Robin Kaye: Rómeó, Rómeó

Fülszöveg helyett, avagy hogyan kapjunk kedvet egy könyvhöz, olyan hiba elkövetése nélkül, amelyben a fülszöveg elárulja a könyv első felének a történéseit.

Rosalie Ronaldi és Dominick Romeó szerelmének története elevenedik meg a könyv lapjain. Ahol nincs hiány romantikából, forró jelenetekből, humorból, érdekes szereplőkből. Egy sorozat első része, amely nem ad okot panaszra, azt adja, amit ígér, könnyű kikapcsolódást, filmszerűen pörgő eseményeket, és érzéki pillanatokat. Garantált veszélyt okoz olyan egyedeknek, akik nem képesek kivárni a következő rész megjelenését magyarul, vagyis hamarosan angolul folyatatom az olvasást. J

Huhh, könnyebb volt eltervezni, mint megvalósítani, hogy nem leszek elfogult. :D Nehéz megállni, hogy ne kezdjek itt és most áradozni erről a könyvről, DE, betartom a szempontokat,íme:

Cannoli

1. Szempont: Reálisan nézve:

 Egy új írónőt köszönthetek a kedvenceim között, mert tud olyan történetet alkotni, ami már nagyon lerágott csont (egyesek szerint), de mégis hoz bele valami újat, valamit, amitől az egész történet kap egy új árnyalatot a romantikus regények szivárványában. Könnyed a stílusa, szerethetők a karakterek, és jól fel van építve. A történetben vannak fordulatok, nem várt pillanatok, és ez miatt merem állítani, hogy ha reálisan akarok osztályozni, akkor a minimum, amit adnék rá, az a 5/4.

Chinatown

2. Ezt a szempontot úgy szerettem volna megírni, hogy azoknak szóljon első sorban, akik midig mindenben a hibát keresik. Sajnos nem tudok, ehhez mit hozzá fűzni, mert én úgy ültem neki, hogy tudtam nem egy igaz történetről van szó, és ilyen hozzáállás az, ami szükséges, hogy az első mondattól az utolsóig élvezni tudjuk. Persze vannak benne hibák, na de melyikben nincs, kérdem én! ?

3.  Szempont, azoknak szól, akik szeretik a könnyed romantikát, olyan férfiakkal vegyítve, akik ritka példánynak számítanak. Ez az a szempont, ahol kiélhetem magam, és igen itt áradozni fogok. OMG, ez a könyv nekem nagyon-nagyon tetszett, hogy miért?

Canal Str.

*Voltak olyan részek, hogy annyira belemélyedtem az olvasásba, hogy mikor zajt hallottam kint az utcán, arra eszméltem fel, hogy már szinte alig lehet látni, ideje felkapcsolni a világítást. 

*Egyes csókjelenetek annyira élethűen vannak leírva, hogy már a pulzusszámom is kezdett gyorsulni, na amikor eljutottak a hálószobáig, én mér legyeztem magam, de biztosan csak valaki bekapcsolt a fűtést... ;)

* Sokat nevettem, nekem nagyon fontos, hogy jól érezzem magam olvasás közben, az már csak hab a tortán, ha közben kuncoghatok is, vagy odáig fajul a dolog, hogy hangosan nevetek

Little Italy New York

*Szeretem az olaszokat, a temperamentumot nagyon át lehet érezni, ami a könyvből árad, és megint sikerült begyűjtenem pár idegen káromkodást (olasz, spanyol), persze ez nem szép, de szeretem a változatosságot, még jobb, ha nem is értik, amikor leszidok valakit, de itt meg kell jegyeznem, nem is szoktam ilyet tenni, de persze jobb felkészülni…. ;)

*Azok a könyvek közé tartozik, amit annyira jó olvasni, hogy gyakran letettem, mert nem akartam, hogy hamar véget érjen, igen nálam még ilyen is elő szokott fordulni.

*Ami a legfontosabb, tudtam a szereplőkkel örülni, és szomorkodni, dühös lenni, és lélegzet visszafojtva várni, sőt elszorult a torkom, még nekem is.

Long Island Expressway

Erről a könyvről, azóta, hogy befejeztem, az mocorog a fejemben, hogy ugyan úgy, mint a csodákban, a könyvekben és a történetekben is hinni kell, és akkor érjük csak el a kívánt hatást.

Nick: Bevallom az elején teljesen más véleményen voltam, Róla. De ezért is mondják sokan, ne első ránézésre ítélj, vele kapcsolatban persze pozitívan csalódtam. Nőcsábász, a nagy szabadság mániás, aki fél az elkötelezettségtől, aztán persze mégis „belezuhan a legmélyebb szakadékba”. Kedvenc karakter, mert mégsem az a tipikus papucs, egyszerűen csak ilyen a természete, szereti a rendet maga körül, ha takarít hát istenem, hozzám is benézhetne. J

Prince Str.

Rosalie: Nem emlékszem, hogy találkoztam volna ilyen karakterrel az eddigi olvasások során. Sok hasonlóságot felfedeztem kettőnk között. Ő is, mint én, megrögzött szabadságmániás volt, amíg el nem jött a megfelelő herceg fehér lovon, persze az ő esetében nem lóról, hanem autómentőről van szó. :D Akaratos, nem az a tipikus nő aki szereti/elvárja, hogy egy férfi mindent megtegyen neki, mondjuk örültem az ő karakterének, és imádtam, hogy ezzel a tulajdonságával sok-sok érdekes párbeszéd, és szituáció kialakult. Persze a takarítás az már más tészta, neki a káoszban van a rend. J

 Nagyon sok érdekes dologgal találkoztam olvasás közben, első sorban nagyon finom ételekkel, majd utcákat is említ, ahol randiztak, vagy magukban bóklásztak. Mivel imádom New Yorkot, igyekeztem a legtöbb említett helyett "kiguglizni", szóval csak tessék nézelődni is. :)

Szerintetek mit hagytam még ki? :)

Kedvenc karakter: Rosalie, Nick

Utálom, utálom, utálom: Rosalie anyja, apja, a szemem elé ne kerüljenek soha többé.

Értékelés:

Kiadó: Victoria Kiadó
Kiadás éve: 2012.

olvasd tovább

KÉPesítve

Legújabb rovatom, a KÉPesítve, mert szeretek olvasás közben azoknak a dolgoknak utána nézni, amik felkeltették az érdeklődésem, általában ételek, vagy utcák, nevezetességek, sőt lesznek könyvben könyvek, meg filmek, sőt ha egy zene jut eszembe, egy bizonyos könyvről az is ide fog kerülni. :) Szóval jó olvasást és nézelődést.
Hasonló rovatokat Magyar blogger rovatok oldalán találsz.

  Ételek Nancy Verde Barr: Az utolsó falat
New York: Robin Kaye: Rómeó, Rómeó

olvasd tovább

Nancy Verde Barr: Az utolsó falat

   Úgy döntöttem, hogy ez alkalommal eltekintek attól, hogy másolgassam a fülszöveget, mert én is az nélkül ültem neki a könyv elolvasásának, és ennek így utólag nagyon örülök, mert mint kiderült, elég sok poént lelőttem volna. Ezért csak egy részt fogok belőle idézni, aminek persze semmi köze a történethez, de mégis érdekesnek találtam.

"Az utolsó falat egy kulináris románc története: kalandos, izgalmas és ínycsiklandozó. Igazi csemege! Nancy Verde Barr 1980 és 1998 között vezető szakácsként dolgozott Julia Child mellett, aki minden idők legnépszerűbb szakácskönyv-szerzője volt Amerikában, és főzőműsorait milliók nézték. Ezen kívül Barr közreműködött a PBS tévécsatorna Baking with Julia (Süssünk Jilával!), valamint az ABC tévécsatorna Good Morning America (Jó reggelt, Amerika!) című műsorában. Írásai megejelentek a Gourmet, a Food and Vine, a Bon Appetite, a Parade, a Cook's Magazine, illetve a Fine Cooking című gasztronómiai szakfolyóiratokban. Barr Massachusettsben él; eddig három díjnyertes szakácskönyve jelent meg."

Cannoli

     A főszereplőnk Casey (Katherine  Conti Costello)  személyiségéről szerintem az is sokat elárul, hogy édesanyja olasz, édesapja, pedig ír származású. Ezzel nekem már az elején be is lett biztosítva a szórakozás, és tudtam, hogy szeretni fogom a szereplőket.

     Könnyed, humoros, tipikus olasz zajos család, olasz szóváltásokkal, egy pár olasz káromkodást is sikerült begyűjtenem, már a mutogatásokról ne is beszéljek, vagy a beintésekről… J

Zeppole

    TILOS a könyvet diéta mellett olvasni, vagy pedig gyenge idegzetűeknek, mert garantáltan korgó hassal olvasod végig, ahogyan én is jártam éjjel 2kor. Csak is azért hagytam abba az olvasást, mert már nem bírtam tovább szenvedtetni sem a korgó gyomrom, sem a szívemet, nem is beszélve már féltettem a látásom . Ugyan is amint találkoztam egy-egy szépen hangzó étellel, azonnal rá is kerestem a google-on. Hát mit ne mondjak, voltak ám szem meresztgetések, meg nagy, hangos nyelések. Párszor le is szaladtam a sarki boltba, egy kis uzsonna mindig jól jön!

Mintini

    A történet meglepett, mert mondhatni volt benne minden amit szeretek, sőt még olyan dolgok is, amelyekről eddig nem is tudtam, hogy valaha szeretni fogom. Betekintünk a főzősók kulisszái mögé, sőt olvasás közben akár, még elkészíteni is megtanulhatunk egy-két dolgot. Rengeteg recept leírása megtalálható, persze főleg az olasz konyha remekműveiből. 

    A szereplőket imádni lehet, rengeteg érdekes karakterrel találkozunk. A Morning in America gasztroműsorából megismerünk szakácsokat, segédeket, sztárszakácsokat, menedzsereket, és mind különböző személyiség, de mindegyikben van valami, amit szeretni lehet. 

Braciole

    Jonathan az étel stylist, és rengeteg kuncogós pillanatot okozott a karaktere. Főleg mert szinte minden műsor előtt előadta, hogy ő mennyire utálja a barna színt. Ez így tudom, egyáltalán nem tűnik viccesnek,  de azért elég érdekes, amikor azért panaszkodik, mert már megint valami hús készül, ami természetesen barna. :) 

    Sally Woods a történet szerint a gasztroműsorok nagyasszonya. És nagyon könnyen el lehet képzelni, ahogyan forgatás közben tesz-vesz a az edények között, ahogyan a vendégszakácsokkal ínycsiklandozó ételek készít. Én azért szerettem meg, mert ő az a személy, akire nem lehet egy rossz szót sem szólni, mindenkivel nagyon kedves és példát vehetnének róla elég sokan.

    Danny O'Shea egy igazi álompasi, nem hogy csak remek ételeket tud készíteni, de egy igazi nőcsábásznak is. Casey és ő maximálisan összeillenek. Persze Danny ír származása nekem nagyon is imponál. Én arra számítottam, hogy az egész könyv róluk fog szólni, de szerencsére tévedtem. Rengeteg minden történik a Costello család konyhájában, és a Cannini annyit jelent náluk, hogy "Helyzet van!". :) Valamiért egy amerikai tévéműsorból ismert családra emlékeztetnek, de lehet hogy, csak azért mert ők is olaszok, a Cake Boss Carlos Bakery műsorára gondolok. Imádom azt a sorozatot! :)

Firenze

    Volt egy kis krimi is a könyvben, amire tényleg nem számítottam, és még jobban feldobta a történetet. 

    A könyv vége fel ellátogatunk Olaszországba, és néha nekem is olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Firezne utcáin motoroznék egy kis piros Vespán, mint Audrey Hapburne a Római vakációban.

Limoncello

    Rengeteg igazi olasz kaját készítettek eredeti receptek alapján. Szóval ez a könyv is egy igazi gyöngyszem. Mert volt benne romantika is persze, de elég kevés mennyiségben, és reális keretek között. Esküszöm az első, sőt a második, vagyis minden csókjelenetnél megborzongtam.

Piazza Maggiore Bologna

A képeken látható dolgok a könyvből valóak, muszáj volt belinkelni, mert olvasás közben ezekkel szenvedtettem magam, ugye nem is néznek ki finomnak? xD

Idézetek: Moly.hu

Értékelésem: 

Kiadó: Kulinária
Kiadás éve: 2008.

olvasd tovább