Alexandra Potter: You're the One that I don't Want

Amikor Lucy először találkozott Nate-tel Velencében azonnal tudta, hogy Ő az igazi. A legenda szerint, ha alkonyatkor megcsókolják egymást a Sóhajok hídja alatt, akkor örökké össze fognak tartozni.
Ám mindketten el kell hogy váljanak, mert Lucy Angilába utazik vissza, Nate pedig az Amerikába. 
10 évvel később Lucy New York-ba költözik és ott vállal munkát egy művészeti galériában. Kate a nővére, aki sikeres ügyvéd, már évek óta ott él, a férjével, aki rendőr.
Lucy élete egycsapásra felfordul, amit egy buszon kitöltött újságban talált teszt kitöltése indít el. 
" Mindenkinek van lelki társa. Töltse ki a tesztet, és derítse ki: Vajon Ő az igazi?"
Szerintetek 10 év után mit mondott a teszt, pusztán az emlékekre hagyatkozva? És vajon mi az igazság?


Vettem a bátorságot, és eldöntöttem, hogy ennél a könyvnél egy kicsit bátrabb leszek, és mesélek, nem csak értékelek, mert nem hiszem, hogy sokan fogják olvasni, ugyan is (eddig még) magyar megjelenésről nem hallottam. Szóval spoilerveszélyes naaagyon.

"Most már értem hogyan érzik magukat a brit turisták a mediterrán nyaraláson amikor felkelnek hajnalban és rájönnek, hogy a németek már régen elfoglalták a legjobb napozóágyakat a parton."

Manhattan

    Könnyed, kevésbé romantikus, inkább csak szórakoztató, ugyanakkor szerintem tanulságos, és élethű, persze nem a történet, csak maga az írás, a könyv hangulata. Olvasás közben úgy éreztem, hogy New York utcáin járok, lökdösnek az emberek, kávét veszek, és csak ámulok és bámulok, hogy én is ott lehetek. Leginkább az fogott meg, ahogyan az írónő átadja azt a New York-os érzést. Szóval a könyvet azoknak ajánlom, akik meg vannak veszve (velem együtt) ezért a csodálatos városért. 

   "Az exek nyelvén beszélünk. Kellen írni egy könyvet Tanuld meg az exek nyelvét, amiben az általános frázisok igazi jelentési lennének. Mint például "Jó Téged itt látni", ami fordításban annyit jelent "Mi az ördögöt keresel Te itt?", vagy a "Viszont látásra" ami azt jelenti, hogy "Csak a holttestemen keresztül!", és az egyszerű szó a "Szia" azt jelentené, hogy "Baszd meg"
   Akkor minden egyszerű lenne. nagyon könnyen megtanulnánk szenvedés nélkül."

    Nem kell komolyan venni a könyvet, óóó szó sem lehet róla, mert akkor ezer és egy dologba bele lehetne kötni. Amit először terveztem is, de végül nem kötök bele semmibe, mert nem igazán zavart, elfogadtam és kész. Beleéltem magam és kész. DE, valóban vannak benne igazságok is.
     Tele van tűzdelve viccesnél viccesebb klisékkel, de nekem ez kellett, a könyvet csak akkor vettem elő, amikor éreztem, hogy képes vagyok lehetetlenebbnél lehetetlenebb (huhh sikerült egyből hiba nélkül legépelnem XD) helyzeteket elfogadni. Néha kell az, hogy leülünk egy fárasztó nap után, és mások szenvedéseiről olvassunk, hogy tudjuk nem vagyunk egyedül a világon a szerencsétlenségünkkel. Sokáig olvastam a könyvet, de ami a legérdekesebb, nem volt olyan problémám, hogy na jó, akkor most visszalapozok pár oldalt, hogy tudjam pontosan hol hagytam abba. Hosszúnak tűnt a könyv olvasás közben, és nem értem, hogy miért, mert persze sok minden történt benne, de így befejezéskor olyan érzésem van, mintha egy szuszra történt volna meg az egész, mintha egy délután olvastam volna el.

Velence: Sóhajok hídja

    Érdekes a történet, mert nem emlékszem, hogy valaha találkoztam volna ehhez hasonlóval, inkább egyedi. Hangulatfüggő. 
     Lucy egy new york-i galériában kezd dolgozni egy nagyon érdekes főnökasszonynak (akit könnyen meg lehet kedvelni), akit Magdának hívnak. Bevallom legelső találkozáskor ellenszenves volt, de hát kérem szépen, a látszat néha csal. Lucy új lakótársa Robin egy nagyon fura figura. Hisz a növények gyógyító hatásában, a tárgyak varázserejében, és mindenre van egy nem hétköznapi megoldása. Hisz a sorsban, és megvan arról győződve, hogy egy jósnő még a jövendőbeli lelkitársának a nevét is elárulta egyszer. Na mit gondoltok meg is keresi az igazit? Igen. Minden férfinak megkérdezi a nevét, akire illik a személyleírás, akár boltban, utcán, vagy egy bárban de egy Harolddal sem találkozik. Elárulom, hogy a könyv végén Robin is megtanulja, hogy nem kell mindenben hinni, néha a szívünkre is hallgatni kell. Szóval lelkitársa lesz, de nem Haroldnk hívják, az igazit nem árulom el... Ellőtte persze még okoz érdekes pillanatokat Harold keresése. És úgy egyébként a hókuszpókuszok is megnevettettek. 

   Megrázom a fejem és felemelem az újságot. "Megint AZ a kvíz."
   Robin szemei kipattannak. És akkor olyan hangon, amit csak a horror filmekben lehet hallani, haláli komolyan mondja: "Ez egy jel."
    Kate lenézően néz. "Ez semmilyen jel!" mondja mérgesen, előrehajol és kikapja a kezemből az újságot. "Ez csak egy régi száma a Cosmopolitan-nek!" Bedobja a szemetesbe, és int a fejével. "Ti ketten túlzásba vittétek!"
   "Lucy valahogyan meg kell akadályoznod a legenda beteljesülését!" folytatja Robin figyelmen kívül hagyva Kate-et. "Meg kell szüntetned a mágiát."
    "Mágia?" kérdezi Kate köpve. 
   " Előbb mondanám, hogy átok." mormolom komoran.

   Lucy és Nate találkoznak tíz év után, és persze azonnal egymás karjába hullanak, de ez a fellángolás egy kicsit lelohad, amikor rájönnek, hogy az ember változik. Mindenki változik, és nem marad az akinek tíz évig képzeltük. Megpróbálnak megszabadulni egymástól, de a Sóhajok hídja alatt elcsattant csók, varázslat, vagy később a számukra átok kicsit megnehezíti az életüket. Váratlan találkozások, folytonos telefoncsengés... Lucy találkozik egy új fiúval, akit Adamnak hívnak, és tetszett nekem a pasi, de nem éreztem a kémiát közöttük. Sőt, ami azt illeti az egész könyvben a humoros részek nagyon tetszettek, de a romantikus részek abszolút hidegen hagytak. Nem éreztem át a pillanatokat, a vonzódás sem jött át. A vége tetszett, de szerintem össze lett csapva...

   Mint amikor kicsik voltunk, a nővérem a megmenésemre törekszik. 
   "Neked kell egy stratégia", mondja Kate beleélve magát a saját hivatásába. 
   "Óó, az asztrológiai vonatkoztatásokra gondolsz?" kérdezi Robin lelkesen.
   Kate vádló tekintettel néz rá. "Nem, hanem arra a megoldásra gondolok, hogy hogyan érjük el a megfelelő célt." Gyorsan kezd magyarázni. "Mi állandóan használjuk őket az irodában. Alkalmazni fogjuk egy meghatározott helyzetre, az úgynevezett rendszeres probléma megközelítést és módszertani ellenőrzést, arra a  célra, hogy felmérjük a várt eredményt."
   Értetlenül nézem. "Megismételnéd még egyszer, de ezúttal a mi nyelvünkön?"

    Az idézeteket fordítottam, nem vagyok jó ebben, de remélem, hogy át tudtam adni ezzel egy kis részt a könyvből. Tetszik nekem az ilyen humor, és már csak ezért is érdemes volt elolvasni a könyvet, mert szinte az egész ezekhez hasonló. 

Értékelésem: 5/3.5