Showing posts with label Ciceró Kiadó. Show all posts

Katie Cotugno: Hogyan szeress

, by Kristina

Fülszöveg:
ELŐTTE:
Reena Montero szerette Sawyer LeGrande-ot amióta az eszét tudta: olyan természetes volt ez számára, akár a levegővétel, és olyan végtelen, akár az idő. Csakhogy Sawyer ezt látszólag egyáltalán nem észlelte… amíg egy napon, hihetetlen ugyan, de megvilágosodott. Reena és Sawyer zűrös és bonyolult kapcsolatba kerültek egymással. Aztán Sawyer hirtelen, egyetlen szó nélkül lelépett a párás floridai városból, Reena pedig magára maradt összezavarodva és – terhesen.
UTÁNA:
Szinte három év telt el, és Reena életének középpontjába egy új viszony került: a lánya, Hannah iránti szeretet. Reena megtanult Sawyer nélkül élni, és végre képes saját maga irányítani életének különös és váratlan eseményeit. Ám éppolyan hirtelen és váratlanul, ahogy annak idején lelépett, Sawyer egy napon ismét feltűnik a városban. Reena semmit nem akar tőle, viszont hazugság lenne azt állítani, hogy Sawyer megjelenése nem mozgat meg benne valamit. A múltbeli események után azonban vajon megengedheti-e magának, hogy újból belészeressen Sawyer LeGrande-ba?


A történetről és a szereplőkről


Reena és Sawyer gyermekkoruk óta ismerik egymást, rengeteg időt töltöttek együtt, a szüleik együtt vezetnek egy éttermet, ahol később ők is besegítenek, de tizenéves korukra már eltávolodnak egymástól. Reena évek óta szerelmes a fiúba, akinek minderről természetesen tudomása sincs. 
Majd egyik pillanatról a másikra, Sawyer is elkezd érdeklődni a lány iránt. És ettől a pillanattól kezdve minden csak egyre bonyolultabbá vált.
Egyszerre tárul elénk a múlt és a jelen történése, fejezetenként bontakoznak ki az Előtte és az Utána részek. A múlt ahogyan egy 15 éves lány szerelmes és a jelen, ahol egy 18 éves lány immár egy kislánnyal a karján találkozik újra a fiúval.
Serena karakterénél sokszor azt éreztem, hogy nem sikerült neki igazán felnőni az anyai szerephez, vagy csak a szóhasználata miatt nem éreztem át azt a szeretet, amit elvárnék..., amiről Reena olyan sokat bizonygatja az olvasót. 
Sawyert szeretni akartam. Kövezzetek meg, de imádom amikor szerelembe eshetek egy fiktív szereplőbe. Az ő karaktere mégsem férkőzött közel hozzám egy kicsit sem. Az előtte és az utána énje különbözik, mondhatni megjavul, felnő, de egyszerűen nem éreztem át a karakteréből sugárzó érzelmeket. Féluton általában elakadt, soha nem azt mondta, amit vártam volna. 

A könyv és Én

Tipikusan olyan könyv, amiért egyszerre rajongtam és a hibái miatt keseregtem. Hát, nem erre számítottam. Nem volt rossz, de rengeteg DE vetődött fel bennem miután letettem a könyvet és rámborult a valóság. Érdekes, hogy a könyvet nagyon gyorsan sikerült kiolvasnom, mert mindig történt valami, ami a székhez szögezett. Fordulatos, igazán kusza érzelmekből szövődött ifjúsági regény.

Sok pozitivuma is van a már megemlített negatív pontok mellett a történetnek és a szereplőknek is egyaránt. Olvastatja magát, igazán érdekel a szereplők sorsa, de zavaró, hogy mindannyiszor át is akartam írni a történet alakulását.
A Hogyan szeress cím miatt romantikus regényre számítottam, pontosabban egy nagyon tipikus és egyszerű romantikus regényre. De nem igazán kerültem tőle romantikus hangulatba, talán már túlzottan hozzászoktam a mély és felnőttes szenvedélyhez. Inkább volt ez egy fiatal lelkek rajongása egymás iránt, az olyan féle szerelem ami megmagyarázhatatlan okok miatt, de mégis rajongásra készteti a gyermeki szíveket. Keserű romantikának nevezném, amivel a könyv lapjain találkoztam. :) Az biztos, hogy érzelmeket vált ki az olvasóból.

Az alapgondom a művel egyszerűen az volt, hogy az írónő nem arra fektette a hangsúlyt amit én vártam volna. A történet sokkal több lehetőséget rejt magában, mint amennyi kihasznált belőle. Leginkább az egymás iránt óriási és egyben nagyon is vak érzelmi kitöréseket nem tudtam megérteni. Miközben meg szurkoltam nekik, hogy sikerüljön minden. :D Nagyon sok ellentétes érzelmet váltott ki belőlem és mindezeket rengetegszer.

Megértem, hogy miért lett egy kicsit keserű Reena, hiszen az álmai dőltek romba, amikor már ott volt a megvalósítás célvonalában. Nehezen éltem bele magam a történetbe, főleg mert Serena teljesen más személyiség és sokszor nem éreztem magammal egy hullámhosszon. 
Sok komoly témával foglalkozik a regény, a fiatalkorú terhesség mellett, a drog, alkohol, halál, mind-mind megtalálható. De a szülők hozzáállása borított ki leginkább.  

Végig vártam egy nagyobb kitörésre, és aztán az írónő a végét úgy zárta le, hogy mint olvasó megkaptam amit akartam, de azt kivántam, hogy bárcsak hamarabb történt volna egy ekkora előrelépés.

 A bejegyzésben a külföldi borítókat töltöttem fel Blogturné extraként. Merem állaítani, hogy a magyar kiadás borítója az élmezőnyben szerepel!

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Fordító: Tulics Mónika
ISBN: 9789635399017
Megjelenés: 2014. augusztus 14.
392 oldal, puhatáblás

Blogturné

09.05. - Kristina blogja
09.13. - Media-Addict


Nyereményjáték

A szerelem nem ismer semmilyen határt, így nyelvi korlátokat sem. Lássuk, sikerül-e megtalálnotok, hogyan hangzik hét idegen nyelven a legszebb vallomás: Szeretlek!
A feladat egyszerű: Olvassátok össze a kiemelt betűket, majd a rafflecopter megfelelő mezőjébe írjátok be azt a nyelvet, amelyhez az adott fordítás tartozik.
A helyes megfejtők között a Ciceró Könyvstúdiónak köszönhetően Katie Cotugno: Hogyan szeress? című regényének három példányát sorsoljuk ki.
(Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre, hogy sorsolás után jelentkezzenek. A kiadó csak Magyarország területén belül postáz.)

a Rafflecopter giveaway
olvasd tovább

Gayle Forman: Csak egy nap (BtK)

, by Kristina

Fülszöveg:

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.

A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

 Kiadó: Ciceró
Megjelenés: 2014.05. 21.
Eredeti cím: Just One Day
Sorozat. 1. rész

A történetről és a szereplőkről
Allyson a szülei elvárásai szerint él, az szerint tervezi a jövőjét, hogy mit tartanak hozzá méltónak, aszerint, hogy ők mit tartanak jónak, helyesnek. Maga sem ismeri fel a szülei hatását, míg meg nem tapasztalja, hogy mi az amit valóban ő szeretne.
Stratford-upon-Avon
Egy pillanat elég arra, hogy Londonban az európai vakációjának utolsó állomásán, a véletlenek közjátékának köszönhetően az élete egy teljesen más fordulatot vegyen. 
Akár azt is mondhatnám, hogy mindent (de tényleg mindent) Shakespeare-nek köszönhetnek. 
Egy fiú meghívja Allysont és barátnőjét a Gerilla Will színtársulat előadására, akik szabadtéren a Vízkeresztet adják elő. Ez a bizonyos fiú Willem, a holland srác, aki Allyson életében fontos változásokat indít el mindezzel.
Egy váratlan második találkozáskor, hirtelen ötlettől vezérelve Willem meghívja a lányt egy párizsi kiruccanásra. Egy napjuk van arra, hogy új élményeket szerezzenek, hogy rájöjjenek arra egy nap alatt mi minden történhet. Ez az egy nap Párizsban mindkettejüknek különleges élményt nyújt, mégis a nap nem úgy ér véget, ahogy eltervezték. A fiú Lulunak szólítja végig, az igazi nevét meg sem kérdezve. Úgy válnak szét, hogy nem tudnak egymásról eleget, se vezetéknév, se cím, se elérhetőség.

„Ugyanez a helyzet az utazással. Nem agyalhatsz rajta túl sokat, különben olyan lesz, mint a munka. Át kell engedned magad a káosznak. A vaksorsnak.”

Egy nap alatt sok mindenre jön rá az ember, főleg amikor időhöz van kötve a boldogság, a szabadság. Egy év pedig rengeteg idő arra, hogy a változások az élet részévé váljanak.
Allyson ősszel elkezdi a főiskolát Bostonban. Megváltozik, magába fordul, kezd összeroppani a sok elvárás súlya alatt. Mígnem a véletlenek, vagy a sors újra közbe nem avatkoznak és elkezd talpra állni és önállóvá válni. 
Allyson karaktere nagyon sokat változik az első oldalaktól kezdve, de a könyv felétől már a változások a fejlődés útjára térítik. A túl nagy szülői szigor alól kitérni nehéz és veszélyes, főleg akkor, ha örök életedben csak azt ismerted. Ezért is indult Allyson önállóvá válása döcögősen.
Allyson sokáig azt hiszi, hogy Lulu a lány, akivé Párizsban vált, csak egy kitalált személy, de végül rájön, hogy minden karakter, amivé az életben válunk az igazi részünket képezi. 

„Egy részem tudja, hogy még egy nappal semmit sem érek el azon kívül, hogy később fog megszakadni a szívem. De a másik részem mást hisz. Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk.„

Willem karaktere rengeteg titkos rejt magában, amiket ebben a részben nem is fognak megismerni az olvasók. (Én is csak azért tudom, mert annyira csábított a folytatás, hogy nem is tudtam neki ellenállni. ) A fiú az első megjelenésétől kezdve sóhajokat váltott ki belőlem. Szinte érzékelhető volt a szikrák pattogása a két szereplő között. A lány naivitása és a fiú tapasztaltsága sokszor kiütközött, de mégis olyan természetesen csiszólódtak össze alig pár óra együttöltött idő után.

Allyson egy év alatt régi barátokat veszít és újakat talál. Akit nem szabad kihagynom az értékelsemből, az Dee a bronxi srác. Egy Shakespeare kurzuson ismerkednek meg Allysonnal, ahol tanulópartnerekből lassan barátokká válnak. Deet azért kellett külön kiemelnem, mert sokat tesz a lány fejlődéséért. 

A könyv és Én

Már az írónő neve biztosíték volt számomra, így a könyv a muszáj-olvasni kategóriába került, amit hírt kaptam a megjelenés terveiről. Előző sorozata a Ha maradnék nem csak kizökkentett olvasás közben a mindennapok szürkségéből, de azt is elérte, hogy napokig ne tudjak mást könyvet a kezembe venni. 

„ Ahol becsúszik a véletlen, ott nem lehet visszatáncolni.”

Íme, a Csak egy nap olvasása után is ugyan ez történik velem. Az érzelmeit teljes uralom alá vonta a könyv hangulata, a történet alakulása, a szereplők döntései, fejlődése.

Az írónő ért ahhoz, hogy úgy meséljen el egy történetet, hogy az hasson ránk, hogy találjunk benne hasonlóságot a saját életünkkel. Vagy csak szerencséje volt és én abszolút tudtam kapcsolódni a történettel.
Szeretem, ha egy könyv arra buzdít, hogy merjek álmodni, merjek olyat tenni, ami eltér a szokásostól, amitől jobban megismerhetem önmagam.

„Hogy mit kell tenned, annak a kiderítésére néha az a legjobb módszer, ha azt teszed, amit nem kéne tenned.”

Az ehhez hasonló történetek olvasásakor érzem csak át igazán, hogy a könyvek nem csak szavakból összefűzött mondatok halmaza. Hanem olyan kijelentések, tettek és leírások játéka, amelyek érzelmeket csikarnak ki belőlem, álmokat szőnek és főleg azt az érzést keltik bennem, hogy én is részese voltam egy napnak, egy évnek, amelyben nem csak a szereplők fejlődtek, de még én is, mint figyelő.

Miért ajánlom?
Azt akarom, hogy mások is olvassák. Akarom, hogy átérezzek azt, amit én is. A boldogságot, a kétségbeesést, a reményt, a szerelmet és a várakozást. :)
Hinni kell a véletlenekben, a jóban és önmagunkban.

Rendeld meg 20% kedvezménnyel a képre kattintva!

Extra
Könyvben szereplő zeneszámok, előadók, vagy együttesek:


Blogturné

A Ciceró Könyvstúdió jóvoltából május 21-én megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél? című könyvek írójának a következő regénye a Csak egy nap.

2014. május 24-től egy héten keresztül egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartsatok velünk!



05/30 - Kristina blogja 



Katt a képre a nagyításért!

Nyereményjáték


“Az idő folyékony” 

Mondja Jacques Willemnek és Lulunak. 

Mi azonban ne hagyjuk, hogy kicsússzon a kezeink közül! 

Minden állomáson elrejtettünk néhány óra képét. Keresd meg őket, számold össze, s ha turné végén összeadod, akkor megkapod Willem életkorát a történet elején.

A kiadó csak Magyarország területére postáz. 
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.


a Rafflecopter giveaway
olvasd tovább

Oláh Gábor: Holnap más leszek

, by Kristina

Fülszöveg:
A tizenhét éves Nórát pszichológushoz küldik a szülei, mert több napra meglógott otthonról, és bár ennek komoly okát nem is sejtik, érzik, hogy valami nem stimmel vele. Nórának a pszichológusnál elhangzó szavai vezetik be az olvasót egy érzékeny, gondolkodó lány lelkivilágába. 

Oláh Gábor – akinek már több regénye jelent meg a Noran és a Novella kiadóknál – első ifjúsági témájú könyve egy mai magyar tinédzser tipikus gondjairól számol be rendkívüli beleérzéssel és humorral.
olvasd tovább

Gayle Forman: Ha maradnék és Hova tűntél

, by Kristina


Ha maradnék
Tartalom:

És te hogyan döntenél?
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

Hová tűntél
Tartalom:

HÁROM ÉV MÚLVA
Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.
Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.
Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.
De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?
olvasd tovább

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

, by Kristina

Fülszöveg helyett:
Egy evészavarokkal küzdő 18 éves lány története, Lia, aki addig szeretne fogyni, amíg teljesen el nem tűnik. Ez az anorexia.
Lia kinek a legjobb barátnője is hasonló problémákkal küzdött, Cassie, aki belehalt.
Lia akinek van egy mostohahúga, Emma, akiért érdemes tovább küzdeni, de vajon elég erős a motiváció?

Miért olvastam?
Mert a Moly.hu oldalon a Ciceró Kiadó is létrehozott egy kihívást, el kell olvasni a könyvet, véleményt írni blogon, vagy karcban, és válaszolni 3 kérdésre.
Szeretem megismerni a műfajokat, YA-t, urban fantasy-t, és ez a könyv nekem új stílust jelentett. Könyv, amelyet nem azért kell elolvasni, hogy elűzd az unalmad, hanem azért, hogy tájékozódj, hogy mások szemével láss, hogy gondolkodj, és hogy tanulj.

    Nem hiszem, hogy a kihívás nélkül találkoztam volna a könyvvel egyhamar, meg szeretném én is ismertetni a könyvet minél több emberrel, ezért a blogot választottam arra, hogy meséljek az olvasási élményeimről, hogy lehetőleg minél többen el akarják olvasni. Tudatosan nem a "kedvet kapjanak" szavakat használtam, mert ehhez nem kedv kell, ehhez akarás.
     Egy tininek azért kellene elolvasnia, hogy megértse nem a kinézet a lényeg, nem a másoknak megfelelés,  az ilyen-olyan fogyókúra, hanem az élet a lényeg, a nevetés, a család, a barátok, a zene. "Az étel az élet."
Egy anyának, vagy egy apának azért kell elolvasnia, hogy ne essen azokba a hibákba, amikbe a könyvben lévő szülők estek, vagy, hogy felismerjék a jeleket.

     Nem egy-két nap alatt olvastam el, nem tudtam csak egy délutánt szánni erre a könyvre, a történet nekem megkövetelte azt, hogy gondolkozzam el rajta, hogy megdöbbenjek, hogy dühös legyek, hogy éljem magam bele Lia szerepébe, hogy értsem meg, és fogadjam el, hogy ez egy betegség, és nem csak hülye liba téveszméje, aki csak simán fogyni szeretni, nem, el kell fogadni, hogy gyógyszer a megoldás, és a támogatás, a rengeteg odafigyelés.
     Olvasás közben szeretem azonnal leírni a gondolataimat, mert tudom, hogy később el fogom felejteni, az egyik ilyen, amellyel olvasás után még jobban egyetértek így szól:
     Fel kell nőni a könyvhöz, át kell élni bizonyos dolgokat ahhoz, hogy elolvassuk. És ami nagyon fontos, akarni kell együtt szenvedni Liával, betegnek kell lenned, hogy a végén Te is a gyógyulás útjára lépj, bármi is lesz a történet vége.
    A történetet Lia szemszögéből ismerjük meg, de ugyan akkor a párbeszédek alatt fel tudtam ismerni azt is, amit ő nem. Az anyja és apja, Jennifer a mostohaanyja és a pszihológusnővel folytatott beszélgetések alatt tudtam meg igazán, hogy nem mindenki olyan, mint amilyennek Lia bemutatja őket. Ő tini, és mint a legtöbb tini, azt gondolja, hogy vele nem törődnek, hogy neki csak parancsolni szeretnének. Persze itt neki volt is alapja az ilyen feltételezéshez, de azért olvasni kell a sorok között is.
     Az ételeknél mindegy egyes falatnak tudta a kalória értékét, és ez mindenhol le van írva, gondolom sok olvasót, vagy zavarnak majd, vagy ledöbbentik, nekem mind ismerős volt, mert másodikban volt egy olyan feladatom, hogy egy hétig minden nap minden étkezésnél meg kellett mérnem a táplálék mennyiséget amit megettem, megittam, és átszámolnom, mindent egy táblázatba kellett összeírnom, és a végén kiszámolnom, hogy miből mennyit vittem be a szervezetembe. Fehérje, vitaminok, szénhidrát, zsírok, mind-mind fontos, és kétségbe voltam esve, hogy mi lesz az eredmény. Csaltam, nem ettem eleget, vagyis nem mindenből annyit ettem, amennyit beírtam. Mértem, számoltam, írtam és terveztem, hogy legalább próbáljak azon a héten rendesen táplálkozni, gyümölcsöt ettem kekszek helyett, és kóla helyett gyümölcslét. Vagy legalább azt írtam be, helyette. Igen tudom, hibáztam én is. De itt van ez a könyv, és tanuld meg te is a hibáid kijavítani, megelőzni.
     Egy párbeszédet Lia és Elijah között mindenképpen szeretnék kiemelni.

"- A fenébe! Nyilván elaludtam. Charlie mondta, hogy igazítsam meg a polcokat a kétszáznégyesben. Na, mindegy. El kell fogadnia azt, amit a világegyetem ad neki.
- Ez gyenge kifogás a lógásra.
- Nem, nem az. A dolgok okkal történnek. - Ásít és nyújtózkodik. - El kell fogadnod, és ellenállás nélkül kell sodortatnod magadat az árral.
- Egy nagy szart.
A szeme fényesebb, kaján.
- Ami az egyiknek szar, az a másiknak megtermékenyítő közeg. - A falak felé int.- Kérdezd meg őket!"


     Egyet értek Elijah-val, és a legtöbbet én is így teszek. Ami megtörtént megtörtént, lépjünk tovább, ne süllyedjünk el a bánatban, a szánalomban.
    A szereplők közül, akit nem szerettem az az apja és Cassie volt. Őket kell kiemelnem, mert a többieket valamilyen úton módon, de sikerült megkedvelnem.
     Az apját, mert félrelépett, és mert nem vette észre, azt ami a szeme előtt zajlott le. Cassiet, mert buta volt, és nem csak saját magának okozott bajt, hanem mást is a mélyre rántott.
    Jennifert, Lia mostohaanyját a végére megtisztelem, ugyan akkor még most sem tudom, hogy kedveljem, vagy utáljam. De tisztelem, mert tudom, megértem a tetteit.
    Dr. Morrigant, ahogyan Lia az édesanyját emlegeti kedvelem, megértem, és átérzem. Tudom, hogy nem kis hivatás az övé, persze hibás ő is, mert nem ismerte fel a jeleket. De nem igaz, hogy nem törődött a lányával.
    Lia, nos őt a legvégén sikerült igazán megkedvelnem. A többi vele kapcsolatban a kérdésekből derül ki.
A kihívásban három kérdésre kell válaszolni:
1. Együtt tudsz-e érezni a főszereplővel, vagy inkább idegenkedsz tőle?
    Leginkább jellemző volt rám az együtt érzés, ezt pontosan mutatja, az is, hogy hogyan éltem át az olvasást.      Hatott rám, mert ha idegenkedtem volna tőle, akkor nem élek át ennyi érzelmi reakciót, így ahogyan.
    Voltak részek amikor teljesen azonosultam vele, voltak részek, amikor dühös voltam rá, vagy egyszerűen csak tompán bámultam magam elé, vagy bele szerettem volna bújni a könyvbe, hogy segítsek neki megmutatni a helyes irányt. Ez mind azt mutatja, hogy nem zártam el magamtól Liát, hogy hittem neki, hogy megértettem, hogy elfogadtam, vagy hogy felismertem, hogy ez mind az elméjében folyik le, és nem elég csak egy tükröt tartani elé, mert ő úgysem a valóságot fogja látni.
     De a legrosszabb az volt, amikor az egyik éjjel arra ébredtem fel, hogy éhes vagyok, és tudtam, hogy nekem nem szabad ennem, mert erős vagyok és kibírom. Szóval néha túlzottan együtt éreztem vele, persze ez csak a könyvel való álmom miatt történhetett. Én nem vagyok beteg, van, hogy néha azt mondom, hogy diétázom, de az annyit jelent, hogy maximum fél óráig kibírom, és csak utána eszem meg a szelet csokit... Gondolom, mint a többség.
     Idegenkedni? Nem, azt soha.
2. Találkoztál-e már a környezetedben az anorexiával?
     Igen! Az igen abból indul ki, hogy egészségügyi középsulit fejeztem, majd most egyetemen vagyok harmad éves. Ebben az évben volt pszihiátriám, ami azt illeti jövő szerdán vizsgázom is belőle...
Jártam gyakorlatokra és ott találkoztam anorexiában szenvedő lányokkal, és az összes betegség közül, ez az amit a legnehezebben tudtam felfogni. Az okokat, amelyek idáig juttatják az embert, és szerintem nehéz a gyógyulás útjára lépni, azt végig járni, mert sokan nem értik meg, hogy ez mind belülről indul, nem elég csak annyit parancsolni, hogy egyél, és tükör elé állítani. A tükörképük eltorzult, nem a valóságot mutatja nekik, és ez az ami miatt olvasás közben gyakran elgondolkoztam, hogy vajon mi a tükörben a valóságot látjuk?
3. Szerinted Lia miért, hogyan jutott ebbe a helyzetbe?
Nos, erre nem egyszerű válaszolni, mert nem csak egy ok miatt jutott ő ebbe a helyzetbe, amiben van. Sok tényező befolyásolta.
Először talán a család, pontosabban a nem létező család. Egy elhivatott anya, egy félrelépő apa. A tipikus dolgok az ilyen válópereknél, amelyen a szülei is végigmentek, amikor mindig a másikat hibáztatják, a gyerekre fogják a dolgokat, arra ami a legjobb neki, de mégsem a gyerek javát nézték, hanem azt, hogy ami nekik a legjobb. Az első hiba talán az volt, amit a szülők elkövettek, egy nem kívánt gyerek, pontosabban a gyerek miatti házasság. Ez az amit én ellenzek. Gyereket úgy is fel lehet nevelni, hogy nem kötik össze az életüket, hiszen minek, ha a vége válás lesz?
     A másik az a barátnő, vagyis Cassie. Nem csak ő a hibás, de a legnagyobb mértékben szerintem ő az aki kezdeményezte az egész nem evés, hányás, stb. dolgot. Igaz, mindez nem fajul idáig, ha a szülők odafigyelnek. Szóval több tényező van. Hajlam, a környezet.
    Itt lehet hibáztatni az egész média cirkuszt, mert ha nincs a divatos csont sovány méret, akkor ha azt nézzük a lányok a táborban sem kezdenek el hashajtókat szedni, Cassie sem húzza bele Liát, és így tovább. nincs értelme az okokat keresni, ha a baj megvan tenni nem lehet ellene semmit, inkább a megoldásra kell koncentrálni, sőt a megelőzésre is.

Értékelésem 5/5 



Mert, érzelmek tömkelege tolódott fel bennem olvasás közben, mert olvasás után azon gondolkozom, hogy hogyan lehetne minél több emberrel elolvastatni. Mert olyan dologgal foglalkozik az írónő, amely sajnálatra méltóan szerintem gyakori, és talán többen átgondolják, megismerkednek ezzel a betegséggel. És 5ös, mert a vége az lett, ami. Élmény volt az olvasás.   
Köszönöm a lehetősége a kiadónak, remélem olvashatunk még magyar nyelven az írónőtől, a következő könyvem biztosan a Hadd mondjam el.. lesz. Köszönöm a kérdéseket, és azt hogy elmondhattam a véleményem, a válaszaim.
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2011.
olvasd tovább
Subscribe to: Posts (Atom)