Sophie Kinsella: Csörögj rám

Fülszöveg:

„Elveszítettem. Az egyetlen tárgyat a világon, amit nem lett volna szabad elveszítenem. A jegygyűrűmet.

Ha azt mondom, hogy ez a gyűrű különleges, az nem fejezi ki a helyzet súlyosságát. A gyűrű három nemzedék óta vándorol Magnus családjában. Három hónapja hordom az ujjamon, éjszakára szertartásosan egy porcelán tálba helyezem az ágyam mellett, napközben félpercenként ellenőrzöm, hogy megvan-e még… erre most, pont aznap, amikor Magnus szülei visszatérnek, elveszítem. Pont ma. Nyugi. Csak semmi pánik, Poppy. Gondolkodj pozitívan!! ”

Poppy Wyatt élete legboldogabb napjára készül, alig egy hét van hátra az esküvőjéig, amikor barátnőivel pezsgőzni megy egy elegáns szállodába. De az álomból hirtelen rémálom lesz, amikor egy tűzriadó miatti kavarodásban a gyűrű eltűnik, majd Poppy telefonját is ellopják. Pánikba esve járkál fel-alá a szálloda halljában, amikor váratlanul eldobott mobiltelefont pillant meg a szemetesben. Hurrá, mégis van telefonszáma, amit meghagyhat a szálloda személyzetének arra az esetre, ha megtalálnák a gyűrűjét!

Egyetlen apró bökkenő van csak: a telefon tulajdonosa, Sam Roxton egyáltalán nem lelkesedik az ötletért. Vissza akarja kapni a telefonját, és annak sem örül, hogy Poppy olvasgatja az üzeneteit, sőt, némelyikre még válaszol is a nevében…

Sophie Kinsella ezúttal sem okoz csalódást rajongóinak, legújabb regénye fergeteges szórakozást nyújt mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket és a kacagtató jeleneteket.

Olvasni kezdtem: 2013. 08. 16. - 15 óra

Miután hónapok óta ígérgetem Magnoliának és Zsaninak, hogy bizony hamarosan elolvasom, elvégre mind a ketten kihagyhatatlannak tartják, ma végre tényleg erőt veszek magamon és elkezdem. :) Jegyzeteim osztom meg itt, vagyis ez a bejegyzés addig fog frissülni, amíg be nem fejezem a könyvet.

1. jegyzet:

Az első bekezdést elolvasva rájöttem, hogy Nekem erről már most írnom kell, így született az olvasónapló ötlet és meg is próbálom valósítani. Nem ígérem, hogy fejezetenként pötyögni fogok, mert lesz, hogy elkap a hév és nem tudok majd megállni pár mondat erejéig sem (remélem), de az is előfordulhat, hogy egy fejezet alatt akár kétszer is jelentkezem. :)

Alig pár oldal után mondhatom, hogy a hangulata elkapott és gyakran húzódik mosolyra a szám. Poppy a legszétszórtabb női karakter, akihez eddig szerencsém volt, bájosan aranyos.

Pasi még nincs a láthatáron. :D

Kedvenc idézetem: 

"A pillanat tovaszáll, elkövetjük a sorsfordító hibát, és soha többé nincs esélyünk jóvátenni."
2. jegyzet:
Nagyon régen mosolyogtam ennyi ideig egy könyv miatt. Mondhatni, amikor csak kézbe veszem nem tudom letörölni a vigyort a képemről. :)))
- ááááá, mennyire gáz vagy Poppy. :D Ez a csaj egy két lábon járó szerencsétlenség, mégis annyira könnyen a szívembe zártam. 
- Azt hiszem a bizonyos Nagy Ő, vagy legalább is a következő jelölt erre a címre van a telefon másik végén. Érdekesen indul a kapcsolatuk az már szent. :D
3. jegyzet:
A helyzet a következő:
- Romantikára szomjazik a lelkem és lassan a könyv feléhez érek, de még nem volt benne részem, ami annyira nem nagy katasztrófa, mivel a könyv alaphangulata elég vicces, főleg, hogy az univerzum legszerencsétlenebb főhősnője szórakoztat oldalakról oldalakra.
- Nem szeretem Poppy vőlegényét, a szüleit meg egyenes utálom. A barátnői nem is igazi barátok, egyedül abban reménykedem, hogy Sam-mel hamarosan sokkal több közös jelenetük van.
-  Ez a könyv rekordot dönt a kínos jelenetek száma miatt, amiből kicsit kezd túl sok lenni. Szóval, nem ártana, ha kicsit belehúznánk abba a romantikus szálba. :)
4. fejezet:
A könyv második fele irányt váltott. Izgalmasabb, sokkal több Sam és Poppy jelenettel. Alig pár nap alatt játszódik az egész, mégis úgy érzem, hogy mind a ketten változásokon mennek keresztül. 
Poppy kicsit talpra áll, Sam, pedig ha lehet ilyet mondani, akkor emberibbé válik.
2/3-nál tartok és nagyon várom, hogy hogyan jutunk el az utolsó oldalakig. Azt már tudom, hogy mi lesz a vége, mivel beleolvastam. :D Egyszerűen csábított és nem tudtam ellenállni.... :)
5. jegyzet:
Befejeztem 2013. 08. 17. 23:00
Imádtam a végét, és szerintem csak ez volt a romantikus benne. Nagyon szép befejezést kapott, de leginkább most érdekelne  folytatás. :D 

Aludnom kell az értékelés írásra, mert rengeteg dolog kavarog bennem. Tetszett, de ott van az a csúnya nagy DE is a vessző után, ezért jól meg kell gondolom, hogy hogyan is mesélek majd a könyvről. Ajánlani ajánlom, mert egy igazi csajos és vicces könyv!
A kedvencem részeim végig az üzenetváltások voltak, már csak ez miatt sajnálok rá 4 csillagot adni. :)

És pár nap pihentetés után sem tudom megfogalmazni, hogy mi az, amitől hiányérzetem van. Tetszett, meg aranyos volt a maga fura módján. Én azt mondom, hogy az olvassa, aki inkább vicces történetre, mint habcsókos romantikára vágyik. 

olvasd tovább

Maya Banks: Édes megadás

A fülszöveg rövidített változata:
 Faith Malone megtévesztően finom külseje mögött egy olyan nő rejtőzik, aki pontosan tudja, hogy mire van szüksége: egy erős férfira, aki kérés nélkül veszi el, amit akar – hiszen ő kész mindent megadni neki…

Gray Montgomery, a dallasi zsaru küldetést teljesít: meg akarja találni a fickót, aki megölte a társát, és rács mögé akarja juttatni. Hamarosan kapcsolatot talál a gyilkos és Faith között. És ha közel kell kerülnie a lányhoz, hogy elkapja a gyilkost – ám legyen.
 

Maya Banks mindenki másnál jobban ért hozzá, milyen formák, ízek, illatok, hangok kellenek ahhoz, hogy egy jelenet igazán izgató legyen. Akadnak olyanok is, akik szerint be kellene tiltani a Banks-regényeket, mert tüzes jelenetei és a felgyorsult lélegzetű olvasók hőtermelése elősegíti a globális felmelegedést.

olvasd tovább

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Fülszöveg:

MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében.

A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre fi gyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.

Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.

    Bevallom én nagyon akartam, hogy tetsszen, elsősorban azért, mert nem sok olvasóval találkoztam, akinek nem tetszik, és nem szeretek különc lenni. Sajnos azok táborába tartozom, akik nem fognak azonnal ugrani a következő részért.
     Moning, mint írónő levett a lábamról, tetszik a stílusa, tetszik a történetnek a kidolgozása, érdekes a sztori, de nagyon vontatott, a szereplőkkel is hadilábon állok. Csak azért olvastam végig, mert nagyon kíváncsi természetű vagyok, és egyszerűen tudnom kellett, hogy mi lehet a vége, de nekem ez sem volt nagy durranás.
     Ezt a könyvet nem azért olvastam el ilyen lassan, mert nem volt rá elég időm, hanem mert csak húztam-halasztottam, de nem akartam másik könyvbe kezdeni, mert úgy éreztem, hogy az vagy ennek a könyvnek az értékelésének a rovására menne, vagy az újnak.
     Mac karakterét, mondhatni az elejétől kezdve nem kedveltem, nem igazán utáltam, az nagyon erős kifejezés lenne, de nagyon közel álltam már ahhoz a szinthez is. Voltak jelenetek a vége felé, hogy felcsillant a reményt, hogy NA itt lesz a forduló pont és ezentúl őt is a szívembe zárhatom. De nem, most sem vagyok oda érte, csak beletörődtem, el kellett fogadnom, hogy nem szerethetek meg mindenkit.
    Mi a bajom a karakterével? - Most jött el az életemben az a forduló pont, amikor más szemmel tekintek az emberekre, és szegény Mac lett az, akin kitölthetem a mérgem. Nem szeretem, ha az emberek csak a külsőjükkel foglalkoznak, hogy az alapján ítélnek meg másokat, hogy mi van rajtuk, vagy milyen árnyalatú rózsaszín körömlakk van a körmünkön. Szeretek tanulni, szeretek tudni, és igen ha valamivel meg tudnám menteni sanyarú sorsunkat lassan sötétségbe boruló Földünkön én igen is, azonnal ugranék. De Mac nem, és ez is egy nagy negatívum a szememben, ilyen emberek miatt lesz lassan a csodálatos élőhelyünk egy szeméttároló, a nemtörődömség miatt. A fülszövegben az áll, hogy "A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik", én nem igazán vettem, észre, hogy felnőtt volna, inkább a csitri alkalmazkodott a helyzetekhez. 
    Barrons-ról nem igazán tudnék sok mindent mondani, hisz ott volt, de mintha nem is lett volna, és ez zavart vele kapcsolatban leginkább. Egy igazi titokzatos főhős, amikor jelen volt, okozott jó pillanatokat, de majd egyszer, ha nagyon nem lesz mit olvasnom elkérem a folytatást, és talán többet tudok meg Róla.
    Elnézést kérek azoktól, akik nincsenek velem egy véleményen, csak ki kellett adnom magamból a feszültséget, és ez a könyv épp jól jött erre. Mind külön személyiségek vagyunk, nem lehetünk egyformák!

Értékelésem:

Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2010.

Ez a videó jut róla eszembe! :) Ez az egyik kedvencem:

olvasd tovább

Diana Rowland: A démon jele

Fülszöveg:

Amikor a fiatal rendőrnőt, Kara Gilliant ötévnyi utcai járőrözés után előléptetik nyomozóvá, azonnal egy brutális gyilkosság közepébe csöppen. Az áldozat holttestére a helyi víztisztítótelepen találnak rá, testén a kegyetlen kínzásokra utaló ezernyi seb között rábukkannak egy művészi tökéletességgel kidolgozott és hátborzongatóan ismerős jelre. A louisianai Beaulacban azt hitték, három éve véget ért a rettegett sorozatgyilkos vérengzése, most azonban minden jel arra utal, hogy a Jelfaragó visszatért.

Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem egy átlagos gyilkosság, hanem egy természetfeletti erővel rendelkező démon borzalmas bűntette. Mivel Kara misztikus képességekkel rendelkezik – másik látása révén képes megidézni a démonokat –, különös összefüggésekre bukkan, és nemcsak arra jön rá, mire készül a gyilkos, de arra is, hogy mikorra tervezi mindent elsöprő gaztettének végrehajtását. Mire eljön a telihold napja, már csak a gyilkos személye kérdéses.

Kara az életét kockáztatva szembenéz a gonosszal, miközben egy természetfeletti szépségű Démon Lord kísért az álmaiban, nappal pedig egy jóképű, de gyanakvó FBI-ügynök követi minden lépését.

„A szexi démonidéző izgalmas nyomozása minden idők leggonoszabb sorozatgyilkosa után. Bűn lenne kihagyni."

– Charlaine Harris –

Ez volt az első könyvem, amelynél csak a borítót néztem, úgy érzetem, hogy a fülszöveg ismerete nem fontos. És így utólag nagyon örülök ennek, mert így teljesen új volt a történet. Elegem van azokból a fülszövegekből, ahol a történet fele benne van alig 10 mondatban, akkor mi a fenének adták be az első felét a nyomdámba, ha már el lehet mondani alig pár mondatban.

Ennyi vámpíros, vérfarkasos, szellemes paranormális könyv után, jól jött egy kis újdonság. Úgy gondolom, hogy egy újabb gyöngyszemre bukkantam a könyvek világában, és ráadásul, nem csak a történet fogott meg, hanem maga az író is egy kincsesláda.

Maga a történet nem romantikus paranormális, igaz én azt hittem, inkább úgy mondanám, hogy egy paranormális krimi. És hú a mindenit, de még milyen krimi, az utolsó fejezetekig én is volt, hogy már mindenkit meggyanúsítottam, hogy NA apám biztosan te vagy a hunyó, aztán párszor megnyugodtam, hogy nem mégsem te vagy az! xD És kiderül, hogy az volt akivel már az elejétől nem szimpatizáltam. 

Amit Diana Rowland írásában megtetszett:

- A történet beindult már az első fejezetnél, és nálam ez már plusz pontnak számít.

- Habár eddig igyekeztem, csak olyan könyveket olvasni, ahol,  mondjuk úgy, hogy a rengeteg párbeszéd dominál, és leírások a minimumra vannak csökkentve, Rowland megváltoztatta ezt. Nála azokat a részeket is szerettem, ahol csak maga Kara volt, leírta mit tesz, miért teszi, ahogyan gondolkodott, kevés rész volt, ahol unatkozni lett volna időm.

- Imádtam azokat a részeket, amelyek a boncolásokon játszódtak, vagy azokról szóltak, mert egészen jól leírja, hogy mire kell odafigyelni a tetem boncolásánál, vagy éppen, hogy hogyan kell azt csinálni. Igaz volt egy rész, amikor Kara leírja, hogy kicsit hátrahúzódik, nehogy ráspricceljen a vér, itt azért kiakadtam, mert halott embernek nincs szívműködése, és a vér is pár órán belül megalvad, szóval spriccelés NINCS, de végül megnyugodtam, mert ezt ugyebár ő mondta (ő meg rendőr, hát honnan tudná), de a orvos Dr. Lanza magyarázatai nagyon tetszettek, látszódott, hogy az írónő azért rendesen utána járt a dolgoknak.

Ami zavart:

**** SPOILER****

- Kara megismerkedése a Démon Lorddal, hát már bocs, de ha egy bántalmazott lány vagy fiatalabb korodban, akkor miért adod oda magad valakinek, akiről ráadásul tényleg nem tudsz SEMMIT, azon kívül, hogy nem is ember.

- Ryan Krisstof ügynök váltása megközelíthetetlenből kíváncsi "kisfiúvá", hát azért itt hiányzott egy kis átvezetés

****Spoiler vége****

Szereplők:

Kara Gillian: gyilkossági nyomozó, utcai zsaruként kezdte, majd egyre feljebb jutott.

Még újoncnak számít az öltönyösök között, és nagyon tetszik, ahogyan leírja, hogy még ő sem tudja, mit várnak tőle, vagy, hogy komolyan veszik e. Okos, gunyoros, a szarkasztikus humorával azonnal befészkelte magát a szívembe. 

Így írja le magát a könyvben:

"A TÜKÖRKÉPEMET BÁMULTAM. Nem vagyok gyönyörű. Tudom. Semmiképpen nem mondanám magamat csúnyának, és megteszem, ami tőlem telik, hogy formában maradjak, de általában azt szokták rám mondani, hogy „helyes”, néha „csinos”, meg egyszer-egyszer „egész vonzó”, de szinte sohasem azt, hogy „gyönyörű” – kivéve, ha valaki olyan mondja, aki akar tőlem valamit. A hajam unalmas barna, és semmilyen

göndörödésre nem hajlandó, a szemem sötétszürke, és szintén nem mutat hajlandóságot arra, hogy mogyoróbarna, kékesszürke vagy akár szikrázó legyen, a lábam körülbelül tíz centivel rövidebb annál, mint amilyet szeretnék, és a farmerom dereka fölött egy kicsi eltüntethetetlen hurka is látszik. Semmi gyönyörű."

Tessa Pazhel: Kara nagynénje. A történet haladásával az ő életébe is betekinthetünk, és megértjük a miértek okait.  Ő nevelte fel Karát a szülei elvesztése után és adta át a tudását, ahhoz, hogy képzett démonidéző legyen. Tovább nem tudnék spoiler mentessen írni, ezért inkább másolom a leírást Róla:

"A közösség legtöbb tagjához képest Tessa Pazhel kissé hóbortosnak és különösen kiszámíthatatlannak tűnt. Egy bioélelmiszereket áruló boltot működtetett a belvárosban. Hóbortosan is öltözködött, egyik nap ragyogóan színes szoknyákat, és ezekhez egyáltalán nem illő, szemfájdítóan diszharmonikus színű blúzokat viselt, a másikon terepgatyát és surranót. Vadul göndörödő szőke haja szanaszét meredezett,

homlokegyenest eltérően az én fájdalmasan szögegyenes barna hajamtól. Miközben ő agársovány volt, nekem foggal-körömmel kellett megküzdenem minden gramm zsír elvesztéséért. Az egyetlen közös tulajdonságunkat egyforma szürke szemünk jelentette."

A fiúkról nem tudnék spoiler mentesen írni, ezért őket most még kihahagyom, talán ha eléggé megemésztettem a történetet, vagy egy újraolvasás alkalmával, majd róluk is összeírok valamit... Addig is jó olvasást!

Érdekességek:

Szintek szerint a demonologiában a démonok:

1.       zrila

2.      savila

3.      ilius

4.      luhrek

5.      nyysor

6.      faas

7.      kehza

8.     graa

9.      mehnta

10.  zhum

11.   syraza

12.  szintű démon a reyza

A leghatalmasabbak pedig a Démon Lordok

Démonok jellemzése a könyvben ( Tess és Kara beszélgetése):

„– Mindig azt mondtad nekem, hogy a démonok se nem jók, se nem gonoszak – mondtam, figyelve a nagynénémet.

Megrázta a fejét.

– Ne fordítsd ellenem a saját szavaimat. Nem mondtam, hogy gonosz volt. Azt mondtam, hogy körmönfont – válaszolta, miközben könyveket igyekezett visszapréselni a polcokra, dacosan figyelmen kívül hagyva az olyan apró részleteket, mint a rendelkezésre álló hely és a fizika törvényei. – Ne felejtsd el, hogy a „jóság” és a „gonoszság” emberi fogalmak, amelyek pusztán az emberi erkölcs vonatkozásában használhatók. A démonokat abszolút és végletes módon önös érdekek vezérlik, ugyanakkor teljes mértékben megszállottai a becsületnek. Ez jó dolog, mert enélkül semmit sem érhetnénk el a

démonbirodalomban. Mindenkit köt a becsülete és a rangja. – Fürkésző pillantást vetett rám. – Az idézés rendkívül sértő egy Lord számára. Minden olyan démoni lényt, amely nem vesz elégtételt egy ilyen sértésért, gyengének fognak tartani, és sokat veszíthet a rangjából. Egy démont vagy egy Lordot csak a saját kockázatodra sérthetsz meg. ” – 4. fejezet

Kedvenc idézetek:

„– Szóval tényleg van szabadidőtök! – sikongatott.

– Nem, csak nekem nincs magánéletem – vontam meg a vállamat gyámoltalanul. – Vannak, akik randiznak. Én meg a helyi sorozatgyilkosokat magolom.”- 2 fejezet

"… Egyszer már álltam a kamerák előtt egy csekkekkel kapcsolatos visszaélés leleplezése és az ügy felgöngyölítése után, és sikerült tökéletesen hoznom a hebegő idióta figuráját. Nem kívántam megismételni." - 6. fejezet

"– ...csak jelentéktelen eseteket – hallottam Pellini jellegzetes, mély orrhangú siránkozását. – Nem nekem kéne ezekkel a családon belüli erőszakos szarságokkal foglalkoznom. Ki kellett volna osztani Gilliannek, mégiscsak ő a csaj, nem?

– El sem hiszem – válaszolta Boudreaux hogy a kapitány odaadta neki a gyilkosságot. Micsoda baromság! – Nem láttam az arcát, de hallottam a dühöt a hangjában. – Tuti, hogy leszopta a kapitányt. Fogadjunk, hogy az áthelyezését is így sikerült elérnie.

Pellini vihogott, de én már nem vártam meg a válaszát. Kapja be a diplomácia, gondoltam feléjük haladva.

– Cső, fiúk! – csicseregtem, miközben egy kávéscsészéért nyúltam. – Hú, meghalok, ha nem ihatok egy jó erős kávét – villantottam mindkettőjükre egy-egy különösen ragyogó mosolyt, miközben töltöttem magamnak. – Nagyon kimerítő folyton leszopkodni a kapitányt, hogy nekem adja a legjobb eseteket. – Intettem feléjük a bögrémmel, ahogy meredten bámultak. – De azért ki kéne próbálnotok. – Feléjük hajoltam, és lehalkítottam a hangomat.                                 -De szerintem előtte egymáson gyakoroljatok, hogy ne égjetek be. Tudom, hogy évek telhettekel, mióta utoljára mással is dolgotok volt, mint a saját kezetekkel." - 6. fejezet

"– Nem tudom, szívem. Lehet, hogy ez az „épp most dugtam” frizura teszi.

Röhögtem, és az ujjaimmal hasztalan kísérletet tettem arra, hogy lesimítsam a hajamat.

– Nem, ennek az alkotásnak az a neve, hogy „elaludtam az íróasztalomnál”"- 6, fejezet

 "– Én is túlestem a magam őrültségein fiatalkoromban, kölyök – mondta Tessa néni szárazon, miközben a zár feltörésén munkálkodtam –, de nem hiszem, hogy valaha is betörtem volna

a halottasházba az éjszaka közepén.

            – Igen, ez talán túl unalmas lehetett neked – válaszoltam, és a bicskám pengéjét becsúsztattam az ajtórésbe,... "8. fejezet

"GYORSAN VEZETTEM, FIGYELMEN KÍVÜL HAGYVA, hogy Ryan minden alkalommal belekapaszkodik az ajtóba, amikor beveszek egy kanyart. De miután hatodszor taposott bele a padlóba, felcsattantam:

– Azon az oldalon nem működnek a fékek!" - 19. fejezet

"– Na gyerünk, ágyba duglak – mondta szemtelen vigyorral.

– Jézus, légy szíves halkabban – válaszoltam, de muszáj volt vigyorognom. – Az emberek rögtön elkezdenek pletykálni." - 21. fejezet

Értékelésem:

          Kiadó: Kelly
          Kiadás éve: 2011.

olvasd tovább

Maya Banks Vénuszdombi mesék

Kizárólag 18 éven felülieknek!

Izgalmas kalandtúra a romantikus erotika világába azoknak, akik forrón szeretik. Ha valaki kézbe veszi Maya Banks könyvét, egy dologban biztos lehet: a pulzusa már az első oldal után felgyorsul, és másnapra sem csillapodik. Az írónő kimeríthetetlen fantáziával teremti meg az erotikus hangulatot, mindenki másnál jobban ért hozzá, milyen formák, ízek, illatok, hangok kellenek ahhoz, hogy egy jelenet igazán izgató legyen..

Akadnak olyanok is, akik szerint be kellene tiltani a Banks-regényeket, mert tüzes jelenetei és a felgyorsult lélegzetű olvasók hőtermelése elősegíti a globális felmelegedést. 
„Kit pajkosan mosolygott, mint akit csiklandoz az ördög. Simogatta Mac izmos mellkasát, majd keze letévedt feszes hasára. A férfi olyan volt, akár egy kőszikla. 
A lány keze még lejjebb csúszott. 
– Kit! – figyelmeztette Mac. 
A lány nem törődött vele, becsúsztatta a kezét a rövidnadrág alá. Hm. Nincs rajta alsónadrág. Kezével érezte a férfi erős szeméremszőrzetét, ahogy egyre mélyebbre hatolt. 
– Kit, az Isten szerelmére! – mondta Mac ingerülten.

Mac pénisze még jobban megmerevedett, ahogy a lány megmarkolta. A rövidnadrág már nagyon útban volt. Kit lecsúszott a díványról, és Mac lába közé ült. Anélkül, hogy a férfi szemébe nézett volna, a nadrágjával kezdett babrálni. Halványan elmosolyodott, amikor Mac megemelte a csípőjét, hogy könnyebb legyen levennie.

Mac minden nő álma lehetett. Megtestesített mindent, amire egy nő vágyott. A farka felfelé meredezett, feszes volt és duzzadt. Kit megfogta a tövénél, és finoman felfelé kezdte mozgatni a kezét. A szeme sarkából látta, hogy Ryder feszült figyelemmel kíséri az eseményeket. Sötét szemében vágy csillogott. Közelebb húzódott, amikor Kit a földre ült.Kkidudorodó farmerjából következtetve legalább annyira felizgult, mint Mac."

Lássuk csak, mit is merjek írni róla?

Tényleg bajban vagyok a megfogalmazásokkal, xD, régen kezdtem újra ennyiszer egy mondatot, ki fog akadni a törlés gombom, hm, mondjuk úgy, hogy érdekes egy olvasmány, de nem történik benne semmi nagy dolog *pirul* (rossz az ,aki rosszra gondol), mármint van egy alap történet, nem az a hú ezen egy hétig rágódni fogok típusú, hanem az a kiszínezett, pár darab extrával.

Nos az fix, hogy 18+os a könyv, meg ha eddig bizonyos jeleneteknél pirultál, akkor már a múlté lesz a könyv végére ez a bájos érzelmi reakció. Szó mi szó, én a pirulásból kinőttem már pár éve, de azért voltak pupilla tágulós jelenetek! xD

Csak izzanak a lapok, nem csak a lepedő, mert van benne szex, sok-sok szex, majd még több szex, és így tovább.

Nem akarok hazudni, hogy nem tetszett, mert igen is kíváncsi természet vagyok és az biztos, hogy olvasás közben nem unatkoztam.

Kifejezetten éjszakai olvasásra való! Buszon, villamoson az olvasását semmi képen nem ajánlom, mert lehetnek érdekes következményei, vagy  másnapra izomláz lesz a nyakadban a sok leselkedés miatt, hogy jajj ugye senki nem olvas bele a mögöttem/mellettem lévő ülésről?

Bővebben hamarosan …

Értékelésem: 

Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2010.

olvasd tovább

Jennifer Crusie: Isten hozott Kísértésben!

Sophie Dempsey mindössze a húgának szeretne segíteni: leforgatni egy filmet egy lecsúszott színésznőcskéről, majd lelépni a Kísértés városkájából, mielőtt még bajba jutnak. Sophie több generációnyi szélhámos leszármazottja, mégis igyekszik az egyenes utat járni, ám ez, mint Önök is megtudhatják, igen nehéz. Phineas Tucker, a polgármester, mindössze a Kísértés városát szeretné igazgatni a lehető legkevesebb felhajtással, majd megnyerni a közelgő polgármesteri választást, és fennmaradó idejét igazi szenvedélyének, a biliárdnak szentelni. Sophie egyetlen pillantást vet csak Phinre, és tudja, hogy ő az a fajta pasas, akitől anyja óva intette; és persze Phin is rögvest felismeri a lányban „az ördög cukorkáját”, amitől apja igyekezett őt távol tartani. Kisvártatva búcsút inthetnek az unalomnak. Pornóvá fajuló forgatás, pletykák hada, zsarolási kísérlet, politikai csatározások, gyilkosság, egy hulla autóval történő meggyalázása, kissé perverz, de határozottan világrengető szex, majd még több szex: elszabadul a pokol…

*  *  *

     Nem bírom ki, muszáj olvasás közben írjam a véleményemet, a jegyzeteimet, mert attól félek, hogy valami kimarad a végén.

Újraolvastam már számtalan alkalommal, mert megunhatatlan. Vicces és könnyed, szórakoztató és szenvedélyes.

 Sophie a könyv elején nagyon feszült, minden az ő vállát nyomja, elég sokat elmond már az is, hogy a saját pszihológusával jár. No comment!  

Lassan elénk tárul egy első ránézésre könnyed kis chic-lit történet, de mégsem az. 

Bővebben hamarosan (épp újraolvasom) :) 2014. 01. 16.

Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2008.

"Sophie végigolvasta a viharvert fekete-fehér feliratokat: Kísértés Rotary-klub. Kísértés Első Evangélikus Templom, Kísértés Hölgyklub, Kísértés Éjszakai Színház. Az utolsó egy rozsdás, zöldes-sárgásfehér fémtábla volt, rajta a felirat: Isten hozta Kísértésben. Alatta egy ugyanolyan rozsdás, kisebb táblán az állt: Phineas T. Tucker, Polgármester. Ez alatt pedig, egy újabb, de szintén kopott táblán: Hiszünk a családi értékekben.

- Vigyél el innen! - rimánkodott Sophie.

 - El tudod képzelni, milyen idõs lehet Phineas T., ha ennyire rozsdás a tábla? - kérdezte Amy. - Vénebb Istennél. Utoljára a 70-es években szexelhetett. Szerinted Kísértés Temploma olyan, mint a Baseball Temploma?

- Ha evangélikus, akkor nem - mondta Sophie.

Ekkor felértek a domb tetejére és eléjük tárult Kísértés városa.

- Bájos - mondta Amy, és levette a napszemüvegét.

- Borzalmas - mondta Sophie."

olvasd tovább