Julia Quinn: Csudajó trilógia

1. Csudajó (Splendid)

Alex Ridgley & Emma Dunster

Tovább a bejegyzéshez...

2. Ma éjjel táncolnék (Dancing at Midnight)

Arabella Blydon & John Blackwood

3. Lent délen, édes... (Minx)

Henrietta Barret & William Dunford

3.5 Where's My Hero? - Tale of Two Sisters

Ned Blydon & Charlotte Thornton

olvasd tovább

Julia Quinn: Csudajó

Fülszöveg:

Két tényt mindenki tud Alexander Ridgelyről. Az egyik, hogy ő Ashbourne hercege. A másik, hogy a házasság nem szerepel a közeli tervei között… 

Ez egészen addig igaz, míg egy vörös hajú amerikai lány a kocsija elé nem veti magát, hogy megmentse a herceg fiatal unokaöccsét. A lány olyan, amilyennek Alex sosem gondolt volna hölgyet… Okos és humoros, fegyelmezett és bátor. De szolgáló. Nem illik egy rangos arisztokratához… Kivéve, ha a hölgy nem az, aminek látszik… 

Az amerikai örökösnő, Emma Dunster körül tolongnak az angol urak, de ez nem jelenti azt, hogy szándékában állna bármelyikükhöz hozzámenni feleségül; akkor sem, ha beleegyezett, hogy részt vesz a londoni társasági szezon eseményein. 

Amikor titokban, konyhalányruhában kiosont unokanővére londoni házából, csak egy kicsit még élvezni szerette volna az ismeretlenséget a debütálása előtt. Nem gondolta volna, hogy egy veszélyesen jóképű herceg karjában találja magát… és hogy ez a herceg meglehetősen zaklatott lesz, amikor kiderül Emma valódi kiléte. 

Ám úgy tűnik, az igaz szerelem akkor borul virágba, amikor az ember arra a legkevésbé számít, és a szenvedély a legmakacsabb szíveket is képes megolvasztani.

 Először is le kell szögeznem azt a tényt, hogy nagyon is elvakult Julia Quinn rajongó vagyok, így távol áll tőlem ez esetben is az objektivitás. :)

 A könyvet igazi kincsnek tekintettem, hiszen az írónő legelső regénye. Ez természetesen érződik is olvasás közben, de pontosan ez miatt csak még jobban tisztelem az írónőt, hiszen bebizonyította, hogy rengeteget fejlődött az évek során.

  Kevésbé kidolgozott könyv, de ellensúlyozza a lebilincselő történet és a szeretni való karakterek. Mivel a Bridgerton család 8 részes sorozatával már megvett magának kilóra, így tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy milyen hibákat rejt a könyv, és azzal is, hogy a jövőben ezek már nem jellemzőek az írására.

Miben hasonlít és egyben mivel különbözik a többi könyvétől?

 Azt mondanám, hogy mindenben és semmiben! :)

Főleg a társasági események alatt játszódó jelenetek minden pillanatban arra vártam, hogy mikor toppan be az ajtón egy-egy másik könyvében megismert szereplő.

Vagyis a könyv hangulata ugyan olyan, mint az összes többi regényében. Ami rendkívül megnyugtató volt rajongói énemnek, hogy nem volt alkalmam unatkozni, mivel pörögtek az események és életvidám volt. Sok mosolyt csalt az arcomra főleg a karakterek beszólásaival és hihetetlenül veszélyes és egyben vicces kalandjaival. 

 Alex Ridgely és Emma Dunster a főszereplői a Csudajónak, akiket már az első lapokon a szívembe zártam. Emmát a szörnyű makacsságáért, és vicces természetéért, Alexet,... hm,... őt nem is tudom, hogy miért. Na jó, talán azért, mert nem tétlenkedett sokáig és az első csókjelenetre nagyon hamar sor került. Vagyis Alex az a pasi, aki megszerzi magának, azt amit és akit akar. 

 Kifejezetten üdítő volt Emma szörnyen őszinte természete, mert szó szerint ami a szívén, az már abban a pillanatban a száján is volt. Tökéletesen kiegészítették egymást, és nem csak én vettem észre közöttük a szikrákat, hanem a híres nevezetes londoni társaság is.

 Igazi izgalmas történelmi romantikus regény, a báli forgataggal, hétvégi kirándulásaival, flörtökkel, a társadalmi pletykáival, kompromitálóbbnál kompromitállóbb helyzeteivel. Julia Quinn rajongóknak kötelező! 

A Blydon sorozat következő részeiben főszerepet kapó hölgyek és urak is megmutatták magukat, hosszabb és rövidebb jelenetek erejéig, aminek nagyon örülök, mert hogy legszívesebben azonnal olvasnám az ő történetüket is.

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2013.

Eredeti cím: Splendid

Fordító: Bozai Ágota

Sorozat: Csudajó trilógia 1. része

olvasd tovább

Julia Quinn: Bevelstoke trilógia

Egy újabb szórakoztató történelmi romantikus, a kedvenc családi sorozataim közé emelve. 

1. Miss Miranda Cheever titkos naplója (The Secret Diaries of Miss Miranda Cheever)
   Miranda Cheever & Nigel Bevelstoke








2. Ami Londonban történt (What Happens in London)
   Olivia Bevelstoke & Harry Valentine









3. Tíz dolog amit szeretek magában (Ten Things I Love About You)
    Annabel Winslow & Sebastian Grey

olvasd tovább

Julia Quinn: Rossz kor

MIT JELENT ROSSZNAK LENNI? 
Michael Stirlingnek a rosszaság titkolt szerelem volt, kielégíthetetlen vágyódás az után a nő után, aki sosem lehet az övé. 
MIT JELENT KÖNNYELMŰNEK LENNI? 
Francesca Bridgertonnak ez egyetlen csókkal kezdődött. Egy férfi csókolta meg, akiről sosem gondolta volna, hogy vágyódni fog rá. 
MI TÖRTÉNIK, HA NINCS TÖBB TITOK? 
Kiderül Júlia Quinn legszívszorítóbb és legszenvedélyesebb regényéből

„Minden életben van egy fordulópont. Egy olyan hatalmas, olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és tudja, teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.”

Ez a könyv nagyon különbözik a többi Bridgerton történettől, nem volt rossz, szó sincs róla, csak egyszerűen más. Néha kissé erőltetettnek éreztem, sok ismétléssel, vagy csak a hangulatom miatt, nem úgy éltem át a könyvet, ahogyan kellett volna.

Itt már házassággal kezdődik, de igaz nem a főszereplők között, ez egy olyan dolog ami már eleve valami újjá tette a történetet. Quinn megmutatta, hogy jobbnál jobb, és újabb történetek írására képes.

Az eddigi történetek, vagy legalább is a szereplők tartoztak egymáshoz, itt akár lehetne szó külön álló regényről is. Nagyon keveset találkoztunk a többi testvérrel (vagy csak nekem tűnt kevésnek), nem rossz emiatt a könyv, csak nekem fura, megszoktam, hogy sűrűn-gyakran újra megjelennek, általában váratlanul, és nagyon odaillően! Hiányoztak az igazi évődő, csipkelődő családi összejövetelek.  Viszont az nem is illik ide, komolyabb a téma, komolyabbak a szereplők, csak egyszerűen mások, mint amit eddig olvastam,és még is szeretem.

Megvan Francesca és Michael között az a bizonyos harmónia ami miatt végül is elolvastam/befejeztem, és megszerettem őket is.

Bővebben hamarosan…

Idézetek:

“– Neked feleség kell. 
– Nem éppen az imént ígérted meg a férjednek, hogy nem nyaggatsz tovább ezzel kapcsolatban?
 – Ami azt illeti, nem ígértem meg – nézett rá a nő meglepetten. – John természetesen erre kért... 
– Természetellenesen – mormogta Michael.”

„– Ha jól emlékszem, valami megátalkodott pajzánságot akartál hallani. Kíváncsi vagy apró részletekre is? Esetleg, hogy milyen színű a lepedő? 
Francesca elpirult. A teringettét! Utálta, ha elpirult, de szerencsére az éjszaka elfedte ezt a pirulást. 
– Remélem, nem sárga – mondta, mert nem volt képes elviselni, hogy a beszélgetés úgy végződjön, hogy zavarban van. – Attól kissé sápadtnak tűnnél. 
– Rajtam nem lesz lepedő – mondta a férfi lassan, vontatottan. 
– Akkor is.”

Értékelés:

Kiadó: GABO Kiadó
Kiadás éve: 2011.

olvasd tovább

Julia Quinn Csókja megmondja

SZEREPLŐK:


HYACINTH BRIDGERTON: a híres Bridgerton testvérek 
legfiatalabbika; kicsit túl okos, kicsit túl szabadszájú, és 
nyilván nem szokványos regényhősnő. Ráadásul legnagyobb 
döbbenetére beleszeret…
GARETH ST. CLAIR: Vannak rossz hírű férfiak Londonban, és  vannak szépek, mint a bűn. De Gareth az egyetlen, aki képes e két tulajdonságot pokoli sikerrel egyesíteni. Abszolút 
gazember lenne, ha…
LADY DANBURY: Gareth nagyanyja, Hyacinth pártfogója. 
Mindenről megvan a véleménye, különösen a szerelemről és a házasságtól. És semmit sem szeretne jobban annál, mint hogy Gareth és Hyacinth a házasság szent kötelékében egyesüljön. Szerencsére segítséget kap…
Egy mindenbe beleavatkozó anya, egy túlságosan védelmező 
báty, egy bőnrossz vonósnégyes, egy (szerencsére csak 
kitalált) őrült báró, és persze ne feledjük a pásztorlánykát, az 
egyszarvút és VIII. Henriket sem.
Ismerje meg őket az év legemlékezetesebb szerelmi 
történetében…


     Ismeritek azt az érzést, amikor csak  folynak előttünk az olvasott szavak, a történések, és egy-egy résznél, gyorsul a szívverésetek? Hát az valami mennyei érzés, és igen ennél a könyvnél nekem volt részem ilyenben, nem is egyszer! 
     Először történt meg velem, hogy féltem leülni és elkezdeni megírni egy véleményt, mert mi van ha nem jól fejezem ki magam, és rossz képet festek le abból az élményből ami átjött nekem a történetről? Nem estem túlzásokba a könyvel kapcsolatban, én így éltem meg, és nekem őrülten tetszett. A sorozat legjobbja helyet érdemelte ki.
     Már megismertem mind a nyolc Bridgerton testvér párra találásának a történetét és igen Hyacinth története tetszett a legjobban, de ehhez először ismerni kell az előző részeket is.
Hogy miért kell ismerni? Mert Hyacint, a sorozat részei alatt nőtt fel, az első részben a Herceg és Én-ben sokat találkozunk vele, akkor még egy kis cserfes szájú csitri. A felnőtt  énje még jobban tetszik, kidolgozott, vannak érzelmei, de nem csak az a hű most szerelmes vagyok, jajj most ez fáj, NEM, ő nekem nagyon élethű személynek tűnik, a gondolkodás menete, a személyisége, ami sokak előtt rejtve van, hogy ki is ő valójában. Komoly, és nem tökéletes, de fél attól, hogy nagy hibákat követ el. Talán azért szerettem meg ennyire, mert kicsit olyan mint én, inkább mondom, hogy nem sikerültek a dolgaim nagyon jól, mint hogy leessek a magas lóról, a túlzásokba eséseim miatt. Ha valamit 90%-nak hiszek, azt mondom inkább 70%-nak, csak ne higgyék azt, tökéletesnek hiszem a munkám.
     Lady D-vel sokat találkozunk ebben a részben és ennek is szintén örülök, mert egy nagy kedvenc. Az a személy aki a függöny mögül tudja irányítani a történteket, nagyon fondorlatos nagymama! Hm, mondjuk mint Daniel MacGregor a Nora Roberts sorozatban.
     Tetszik az alap történet, persze kiszámítható, de akkor is el kell jutni A pontból a B-be, és az út persze nem egyenes, sok-sok kis apró kanyarral, de ettől lesz a történet nem csak egy oldalas és és, még izgalmas is.
     Nem volt olyan rész, amikor unatkozni lett volna időm, egyszerűen mindig történt valami.
Szeretem Quinn regényeit, legfőképp a párbeszédei miatt, izgalmasak, könnyen el lehet képzelni akár beszéd közben is a szereplők mimikáját, testhelyzetét, nem csak egy képzeletbeli alakot látunk olvasáskor, nekem filmkocka szerűen pörögtek az események.
     Gareth meglepett, mert az elejétől kezdve tetszett a figurája, fogalmam sincs, hogy miért képzeltem róla akár kicsit is rosszat, talán mert a fülszövegben kicsit nagyon is beképzeltnek tűnik, de ha belegondolok tényleg az! xD Viszont a könyv felénél van egy rész ahol Hyacinth-el a Hyde Parkban sétálnak és ott már biztosan tudtam, hogy Gareth is több, mint amit eddig láttunk belőle.
     Nagyon összeillő párost alkotott Quinn. Emelem képzeletbeli kalapom előtte! :)




Kedvenc részek:

"Szeme kék. Igazi kék. Aggasztóan kék.

Aggasztóan kék? Hyacinth alig észrevehetõen megrázta fejét. Ez a legnagyobb szamárság, ami

valaha megfordult a fejében. Az õ szeme is kék, és ebben egyáltalán nincs semmi aggasztó."

"– Kifejezetten nem szereti, ha kihagyják egy beszélgetésből, ugye? – mormogta Gareth, de nem

fordult nagyanyja felé. – Aúúú!

– A sétabot? – kérdezte Hyacinth kedvesen.

– Közveszélyes – mormogta Mr. St. Clair."

"Sosem találkozott még Hyacinth Bridgertonhoz hasonló kisasszonnyal. Kicsit szórakoztató, kicsit bosszantó, de az ember csak csodálni tudja szellemességét."

"– Próbálok nõiesen félénknek, szerénynek és tartózkodónak mutatkozni, de úgy tûnik, ez nekem

valahogy nem megy. Azt hiszem, ezért nem sikerült még férjhez mennem.

Gareth mosolygott.

– Nyilván nem ez az oka.

– Ó, dehogynem! – jelentette ki, bár nyilvánvaló volt, hogy a férfi ezt egyáltalán nem komolyan

mondta. – A férfiakat úgy kell becsalni a házasság kötelékébe, akár észreveszik, akár nem. És úgy

tûnik, belõlem ez a képesség teljes mértékben hiányzik.

Gareth szélesen, szinte udvariatlanul kajánul mosolygott.

– Úgy érti, ön nem furfangos és fortélyos?

– De igen. Mindkét tulajdonság jellemzõ rám – ismerte el. – Csak nem vagyok elég ravasz."

"– Tudod, miért kedvellek olyan nagyon, Hyacinth Bridgerton?

Hyacinth elõrehajolt.

– Csupa fül vagyok.

Lady D arca ráncos mosolyra húzódott.

– Azért, mert kedves lány vagy, és pontosan olyan, mint én.

– Tudja, Lady Danbury, ha ezt bárki másnak mondja, sértésnek vette volna.

Lady D egész testében rázkódott a nevetéstõl.

– De te nem?

Hyacinth tagadón ingatta fejét.

– Én nem."

"– Kisasszony, meg kell jegyeznem, elég komornak tűnik ahhoz képest, hogy elvileg marha kellemes

estének nézünk elébe – jegyezte meg.

Hyacinth csodálkozva nézett a színpad felé.

– Tehenek is lesznek?

Gareth visszaadta neki a műsorfüzetet és felsóhajtott.

– Felvértezem magamat a legrosszabbra."

"– Úgy értem, egyáltalán nem akart hozzámenni feleségül.

– Okos nő lehetett – mormogta. – Családom férfitagjai csökönyös idióták.

A kisasszony mosolygott. Kicsit.

– Önt is beleértve?

Számíthatott volna erre a megjegyzésre.

– Ezt képtelen volt kihagyni, ugye?

– Ön ellent tudott volna állni?

– Azt hiszem, nem – ismerte el."

"– Szent ég! Kisasszony! Ön figyelt egyáltalán arra, amit mondtam?
– Természetesen. Négy bátyám van. Jól ismerem az öntelt férfiakat."

"– Mr. St. Clair, ön nem gondolkodik ésszerűen – mondta, azzal közelebb hajolt és szinte zavaróan

bizalmas hangon kijelentette: – Szüksége van rám.

– Mint egy gennyes fekélyre – mormogta."

"– Elismerésem – mondta Hyacinth az ablakon kinézve.

– Furcsa dolgokat illet elismeréssel – felelte ruháját leporolva.

– Virágot bárki tud hozni – szólt a kisasszony vállat vonva.

– Ezzel azt akarja mondani, hogy aki az ön szívét el akarja nyerni, annak falat kell másznia?

Hyacinth megint kinézett az ablakon.

– Hát, ahhoz ennél többre lenne szükség. Legalább az első emeletre."

Hyacinth Gregorynak:

"Csípőre tette a kezét.

– Csak azért mondtam ezt el neked, mert időnként, úgy értem nagy ritkán nem vagy teljesen idióta,

és a józan ész minden szabálya ellenében kedvellek."

 "Gregory vigyorgott.

– Azokra a bájos, cserfes, raccsoló, selypítő gyerekekre, akiket együtt nemzenétek. Garethhhh és

Hyathinthhhh. Hyathinth és Gareth. És a jém jendes Tinklair semeték.

Hyacinth kétkedőn ingatta fejét.

– Ó, egek, hogyan fordulhatott elő, hogy anya hét tökéletes gyereket szült, csak te sikerültél így

félre?! Fel nem foghatom!

– Ejje van a gyejekzoba! – nevetett Gregory, miközben Hyacinth szobája felé oldalazott. – Az édes

piszuri Sara és Samuel Tinklair! Ó egen, és pejsze a gyönyöjűséges kiszike Susanna!

Hyacinth becsapta bátyja orra előtt az ajtót, de a deszka nem volt elég vastag, hogy ne hallja a

búcsúfricskát: – Ó, milyen könnyű felbosszantani téged! – jegyezte meg. Aztán hozzátette: – Ne

felejts el lejönni teára!"

Az igazat bevallva, az egész könyvet be lehetne gépelni, mert minden sora érdekes! :) Jó olvasást!

Értékelésem:

olvasd tovább

Julia Quinn A Herceg és Én

Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?
LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA,
1813. ÁPRILIS
Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.
Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…
Julia Quinn korunk Jane Austene.

Az összhatás miatt maximum pontot fog kapni a könyv nálam, és igen szerintem megérdemli. Nem akarom magam állandóan ismételni, de amit muszáj azt muszáj, és ugyan csak újraolvastam, és ugyan csak meglepődtem. Szinte jobb volt másodszor, lassabban olvastam, nem rohantam előre, megfigyeltem, élveztem, elgondolkoztam, dühöngtem, mosolyogtam, kuncogtam, és igen, szomorú is voltam.
A szöveg nagyon tetszik, a fordító remekelt. Nálam Quinn a párbeszédek koronázatlan királynője, aki olvasta, szerintem tudja, hogy miért gondolom így, olvasás közben minden másról megfeledkezem, csak lapozok és lapozok, és közben attól félek, hogy elfogynak a lapok.
A rengeteg sorozat közül nekem ez a kedvenc kezdő regényem. Megismerjük a következő könyvek szereplőit. A történet, pedig egyedi, ötletes, fordulatos, sok-sok humoros jelenettel.
Daphne Bridgerton, nos megértettem a tetteit, akinek fiú testvére van az tudja, hogy miről beszélek, akaratos, makacs, vicces, szerethető személy, persze nem tökéletes, nem is kell, hogy az legyen. 
Simon Besset Hastings hercege, tipikus herceg, arrogáns, makacs (néha túl makacs), de szeretnivaló. Sokat szenvedett gyermekkorában és ez kihatott a személyiségére. 
És igen ha a kedvenc szereplőim felsorolásával kellene most folytatnom, nem lenne elég az egész oldal, nagyon megkedvelhető mindenki (majdnem mindenki), a Bridgertonokat nem lehet nem szeretni, és az ő választottjaikat sem. Ebben a könyvben kifejezettem kedveltem Duphnét és Hyacinthot. Lady Dumbery, pedig adja a formáját a következőkben is, én úgy fogom fel, hogy ő Quinn aki mozgatja a háttérből a szálakat! :)

***SPOILER***

Kedvenc részek: - Duphne és Simon találkozása

                                  - Duphne és a Bridgerton fiúk párbeszédei 

                                  - Lady Viola Bridgerton magyarázata a nászéjszakával kapcsolatban, szinte nem is mondott vele kapcsolatban semmit (SZINTE) :D

                                  - Az esküvő és a nászéjszaka ( rengeteget kuncogtam, kihagyhatatlan)

Kedvenc idézetek a könyvből:

"– Nem tudod... – mondta Anthony halk, de a dühtől szinte remegő hangon -, te nem tudod, hogy miket csinált.
– Biztos vagyok benne, hogy nem többet, mint amit te – jegyezte meg Violet fortélyosan.
 – Pontosan erről van szó! – bődült Anthony – Szentséges ég! Pontosan tudom, mi jár most a fejében, és annak semmi köze se költészethez, se rózsákhoz!
Simon éppen arra gondolt, hogy rózsasziromágyra fekteti Daphnét.
– Hát, a rózsákhoz talán mégiscsak köze van – mormogta.
– Megölöm – jelentette be Anthony."

"– Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nõvéremet...
Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.
– ...fogadja jóváhagyásomat.
Simon alig kapott levegõt.
– De ha mégsem – folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva -, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek."

Értékelésem:

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2011.

olvasd tovább

Julia Quinn Mint a mennyben

A Bridgerton család ismeri a Smythe-Smith családot. És ön?

Honoria Smythe-Smith:
A) nagyon rossz hegedűs
B) még mindig dühös, hogy gyerekként Poloskának csúfolták
C) NEM szerelmes bátyja barátjába
D) a fentiek mind

Marcus Holroyd:
A) Chatteris grófja
B) sajnálatos módon mozgásképtelen (bokaficam)
C) NEM szerelmes legjobb barátja húgába
D) a fentiek mind

Együtt:
A) elég sok csokoládétortát esznek
B) túlélnek egy halálos lázat ÉS a világ legrosszabb zenei előadását
C) nagy szerelembe esnek Julia Quinn legragyogóbb formáját hozza ebben a könyvben,
tehát tudjuk, hogy a válasz:
D) a fentiek mind

    Amikor egy jó könyv, vagyis egy csodás, remek, szórakoztató, vicces, romantikus, letehetetlen könyv végéhez érek, boldog vagyok, hogy szeretek olvasni, és és hogy ennyire át tudom élni amit olvasok, és ugyan akkor szomorú is, mert véget ért egy kedves történet.

   Julia Quinn adja továbbra is a formáját és jobbnál jobb történeteket talál ki. Könnyed a stílusa, fordulatosak a párbeszédek. És amikor egy nagyon jó részhez érek, kezdeném kimásolni idézetnek, azon kapom magam, hogy lassan egy egész oldalt át akarok írni. :)

   Az első könyv megjelenésétől kezdve az egész Bridgerton családot a szívembe zártam, nos örömmel jelentem be, hogy csatakoztak a Smythe-Smith család tagjai is. Mindig is élveztem azokat a jeleneteket a többi könyvben, amelyek a zeneesteken játszódtak és végre a "kulisszák" mögé is betekinthettem. Érdekes volt újra élni azt a bizonyos estet, amelyik ha az emlékezetem nem csal a Mr. Brigderton csábításában is szerepelt. :) És ez duplán jó, mert eddig az volt a kedvenc könyvem, de ezek után a Mint a mennyben is osztozik a leg-ek között.

  Marcust megtudtam kedvelni már az elején, a múltjának köszönhetően teljesen megértem minden cselekedetének az okát, tetszett, hogy attól függetlenül, hogy nem szeretett a középpontban lenni, mégis az egész társaság előtt kinyilvánította érzéseit, amit Honoria iránt érez.

  Honoria szintén csatlakozott a kedvenc szereplőim közé, a gyermekkori énjét imádtam legjobban, akaratos, kis poloska volt. :) Tetszett, hogy attól függetlenül, hogy tudta mennyire pocsék a zenei tudása, mégis a családjáért képes volt végig játszani mosolyogva az egész elődadást. És neki még csak nem is volt igazi szenvedés, mert maga a hagyomány volt a lényeg. 

 Kedvenc részeim:

  - Ha tehetném az egész prológust bemásolnám, mert nagyon élveztem, nem emlékszem, hogy ennyit kuncogtam volna egy fejezet alatt, már egy könyv kezdetén

  - Honoria levele sem volt semmi, amikor meghívta Marcust a piknikre, de megkérte arra is hogy legyen szíves és utasítsa vissza

  - a vakond lyuk ásása :)

  - Marcus ápolása, igaz mint egészségügyis tudom, hogy lehetetlen az ilyen gyors gyógyulás, de Quinnek mindezt meg tudom bocsátani, olyan érzésem volt közben a szerelem mindenre képes

  - a próbák alatt is rengeteget kuncogtam, mint ha otthon lettem volna, tisztára mint az unoka tesóim között

  - az a rész is NAGYON tetszett amikor Honoria kiviharzik a előadás utána és Marcus utána a szobájába.... :)

  - HMMMM na és amikor egymásnak szerelmet vallanak, hát az lett a kedvenc szerelmi vallomásom

Idézetek: 

  "– Apám nemrégiben tölttette meg a tavat hallal. Meglehet, ott most cipővel is lehet halat fogni.

Honoria vidám mosollyal nézett.

Daniel rögtön feléje fordult.

– Gondolni se merj rá!

– De…

– Ha a bakancsom csak megközelíti a vizet, esküszöm, megfojtalak és felnégyellek!

Honoria fintorgott és mormogva lenézett.

– Az én cipőmre gondoltam."

"– Mozart első vagy második zongorakvartettje – jelentette be, a két kottát felmutatva. –

Van valakinek véleménye?

– Amelyiket tavaly nem játszottuk – sóhajtott Sarah. Fejét a zongorára hajtotta. Aztán

homloka a billentyűkre csúszott.

– Ez jól hangzott – szólt Daisy meglepetten.

– Mint amikor egy hal okádik – mondta Sarah a zongorába.

– Elbűvölő kép – jegyezte meg Honoria.

– Nem hiszem, hogy a halak hánynak – fejtette ki meglátását Daisy és ha mégis, nem

hiszem, hogy a hangja olyan…

– Nem lehetnénk mi az első csoport lázadó unokatestvér? – szólt közbe Sarah, fejét

felemelve. – Nem mondhatunk egyszerűen nemet?

– Nem! – bődült Daisy.

– Nem – fejezte ki egyetértését Honoria.

– Esetleg mégis – szólt Iris halkan.

– El sem tudom hinni, hogy te ezt még egyszer végig akarod csinálni – mondta Sarah

rezignáltan Honoriának.

– Ez hagyomány.

– Borzasztó hagyomány, és utána legalább hat hónap, míg helyrejövök.

– Én sosem heverem ki – lamentált Iris."

"– Akkor azt hiszem, az elsőt kell játszanunk – jelentette ki Daisy. – Kockázat nélkül nincs

győzelem.

– Igen, de a bölcs ember tudja, hol húzódik képességei határa.

– Ki mondta ezt? – kérdezte Daisy.

– Én – felelte Honoria türelmetlenül, azzal felmutatta az Első zongoranégyes kottáját. –

Nem hiszem, hogy ezt képesek lennénk megtanulni, akkor sem, ha háromszor ennyi időnk

lenne gyakorolni.

– Nem kell megtanulnunk. Előttünk lesz a kotta.

Ez sokkal rosszabb lesz, mint amitől tartott, gondolta Honoria.

– Szerintem az Első zongoranégyest kell előadnunk – fejtette ki véleményét Daisy. – Nem

elegáns, hogy ugyanazt a darabot játsszuk két egymást követő évben.

Úgy tűnik, mindenképpen kínos lesz, függetlenül attól, hogy milyen zenét választanak, de

Honoriának nem volt szíve ezt szemtől szembe megmondani neki."

"Ha nem kér bocsánatot Lady Honoriától – közölte Marcus halk, éppen ettől félelmetes

hangon –, megölöm magát.

A közönség felszisszent, Daisy ájulást színlelt, elegánsan Iris felé dőlt, aki fürgén oldalt

lépett és hagyta, hogy a földre zuhanjon."

Értékelésem:

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2012.

Sorozat: Smythe-Smith Quartet 1. része

olvasd tovább