Colleen Hoover: Maybe Somday

At twenty-two years old, Sydney is enjoying a great life: She’s in college, working a steady job, in love with her wonderful boyfriend, Hunter, and rooming with her best friend, Tori. But everything changes when she discovers that Hunter is cheating on her—and she’s forced to decide what her next move should be.

Soon, Sydney finds herself captivated by her mysterious and attractive neighbor, Ridge. She can't take her eyes off him or stop listening to the passionate way he plays his guitar every evening out on his balcony. And there’s something about Sydney that Ridge can’t ignore, either. They soon find themselves needing each other in more ways than one.

A passionate tale of friendship, betrayal, and romance, Maybe Someday will immerse readers in Sydney’s tumultuous world from the very first page.

Eddig a pillanatig minden idők legkedvencebb könyve számomra a Hopeless volt, ám a Maybe Somday mától osztozik vele az első helyen. Ebben a pillanatban fejeztem be az olvasást, és potyogó könnyek között próbálom leírni nektek, hogy mekkora érzelmi megrázkódtatás volt az egész! Nem viccelek, sokkos állapotban vagyok, és rohadt jó érzés, hogy egy könyv hozza ki belőlem. Szavakkal nem is lehet leírni, hogy mennyire szerettem, imádtam minden pillanatát, mennyire rajongok érte! Igen, ilyenkor érzem, hogy menő dolog könyvmolynak lenni. :D

Colleen Hoover zsenialitása már lassan átmegy a megátalkodott gonosz szintre, hiszen képes leírt szavakkal összetörni, összeforrasztani és ugyan ezen dolgokat megismételni egy története alatt vagy 4-5 alkalommal.

Szerelmes vagyok a borítóba, a történetben, a szereplőkbe. Minden egyes szóba, ami elmesélte ezt a gyönyörű mesét.  

Aki régóta követi az írásaimat, az tudja, hogy Colleen Hoover történetei mindig nagy hatással vannak rám. Valamilyen okból kifolyólag ez a regény eddig kimaradt a listámból, szerintem a női előérzetnek köszönhetem, hogy addig nem nyúltam hozzá, ami lelkileg fel nem készültem rá teljesen.

Nem tudtam, hogy miről szól a könyv, még megjelenéskor olvastam utoljára a fülszöveget, ami két évvel ezelőtt volt, így mondhatni teljesen vakon mentem bele, csak annyit tudtam, hogy zene is lesz a történetben. Igen, akik ismerik a történetet azok megértik, hogy mekkora sokk volt számomra is pár dolog, amit olvasás folyamán fedeztem fel. :D

Rengeteg érzelem van a könyv lapjain, szerelem, szenvedély, művésziesség, barátság, bizalom, megbocsátás.....

Sidney kapcsolatban van, barátnőjével lakik, boldog. Pontosabban, azt hitte, hogy az, mígnem fel nem nyitja a szemét egy idegen pasi. Az a pasi, akivel eddig csak szöveges üzeneteket váltott, akit eddig csak a lakás balkonjáról figyelt és hallgatott, amint a gitárján játszott minden este az elmúlt hónapban.

A Hoover féle sors mindig sok iróniával és hihetetlen fordulatokkal szórakoztatja a szereplőket és az olvasókat is. A történet egyik legszebb mondandója számomra az, hogy a boldog pillanatokat akkor értékelik igazán, amikor a rossz pillanatok megmutatják milyen annak az ellentéte.

Ridge zenél, zeneszerző, dalszövegíró. Ám hetek óta, írói blokkban van, nem jönnek a szavak a zenékhez. Mígnem egy este arra figyel fel, hogy a szomszéd lány a zenéjére énekel. Meg is ragadja az alkalmat és napokkal később réveszi, hogy küldje el neki a zeneszöveget, amit alkotott a lány, ezzel pedig elindul a  cselekmények láncolata, amely rajongóvá avanzsált. 

Ridge-nek barátnője van, egy 5 éves kapcsolata, amely a szerelem mellett, barátságon és más dolgokon alapszik. Ugye ti is látjátok, hogy ez a történet sokkal bonyolultabb, mint eddig bármelyik Hoover regény? 

Colleen Hoover ebben a regényben összedolgozott Griffin Petersonnal, zenésszel, dalszövegíróval és zeneszerzővel. Aki ráadásul szerintem tökéletes mása lehet a könyvben szereplő Ridge-nek is. Sőt, most hogy meghallgattam a könyvben írt zenéket, már nem is tudnék máshogy gondolni rá, minthogy íme egy fiktív szereplő, akinek van élő mása is.

Csodálatos a hangja, szívmelengető a dalszöveg és zene! Pár feldolgozást meg is mutatok nektek: