert elég nagyot tévedtem. 

A történetről:

 A könyv első fele a játékosok kiválasztásáról, és felkészítéséről szólt. Tényleg egy valóságshow kulisszái mögé kalauzolt bennünket az írónő, ettől vált az egész hihetővé, hiszen együtt készíti fel az olvasókat és a játékosokat is a Nagy Kalandra.

 Majd lassan beleszövődött a könnyed, szórakoztató regénybe egy kisebb krimi szál is, amitől kapott a történet egy kis pikantériát. 
 Ezúttal személy szerint engem nem szippantott be a krimi és az izgalom, valamiért jobban érdekeltek a kibontakozó románcok. 
 A könyv második fele magáról a Genovába tartó utazásról, majd a hajón eltöltött első két hétről szólt. 

Figyelembe véve, hogy elsőkönyves magyar írónő regénye, azt kell mondanom meglepően jóra sikeredett. 
Miért lehet sikeres a könyv?

- Egy valóságshow-t mutat be, azok pedig hódítani szoktak. Megvan benne az izgalom a szabályok, az ismeretlen feladatok miatt, amit a szereplőkre várnak. De amitől tényleg valóságshow hangulata lesz, az a karaktereknek köszönhető. 
- Mindegyik szereplő egy különc egyéniség. A karakterek kidolgozottak, taktikai játékokat játszanak a cél eléréséért. Jól megformáltak, szerethetőek, szurkolhatunk értük.
- Érzelmek és veszély keveredésekor mindig születik valami izgalmas történet, főleg, ha valaki jól keveri a lapokat.

- Könnyed, szórakoztató, de főleg gyorsan olvasható.

A szereplőkről:
A játékra jelentkezők közül Arabella, aki maga a mesélő is, volt a legszimpatikusabb. A csaj vicces, utánozhatatlan személyiség, egy igazi művészlélek, néha elég fura gondolkodásmóddal. 
David a játék szépfiúja, akibe könnyen bele lehet zúgni, főleg mert elég távolságtartó, mogorva az elején, és hát mi nők valamiért az ilyen pasikat hamarabb észrevegyük.
A többiek vagy fura szerzetek, vagy cicababák, van akit meg lehet kedvelni, mondjuk van akit, épp a nagy és mocskos szája miatt. :D

 Majd amikor az utolsó oldalhoz értem jól pofára estem. :D NEM TUDTAM, HOGY SOROZAT! És ez miatt nem izgalommal telt várakozással fejeztem be, hanem csalódással. Persze érzem, hogy kell a folytatás, hiszem elég sok minden tisztázatlan maradt, de én a strandregényekben azt szeretem, hogy az utolsó lapon kapnak egy szép befejezést, amitől kerek egészet alkot a megismert történet.
 Most viszont türelmetlenül várom a folytatást, mert nagyon sok dolog még nyitott maradt és engem pedig lassan mardos a kíváncsiság! :)

Pár gondolat a végére:
* Tetszettek a megfogalmazások, a kifejezésmódok. Főleg a nyelvezet tette lehetővé a gyors olvasást. 
* A regény messze nem tökéletes, elég sok jelenet után maradt hiányérzetem, mint amikor érzed, hogy maradtak ki részek. Lehet, hogy ezek magyarázata majd a következő részre lett hagyva.

* Több szálon fut a történet, mondhatom úgy is, hogy több szerelmi szálon is. Így van akinek boldogsággal ért véget a könyv, de azért vannak szereplők akik még várják a beteljesülést.

Köszönöm a könyvet az Álomgyár Kiadónak és a dedikálást Borbás Edina írónőnek! :)


Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2013.

olvasd tovább

Kate Van Dyke: Valóra vált rémálom

Tartalom:

A Tűzmadár sorozat első kötetéből, a Vérzivatarból megismert Sinclair család megpróbáltatásai tovább folytatódnak. Csillogó és fényűző életük újabb és még sötétebb titkai kerülnek napvilágra. Céljaik érdekében a morál és az etika szabályait felrúgják. Megmutatják igazi arcukat, mialatt cselekedeteiket nem hétköznapi logika, hanem bosszú és hatalomvágy irányítja. A régi családi titkok fájdalmas sebeket tépnek fel.

A Sinclair dinasztia legidősebb sarjától, Rontól a sors szinte mindent elvesz, magánéletét kétes szerelmi viszonyok kísérik, többszörös gyilkossággal vádolják. Talán nem alaptalanul…

Zsarolás, bosszú és szerelem jellemzi Kate Van Dyke, a Csontgolyó (Alexandra, 2006) és A latin démon (Ad Librum, 2009) szerzőjének fordulatos, kétkötetes krimijének második részét.

  Hónapok óta csak húzom és halasztom, hogy összeszedjek legalább pár mondatnyi gondolatot arról, hogy milyen is volt a könyv. Most az egyszer azért jönnek nehezen a szavak, mert amennyire tetszett az első rész, annyira nem a második. 

  A könyvet buszon kezdtem olvasni és a párom elég sokat mosolygott rajtam, mert emlékszem, hogy rengeteget zsörtölődtem, meg ráncoltam a homlokom a történet alakulása végett.

Az első rész története tetszett, bár a stílussal nehezen barátkoztam meg, itt viszont sokszor az az érzésem volt, hogy feleslegesen lett túlbonyolítva a történet.

  Peggy az első rész végén elszökik és elrejtőzik Ron elől. A kisfiát egyedül neveli, de mellette állnak a panzió dolgozói is.  Ron-t bezárják, de természetesen ki is engedik, mert bizonyítékot szereznek ártatlanságáról. 

  Ron és Peggy is éli tovább az életét külön-külön egy kis ideig. James  Sinclair pedig próbálja a háttérből irányítani a szálakat.

  Szeretem a krimit, méghozzá azért, mert részévé válhatok egy-egy nyomozásnak, amit az első könyvben többé kevésbé meg is kaptam, de ebben a részben nagyon hiányoltam a nyomozási részleteket. 

  Egy krimi akkor jó, ha a gyilkos kilétére a legvégén jövünk rá. Mivel az első rész végén már sejtettem, hogy ki lesz a szerencsétlen, kicsit tartottam is tőle, hogy feleslegesen lesznek túlbonyolítva a cselekmények. És azt hiszem, hogy okkal féltem, mert volt felesleges gyilkosság, ármányok és túl sok hazugság, túl sok volt a negatív  hangulatú jelenet.

  Az előző rész végére megkedveltem Peggyt, de itt sajnos elérte azt, hogy számtalanszor forgassam a szemem. 

  Emlékszem, hogy azért voltam a leginkább mérges, mert Peggy és Ron kapcsolata túl drámai volt, már-már szappanopera szerű elemek jelentek meg. Gyerekesen viselkedtek, ami sokszor felbosszantott.

  Nagyon sok volt a könyvben a szitkozódás, ami nem is zavart volna, ha a megfelelő helyeken használják. Még a jegyzetbe is azt írtam ezzel kapcsolatban, hogy egy karakter nem attól lesz felnőtt, ha állandóan a f*szom meg a b*szki hagyja el a száját. 

Volt benne érdekes fordulat is, tehát nem volt minden kiszámítható, sőt mindig történt valami, így unatkozni sem volt időm.

*Spoiler* (kijelöléssel olvasd el)

*Túl hirtelen ért véget a történet, Ron és Peggy az egyik percben még utálják egymást, a másikban meg már örök szerelmet esküdnek egymásnak.*

Értékelésem: 5/2.5

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2012.

Sorozat: Tűzmadár 2. rész

A könyvet köszönöm a kiadónak!

olvasd tovább

Most megnyerheted a Vérzivatart! :)

Ismerd meg az Álomgyár Kiadót:

A könyv egy mágikus eszköz. Az író a bűvész, a toll pedig a varázspálca. A jó "bűvész" magán tudja tartani a figyelmet és az olvasó reméli, hogy még sokáig a bűvkörben marad(hat). A 2012-ben alapított Álomgyár Kiadó ezeket a bűvészeket keresi. Azokat, akik fantáziájukkal olyan helyekre merészkednek, ahová mások nem képesek. Akik le merik írni, amit a többiek nem és ezt világgá is akarják kürtölni. Az Álomgyár elsőkönyves írókat keres, nekik segít írásaik könyvvé formálásában, kiadásában, terjesztésében. De bárki
jelentkezhet kéziratával és megtaláljuk az utat, ami a könyvespolcokhoz vezet!

A kiadónak köszönhetően egy szerencsés játékos ezen a blogon is megnyerheti egy példányát Kate Van Dyke: Vérzivatar című könyvének.

A könyvről már írtam korábban, ajánlásom IDE kattintva olvashatod el. 

A játék tart 2012. november 30-tól december 14-ig.

Mit kell tenned, hogy Te is megnyerhesd?
- Ha még nem tetted, akkor lájkold az Álomgyár Kiadó Facebook oldalát
- A blogom Facebook oldalát
- Valamint kedvelned kell egy képet a kiadó Facebook oldalán
(ezeket mind a Rafflecopter segítségével, hiszen ezen keresztül követem a részvevőket és csak közülük sorsolok!)
- Plusz add meg email címed, szintén a dobozban. 

Csak azok között sorsolok, akik mindegyik feltételt teljesítik. 

Sok szerencsét! :)

a Rafflecopter giveaway


Akik még nem használták a Rafflecoptert, íme egy kis segítség:

Ajánlom, hogy Facebook segítségével lépj be a dobozba(vagyis Login w Facebbok), valamit egy-egy lájkolás után kattints a zöld gomba (azt írja I'm Fan, akkor is ha már régebben lájkoltad), email címed írd be a megfelelő mezőbe, a zöld gombra kattintva küldöd el nekem.

Ahol még esélyt lehet szerezni a könyvnyereményre:

Gretty szerint a világ

Azt mondom, olvasni jó

Roni olvas

Nem harap a...

Wee blogja

olvasd tovább

Kate Van Dyke: Vérzivatar

Fülszövegből részlet:

Kívülről nézve James Sinclair szállodalánc tulajdonos családjának életét siker, luxus és fényűzés kíséri. Az ötcsillagos színfalak mögött azonban családi viszályok, irigység, rejtélyes halálesetek és titkos viszonyok bújnak meg. James ikerfiai Ron és Dean mindenben különböznek. Dean, a világtól elvonult művész, Ron pedig apja nyomdokaiban járva a Sinclair Star szállodalánc alelnöke. 
Apjuk, a kíméletlen üzletember, vaskézzel akarja irányítani gyermekei életét. 


   Újabb könyves kalandom, már a könyv olvasása előtt megkezdődött. A kedves postás volt szíves és a nagymamámnak adta át a csomagom, aki el sem tudta képzelni, hogy milyen könyvet kaphattam már megint, de mivel megsérült a csomagolás, úgy gondolta, ki is lehet bontani...
   Mi volt az első reakció, amikor hazaértem? Nagy szemekkel néztek rám, és meg voltak lepődve, hogy a kedves és aranyos unokájuk (aki nem mellesleg 22 éves, és nem 12) olyan könyvet is olvas, amin pucér lányok, meg véres kések vannak. Nem tehettem ellene, de kirobbant belőlem a nevetés. (Ha csak tudnák, hogy miket nem olvasok én)

olvasd tovább