Simone Elkeles: A vonzás szabályai ~ Claretha

Fülszöveg:

A szókimondó, és megle­hetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. 

Ami természetesen Colora­dóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a baj­szát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megis­merkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. 

Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. 

Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, ami­kor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?

* * *

Annak idején beleszerettem a Tökéletes kémiába. Azt hiszem azért, mert egy merőben új témát dolgozott fel az írónő, legalábbis én még nem találkoztam egyetlen regénnyel sem, ami ennyire nyíltan, nyersen, őszintén és teljesen valóságosan képes volt ábrázolni az Amerikában élő mexikóiak életét. Tényleg nagyon szerettem, annak ellenére is, hogy Brittany karaktere teljes ellentéte az én jellememnek.

Aztán elolvastam a Vonzás szabályai ízelítő fejezetét, és már akkor tudtam, hogy ezt még az első résznél is jobban fogom szeretni. Olyannyira kíváncsi voltam, hogy belevágtam, és elolvastam angolul a könyvet. Aztán, amikor megjelent magyar fordításban, még egyszer nekikezdtem. 

Kiara karaktere nagyon életszerű, nem egy üresfejű, szupermodell alkatú liba. És végre kaptunk egy olyan főhősnőt, aki nem szenved minden oldalon, hogy mennyire rossz az élete, nem nyavalyog minden hülyeségen, hanem igazán tudja élvezni az élet apró örömeit. Nagyon szereti a családját, és a meleg legjobb barátját, Tuckot (én is szeretnék egy Tuckot magamnak :D), imád túrázni, úgy ért a kocsikhoz, mint a férfiak (ezt még Carlos is tudja értékelni :D), úgy focizik, mint a profik, baromi jó humora van (a mágneses sütik a kedvenc poénom :D), hogy a versenyszelleméről már ne is beszéljünk... És mégis, amit én a legjobban szerettem benne az az, hogy komoly küzdelmet folytat a dadogással, és bár fáj neki, hogy bántják emiatt, de mégsem törik meg, és nem veszti el a vidám személyiségét.

És persze van nekünk egy Carlosunk is, aki néhány év Mexikóban tartózkodás után tér vissza Amerikába, és Alexhez költözik. Mit kell róla tudni? Elképesztően dögös; fanyar öniróniája és a szavaiból áradó, olykor keserédes humor elérte, hogy már az első mondata után beleszeressek; ha spanyolul beszél, elolvadok; az idő nagy részében egy beképzelt bunkó; utálja, hogy a bátyja Brittany-val jár, vagy legalábbis nem érti, hogy miért; tudja magáról, hogy jól néz ki, és ezt ki is használja; és rengeteg-rengeteg düh és kimondatlan dolog halmozódott fel benne. Mégis, ha jobban szemügyre vesszük, megláthatjuk benne a védelmező, rendes srácot.

Bevallom, tartottam tőle, hogy elpuhul, és elveszti nagyképű, egoista, bunkó önmagát, miután Kiarával révbe érnek, de szerencsére nem ez történt. Végig megmaradt macsó rossz fiúnak, aki talán mégsem annyira rossz, mint azt szeretné elhitetni magáról. 

Egy kicsit a történetről… (Próbálok spoiler mentes lenni.) Szóval Carlos nem túl vidám, amikor visszaérkezik az államokba, láthatólag baja van Alex életmódjával, és a „megváltozott” viselkedésével, ráadásul a suliban megkapja az idegesítő Kiarát segítőtársnak. Már az első találkozásukkor pattognak közöttük a szikrák, bár nem a szó romantikus értelmében. Aztán egy félresikerült hétvégi bulizás után Carlos szekrényében drogot találnak. És persze, nem igazán hiszik el, hogy nem az övé volt, hisz Carlos mexikói, így nyilván köze van a helyi kábítószer kereskedőkhöz…Végül Alex és Mr. Westford (Kiara apja) segítségével kerülheti csak el a börtönt. Mindössze annyit kell tennie, hogy csatlakozik a REACH-hoz, amit a veszélyeztetett tinédzserek részére hoztak létre, és be kell költöznie Westfordék házába. És itt kezdődnek igazán Carlos számára a bonyodalmak…

Jókat derültem a közte, és Kiara között kialakuló kihívásokon, a szellemes párbeszédeiken, hogy folyton szívatták egymást, pirultam néhány erotikus pillanatukban, remegett a gyomrom a romantikus jeleneteiktől, együtt nevettem velük, és egy pillanat sem volt, amikor valamelyiküket fel akartam volna pofozni, hogy térjen végre észhez. Természetesen Kiara helyében én tuti Carlosra ugrottam volna, amikor a srác az anyanyelvén beszélt, (ez van, szerintem a spanyol szexi. :D), de ami a legjobban megfogott kettejük történetében az az, ahogy szépen végigkövethettük, hogyan olvadt fel Carlos, hogyan nyílt meg, és engedte be Kiarát az életébe és a szívébe úgy, hogy közben nem vesztette el szarkasztikus, beképzelt önmagát. A sztori vége, pedig azt hiszem, tökéletes lezárása volt A vonzás szabályainak…

Persze a mellékszereplőkről se feledkezzünk meg. Ott van Alex és Brit kapcsolata. Nagyon örülök, hogy annak ellenére, hogy az ő történetük véget ért, még ebben a részben is találkozhattunk velük. 

Imádtam Kiara apját. Eszméletlenül jófej volt, és nem egyszer a könnyeimet törölgettem a nevetéstől, amikor ő és Carlos lefolytatott egy-egy szellemes párbeszédet.

Kiara öccse pedig a világ legaranyosabb testvére. De tényleg.

És persze ott van még Tuck. Ahogy folyamatosan szívta Carlos vérét, hát az abszolúte megnevetett minden egyes alkalommal. :D

Szóval ez egy tökéletes regény. Messze jobb, mint az első rész, és tudom, hogy nálam már a harmadik sem fogja überelni. Szeretem Alexet és Louis-t is, de nekem Carlos a kedvenc Fuentes-em, az überszexi-bunkó-egoista-de-hihetetlenül-aranyos jellemével együtt.

Oh, és a regényhez külön forgatott trailer is eszméletlen jó lett.

http://www.youtube.com/watch?v=GhEx0kaUlrU

Kiara karakterét nagyon eltalálták, a Carlost alakító színész pedig… Olvadok, amikor látom… ♥♥♥ Szóval, ha egyszer tényleg lesz belőle mozifilm, remélem abban ezek a színészek fognak szerepelni. :))))

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012.

Eredeti cím: Perfect Chemistry

Sorozat: Perfect Chemistry 2. része

olvasd tovább

Simone Elkeles: Tökéletes kémia ~ Claretha

Fülszöveg:
Chicago külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek hú­zód­nak. Így amikor a pompon lá­nyok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentes-t, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten rob­banékony egyveleget képeznek. 

A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. 

Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és csa­ládjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt?

Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?

* * *

Vannak olyan könyvek, amelyeket bár szeretek olvasás közben, de miután leteszem a regényt, a szereplők nem maradnak velem, és bizonyos távlatból a történet is homályba vész. És vannak olyanok, amelyek évek elteltével is olyan élénken élnek az emlékezetemben, mintha éppen csak akkor olvastam volna őket. Simone Elkeles: Fuentes-trilógiája utóbbi kategóriába tartozik.

A Tökéletes kémiát valamikor 2012. elején olvastam el először, de egyáltalán nem utoljára. Elkeles stílusa azonnal magával ragadott, a Fuentes testvérek pedig elvarázsoltak. Milyen szerencse, hogy mindegyikük megkapja a saját regényét... :D

A Tökéletes kémia férfi főszereplője a legidősebb Fuentes testvér, Alejandro (Alex) Fuentes. A srác első, sőt második pillantásra is igazi mexikói fenegyerek, annak ellenére, hogy előszeretettel az amerkiaisított Alex nevet használja. Nos, leszámítva a külső adottságait, amik egyértelműen mutatják a származását, ne feledkezzünk meg arról, hogy az anyanyelve a spanyol. És Istenem, én IMÁDOM ezt a nyelvet, úgyhogy ahányszor Alex spanyolul szólalt meg, én pocsolyává olvadtam. Továbbá a srác délutánonként egy autósműhelyben melózik, és tagja a helyi bűnbandának, a Latin Vérnek azért, hogy a családját biztonságban tudhassa. És igen, illegális ügyeket is el kell intéznie, ha a bandavezér azt kéri tőle. De annak ellenére, hogy tudja, nincs reális esélye a kitörésnek ebből a közegből, Alex egy szebb jövőről álmodik…

Brittany Ellis látszólag tökéletes. Úgy néz ki, mint Barbie, olyan életet él, mint egy hercegnő, és még a családja is az amerikai álomképet testesíti meg. Ő az iskola legmenőbb pompom lánya, aki követve a hagyományokat, az iskola egyik legnépszerűbb srácával jár. Brittany élete a színlelés, és ő profi ebben. De ha közelebbről vizsgáljuk a dolgokat, láthatjuk, hogy a kép jóval összetettebb ennél…

Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy először gyűlöltem Brittany-t. Mert annyira mű volt, annyira rózsaszín, és amikor a problémáiról beszélt, én komolyan csak egy hisztis, a családja által mellőzött lány nyávogását hallottam ki a szavaiból. Aztán, ahogy haladtunk előre a történetben, és minél több időt töltöttem el a fejében, annál jobban megértettem őt, és a viselkedését. Az utolsó oldal után azonban azt kell mondanom, hogy Brittany és én olyanok vagyunk, mint az ég és a föld. Igen, a végére megértettem őt, ennek ellenére nem lopta be magát teljesen a szívembe, és szerintem egy adagnyi Barbie igenis maradt benne, annak ellenére, hogy láttam benne a szenvedélyt, és az elhivatottságot.

Maga a történet Brittany és Alex egymást váltó nézőpontjaira épül. Szeretem az ilyen típusú regényeket, mert sokkal jobb betekintést engednek a miértekbe, ha mindkét főszereplő fejében benne lehetek, ebben az esetben pedig különösen jót tett a sztorinak, hogy a fiú és a lány szemszögéből is láthattam, hogyan nő közöttük egyre jobban a vonzalom, és hogyan bont virágot a szerelmük. 

Brittany és Alex kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, miután kémia órán tanulópárokká válnak. Egy világ választja el őket egymástól, és olyan társadalmilag irányított normák befolyásolják őket, amiket nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni, vagy lebontani. A történet kezdetén lehetetlen elképzelni, hogy a bandatag és a suli Barbie-babája egymásnak való pár lenne, és nem csak azért, mert folyton marják egymást, meg, mert Alex arra is fogadást kötött, hogy ágyba viszi Brittany-t. De egyik fél családja sem díjazza az egyre jobban kibontakozó érzelmeiket. Ennek ellenére a szereplők egyre jobban megismerik egymást, és lassan lebontják a köztük magasodó falakat…

Néhány szó a mellékszereplőkről: szerintem itt nincsenek olyan kifejezetten erős mellékszereplők, de nem is rajtuk van a hangsúly. 

Akit feltétlen meg kell említenem, az Alexék kémia tanára. Szerintem zseniális a nő, és az egyik azon kevesek közül, akik hisznek Alexben. 

A másik Paco, Alex legjobb barátja. Ő a tipikus mexikói srác volt, aki a mexikói értékeket képviselte a regényben. Gyorsan a szívemhez nőtt, szerintem őt könnyű szereti, főleg azért, mert rendkívül hűséges volt Alexhez, és támogatta őt. 

Aki pedig a negatív oldal volt, az egyértelműen Brittany anyja. Egyszerűen irritált az a nő, és hálát adok az égnek, hogy nekem nem ilyen anyám van.

Igazából semmi nagy durranásra ne számítson az, aki nekikezd, mert tényleg elég kiszámítható a regény, de Elkeles annyira zseniálisan építi fel a világát, olyan lebilincselő a stílusa, hogy aki egyszer a kezébe veszi a könyvet, az nem nagyon tudja majd letenni. Ami nem tetszett, az az, hogy a végére Alex elpuhult, egy kicsit elvesztette azt a rosszfiút, aki az elején volt.

De mivel úgy érzem, ez a kritika eddig nem tűntette fel olyan ellenállhatatlan fényben a regényt, muszáj elmondanom néhány dolgot, ami feltétlen előnyt nyújt neki.

1. Nagyon reálisan van ábrázolva benne az USA-ban élő mexikói társadalom, valamint a bandaügyek.

2. Brittany testvére, Shelley autista a regényben, és szerettem, hogy ezáltal képet kaphattunk arról, milyen egy háztartásban élni egy ilyen személlyel.

3. És a harmadik, hogy csodálatos szerelmi szállal gazdagodhatnak azok, akik elolvassák a Tökéletes kémiát.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012.

Eredeti cím: Perfect Chemistry

Sorozat: Perfect Chemistry 1. része

olvasd tovább

Vendégblogger - Nicole Christie: Falling for the Ghost of You

Claretha első vendégblogger bejegyzéséhez a Falling for the Ghost of You című könyvet szemeltem ki Goodreads olvasási listájáról. Elsősorban, mert láttam, hogy 5 csillagra értékelte, majd mert elmondta, hogy maga a történet nem ért annyit, de az érzelmeire hallgatott a pontozásnál. Ezzel magamra emlékeztet, hiszen lehet egy történet sablonos, ha jól van előadva és ezt ő is fontosnak tartja. Kifaggattam a könyvről és Clarethának köszönhetően várólistára tettem. Pár rövidebb idézetet le is fordított nektek a regényből.

Kristina: Mesélj nekem egy kicsit a történetről. Mi az, amitől felejthetetlen lesz? Mitől tűnik ki a többi hasonló könyv közül?

Claretha: A Falling for the Ghost of You egy rendkívül egyszerűen megírt, eléggé sablonos regény. A legjobb jelző rá az aranyos. Adott egy tinilány, aki a nyarat távol töltötte a barátjától, és mikor hazaér, rájön, hogy megcsalták. És ha ez még nem lenne elég, a világ legdögösebb pasija előtt bukik fel, és még a nadrágja is elreped a fenekén. Kínos? Egy cseppet. Ehhez jön még hozzá, hogy az anyja extrém rövid ismertség után készül férjhez menni, és a leendő mostohapapa fia a korábban említett szívtipró. Eddig, mint egy vérbeli brazil szappanopera, nem? És ez csak fokozódik, amikor a szülők előnászútra mennek, és a sors úgy hozza, hogy Violetnek össze kell cuccolnia a szoknyavadász mostohabátyjával, Zane-nel, akivel csak úgy repkednek a szikrák közöttük. És ahogy telik az idő, és a szereplőink jobban megismerik egymást, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Már csak azt kellene kitalálni, hogyan tálalják a dolgot a szülőknek… És Violetnek ki kellene derítenie, hogy mit rejteget Zane. De mi van akkor, ha a szexi mostohatesó titka mindent tönkretesz? Mi van akkor, ha Violetnek összetörik a szíve?

És akkor érkezhet a kérdés, hogy ha az előbb írtak alapján a történet ötből max. három csillagos, miért adtam ötöt neki a Goodreadsen? Hát azért, mert nem érdekel, milyen gyenge és szürreális helyenként, hisz a humor kárpótol mindenért. Komolyan, hónapok óta nem nevettem olyan jókat, mint olvasás közben. És ami a másik fontos szempont volt, amikor a csillagokat osztottam, az az, hogy volt benne egy olyan csavar, amire még álmaimban sem gondoltam volna. Engem nem könnyű meglepni. Az általam olvasott regények 90%-ában mindig tudom, mi fog történni, nekem nincsenek bennük csattanók. Na, de ebben? Élénk képzelőerőmmel ezerféle dolgot magam elé vetítettem, csak épp azt nem, amelyik végül bekövetkezett.

Szóval a kérdésedre válaszolva, a humorával tűnik ki igazán a hasonló témájú és stílusú könyvek közül. És ez a humor húzza fel az egyébként közepes regényt ötcsillagosra a számomra. :D

K: Stílusa? Műfaja? 

C: Ezt a regényt az elvakultan romantikus kortárs kategóriába sorolnám, már ha van ilyen :D És ezt vegyétek figyelmeztetésnek! Komolyan, csak az kezdjen bele, aki szereti az ilyet, különben nem fog neki tetszeni.

K: A szereplőket jellemeznéd? Volt kedvenced, vagy olyan esetleg, akivel nagyon nem találtad meg a közös nevezőt? 

C: Violet eléggé kettős személyiség. Egyrészt ott van a komoly, felelősségteljes oldala, aki regényírással kereste a kenyerét, amíg az édesanyja beteg volt. Ezt az oldalát szerettem, mert roppant érett volt. De a másik, a tizenhét éves tinilány énje egyszerűen idegesítő volt. Komolyan néha a hajamat téptem volna a folytonos féltékenységétől, és a csitris viselkedésétől.

Zane első látásra a tipikus szoknyavadász, aki szinte minden nap más nővel bújik ágyba. Majd közelebbről megnézve láthatjuk, hogy igazából egy kedves srác. Mindig ott van, amikor Violetnek szüksége van rá, tud elképesztően romantikus, ugyanakkor domináns alfahím is lenni, és jókat lehet vele beszélgetni. Jó az ízlése a filmek terén, és imádja a „csináld magad” videókat nézni a neten, valamint odavan az alternatív energiaformákért. Csak az a titkolózás ne lenne…

Laurennel, Violet barátnőjével igen furcsa

volt végig a kapcsolatom. Még most sem tudom, mi a véleményem róla, pedig már majd egy hónapja olvastam a regényt. Kétségtelen, hogy voltak jó pillanatai, és elég jó barátnője volt Violetnek, de annak alapján, amilyen életet élt, és annak tudatában, ahogy utolérte a sorsa, én borzasztóan felelőtlennek tartom a viselkedését, és igazából hiteltelennek is az írónő ábrázolását, mert egyáltalán nem olyan lánynak ismertük meg Laurent, aki olyan dolgot tesz, amit tett, ráadásul olyan meggondolatlanul. 

A kedvencem pedig Violet anyukája, Lily volt. Leszámítva azt, hogy a valóságban nem igazán tudnék elképzelni egy ilyen anyát, a regényben mindig fantasztikusan szórakoztam a beszólásain. Biztos mindenki átélt már olyan kínos pillanatot, ami annyira szörnyű volt, hogy igazából már legszívesebben röhögött volna rajta. Na, Lily rengeteg ilyen pillanatot okoz. :D

K: Goodreadsen láttam, hogy van, aki New Adult és van, aki Young Adult kategóriába sorolta. Szerinted mitől gondolták azt, hogy egyikbe, vagy a másikba illik?

C: Én magam sem tudnám százszázalékos bizonyossággal kijelenteni, hogy melyik kategóriába is tartozik a regény.

Bár a főszereplő lány, Violet, tizenhét éves gimnazista, ami inkább a Young Adult kategóriába

helyezné a regényt, a viselkedése azonban jóval érettebb a koránál. Valamint a cselekményben igencsak erősen jelen van a szexualitás, ami ismét inkább a New Adult könyvekre jellemző, ugyanakkor nincs túlságosan részletezve a testiség, tehát akár a Young Adultba is beleférne.

Ha viszont magát a történetet vesszük, bár az írónő megpróbált komolyabb tartalmakat is belevinni, én egyszerűen nem tudtam komolyan venni. Valahogy végig olyan tündérmeseszerű volt az egész, amitől meg inkább Young Adult-nak érződött az egész történet.

Saját véleményem szerint a Young és New Adult műfaj határán egyensúlyozik a könyv, és a cselekmény közben hol ide, hol oda tartozik inkább. Nem lehet egyértelműen rásütni egyik kategóriát sem.

K: Nekem tetszik a borító. Ugye a könyvben is van egy ilyen jelenet? Mennyire bontakozik ki a szenvedély? 

C: Nem akartam spoilerezni, de mivel rákérdeztél, elárulom, hogy igen, lesz egy ilyen jelenet a regényben. :D Hogy mennyire bontakozik ki a szenvedély? Hát, jó néhány csókcsatának a tanúi lehetnek az olvasók, és bizony bővelkedünk a forró pillanatokban is, de az írónő nem részletezi magát a testiséget. Én +16-os karikát tennék rá.

K: Melyik magyarul megjelent könyvhöz hasonlítanád? 

C: Hát, ez egy nagyon fogós kérdés. A humorát tekintve én mindenképpen Leiner Laura: Szent Johanna Gimijéhez, vagy Jennifer Cruise regényeihez hasonlítanám. Mindegyik írónő sziporkázik, és az olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy a legképtelenebb helyeken, és helyzetekben fakad hangos hahotára (*én a villamoson jártam így, kicsit furán néztek rám az emberek :D). Viszont maga a cselekmény az erotikus színezet miatt inkább a mostanában felkapott New Adult regényekre hajaz.

Én ajánlom mindenkinek a regényt, aki akar egy jót szórakozni. Nem kell nagy történetre számítani, de a benne lévő humor fergeteges. És akkor jöjjön néhány idézet A Falling for the Ghost of You-ból. Az utolsónak választott idézet egy kicsit hosszú, de csak így lehet teljes egészében érteni. És az egész regény tele van ilyen szituációkkal :D

Idézetek a regényből:

„Egyik kezét lecsúsztatja remegő hasamon keresztül a nadrágom gombjára. Csak amikor már a cipzáramat húzza lefelé, jut eszembe hirtelen, hogy…

- Várj. – Ragadom meg a kezét, hogy megállítsam. – Nem csinálhatjuk. Én… most vannak azok a napok a hónapban. 

Zane egy kicsit hátrébb húzza a fejét, és rám sandít.

- És?

Grimaszolok.

- És… nem!

Belenyög a nyakamba.

- Violet, kicsinálsz!

- Kicsinállak? – Bámulok rá méltatlankodva. – És mi van velem? Ezen a ponton, én vagyok az, aki szűzen fog meghalni.

Zane felnevet, és megpuszilja az orrom hegyét.

- Bízz bennem, nem fogom engedni, hogy az megtörténjen.”

„- Baszd meg, Violet – káromkodik durván. Az arcán uralkodó gyötrődő kifejezés pont a testem megfelelő helyein fejti ki hatását. – Tartozok neked egy új fehérneművel – morogja.

- Miért?

- Mert ezt le fogom tépni rólad.”

„- Nos, Zane, ugye milyen szép színe van Violetnek? – kérdezi anya kétségbeesetten mosolyogva. – Nemrég jött haza Hawaii-ról.

- Oh, tényleg? – Előredől, egyik karját az asztalon pihenteti. – Melyik szigeten voltál?

Oh, hűha, annyira jó illata van!

- Oahu – motyogom röviden.

Tudom, hogy anya arra vár, részletesebben is fejtsem ki a dolgot, de nem teszem. Megpróbálja elkapni a tekintetemet. Úgy csinálok, mintha lenyűgözne a kezemben tartott villa. Szinte érzem, ahogy anya egyre zavarodottabb és zavarodottabb lesz a nyilvánvaló barátságtalanságom miatt.

- Igen, sztriptíztáncosnőként dolgozott a nagyanyja pékségében – böki ki.

Mi?!

Akkora balszerencse, hogy a szám éppen tele van rizzsel. Miért kellett ekkora falatot bekapnom? Szinte örökké tart, mire megrágom!

- Sztriptíz egy pékségben, huh? – mondja Zane egy nevetségesen imádnivaló mosollyal. – Ez állati király.

Megalázva rázom meg a fejemet.

- Én nem… Nem vagyok sztriptíztáncosnő – hebegem, és rettenetesen zavarban vagyok.

Anya szemei elkerekednek.

- Oh, nem! – kap levegő után. – Tényleg sztriptíztáncosnőnek neveztelek?

Talált-süllyedt, anya.

- Nem vagyok… – mondom kínosan nevetve Billnek és Zane-nek. – Ez annyira… miért mondtad ezt, anya?

Nem igazán láttam a hasonlóságot apa és fia között. Addig nem, amíg el nem kezdtek mindketten köhögni az öklük mögött.

- Annyira sajnálom! Nem tudom, miért mondtam ezt… a dolgok csak úgy kicsúsznak a számon, amikor igazán ideges vagyok. Violet a lehető legtávolabb van egy prostituálttól…

Aaaauuucccsss!

- Sztriptíztáncosnőtől, anya – mondom összeszorított fogaimon keresztül.

Soha máskor nem nézünk ki jobban anya-lányának, mint amikor az arcunk bíborvörösre gyúl a megalázottságtól.

- Igen, persze – mondja anya. A kezei már remegnek! – Violet nem prostituált, és nem is sztriptíztáncosnő. Igazából, pont ma mondta el nekem, hogy még szűz.

Hát, ennél már semmi nem lehet rosszabb. Egyszerűen képtelenség.

Valamilyen oknál fogva, azon kapom magamat, hogy Billt bámulom. Ő elkapja a tekintetemet.

- Jó neked, Violet – mondja félszegen.”

olvasd tovább

Vendégbloggert avatok!

Hónapok óta keresgélek és válogatok a vendégblogger jelöltek között, mert szeretnék egy kis pluszt hozni a blogra. Nincs sok időm minden nap az én kis oldalammal foglalkozni, mostanában sajnos még olvasni sem. Így nagyon megörültem, amikor a napokban megtaláltam a megfelelő személyt. 

Nagyon kritikus voltam e téren, az első amire figyeltem, hogy hasonló legyen az ízlésünk a könyves műfajok terén, legyenek közös kedvenceink (írók és könyvek egyaránt), tudjunk könyvekről beszélgetni, de a legfontosabb az volt, hogy a kritikáival vegyen meg engem is és legyen kedvem az ajánlóinak köszönhetően könyvet választani. 

Helló Mindenkinek! J

Claretha vagyok, és Kristina kérésére néha majd én is felbukkanok az oldalon, mint vendégblogger. Mit is lehet tudni rólam? A hétköznapokban nagyon realista lány vagyok, aki mindig két lábbal áll a földön. Az ismerőseim elmondása alapján enyhén kontrollmániás vagyok, és szeretek mindent egy jól kigondolt terv alapján végigvinni.

Ezzel szemben, vagy éppen ezért, a könyvekben abszolút a romantika felé fordul az érdeklődésem. Itt kiélem az énem csajos, laza részét, amelyiket inkább a szíve, mint az esze irányítja. J

Emellett fontos, hogy tudok nagyon nyers véleményt nyilvánítani, ha valami nem tetszik. Nem olyan típusú ember vagyok, aki pátyolgatja mások lelkét. Jobb szeretem az őszinteséget, persze kulturált formában tálalva. Viszont, ha valakit megkedvelek, akkor a mellett teljes mellszélességgel állok ki. J

És akkor jöjjön néhány örök kedvencem…

A sok kedvelt szerző VIP szekciója szerény személyemnek:

- Egyik legjobban szeretett írónőm Jane Austen. Szeretem a regényeiben megjelenő iróniát, és azt, hogy szembemenve a kora követelményeivel, az ő hősnői mindig erkölcsileg erősek, és korukat meghazudtolóan intelligensek, és önállóak.

- A történelmi romantikus regények koronázatlan királynője számomra Celeste Bradley és Julia Quinn. Imádom a műveikben megjelenő, olykor fanyar, de mindig rendkívül erőteljes humort.

Nalini Singh

- Az Adult fantasy-paranormális regények írói közül szerintem Sherrilyn Kenyon, Nalini Singh, J.R. Ward, Jeanine Frost, Genna Showalter és Larissa Ione magaslik ki a teljesítményével.

- A kortárs Adult regények szerzői közül nagyon szeretem: Alice Clayton, Jennifer Cruise, Jennifer Probst, Julie James, Katie Fforde és Nora Roberts műveit.

- A kortárs New Adult szerzők közül mindig elolvasom: Tammy Falkner, Tamara Webber, Penelope Douglas, Monica Murphy, Jay Crownover, Jamie McGuire, Jasinda Wilder, J.A. Redmerski, Cora Cormack, Chelsea M. Cameron és Addison Moore regényeit.

- A disztópikus New Adult regények írói közül abszolút kedvenc: Paige Weaver.

Colleen Hoover

- A kortárs Young Adult szerzők közül: Colleen Hoover, Gayle Forman, Katie McGarry, Leiner Laura, Sarah Dessen és Simone Elkeles a kedvenceim.

- A Young Adult fantasy-paranormális szerzők közül: Benina, Jennifer Estep, Joss Stirling, Libba Bray, J.K. Rowling, Jonathan Stroud, Shannon Messenger a kedvenceim.

- A disztópikus Young Adult szerők közül: Julianna Baggott, Kemese Fanni, Marie Lu és Veronica Roth regényeit mindig elolvasom.

Hát, azt hiszem ennyi. De persze, mivel rengeteget olvasok, előfordulhat, hogy valaki kimaradt, és biztos, hogy a lista még bővülni fog. J

Remélem, szeretni fogjátok majd a bejegyzéseimet, üdv.: Claretha J

Ui.: megtalálhattok Goodreadsen EZEN a linken. 

olvasd tovább