Larissa Ione: Desire Unchained (Elszabadult vágyak)

    A Deamonica sorozat 2. része, Shade a Seminus démon és Runa a vérfarkas lány történetéről szól. Őket már megismertem az előző részben, igaz Shadet jobban, hiszen a kórházban dolgozik Eidolom mellett, pontosabban ő mentős. Egy igazán szexy mentős.

    Runa és ő jártak pár napig, vagyis már van közös múltjuk, és naná, hogy az nem végződött jól, de Shadet ismerve, nem csoda, hogy nem vol hosszú távú a kapcsolatuk, hiszen van egy titka, amely miatt nem lehet szerelmes. A lényeg, hogy megcsalta a lányt és szegénykém azonnal szakított vele, de nem volt elég mindez, mert még útközben hazafelé ugyan azon az éjszakán meg is támadta egy vérfarkas. Teltek-múltak a hónapok és egy véletlen közbeavatkozás, nem-mondom-meg-kinek köszönhetően újra „találkoznak”...

     Tetszett, hogy időközben Runa megváltozott, és már nem az a kis szende lány, akit az előző részben megismertünk.

olvasd tovább

Cassandra Clare: Hamuváros

A Végzet ereklyéi sorozat 2. része. 
    Őszintén, már napokkal ezelőtt elolvastam, sőt el is kezdtem már a következő részt, de csak most jutottam lélegzetvételnyi időhöz, ami a blogot is életben tartja, és összeszedek pár kósza gondolatot. Na de térjünk vissza akkor a véleményemhez...
Az idézetek spoileresek lehetnek, csak szólok... :)
    Fordulatokban nem volt hiány, sőt ami azt illeti, szerintem sokkal több akció és humor is előfordul, mint az első részben. A fordulatokkal kapcsolatban, én személy szerint egy nagyra számítottam, ami nem következett be, és talán ez miatt nemigazán vagyok oda azért, hogy most azonnal folytassam. Kicsit talán pihentetem, de addig is, kicsit leülepszik az egész, és újult erővel élvezhetem Jace és Clary kalandjait pár nap múlva.
   Jobban tetszik, mint az előző rész, a történet a maga módján őrült sebességgel változik, és fejlődik. Sokkal gyorsabban befejeztem, és ennél úgy érzem, hogy csak hátrány lett volna a lassú olvasás, mert sok minden történik benne, őszintén már nagyon összekeveredett bennem az egész, és nem árt majd újra olvasni. :)

"– Mondd meg Isabelle-nek, hogy nem. 
– De ő jó ötletnek tartja. 
– Akkor kétszer mondd meg neki. 
Alec összeráncolta a homlokát. – Ez meg mit akar jelenteni? 
– Ó, csak annyit, hogy Isabelle némelyik ötlete egyszerűen csúcs, némelyik meg katasztrofális. Emlékszel, amikor kitalálta, hogy elhagyatott metróalagutakban közlekedjünk a városban? Akkora patkányok a világon nincsenek… 
– Talán hagyjuk a patkányokat – szólt közbe Simon. – Nem szívesen beszélgetnék róluk. 
– Ez más – mondta Alec. – Azt akarja, hogy menjünk a Tündérek Udvarába. 
– Igazad van, ez tényleg más – bólintott Jace. – Ez a valaha volt legeslegrosszabb ötlete."

olvasd tovább

Cassandra Clare: Csontváros

      Nem egy, vagy két nap alatt olvastam el, mert a kezdeti lelkesedésem, valamilyen oknál fogva elhalványult, mást akartam, pontosabban másra volt szükségem. Egy kicsit elegem volt a YA kategóriából, aztán mégis elővettem és folytattam. Nem bántam meg, hogy befejeztem, és azt sem, hogy hetekig húztam, nyúztam, halasztottam. Erre volt szükségem, így megért bennem az új világ, a történet, és úgy érzem, hogy a vége nagyobbat csattant. Tudtam, hogy mire számíthatok, mert elolvastam az egyik rész fülszövegét, és persze, hogy ott leírta, na mindegy nem részletezem, mert nem ide tartozik, hogy mennyire utálom különben is az ilyen fülszöveget.... A lényeg, hogy akkor is sokkot kaptam, mert na ne már, nem lehet így befejezni! De térjünk csak vissza az elejére...
     Sokat eszembe jutott olvasás közben Harry Potter, fogalmam sincs miért, varázsszavak helyett itt jelek és rúnák vannak, varázspálca helyett pedig irónok, szeráfpengék. Harry Potter helyet pedig egy jóképű, arrogáns és egyben imádni való Jace-ünk van. Olvasás közben lehet szórakozni, nem csak a párbeszédek fogtak meg, hanem a leírások is. És mint már régebben említettem, én inkább a sok párbeszédet szeretem, de itt egyáltalán nem zavart semmi, mert élveztem az új világ megismerését.

"- Hozhatok neked valamit? - kérdezte. - Valamit inni? Egy kis teát?

- Nem akarok teát - mondta Clary elfojtott indulattal a hangjában. - Meg akarom találni az anyámat. Aztán meg akarom találni azt, aki elvitte, és meg akarom ölni.

- Sajnos - jegyezte meg Hodge -, éppen kifogytunk az elkeseredett bosszúállásból, úgyhogy vagy teát kapsz, vagy semmit."

olvasd tovább

Maggie Stiefvater: Forever - Örökké

    Őszintén már napok óta azzal szenvedek, hogy végre összeírjak legalább pár sort erről a könyvről, de nem az a baj, hogy nincs mit mesélnem, épp ellenkezőleg túl sok van, és általában mindig azzal kezdem, hogy milyen a vége a könyvnek, mert az volt a legmegdöbbentőbb része az egész sorozatnak, de ugye bár nem árt egy kis rendszer és kezdjük az elején…

    Nem tudom, hogy melyik a legjobb rész, de nem is lehet egyiket sem kiemelni igazán, mindegyik kötetnek, van különlegessége, az első talán a Sam és Grace párosa miatt, a középső mind a négyük miatt (Sam, Cole, Grace, Isabel), az utolsó pedig Cole és Isabel miatt.

     Ebben a részben elérkeztünk a tavaszhoz, a hőmérséklet már nem annyira ingadozó, de ebben a részben is vannak farkasok, akik nem stabilizálódtak és változnak rendszertelenül, szerencsére, mert így sokkal, de sokkal közelebbi kapcsolatba kerülünk a farkasokhoz, mint eddig bármikor. 

    Persze Cole az első és nagy kedvencem, akit nem hagyhatok ki. Imádom a karakterét, tudom, hogy problémás volt, de ő tényleg fejődött, megmutatta, hogy képes a változásra, a jobbá válásra, és örök szerelmem marad *a barátomnak el ne árulja senki*. Cole szarkasztikus, és őszinte, és azok a beszólások megdobbantották a szívem, akármilyen komoly volt is a helyzet Isabellel mindig mosolyt csaltak az arcomra. Isabel és ő szerintem nagyon összeillő páros, és voltak pillanatok, amikor megtéptem volna nagyooon szívesen mind a kettőjüket, és az írónőt a könyv vége óta még mindig tépkedem, de hát nem lehet minden tökéletes...

olvasd tovább

Maggie Stiefvater: Linger - Várunk

    Az első és a második rész, pontosabban a Borzongás és a Várunk egy körforgás, de mégsem az, mert nem egy kört ír le, hanem egy nyolcast, mert végül is ugyan abba a pontba jutunk vissza, amin az első rész elején voltunk, de még sem. 

   Tökéletes cím, szinte a könyv végéig vártunk valamire. Ki a tudásra, ki a megbocsátásra, ki a változásra, vagy a gyógyulásra én a tetőpontra a nagy durranásra. Bárcsak azt mondhatnám, hogy itt sokkal több bonyodalom volt, mert volt, de számomra elhalványult az érzelmi reakcióim miatt. Azt szeretem ebben a könyvben, hogy úgy érzem a sorok között is megtanít olvasni, engem biztosan, persze  személytől függ, ki hogyan áll hozzá.

     Volt pár rész a történetben, amikor azt éreztem, hogy a tetőpontra ért, és utána mindig csak feljebb, és feljebb tornázta magát, végül az utolsó fejezeteknél volt a nagy robbanás, amikor tudtam, hogy ha nem lenne itt mellettem a követező rész, akkor kicsit frászos lennék, mert nem lehet így befejezni egy történet, hogy a folytatás még nincs meg. Ilyenkor szeretem, hogy egy sorozatot akkor olvasok el, amikor már minden része ki van adva.

     Négy szemszög, négy főszereplő, négy különböző életszál, amelyet egy könyv összefon. A történetet továbbra is Grace és Sam meséli, de társul hozzájuk Isabel és Cole az új fiú. Nekem tetszett, persze először meglepődtem, de így utólag kifejezetten örülök, hogy személyesebben megismerjük ezáltal őket. Fejezetenként cserélődnek, és így még izgalmasabb.

olvasd tovább

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

Borzongás. Sóhajtás. Remény. Küzdés. Változás.  Ezek a szavak jellemzik számomra a könyvet, és ezek voltak rám is jellemzőek olvasás közben.

    Egy olyan napon vettem kézbe a könyvet, amikor a forróság már elviselhetetlen volt. Nem akartam egész nap olvasni, elterveztem, hogy naponta csak egy-két fejezetet csipegetek majd. Na persze, 24 óra alatt befaltam, ha nem lettek volna kisebb-nagyobb dolgaim, amelyek elszólítottak  a könyv mellől, akkor alig pár óra alatt is a végére értem volna.

     A könyv számomra nagy meglepetés volt, mert mint már említettem nem vonzódom az ifjúsági irodalomhoz mostanában, nem tudom miért, ez az időszak „van/volt” rajtam.

Nem történt benne semmi nagyobb bonyodalom, nem volt harc, háború, vagy akár annak az előkészülete sem. Ami miatt ennyire belezuhantam, az egyszerűen az írónő magával ragadó stílusa. Szeretem a szép mondatok, a szép szavakat.

Érdekes volt, hogy fejezetenként váltott egyszer Sam, egyszer pedig Grace szemszögéből látjuk a történéseket, és ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt azt kell mondanom, hogy még közelebb éreztem magamhoz őket, mint eddig akármelyik főszereplő párost. 

olvasd tovább

Paricia Briggs: Megszólít a hold

Fülszöveg:

Mercedes Thompson autószerelő Tri-Citiesben, műhelyében lepukkant verdák helyrepofozásával keresi kenyerét, és kedvtelésből Volkswagen Bogarakat ment meg az enyészettől. Időnként kisétál a sivatagba, ruháit egy bokor alá rejti, és átváltozik prérifarkassá, hogy nyulakat meg pockokat kergessen. Mercy ugyanis „járó” – az Észak-Amerikai kontinens ősi természetfeletti népeinek leszármazottja, akit vérfarkasok neveltek fel. Amikor Mercy egy fiatal vérfarkas tetemébe botlik házának ajtaja előtt, valamint a szomszédjában lakó alfahímet is kis híján megölik, lányát pedig elrabolják, nevelőapjához, valamint fiatalkori szerelméhez fordul segítségért. 
Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok és egyéb mágikus lények között vezet Mercy útja ebben a fantasztikus regényben, amely nem mentes sem haláltól, sem szerelemtől.

Érdekes volt végre közelebbi kapcsolatba kerülni a vérfarkasok és járók világával. Úgy éreztem, amikor befejeztem, hogy végre megkaptam azt, ami ezzel a világgal kapcsolatban még hiányzott. Mintha én is ott lettem volna, átéreztem, de leginkább megértettem a vérfarkasok hierarchiájával kapcsolatban azokat a dolgokat, amiket Briggs elmesélt/elmagyarázott.

Viszont maga a történet olvasása közben olyan érzésem volt, mintha az egész csak egy nagyon-nagyon hosszú bevezető lett volna, ahol még csak fel lettek vezetve a szereplők. Megmutatták magukat, és úgy érzem (de leginkább remélem), hogy a karakterek fejlődése majd csak most fog beindulni. Sok molytól hallottam, hogy a második könyv sokkal jobban sikerült, vagyis A vér kötelez a második része a sorozatnak. Érzem én, hogy jó a könyv, tetszik maga a történet is, a világ, a szereplők is nagyon megfogtak, kiderült pár dolog a múltból, és ez miatt még jobban várom, hogy elkezdhessem a második részt.

Ez is azokhoz a könyvekhez tartozik, amiket megmagyarázhatatlan okok miatt a hibáival együtt is szeretek. Egyszerűen megfog a világa, a karakterei, és csak azért is elolvasom a sorozat következő részét, mert tudom, hogy többre/jobbra számíthatok.

Szereplők:

 Mercedes (Mercy): járó, ami azt jelenti, hogy amikor csak szeretne át tud változni prérifarkassá. Érdekes volt az ő szempontjából átélni, hogy milyen a járók világa, és valóban át tudtam élni, hogy milyen az, amikor a fajod kisebbségben van, ki vagy szolgáltatva a nagy és veszélyes farkasok kényük kedvére. De azért őt sem kell sajnálni, mert egyre jobban „feltornázza” magát a vérfarkasokhoz. Persze az ő karaktere sem tökéletes, néha a falba tudtam volna verni a fejét olyan keményfejű. Vannak könyvek/szereplők akik bizony néha kihúzzák nálam a gyufát! :D

Adam: a Tri-Cities-i falka alfahímje, attól függetlenül, hogy elég sokat találkoztam vele a történetben, úgy érzem, hogy a „főszereplők” közül Őt ismertem meg a legkevésbé, de felkeltette az érdeklődésem, voltak ám érdekes párbeszédek, szegénykémnek volt elég baja ebben a részben.

Samuel: Elég sokat elmondhat az, ha kiállok az utcára olyan pólóban amire egy gyönyörű fehér farkas és ez TEAM SAM van nyomtatva, persze ezt csak elméletileg, mert nem szeretném, hogy idő előtt diliházba zárjanak. Ott nehezen tudnék ennyit olvasni, bár kétség kívül időm az lenne, mint a tenger! :)

Kedvenc idézetek:

„Nem lopakodtam oda az iroda ajtajához, hogy kihallgassam. Nem szoktam mögöttes szándékkal arra őgyelegni, ahol mások beszélgetnek. Nincs rá szükségem. Távolról is jól hallok mindent.” 2. fejezet

„– Vérfarkas. Tudod. Az a holdkóros, négylábú, csattogó állkapcsú fajta vérfarkas.” 8. fejezet

Értékelésem:

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2011.

olvasd tovább