Jelentem: Élek

Az elmúlt hetekben eltűntem ugyan a virtuális világból, de az olvasást soha nem adtam fel, így hamarosan hozom nektek a jobbnál jobb könyvekről szóló élménybeszámolóimat. :) A színtiszta élvezetet nyújtó romantikus könyveket faltam az elmúlt hónapokban, sőt mellette újabb gyűjtőposztnyi könyvcímeket is feljegyeztem. Bizony, lassan, de biztosan visszatérek. :)

Addig is, ahogy ígértem, röviden beszámolok távollétem okáról:

Határátkelő lettem, Magyarországra költöztem. Szegedi könyvesbloggerek és olvasni szerető emberek táborát erősítem. Új ország, új város, új munkahely és a mai naptól kezdve új albérlet, egy számomra új városrészben... 

Nagyon remélem, hogy a mai napon a számomra tökéletes albérletbe költöztem, mert ahányszor az elmúlt fél évben kénytelen voltam ki és bepakolni a dolgaim, már ott tartok, hogy legközelebb egyszerűen a bőröndből fogok élni. :D 

A blog pontosan egy hónappal ezelőtt 3 éves lett, de pont azokban a napokban történt meg első nagy költözésem és a munkakezdés, így az izgalomtól, fáradtságtól, idegeskedéstől erőm arra már nem volt, hogy a billentyűzetet koptassam és beszámolót írjak. Igaz, ezt a bejegyzést is, már sokkal korábbra terveztem, de valami mindig közbejött, amikor megpróbáltam a fejemben forgó káoszból kihúzni egy-két értelmesebb mondatot. 

Amit tervezek:

Két magyar író könyve is eddig a sorára várakozott, de ennek most vége, ma éjjel végre rászánom magam és Lakatos Levente legújabb történetével töltöm el az időm nagy részét. A másik könyv íróját viszont nem árulom el, nektek kell majd kitalálnotok. Figyeljétek a Facebook oldalam, mert hamarosan egy képrészlettel indítom a nyereményjátékot, ahol ez a bizonyos író első megjelent könyvét sorsolom majd ki a helyes megfejtők között. 

Hamarosan újra jelentkezem,

addig is, olvassatok sokat! :)

olvasd tovább

Ti is néha belefáradtok?

Azokba az emberekbe, akik minden adandó alkalmat kihasználnak, hogy jól belerúgjanak másokba? Nekik üzenem, hogy bekaphatják ne olvassanak tovább! Megfulladhatnak a keserűségben. :)

Hogy ne csak egy ilyen kis "közlendő" miatt tegyek közzé bejegyzést, kihasználom az alkalmat, és íme: 

Egy bejegyzés, ami már hónapok óta íródik... Mert nem egy robot vagyok, hanem ember érzésekkel.

Pozitív gondolkodású embernek tartottam magam, de az utóbbi pár hónap során rengeteg negatív egyénnel hozott össze a sors, és akaratlanul is egyre többször veszem észre magamon, hogy szomorú, dühös és kétségbeesett vagyok. A legjobb megoldás az lenne, ha újból levegőnek nézném az ilyeneket.(Először hülyéket írtam, de na... ne legyek már én is egy közülük azzal, hogy lesülyedek az ő szintjükre.. Ugye? De attól még piszok jól esett leírni.)

Minden rossz egyszer elmúlik, tartom magam ahhoz, hogy legalább többre becsülöm majd a boldog, nyugalmas pillanatokat ezentúl.

Sok ember panaszkodik valamiért, vagy eltűr valakit, elvár valamit, sőt kritizál, hülyének nézi, legrosszabb esetben kinevet valakit. Utálom azokat, akik jobbnak hiszik magukat, akik lenézőek. Miért olyan nehéz az elfogadás? A támogatás? És a segítségnyújtás?

Egyik kedvenc mottóm: Ha nem tetszik valami, hát tegyél ellene. Ezt betartani sokkal nehezebb, amikor egyszerre több úttorlasz kerül eléd és kerülőúton kell folytatnod az utad... De nem szabad feladni! Érted? Olykor egy mosolynak, egy-két bátorító szónak is gyógyereje van. Ez nem lehet nehéz, hát gyakrabban használd te is. Lesz alkalom, amikor neked lesz rá szükséged.

A könyvek számomra menekülést jelentenek a valóság elől. Ez a blog pedig egy hely volt, ahol önmagam lehettem. Elég sok kritikát és lenézést kapok a mindennapokban..., jól esett végre egy megoldás arra, hogy végre én legyek az, aki elmondja a véleményét. Létrehoztam egy helyet, ahol  végre nekem volt igazam. Egy hely, ahol végre engem hallgatott meg valaki. Szeretek írni olyan könyveről, amelyek hatnak rám.

Jött egy hullám, amikor az erotikus-romantikus könyvekre és kedvelőire dobálták a sarat. Nevettem rajta, mert tényleg nem láttam értelmét ilyen marhaságon kiborulni. Azt olvasok, amit akarok, ehhez már tényleg senkinek semmi köze. Én sem cikiztem soha azokat, akik verseket olvasnak, attól, hogy számomra az nem szórakoztató műfaj. 

Kaptam egy lehetőséget, beléptem a Blogturné Klubba. Fantasztikus ötlet, kreatív emberek, elutasíthatatlan lehetőségek! Szórakozás, kihívás, fejlődés. Ezek a szavak jutnak róla eszembe, ha tagként gondolok rá. Olvasóként lehetőségnek vélem arra, hogy jobban megismerjek egy könyvet, hiszen ma már nem árt jól tájékozódni mire költjük a pénzünk. 

Könyvekről írni megjelenés előtt egy könyvesblogger álma. Ilyen időszakokban pedig, amikor sorra jelennek meg a bevállalt könyvek kész káosz az egész. :) Kevés szabadidő mellett bizony még én is nehezen teljesítek.

Nem vagyok könyvkritikus. Soha nem is tartottam magam annak. Amatőr blogger vagyok. Nagyon sokáig csak önmagam szórakoztatására írtam, majd egyre több olvasóm lett és tetszik, hogy hasonló ízlésű emberekkel oszthatom meg a véleményem, ajánlóimat. Rengeteget fejlődtem a kezdetekhez képest, persze még van mit csiszolni. Úgy érzem megérdemlem, hogy egy kicsit büszke is merjek lenni a blogra. :)

A Blogturné-t már többen próbálták lejáratni. Minden egyes esetnél szó nélkül hagytam, mert gyerekes volt. De attól még nekem is megvan a véleményem: Oviban még "normális" ha a kis hisztis gyerek tönkreteszi a másik gyerek játékát, olyan alapon, hogy ha az övé nem lehet, akkor másé se legyen. Legjobb esetben ezt kinövik, amikor meg nem, akkor bővül a társadalom az állandóan kötekedőkkel. 

Sőt a kisgyerekek akkor produkálják magukat legjobban a társaságban, amikor figyelem közzépontjában szeretnének lenni újra. Elhanyagoltnak érzik magukat.

Megértem én, hiszen valamibe bele kell kötni, hogy figyelmet kapjon az is, aki nincs benne. Az irigység rossz emberi tulajdonság, csak óvatosan kell vele bánni, mert káros az egészségre. :)

És hogy ne csak panaszkodjak:

Szeretném megköszönni a sok levelet, amiben rengeteg támogatást, visszajelzést kaptam! :) Ösztönzőek vagytok! 

olvasd tovább

Helló :)

Egyszerűen utálok címet adni olyan bejegyzéseknek, amiket "csak úgy, miért is ne" alapon írok. Nem vagyok elég kreatív ahhoz, hogy egy-két szóval kifejezzem, pontosan mikről is fecsegek a bejegyzésben. :D Régen jelentkeztem kifejezetten nem könyves bejegyzéssel, hanyagoltam saját magam a saját blogomon. Tréfát félretéve, gondoltam itt az idő életjelet adnom, ha még van, akit érdekel mit történik velem. ;)

Hónapok óta csak olyan bejegyzéseket tettem közzé, amelyek könyvekről szólnak, egyéb gondolataim, érdeklődési köröm a blogon, valahogy hanyagolva lett.

Jelentem: élek, és rengeteget olvasok, csak a megmaradt időm nem írásra használtam, hanem még több és több könyv olvasására. Oké, most rendesen eltúloztam... :D Csak szeretném, ha ennyi szabadidőm lenne...

Pár szó a hétköznapjaimról...

Március óta "dolgozó" nő lettem. Az egyetemen az óráim lehalgattam, már csak tanulni

kellene, hogy azt a pár megmaradt vizsgát is magam mögött tudjam, de nehezebb leülni tanulni, mint azt gondolnátok. Viszont közeleg a szeptember, amikor valamit alkotni kellene a vizsgaidőszkban, hogy végre kitárjaim a szárnyaim és kipróbáljam magam a nagyvilágban. :) És mégis, amikor tanulni kell, akkor bukkanok a legjobb könyvekre, amelyknek egyszerűen nem tudok ellenállni...

Szakmai gyakorlatom a sebészeti osztályon töltöm, 12 órás műszakokban szórakoztatom a betegeket, na meg ők is engem... Minden második nap korán reggel fél 7-kor az arcomra öltöm fogkrémreklámba illő mosolyom és igyekszem ott is tartani este fél 7-ig. Szeretem a szakmát, amit választottam, ahogy telnek a munkanapok egyre magabiztosabb is vagyok az osztályon. Mégis kellett pár hét, hogy megszokjam az új időbeosztást, ezért is hanyagoltam a blogot.

Ami várható...

Holnap már friss bejegyzéssel jelentkezem, méghozzá egy ma megjelent könyvről írok. :)
Frissítés: 5 nappal később tudtam csak kitenni a bejegyzést, íme a link. :)

Mostanában rengeteg angol könyv volt a kezemben, sok Maya Banks könyvet olvastam, a Raine Miller Blackstone sorozatának 4. részét, valamint Christina Lauren Gyönyörű sorozatának 3. részét is. Szeretnék róluk bejegyzést, csak azt sajánlom, hogy a magyar kiadások ennyire csúsznak. 
óóó, igen. :) Nalini Singh Psy sorozatának már majdnem minden részét befaltam, egyszerűen nem tudtam nekik ellenállni. 

olvasd tovább

Liebster Blog Díj 3. rész

Annie mindenes blogja írójától kaptam meg a harmadik LBA díjat. Annie blogján, nem csak a könyvekről olvashattok, hanem nagyon jó filmajánlókat is! :)

Köszönöm, hogy gondoltál rám!  

1. Mit szeretsz jobban: olvasni vagy filmet nézni? 

Ez a kedvemtől függ, és persze, attól is, hogy mennyi időm van. 

Szeretek filmezni is, nincs is jobb élmény, mint a moziban a párommal megnézni egy jó filmet. Mostanában nagyon kevés az igazán jó alkotás, sokat unatkozom, ezért olvasok többet.

 Legutóbb a Szemfényvesztőket láttam, és nem csak a látvány miatt érte meg moziban nézni, de imádom az eredeti hangot, így duplán megérte, hiszen maga a film is izgalmas, a színészek pedig a kedvenceim.  

Olvasni szeretek, mert a könyv biztosítja, hogy minden úgy képzeljek el, ahogyan nekem az megfelel. :)

2. Meg vagy elégedve a mai könyvadaptációkkal?   

Igen, különben sem látom értelmét kritizálni, ha valaki tudja jobban is, akkor hajrá forgasson filmet, ha nem, akkor fogja be. 

Nem mindegy, hogy a színész mennyire szőke a karakterhez képest, vagy hogy nem szóról szóra ugyan az legyen a párbeszédek szövege? Vagyis a válaszom, igen meg vagyok elégedve, jobban, mint a többség. :)

3. Milyen zenét szeretsz? Kedvenc bandád esetleg?

Zenelistám ITT tekinthető meg. 

4. Megosztanál egyet a cikis történeteid közül?

Hm, lássuk csak… nem jut eszembe pedig történt nem is kevés. Majd ha eszembe jut írok róla külön, ígérem! :)

5. Kiskorodban mi akartál lenni? 

Csillagász, majd ügyvéd, és mi lett belőlem? :D Egészségügyi egyetemre járok. :P 

6. Mit szeretsz a blogolásban? 

Az elején még nagyon szerettem, hogy van egy saját kis világom, ahova bármit írhatok, bármikor és bárhogyan. Egyszerűen elmondhatom a véleményem. De azért most, hogy vannak olvasóim, már látom, hogy nem csak abból áll, hogy összehordok minden hülyeséget. Próbálok jól informált lenni, követni az új dolgokat. 

Próbálok szórakozni, de néha már egy kicsit nyűg. Főleg most, hogy nincs időm rendszeresen pötyögni valamiről. Általában könyvekről írok, továbbra is azt állítom, hogy a blogom nem kifejezetten könyves blog, még ha a könyvek állnak is előtérben. Ez egy kis menedék számomra, ahol az lehetek, aki igazán vagyok. :)

7. Hogy látod magad 10 év múlva? 

Dolgozó nőnek, akinek sikerült külföldön egy jó kis állást találnia. Akinek van ideje a férjére, utazásra és olvasásra. Talán gyerekekre is, de most ez nincs igazán tervben, először kicsit a saját álmaim szeretném élni. :)

8. Melyik állatot szereted, és melyiktől félsz a legjobban?

A pókokat utálom, brrrr, ki lehet velük kergetni a világból is. :D

9. Játszol valamilyen hangszeren?

Nem, és nem is szeretnék. Hagyom az igazán tehetséges emberekre az ilyen dolgokat.

10. Ha egy filmes vagy könyves karakter bőrébe bújhatnál egy napra, ki lenne az?

Hm, lássuk csak...

Ha könyves, akkor továbbra is azt mondom, hogy jó Elena válna belőlem, Nalini Singh Angyali vadász világában. :D

olvasd tovább

Liebster Blog Díj 1. rész

Jól esik, hogy gondoltatok rám is lányok, de ez számomra olyan, mint egy körlevél, hiszen előbb utóbb mindenki megkapja. Az az igazi díj egy bloggernek, ha vannak olvasói! :)

Öt kedves bloggerína adta tovább nekem is a díjat. A szabályokat, nem másolnám, mert úgysem fogom betartani. :P

A lényeg, hogy 10 kérdésre kell válaszolnom, 10 bloggernek tovább adnom, és 10 kérdést kellene feltennem. Az első pont alatt említett 10 kérdésre válaszolok, nem jelölök pontosan 10 bloggert, kérdést, pedig nem teszek fel.

Több részre felosztottam, így remélhetőleg ezen a héten sikerül minden nap választ adnom 10 kérdésre. Az utolsó bejegyzésben fogom elárulni, hogy én kiknek adnám tovább. :)

 Tigi5 Cariad5 blog (és egyik kedvenc műfordítómtól) kaptam meg először a díjat:

1.Te hogyan viseled, hogyan tudod feldolgozni a kudarcaidat? (esetleg valami példával, hátha tanulunk belőle)

Ez egy nagyon jó kérdés. :) 

  Mindig is én voltam (még kisgyerekként is) az, aki inkább elvonult egy csendes sarokba, de nem azért, mert magányos voltam, hanem mert szerettem megfigyelni a körülöttem levőket. Jó megfigyelő pszichológus lenne belőlem, vagy pszichiáter (XD), nézőpont kérdése, hiszen nagy az Isten állatkertje. 

  Elsősorban mások hibájából próbálok/próbáltam tanulni. Ez főleg kamaszkorban jött jól, mert a barátnőim tényleg oltári hibákat követtek el fiúzás terén, én pedig csak figyeltem és figyelmeztettem, de tudjátok hogy van,... az okos enged, a szamár meg szenved. 

  Így van ez olvasás közben is, viccen kívül én sokat tanultam még a romantikus könyvekből is, először is igazi álmodozó vált belőlem. Ha valami rossz ér, képes vagyok kiborulni, de 5 perc után belátom, hogy semmi értelme a bánatnak, azzal csak másoknak adok okot a mosolyra. Nem adom fel könnyen, nem bánkódom, mert TUDOM, hogy mindig van másik lehetőség.

Tényleg bevált, talán az is segít, hogy túl gyanakvó vagyok, hogy mindenen napokig agyalok, és főleg, hogy képes vagyok egy egyszerű kis semmiséget is túlkomplikálni.

Egy mosoly néha csodákra képes, főleg, ha egy olyan személy kéri tőled, hogy mosolyogj, aki számít is neked, aki azért kéri, mert jót akar neked.

2. Hogy érzed magad ma? (Komolyan érdekel, nem csak úgy udvariasságiból!)

 Azt szoktam válaszolni erre, hogy remekül, de ez egy nagy hazugság.

Jól vagyok, de fáradt, nem vagyok lehangolt, mert tudom, hogy lehetne még ettől is rosszabb.

De azért messze az a boldogság, amit akkor érzek, amikor nincsenek nagyobb gondjaim és egész nap önfeledten olvashatok.  1 hete nem olvastam naponta 3 oldaltól többet, elvonási tüneteim vannak. :(

3. Jártál már úgy, hogy napi bármilyen tevékenységed közben egyszer csak megálltál, és rácsodálkoztál az életre, hogy milyen szép? (példát esetleg?)

  Mivel az egyetem, amit választottam, pár órányi távolságra van a szülőfalumtól, ezért busszal utazom haza pár hetente. Olvasnivaló mindig van nálam, hiszen a legjobb időtöltés. A legtöbb ilyen alkalommal, amikor kinézek az ablakon és épp a semmi közepén vagyunk, megszáll a nyugalom érzésre és képes vagyok elcsodálkozni egy apró felhőn, vagy a vastag felhőréteget áttörő napsugarakon, de még a szántőföldek közepén álló magányos fán is. 

  A természetnél már csak a kisgyerekek gyönyörűbbek, de még ők is a természet csodái szerintem.   :)

4. Csak a szépre emlékezem - énekli Huszti Péter (is). Te milyen ember vagy? Csak a szépre emlékezel vagy a sérelmeidet dédelgeted?

Olyan ember vagyok, aki semmit sem felejt. Emlékszem a szépre is, de ha valaki megbánt, akkor az a tüske örökre megmarad bennem, és nem is szeretném elfelejteni.

Olyan ember vagyok, aki akkor is mosolyog, ha fáj neki, és pont azok előtt, akik a legnagyobb fájdalmat okozták. 

Könnyen elhiszik rólam, hogy kedves, aranyos vagyok, mert kinézetre ez látszik rólam, de amikor szükséges, nekem is kinőnek a karmaim.

5. Sokszor, sokféle módon felvetődik könyves fórumokon, és én sem tudom kihagyni a kötelező olvasmányok-kérdést. Volt-e a kötelezők között olyan élményed, amelyikre azt mondod, hogy ez időt álló, ma is, ötven vagy száz év múlva is ajánlod az ifjúságnak?

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Nekem ez a könyv örök szerelem, háromszor elolvastam egymás után, amikor kellett, valamiért nagyon szerettem.

6. Ha már a könyveknél járok: sorozat (sok kötetes, mint pl. Kenyon Sötét vadászok sorozata), trilógia-tetralógia vagy önálló történetek?

Ha valaki olyan jól ír, mint Kenyon, vagy mint Nalini, akkor szeretem a sorozatokat, pontosítok, akkor inkább csak a sorozatokat szeretem. De ha valaki csak szenvedteti a szereplőket, mint Sylvia Day a Crossfire-ben, akkor azt mondom, az önállónak lenne csak jó (vagy annak se). Szeretem a sorozatokat, mert ha a karakterek többször megjelennek a részekben, egy idő után olyan érzésem van, mintha én is a részévé válnék, ismerőssé válik minden. Szóval határozottan sorozatpárti vagyok, de csak akkor, ha tényleg szükségesek a további részek. 

7. Milyen nyelveken olvasol? Ha csak magyarul, szeretnél-e megtanulni más nyelvet és melyiket (az angolon kívül is:). Ha több nyelven tudsz, melyiket részesíted előnyben: az eredetit vagy a fordítást?

Több nyelven olvasok, a magyar nyelv mellett, szerb, horvát és néha angol. Érdekes, hogy sokkal jobban szeretem szerbül olvasni a könyveket, mint angol eredetiben, valamiért nem figyelek a szövegre, csak a történetet látom magam előtt. Míg magyarnál egyre többször vonják el a figyelmem a különböző hibák, vagy csak az egész, hogy hibát keressek. Persze vannak kivételek, akiknek a munkái mellett nagyon ellazulok és nem figyelek semmire, mert tudom, hogy nincs is rá szükség.

Fordítást akkor részesítem előnyben, ha ismerem a fordító előző munkáit, és meg vagyok elégedve velük. :)

8. Lehet-e jobb szerinted egy fordítás, mint az eredeti?

Lehet jobb a fordítás, hiszen a fordító is valójában írja a történetet, nem a cselekmény találja ki, de valójában elmeséli nekünk a saját szavaival. És ahogyan mesélni sem tud mindenki attól, hogy magyarul kell, még fordítani sem tud mindenki attól, hogy minden egyes kifejezésnek ismeri a megfelelőjét.

Szóval a válaszom, az IGEN, határozottan lehet a fordítás jobb az eredetitől.

9. Meg szoktad nézni olvasás előtt, ki fordította a könyvet (egyáltalán: szempont a fordító?), s ha igen, vannak-e kedvenceid (rajtam kívül természetesen :D)

Nem szoktam megnézni, kivétel, ha valami a könyvben nagyon zavar, vagy amikor nagyon tetszik. 

A kedvenceim Lukács Andrea, Tóth Gizella, Weisz Böbe, Bottka Sándor Mátyás.

10. Mi az, amit legjobban szeretsz az életedben? Ami segít továbblépni akkor is, amikor a legmélyebb gödörben érzed magad?

A nyugalom, a csend.

 Imádom a természetet, szeretek a friss levegőn gondolkodni. Nem csak új ötletetek jutnak eszembe, de hallhatom is a saját gondolataimat. Fontos, hogy legyenek olyan személyek az életemben, akikkel meg tudom osztani örömöm és bánatom is. Ha ez nem lehetséges, akkor is valamilyen formában fontosnak tartom kiadni, ez esetben pedig kiírni magamból. Szeretek naplót vezetni, és eddig mindig sokat segített. 

KÖSZÖNÖM! :)

olvasd tovább

Kérdéslánc

Ez egy, úgynevezett "Ismerd meg a bloggert" rovat része. Lehet túl őszinte voltam válaszolás közben, de ez vagyok én.

@narayan kihívást indított, hogy megismerje a molyos ismerőseit és ezekre a kérdésekre válaszoltam.

1. Ha visszamehetnél a múltba, melyik döntésed, vagy milyen esemény lenne az, amit leginkább megváltoztatnál? Ha ilyen nincs, akkor milyen korba, milyen helyszínre látogatnál vissza, ha megtehetnéd?

Pár évvel ezelőtt biztosan tudtam volna olyan dolgokat felsorolni, amiket megbántam, de ma már nem. Szerintem a múltunk tesz azzá, aki a jelenben vagyunk, a hibák formálnak bennünket, ha szerencsénk van akkor jobbá.

Julie Garwood történelmi romantikus regényeiben megismert skót felföld vonz. Pontosabban az, hogy egy skót pasi karjai közt találjam magam.

2. Milyen az a zene, amire bulizol / tombolsz, és milyen az, ami lelkileg is megérint, elgondolkodtat? Mondhatsz stílust, műfajt, vagy konkrét előadót is.

Ezen a linkem találod meg a választ: http://kristinablogja.blogspot.com/p/zenelistam.html

Én vagyok a lány, akinek a kedvétől függ leginkább, hogy milyen műfajt választ, szinte "mindenevő" vagyok.

3. Ha bárhol élhetnél ezen a világon, hová költöznél?

Skócia, Új Zéland, Ausztrália, Németország, soroljam tovább? :)

Skócia, bevallom ez csakis a történetekben lefestett tájak miatt vonz, na meg persze a skót pasikat is meglesném közelebbről. Ott játszódik a Dublin Street is. :)

Új Zéland a gyönyörű tájak miatt, plusz ott él Nalini Singh. :))))

Ausztráliában vonz a  távolság, az esély a csendre, a nyugalomra.

Németország a tisztaság, a fegyelem, a rendszer. Ebben a pillanatban legalábbis.

4. Milyen színű a szemed?

Barnának tűnik, de szerintem NEM az. Legalább is nem átlagos barna. ;)

Zöld a szivárványhártyám széle, és amikor mérges vagyok, vagy izgatott, szinte az egész szemem sötét zöld színűvé változik.  Csak is ezért szeretek dühös lenni, mert az legalább jól áll.
Különben barna és zöld, ebből is látszik, hogy kétszínű vagyok. :P

5. Kérd meg egy barátodat, ismerősödet, hogy mondja ki az első szót, ami Rólad eszébe jut. Mi az? :)

Aranyos, kedves és őszinte. 

6. Mi a kedvenc színed?

A kedvemtől függ, de egy színt külön soha nem tudnék választani. A rózsaszín és a lila változatait mindig szépnek tartom, az már kérdés, hogy csak nézni szeretem másokon. A fekete, fehér, szürke összeállítás áll hozzám legközelebb. 

7. Mi a legnagyobb vágyad az életben?

A csend és a nyugalom. 

8. Ha három dolgot vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, mik lennének azok?

1. E-book olvasó (napelemes XD), rengeteg könyvvel rajta

2. Elsősegély felszerelés

3. A párom :)

9. Hova szeretnél mindenképpen eljutni (ország vagy város)?

New York!!! 

Nem utasítanám vissza, ha valaki felajánlana egy utat oda, vissza már nem is kellene. 

10. Milyen rossz tulajdonságodon változtatnál?

Önbizalomhiány!!!

11. Szoktál TV sorozatokat nézni? Ha igen miket szeretsz?

The Voice (US), The Vampire Diaries (gondolom ősztől a The Originals is), Game of Thrones. One Tree Hill-t imádtam (kedvenc dalom, meg ez is), meg a 90210 legújabb változatának az első pár évadát.

12. Gyűjtesz-e valamit? Ha igen mit?

Könyveket, de ha a barátaim kérdezném, mindenki azt mondaná, hogy szinte mindent. Nagyon nehezen válok meg dolgoktól. Képes vagyok egy nyaraláson talált gyönyörű kavicshoz is érzelmileg kötődni. :D És most nem vicceltem. O.o

13. Melyik a kedvenc állatod?

Egyik sem!? Nem vagyok az a házi kedvenceket simizős típus. Messziről egy két percig még  aranyosnak tartok egy kiskutyát, meg egy cicát, de nem szeretek kötődni egyikhez sem. Túl könnyen lehet őket elveszíteni (gyerekkori tapasztalat).

14. Kedvenc virágod?

Orchidea

15. Ha valaki híres ember bőrébe bújhatnál 3 napra kit választanál (lehet történelmi személy, irodalmi hős, filmcsillag, színész, stb.)?
Nalini Singh 

16. Mit jelent neked a barátság? Neked hány IGAZ barátod van? (Csak pár szóban elég válaszolni).

Őszinteséget jelent, megértést, ha tényleg melletted áll jóban és rosszban.
Régen azt hittem, hogy a barátnőim azok az IGAZI barátok, de csalódnom kellett, ma már csoda, ha köszönnek az utcán.
A párom áll legközelebb ahhoz, hogy igaz barátom legyen, meg egy személy, akit interneten keresztül ismertem meg, még soha nem is találkoztunk élőben. Egyszerűen az idő dönti el, hogy ki lesz igaz barát és csak régi ismerős.

17. Melyik az a tárgy, amelyhez a legjobban kötődsz, amihez a legkedvesebb emlék fűz?

Mint már említettem fentebb, mindenhez képes vagyok kötődni.

18. Melyik filmben szerepelnél és ki lennél benne?

Anastasia 

19. Milyen függőségeid vannak? /Pl. Moly? :P/

Olvasás után kényszeresem írhatnékom támad. Muszáj megosztanom az élményeket, mindenkivel akit ez érdekel, vagyis inkább a blog. Molyból kezdek kiábrándulni. 

20. Melyik a kedvenc versed?

Nem vagyok verses csaj. Inkább a dalszövegek vonzanak.

21.Van valami hobbid?

Olvasás, írás, levelezés, álmodozás. 

22. Kedvenc kajád?

Pizza!!!

23. Van-e tetkód és/vagy piercinged?Ha van akkor hol?Ha nincs akkor szeretnél-e és ha igen akkor milyet? :)

Nincs, és azt hiszem nem is szeretnék.

24. Szerinted a szüleiddel való kapcsolatod befolyással lehet az életedre? 

Szigorúak voltak gyerekkoromban, és hálás is vagyok nekik, mert ez kell ahhoz, hogy valaki becsületes és felelősségteljes felnőtté váljon. Azt hiszem, velük kapcsolatban szerencsés vagyok, támogatnak. Bíznak bennem, de azért előfordul, hogy aggodalmaskodnak.

25. Ha egyetlen dolgot kitörölhetnél a világegyetemből, akkor mi lenne az?

A kapzsi és hatalomvágyó embereket.

26. Mi az a cél/elv, vagy ki az a személy, akiért az életedet is odaadnád gondolkodás nélkül?

Felszínes lennék, ha azt mondanám, hogy meghalnék az emberiségért, mert nem érdemlik meg.
Becsülöm ha valaki őszinte, segítőkész, nem tűröm ha valaki pénzsóvár, gonosz, és kétszínű. Feladnám az életem a családomért, egy édesanyáért, egy gyerekért, de minden az adott helyzettől függ.

27. Van testvéred? És milyen a viszonyod vele?

Igen van egy öcsém, majdnem 2 évvel fiatalabb nálam. Sajnos nem tudom őt komolyan venni, egyre jobban távolodunk egymástól, nekem ő mindig a kisöcsém marad, az én drága felelőlen kisöcsém. Azt hiszem nem tett jót a kapcsolatunknak, hogy 8 éve a suli miatt, csak ritkán találkozunk. 

28. Milyen munkát vállalnál el, ha bármi lehetnél?

Ápolónőnek készülök, középsuli megvan, egyetemet pedig most fejezem. Nem is szeretnék mást dolgozni, csak legyen meg a megfelelő munkahely és a munkatársak.

29. Melyik könyv érintett meg legjobban?

Több is van, sőt rengeteg. Minden könyv, amit kedvencnek jelölök valamilyen szinten megérint. A soha határa nagy hatással volt rám, hirtelen csak ez jut eszembe.

30. Melyik az a könyv, amit kötelezővé tennél gimnáziumban és miért? (lehet kedvenc könyv is :) )

Erre a kérdésre 2 hét múlva válaszolok. Addig legyen titok, a választottam. :)
Ez miatt: Mit ajánlanál kötelező olvasmánynak?

31. Mi alapján kezdesz valakit figyelni a MOLYon?

Érdeklődési kör alapján. Ha valaki közben nem tartja velem a kapcsolatot akkor szűröm. 

32. Szereted a klasszikus könyveket?

Igen. :)

33. Elolvastad a kötelező olvasmányokat?

Igen, mindegyiket. Én voltam irodalom óra előtt az a csaj, aki elmesélte az osztálynak, hogy miről szólt a könyv, hogy ne bukjon le senki, aki nem olvasta.

34. Írsz könyvet? Ha igen milyet, mi a címe? Ha nem, írnál?

Talán. :)

35. Ki vagy kicsodák szerettették meg veled az olvasást, e csodálatos világot mit a könyvek nyújtanak?

Nagymamám sokat mesélt, sok mesét megtanított, majd később a szép színes mesekönyvek vonzották a figyelmem. Mindig is szerettem olvasni, szerencsére álmodozó és nagy képzelettel rendelkező lány vagyok, hamar megtanultam, hogy a betűk helyett magát a történetet lássam. Anyukám könyvespolca szerencsére sok szép romantikus könyvet rejt, így nem volt nehéz kedvenc műfajt választanom, amint elég idős lettem.

olvasd tovább

Megszűnik a pontozás...

... a mai naptól a könyves kritikáimnál, itt blogon. Visszamenőleg kezdem lassan javítani a bejegyzéseket, de csak azért, mert az mellett, hogy alvásra sincs időm szeretem nehezíteni az életem.  

  Minél több könyvet olvasok, annál nagyobb viszonyítási alapom lesz, ami annyit tesz, hogy amit ezen a héten 5/5-re számoztam, az nem biztos, hogy ugyan annyit ér, mint amit egy évvel ezelőtt osztályoztam 5/5-re. Értitek? 

  Vagyis, tegyük fel, hogy nem tetszett az egyik XY könyv, és arra 5/2-őt adtam, majd egy kis idővel később olvastam egy hasonló könyvet, amit még annál is nagyobb marhaságnak tartok, de arra is úgy érzem, hogy 5/2-őt kell adnom. Egyik könyv sem ér ugyan annyit. Értitek már? Remélem. :)

  Ha véleményem lesz egy könyvről, azt továbbra is leírom, remélhetőleg már abból le lehet vonni, hogy mennyire és miért is tetszett az adott mű, a végén pedig aranyos kis ikonokkal helyettesítem majd a pontokat. Itt bejegyzésben már láthattok is párat belőlük, és igyekezni fogok szöveggel érdekesebbé tenni őket. 

   Ezt a módszert használja már régóta Magnolia is, csak ő sokkal jobb szövegekkel látja el őket. :)

   A legfőbb ok, amiért a váltás miatt döntöttem, hogy nincs szívem őszintén lepontozni a könyveket. Egyszerűen sajnálok 1 pontot adni, így a legrosszabb eddig a hármas volt azt hiszem...

   Hirtelen ez a három könyv ugrik be, aminél ez a helyzet: Meztelenül, az Amit csak Ő akar, meg a Keserű ébredés. Nem szerettem őket, de mivel túl kedves és aranyos vagyok nem adtam rájuk 1 pontot, mert milyen az már... Szóval új korszak köszönt be nálam, remélem, hogy értékelni fogjátok. :)

olvasd tovább

1 éves lenne a blog, ha...

holnap február 29-ét írna a naptár. ;)

   Hogy miért pont egy ilyen szökő dátumot választottam arra, hogy pötyögjeg itt hetente valamit, a mai napig sem tudom. Először minden titkosnak indult, "Csak úgy, miért ne?" alapon. Majd azt gondoltam, hogy ugyan már, senki nem fog olvasni, szabadon írhatok így is, amit csak akarok...

   Véleményem mindig is volt, csak sokan nem hallgattak meg. Ez a helyzet úgy érzem megváltozott, a visszajelzések, a üzenetek alapján, amit Tőletek kapok legalább is hiszem, hogy ezért megéri néha több órát is görnyedezve a gép előtt ülni és írni, írni, írni és figyelni.

   Voltak jobb és rosszabb napok, néha már nem szórakozás, hanem kötelesség szintűek, volt, hogy megbántam, de soha nem adtam fel. Lehet hülyeség, de nekem sokat számít a blog, nem csak mert végre egy hely, ahol Én, Én lehetek, ahol szabadon elmondhatom a véleményem, hanem ahol végre lehetőségem is nyílt arra, hogy a kedvenceim ajánlhassam, hogy mások is kedvet kapjanak olyan könyvekre, amelyek nekem boldog pillanatokat okoztak. Vagy épp olyanokról számoljak be, amelyek inkább szenvedést, mint szórakozást jelentettek. 

   A legjobban azért örülök a blognak, mert sok új embert ismertem meg, és sokukkal együtt rajonghatok egy-egy könyvön, sorozaton, vagy akár karakterért.

  A blognak köszönhetően kipróbáltam magam más műfajokban is, leginkább azért, hogy elmondhassam a véleményem milyen hatással voltak rám. Voltak szerencsés szárnypróbálgatások és felettébb szerencsétlenek is.

olvasd tovább

Írhatnékom van (4.)

Napok óta jegyzetelgetek itt, csak azok olvassák, akik jobban unatkoznak, mint én. 
Nem tudok magammal mit kezdeni, így a blogom molesztálom...
Kicsit hosszú lesz...(vagy nem).

(1.)

   Magnolia szerint bennem egy írógép veszett el, mert mindig tudok írni valamiről. (Azóta is ezen nevetek, hogy mennyire találó, vagy sem...) Nos, hogy eláruljam nektek, fele annyi dolgot sem teszek közzé, mint amennyit megírok.... a ti szerencsétekre.

  Általában ha valami bajom, vagy izgatott vagyok, akkor muszáj írnom, csak azért, hogy megnyugodjak, vagy csak egyszerűen azért, hogy könnyebben és gyorsabban feldolgozzak egyes dolgokat... vagy egyszerűen agymenésem van, mint most. 

(2.)

HISTROMNOV!!!! 
Vagyis a Történelmi Romantikus Regények Gyűjteménye. :)

Hölgyeim figyelem!

Egy olyan blog, ahol kedvetekre válogathattok a történelmi romantikus könyvek között, akár korok, vagy helyszínek (óóó igen, Skócia), vagy sorozatok szerint.

  Az oldalsávban van ez a képecske és rá kattintva az oldalra tudtok jutni.
  Még szerkesztés alatt (és a tulajdonos minden nap azt mondja nekem, hogy "NE, még ne írj róla!" (kilétét tilos elárulnom), de bocsi, nem bírtam ki tovább! *ártatlan bociszemekkel néz*)

(3.)
Ha már az Ötven árnyalat trilógia, akkor azt mondom nekem tetszett. Természetes lenne, hogy a filmre is kíváncsi legyek. DE nem vagyok...  lesz, ami lesz alapon vagyok vele.
   Sőt ami még rettentően idegesítő is, az az, amikor a színészekről kezdenek el találgatni, hogy ki játssza Grey-t, vagy ki játssza Steele-t. Hát nem mindegy? A fejemben van egy ideális kialakított kép róluk és attól jobbak/hitelesebbek biztosan nem lehetnek. Különben is a könyvet órákig olvashatom, sőt napokig, a filmet meg lezavarják majd 2 óra alatt.
A könyv néha azért jobb, mint a film, mert nem látják mások, azt amit én látok. :)
  Különben is az, aki kiválasztja a színészeket, jobban tudja, hogy mit akar kihozni a történetből. Én azt mondom, hogy sok szerencsét nekik, reméljük a legjobbakat. 

Meg ha már nekem tetszik, neked nem, ne nézz le, hogy fúúúj, hát hogyan olvashatsz ilyen szemetet és erről jut eszembe a következő pont:

olvasd tovább

Írhatnékom van 3#

Felsorolás indul...
1.   Tegnapelőtt este engem is megcsapott az ünnepi hangulat szele. Egész pontosan 22:48-kor, amikor felfedeztem, hogy szállingózik a hó. (Ma már elborzadva gondolok vissza, hogy tudtam ennek örülni? Ma kifejezetten utálom a havat.) Ennek azért volt nagy jelentősége, mert már napok óta hajtogatom, hogy "ma" biztosan esni fog, persze ahol én tartózkodtam, ott nem esett. Esett otthon, esett Magnoliánál, de ITT nem.
   Nem is csoda, hogy már a lakótársam is röhögött, ha csak a havat említettem, és azt sem hitte el, amikor már tényleg esett. (Mintha farkast kiáltottam volna.) Kénytelen voltam kirángatni az erkélyre, amikor tegnapelőtt megtört a jég, és végre én is részese voltam az első hóesésnek. 

2.   Agresszív vagyok, és ideges. De csak passzívan, nem harapok, csak a szememmel égetek és fagyasztok embereket... Fogalmam sincs miért.
   Szeretek egyedül lenni, de ma ez kifejezetten szomorít, pedig egész héten erre vártam... Na mindegy, ma begubózok a meleg szobámba és a havat csak az ablakból nézem. Egész nap olvasni fogok. :)

3.   Szeretnék egy fekete kalapot, már lassan 5 hónapja keresem a megfelelőt...

olvasd tovább

Írhatnékom van 2#

   Tényleg írhatnékom van, ebben csak az a bökkenő, hogy nem ülök le írni.

Minden egyes elolvasott könyvről van véleményem, van írhatnékom, csak egyszerűen nem győzöm kiírni magamból. Nekem legalább 2-3 óra kell ahhoz, hogy összehozzak pár rendes sort. Nem az a baj, hogy nem tudok miről írni, hanem, hogy ha van ihlet, akkor ezer és egy dolog eszembe jut és nem győzöm jegyzetelni. Össze vissza ugrálok a bekezdések között. Szeretem, ha van egy rendszer, ha nem túl kaotikus az egész, és a néha egy órába is beletelik mire kibogozom a szálakat a saját írásomban.

   Nem szeretném úgy felfogni, hogy muszáj, ez nekem szórakozás. 

Néha eszembe jut, hogy van értelme? Mármint olvassa valaki? Igen, olvassák, ha a statisztika nem hazudik, akkor olvasnak, de ami a legfontosabb, hogy saját magamnak is írok, jobb néha mint egy napló. Egyszerűen kiírhatom, megérthetem azokat a dolgokat, amik zavarnak, sőt néha még megoldást is találok, de főleg lelki békét.

olvasd tovább

Írhatnékom van 1#

    Ne tessék megijedni, nem regényt szeretnék írni. :) Ha már blogom van, akkor miért ne fejthetném ki a véleményem mellett a gondolataim is, hm? Néha jól esik csak úgy csevegni valamiről, nem?
     Esik az eső, a kinti hőmérséklet lezuhant 20 °C-ra (ez még tegnap volt, amikor jött az ötlet, hogy írjak valamit csak úgy), pontosabban (ma) 14 °C-ra  és életemben nem örültem még ennek ennyire, mint ma (azaz ma is). Elegem volt már a melegből, a napból, végre felhőket látok keleten és délen is (csak erre látok az ablakomból :P).
    Ja, különben tanulok, és nem, nálam még nem kezdődött el a tanév (én október felénél kezdek, nálunk szerencsére így megy ez már évek óta)...
    Különben meg, ha eddig utáltam is az esős időszakokat, akkor az azért volt, mert nem tudtam értékelni az olyan dolgokat, mint ( különben te-jó-ég, milyen jól esett) a forró zuhany, persze minimum fél óráig, csak mert fáztam, majd a forró tea, a szebbnél szebb szürke felhők, és az ősz, a hideg illata. A barátnőm szerint olyan nem is létezik, már pedig én érzem a napokban, a finom hideg illatot, vagyis ez még csak a hűvös, na de ugye ti is érzitek?

olvasd tovább

Zűr van a paradicsomban...

   Igen, tudom, hogy duplán van a fejléc, azaz a blog neve, és a bejegyzések is duplán láthatóak.
Sajnos van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy szeretem a változatosságot, ha a fene fenét eszik is, nekem muszáj bizonyos időszakokon belül változtatnom. Ez érvényes a kinézetemre is, a szobám kinézetére, mozgatók minden mozgathatót, sőt néha még azt is, amit nem lehet.
   Ez történt a blogommal is. Valami, a jó ég tudja, hogy mi nem úgy töltődött, ahogyan kellett volna.
Dolgozunk az ügyön, pontosabban egy nagyon kedves és aranyos bloggerína barátnőm segít most a háttérben. Magnólia, aki egy igazi őrangyal nekem és Javíthatatlannak.
Másik drága bloggerína barátnőm blogja szuperül néz ki, komolyan most azt nézegetem, hogy lenyugodjak, vagyis nézegettem, most elvonulok tanulni. Javíthatatlan blogjáról van szó.
   10 nap múlva féléves lesz a blog. Remélem, hogy minden helyre jön, mert nagyon megszerettem ezt az egész dolgot. Szóval szorítsatok, hogy sikerüljön megoldani. :)
Update: Egyik problémát megoldotta az Őrangyalom! :)
Megoldódott minden! :)
KÖSZÖNÖM Magnólia :)

Újabb szerkesztésbe kezdek, lesz zűrzavar--- 2012.08.20. :)

olvasd tovább

Drága Javíthatatlan!

    Egy jó tanács: Mosolyogj! :)

   Az ember életében vannak pillanatok, amelyeket mérföldkőnek neveznek. Te is eljutottál egy ilyenhez, mint Én *most visszaszámol* 3 éve (vagy 4).
    Kemény, félelmetes lehet, mert új és ismeretlen az az időszak, amely elé most nézel.
Új város, új emberek, egyedül, több szabadság, ugyan akkor több felelősség tudat hárul Rád.
    DE, mosolyogj! Sikerült, bejutottál!!! :) Gratulálok, nagyon ügyes voltál!

olvasd tovább

Boldog pillanatok! :)

Szeretném megosztani veletek is az örömöm! :)

Nagynéni lettem!!! :) :) :)

olvasd tovább

EGY kicsi ÉN (1.)

Ne is kérdezzétek, hogy miért ezt az idétlen címet találtam ki, de ezentúl így fogom azokat a bejegyzéseket elnevezni, amik egy kicsit Rólam szólnak. Úgymond egy rovat a blog tulajdonosáról... De térjek is már a lényegre, ugye? :)
 Ma az igazat megmondva, úgy kellett már ráerőszakolnom magam (mert még nem vettem ki a bérletem), hogy végre besétáljak a város központjába , ugyan is napok óta halogatom, hogy megvegyem az ajándékát a barátom húgának, végül sikerült egy nagyon szép ezüst fülbevalót kiválasztanom, (nem is árulom el, hogy hány száz üzletben voltam), DE nem is ez a lényeg. :) Na persze, nem is volnék ÉN én, ha közben nem történik valami. Tehát sétálok, sétálok, nézelődök erre, nézelődök arra, felcsillan a szemem. Na mint gondoltok mit láttam meg? :)
Hát persze, hogy egy könyvesboltot. De mivel egy nagyon forgalmas utca másik oldalán volt nem mentem át. Miután nagy boldogan (mert már megvettem a tökéletes ajándékot) sétálok, eszembe jut, hogy a közelben van egy kis utca, ahol elkerülhetem a forgalmat, plusz még hamarabb oda is érhetek ahol végre megszoktam venni a bérletem a városi buszra. Na hova kerülök vissza? Abba az utcába, ahol láttam a könyvkereskedést. Megállok a kirakat előtt, látom vannak új könyvek (itt még fontos az is, hogy nem magyar könyveket árulnak, ezért nem ismerem/ISMERTEM annyira a választékot), bementem, és akár mit kérdeztem, hogy van e Susan E. Phillips, vagy Julia Quinn, nemleges választ kaptam, vagy, hogy valamelyik nap fogyott el a készletük...
Tovább nézelődtem, amikor megakadt a szemem Sophie Kinsella könyvén, amit magyarul is szeretnék a saját polcomon, de nagy nehezen sikerült rákényszerítenem a kezem, hogy rakja vissza. Lehorgasztott fejjel elköszönök, ballagok kifelé, meg-megállok még azért egy-egy polc előtt, hátha valami elkerülte a figyelmem..., amikor kilépek az utcára és meglátom a kirakatban (amit előzőleg, pedig jól megnéztem) Suzan Kolins: Igre gladi (Suzanne Collins Az éhezők viadalát) LEÁRAZVA. Ha hiszitek ha nem, én úgy rohantam vissza az üzletbe. Nagyon kedves volt a csaj aki árulta, és nagyon irigy vagyok rá, hogy ilyen jó munka helye van.... xD
Szóval Az éhezők viadalát két nyelven fogom olvasni. Hétvégén, vagy a hét elején biztosan hozom a bejegyzést róluk/róla. :)
Csodaszép, simogatásra és olvasásra való szerzemény! :)

olvasd tovább