Eloisa James Bolond szerelem

Lady Henrietta Maclellan távolról rajong London báli forgatagáért, amelyben neki, vidéki kisasszonyként még soha nem lehetett része. A kedves, segítőkész, szókimondó lányt mindenki szereti és félti környezetében: nem csupán árvasága miatt óvják őt, hanem életének tragikus titka miatt is. A lány önfeláldozóan elnyomja saját vágyait, hogy másokon segíthessen, még ha ez azzal is jár, hogy örökre lemond a szerelemről. Egészen addig a napig, amíg váratlanul két, hozzá hasonló árva gyerekbe botlik, akik nagyvárosi, piperkőc mostohabátyjukkal, Simon Darbyvel érkeztek a kisvárosba.
A férfi azért látogat el Wiltshire poros, unalmas városkájába, hogy nagynénje, Lady Rawlings otthonában vendégeskedjen elárvult kistestvéreivel, akiket örökbe fogadott, s hogy kinyomozza, vajon nagynénje valódi vagy csupán álterhességével készül-e őt kitúrni jogos örökségéből. Pedig Esme Rawlings ha akarná, sem tudná színlelni állapotát, amely a legsötétebb kétségbeesésbe taszítja őt, egészen addig a téli reggelig, amíg váratlanul szert nem tesz egy csodás kertészre.

Eloisa James (Szerelmes hercegnő) regényalakjai újra életre kelnek e könyv lapjain, s olyannyira elevenek, hogy lépten-nyomon keresztezik egymás útjait, szívfacsaróan szomorú és boldog perceket okozva ezzel önmaguknak és az olvasónak.

Vannak olyan könyvek, hogy még olvasás közben is elkap a hév, na de most azonnal el kell kezdnem írni róla. Sajnos ezzel a történettel épp az ellenkező történt. Érzem, hogy annyi minden lenne, amit írni szeretnék róla, csak épp nem tudom, hogy mik azok. :)
Tartottam tőle, mostanában szerencsére csak pozitív csalódások érnek.


A Szerelmes hercegnőt ( a sorozat első részét), már hónapokkal ez előtt olvastam, és azóta már rengeteg könyv járt a kezemben, így nem emlékeztem már tisztán a történetre. Viszont a szereplőkről még rémlett elég sok minden.  És nagyon örültem, hogy újra találkozhattam velük, sajnos Gina és Cam itt nem szerepelnek, de  többi kedvencem fel-fel bukkan néha. Sőt Esme és Sebastian története folytatódik is, bevallom az első részben nem rajongtam értük, de ebben a könyvben sikerült megszeretnem őket. És jajj, hát miért kellett így félbe hagyni az ő történetüket, ez az egyik amiért nem fog maximum pontot kapni.


Simonnak kicsit több idő kellett, hogy megkedveljem, mert személy szerint nem rajongtam a csipkéiért, de végül szemet hunytam a dolog felett. Henrietta érdekes lány, ez jut legelőször róla az eszembe, és imádtam, ahogy a gyerekekkel bánt. Főleg amikor kiborult miattuk, tény hogy azok voltak a legérdekesebb pillanatok.
Érzem, hogy ez a könyv is belopta magát a szívembe igaz vannak hibái, de kinek, vagy minek nincs?  

***SPOILER****

Kedvenc részeim, idézeteim:
 - az első fejezetben Henreitta találkozása a lányokkal, nah azt imádni lehet,
 - a nász éjszaka, azt nem lehet kihagyni,
 - tetszett amikor Simon észhez tért és a bálon táncra hívta kedvesét
 -ááá, igen én nem volt semmi, amikor elérkezett a szülés ideje 

Henrietta és Josie:

                    "– Da-da – gügyögte a baba.

– Nagyon szép kisfiú vagy – hajolt oda hozzá Henrietta.

– Van már fogacskád? Mutasd csak – érintette meg finoman egyik ujjával a baba állát. 

A baba gőgicsélő nevetésben tört ki, és egy lépést tett a lány felé.

– Mi mondtál? – kérdezte nevetve Henrietta.

– Da-da! – kiáltott vissza a baba.

Ekkor egy kislány fogta kézen a gyermeket, és elhúzta.

– Azt akarja mondani, hogy anya – magyarázta komoly arccal. – És Anabel kislány, nem kisfiú. És egyáltalán nem szép. Nem látja, hogy alig van haja?"

 Simon és Josie:

"– Te fölemelted a hangodat!

– És föl is fogom, valahányszor rosszul viselkedsz.

– Nem szabad velem kiabálnod. Én egy anyátlan kislány vagyok!

– Az isten szerelmére, ne kezd most ezt! – felelte a férfi szenvtelenül. – Pontosan tudom, hogy nincs anyád. De ha nem hagyod abba, odaadlak egy cselédnek."

"Csak miután a lány visszacsókolta őt, akkor kapott észbe Darby, és adta össze, hogy mennyi egy meg egy. Az eredmény pedig nem volt más, mint egy hevesen kalapáló szív (az övé), néhány reszkető végtag (az övé), és egy édes, puha száj (a lányé)."

Értékelésem:

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2011.