Karen Hawkins: Viharos szerelem

     Meglepő módon egy förtelmes könyvre számítottam, mert  bedőlök a statisztikának. Nem kellett volna, mert ezért halogattam eddig az olvasását! Molyon az átlag értékelés 65% (most 66%). Annyira azért nem rossz a történet, sőt sokkal jobb, de ez van, nem tetszhet mindenkinek minden.
    A történetből ezúttal kimaradt a londoni bálok fergetege, ugyan akkor a kor erkölcsi elvárása végig a főhősök feje felett lebeg, mint egy láthatatlan jelzőfény, mert ők bizony botrány közeli helyzetbe kerültek. Ez tudom nem újdonság, mert a legtöbb történelmi romantikus regénynek a botrány ad egy kis pikantériát. Szerintem nagyon hatásos módszer. Nincs jobb egy olyan férfinál, aki botrányba kevert drága hölgy megmentése után siet, de még hogy... :)
   A karakterek, pontosabban Venetia és Gregor, majd később Venetia nagymamája azok, akik nagyon élvezhetővé tették a könyvet. Ezúttal nem arról szólt a történet eleje, hogy megismerkednek a főhösök, hiszen ők már gyerekkoruk óta elválaszhatatan barátok, de persze, csak ebben a könyvben derül ki még számukra is, hogy mennyire elválaszthatatlanok... És ez miatt érzem talán gyengébbnek, mert így nem lett annyira izgalmas a történet, viszont kellő képen lekötött, és mosolyogva gondolok vissza egyes részekre.

   A mellékszereplők engem kifejezetten idegesítettek, és ha csak őket nézném, nagyon lepontoznám a könyvet, de (megint azt mondom) ez kell ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen is a két főhős személyisége. Még ha a mellékszereplők a jellemhibáikkal el is rontották az összképet, a beszólásaikkal okoztak kellemes pillanatokat, viszont a főszereplőknek sok-sok kellemetlent. :)

   Az MacLean átok ennél a résznél, már jóval több szerepet kapott, és ez is egy plusz pont.
   Voltak részek, amikor mosolyogtam, de a hangos nevetés nem volt jellemző. Nem történik benne semmi világrengető, mégis nagyon gyorsan kiolvasható, szórakoztató regény. Hiszen ebből a célból íródott. 
Venetia karaktere szintén egyedi, és nagyon a határvonalon táncol a kedvenc és egyben idegesítő között. Néha túl naiv, túl segítőkész. Gregor pedig változik a történet haladtával, és Őt sikerült igazán megkedvelnem.
   Nem írhatok róla sok mindent, mert tényleg csak ismételni tudnám önmagam, de ajánlom olvasásra, semmiképpen nem szabad kihagyni ezt a részt a sorozatból.
   Kövezettek meg, de szerintem nem muszáj, hogy egy könyv a legmagasabb pontot kapja, meg nem muszáj a tökéletesség, az nélkül is lehet élvezetes az olvasás, ha ki tudok közben kapcsolódni. 

Értékelésem: 5/4

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: To Scotland, whit Love
Sorozat: MacLean átok 2. része