Félbehagytam (1.) - J. Kenner: Forró rabság

  Már rengetegszer volt szomorú, dühös, vagy épp gonosz hangvételű piszkozat, amit elkezdtem, de aztán  megírás után persze még sem tettem ki... mondjuk úgy, hogy írás közben tisztázódtak bennem az érzések. Ez a könyv viszont napok óta piszkál, és akkor jött az ötlet, hogy rovatot kellene indítanom, ahol a félbehagyott könyvekkel foglalkoznék.

   Vélemény? Érdekelne titeket ezek a beszámolók? Egyik se lenne nagyon hosszú, hiszen csak az első benyomásokat írnám le a könyv elejéről, vagy amennyit elolvastam... 

   Minden ilyen poszt alatt majd arra a kérdésre kellene válaszolnotok, hogy "Mégis fejezzem be, vagy hagyjam a fenébe"? Ritkán történik meg, hogy nem fejezem be amit elkezdtem, szóval rá lehet majd beszélni a folytatásra. :)

J. Kenner: Forró rabság

Magyarul kiadta: Athenaeum

Megjelent: 2013.

Eredeti cím: Release Me

Sorozat: Start trilógia 1. része

Főszereplők: Damien Stark, Nikki Fairchild

  Az egyik éjjel, amikor nem tudtam aludni, meg igazából dönteni is csak nehezen sikerült, végül erre esett a választás. Hát, nem is olvastam sokáig, pár fejezet után igazából már fel is adtam....

  A Meztelenül c.könyvről a kitörésem gondolom legtöbben olvastátok, ha nem akkor itt a link hozzá. Szóval úgy éreztem, hogy nagyon közel kerültem ahhoz a ponthoz, hogy megint egy hasonló hangvételű  élménybeszámoló szülessen...

  Nem barátkoztam meg a stílussal, és leginkább ez idegesít. Ha állandóan a szöveg vonja el a figyelmem, akkor nem tudom élvezni az abból kibontakozó történetet ugye... Szóval ez már nálam egy nagyon nagy fekete paca az egész elején. Talán megszokom a végére?

 A sablonos történet pedig eléggé elnyomta a különben meg nem olyan rossz felvezetést/kezdést.  

   Sablonos, mert: a milliomos, görög istenszerű pasi, aki persze megkap mindent, amit csak akar... találkozik a csajjal, akit neki rendelt az írónő, mert nem a sors az fix, és máris nagyon akarja... A csaj természetesen valami borzasztó problémát kellett leküzdjön a múltjában, probléma a szülőkkel, meg bla bla bla... és eleinte ellen áll az adoniszunknak, aztán már nem olvastam tovább, de gondolom, hogy mi lesz... Ugye ismerős? Vagy mondjak hasonló példákat?

  Itt szólalt meg a gonosz hangocska, hogy Ma már két teljesen egészséges felnőttről nem is lehet írni romantikus-erotikus könyvet? Most tényleg gonosz vagyok, de ez kavargott egész idő alatt a fejemben és ki kellett írnom. 

  Voltak benne jó beszólások, még mosolyogtam is, meg érdekesnek tűnő karakterek is feltűntek,... de az egészben volt valami zavaró... és nem tudom, hogy csak belefáradtam a sok szemét közül kiválogatni a jókat, vagy csak simán rossz volt a hangulatom???

Ilyen lesz végig? Vagy lesznek benne váratlan fordulatok, amitől szájtátva olvasom? Lesz benne romantika? Igazi érzelmek?

Most jöttök Ti:

Folytassam, vagy hagyjam a fenébe???

olvasd tovább